16/11/2025
Mióta kergeted önmagad?
– A valóság, amiben élünk
Az életünk sokszor olyan, mint egy végtelen hullámvasút… csak éppen nem élvezzük. Pörög minden, kapkodsz, próbálsz kapaszkodni, aztán egyszer csak azt veszed észre: már szédülsz, túl gyors, és nincs meg az erőd kiszállni. Elveszik a kontroll, indul a lejtő, és jönnek azok a megszokások, amikkel áltatjuk magunkat, hogy „majd jobb lesz”. De nem lesz. Legalábbis addig nem, amíg csak futsz, menekülsz, és közben azt sem tudod, ki után rohansz… vagy ki elől.
– A személyes mélyrepülés
Pont így éltem én is. Nem szégyellem kimondani: nagyon rosszban voltam magammal. Kerestem önmagam, de közben mindent megtettem, hogy ne találjam meg. Ittam, menekültem, voltak időszakok, amikre alig emlékszem… talán jobb is. Hosszú éveken át altattam a lelkem. A világot hibáztattam, a körülményeket, az embereket… csak épp azt nem mertem megkérdezni: mi van bennem, amitől félek? A menekülés kényelmes volt. A szembenézés nem. Tudod milyen érzés, amikor már saját magad elől sem tudsz hova futni? Na, ott kezdődött a változás. Amikor végre megálltam.
– A kérdés, amit nem lehet tovább kerülni
Mióta kergeted önmagad? Mennyi idő ment már el arra, hogy altasd a szíved, takard a valóságod, és fogadj el mindent… csak azt nem, aki te vagy? A menekülést lehet folytatni – és sokan így is teszik. De egyszer mindenki elér oda, ahol választani kell: tovább rohansz, vagy végre megállsz, és visszaveszed az életed. Én megálltam. És hidd el, érdemes volt.
Most te jössz.
Meddig fogsz még menekülni.
