13/09/2026
Több üzenetet is kapunk mostanában arról, hogy mennyire inspirálóak vagyunk, és le a kalappal a bátorságunk előtt. :)
Igyekszem reagálni erre, de néha nem is értem. :)
Belül nem mindig érzem magam bátornak.
Bennem is megjelenik a félelem.
Biztos, hogy jó így?
Vajon ez az én/ mi utunk?
Sikerülni fog?
Jól csinálom?
Szerintem ez teljesen természetes.
Amikor valami újba kezdünk, ezek a kérdések előbb-utóbb megjelennek.
Az viszont már nagyon fontos, hogy mit kezdünk velük.
Aki már átélt nagy veszteségeket, és fel tudott állni belőlük, pontosan tudja, miről beszélek.
Mert a válaszaink nem mindig pozitívak.
Van olyan nap, amikor azt gondoljuk:
Nem tudok ebből kijönni.
Ez túl sok.
Nem vagyok elég erős ehhez.
Aztán jön egy másik nap.
És egy harmadik.
És egyszer csak valami bennünk mégis a megoldás felé fordul.
Néha csak egy egészen apró gondolat. Egy találkozás. Egy lehetőség. Egy döntés. Egy telefon. Egyetlen lépés.
És bár még mindig nehéz elhinni, hogy lesz megoldás, valami láthatatlan erő lassan mégis elkezd kifelé húzni a reménytelenségből.
Új lehetőségek jelennek meg.
Aki már egyszer végigment ezen, az tudja, hogy az újrakezdés nem könnyű.
De van benne egy hatalmas ajándék:
egyszer már megtapasztaltad, hogy van tovább.
És amikor később újra elveszítesz valamit, már nem ugyanazzal a félelemmel állsz ott.
Mert valahol mélyen már tudod:
lehet másik út.
Lehet másik lehetőség.
Lehet új élet.
És az is lehet, hogy ami először veszteségnek tűnik, végül egy olyan ajtót nyit ki, amiről korábban még csak nem is tudtad, hogy létezik.
Talán ezért tűnünk kívülről bátrabbnak, mint amilyennek belül érezzük magunkat.
Nem azért, mert nem félünk.
Hanem mert a félelem mellett is megyünk tovább.
És ma már én is tudom:
nem kell mindig tudnom, hogy pontosan hová vezet az út.
Elég, ha van bennem annyi bátorság, hogy megtegyem a következő lépést. ❤️
Bevallom büszke vagyok magamra/ magunkra. Nem azért mert most elindított un k valami újat és minden nap teszünk érte, a leginkább arra vagyok büszke, hogy már nem esem kétségbe az első komolyabb akadàlynál, hanem megvonom a vállamat és azt mondom:
Na lássuk, hogy hogyan hogyan lehet ebből valami nagyon jòt kihozni.
Amikor Kubába begyűrűzött év elején a válság, rengeteg támadás ért bennünket. Közben mindent elkövettünk, hogy a csoportjaink a legnagyobb biztonságban legyenek és életük felejthetetlen utása legyen Kuba. Pontosan láttuk, hogy 2027 ben már nem lesznek kubai utak. Ki tudja meddig nem...
Hogyan tovább? Hisz erre építettük az életünket és nagyon jòl működött.
Most meg itt vagyunk Spanyolországban egy új életet építünk éppen.
Leszerződünk egy utazási irodával és további kalandozásokra hívunk benneteket. ❤️
Az útjaink lassan de biztosan betelnek és pontosan olyan utazòk jönnek velünk, akik éreznek, értenek bennünket.
Akik igent mondanak az életöröm re, az újrakezdésre és akik nem adják fel és nem is ismerik a lehetetlent.
Miért?
Mert van egy mondtunk, ami fontos! Nem csak megélni szeretnénk ebből, hanem örömben élni. Olyan emberekkel együtt utazni, akikkel mi is jòl érezzük magunkat. ♥️🥰🙏
