13/04/2025
Az áprilisi számból:
A fotózáshoz elég egy telefon és egy jó szem. Vagy nem?
Pavló Péterrel már találkozhattak az algyői rendezvényeken. A hajdan orosházi fotós az, aki most már gyeviként mindenkiről remek képeket készít a különböző eseményeken. Nemsokára workshop is indul vele, ahol elárulja a fotózás apró titkait a résztvevőknek.
Hogyan került kapcsolatba a fotózással?
Az ősélményem ezzel kapcsolatban nagyon közelről jött: a családomból. Egy közeli rokonom fotósként dolgozik, gyerekkoromban nála láttam először igazi felszerelést és stúdiót. Figyeltem őt munka közben, ahogy jött-ment, kereste, honnan, milyen szögből lehet a legjobb képeket készíteni. Tetszett, hogy valaki úgy tudja rögzíteni a pillanatot, hogy aztán egyetlen fotó egy egész történetet mesél el. Életem első fényképezőgépét 18 éves koromban kaptam meg, de akkor még csak hobbi és kísérletezés volt a fotózás. Aztán amikor 2011-ben elkezdtem újságíróként dolgozni, végérvényesen eldőlt, hogy a fotózás is az életem része lesz.
Mit tart fontosnak a munkája során?
A kommunikációt és azt, hogy meglegyen a közös hullámhossz azokkal, akiket fotózok. Mindegy, hogy ez egy esküvő, egy családi fotózás vagy valami más, a lényeg, hogy a kamera másik oldalán is élvezzék az erre szánt időt, és elégedettek legyenek az eredménnyel. Eleinte mindenki feszeng egy kicsit, nekem az a legfontosabb, hogy ezt a helyzetet feloldjam, mert úgy tudok igazán felszabadult és életteli képeket készíteni.
Hogyan választ helyszínt vagy témát?
Igyekszem nyitott szemmel járni. Persze ehhez szerencse is kell: van olyan helyszín például, ahol az évek alatt már rengetegszer jártam, de csak nemrég láttam meg benne a lehetőséget. A helyszínválasztást a téma és kívánt hatás is befolyásolja.
Van-e kedvenc témája?
A fotózásnak számos iránya létezik, legyen az például természet-, reklám, gasztro-, portré- vagy eseményfotózás. Igyekszem minél több területen képezni magam, de talán amelyben a legkomfortosabban mozgok a családi- és eseményfotózások. Szeretem megörökíteni az érzelmeket, a spontán, őszinte pillanatokat. Számomra ezektől telik meg élettel a kép.
Mennyire tartja fontosnak az utómunkát?
Nagyon fontos, hiszen attól lesz teljes a kép, még akkor is, ha csak minimálisan kell rajta változtatni. Az utómunka nélküli fotó olyan, mint amikor az ember beül egy étterembe, megrendeli az ételt, majd kihozzák neki a nyers hozzávalókat. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy az ember tudja, a szerkesztésnek mi az a mértéke, ami még jól áll a képnek, és mi az, ami már csak ront rajta.
Hogyan lehet igazán jó fotót készíteni?
Türelemmel, kísérletezéssel és rengeteg gyakorlással. A fotózás alapvetően türelemre tanítja az embert, mert nincs olyan, hogy valami azonnal tökéletesre sikerül. Kísérletezni pedig nem lehet, hanem kell addig, amíg az ember rá nem talál a saját stílusára.
Vannak-e trükkök, titkok, amelyeket egy amatőr is jól tudna alkalmazni egy szép fotóért?
Van néhány olyan alapvető szabály, amelyek ismerete, betartása rengeteget tud emelni a képeink minőségén. Ezek legtöbbje olyan apróság, amit bárki el tud sajátítani és alkalmazni, így akár már egy okostelefonnal is igazán szép képeket készíthetünk.
Mit nyújt a workshop a résztvevőinek?
A workshop anyagát úgy állítottam össze, hogy a résztvevők ne csak elméleti ismereteket, hanem elsősorban gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek. Megtanuljuk, hogyan lehet megtalálni a legmegfelelőbb beállítást, szögeket, mik az ideális fényviszonyok, milyen technikai beállításokkal javíthatunk a körülményeken illetve az alap utómunkálatokkal is megismerkedhetnek a résztvevők.
