11/12/2025
Eljön egy pont az életben.. 🏹
-. amikor már nem könyörögsz a helyért olyan emberek mellett, akik nem látnak. Nem kapaszkodsz többé ajtófélfákba, ahol nem várnak. És nem próbálod megmagyarázni a saját értékedet azoknak, akik nem is akarnak meghallani.
Az igazán megfelelő emberek nem bizonytalanítanak el.
Nem játszanak veled, nem váltakoznak egyik napról a másikra, nem adnak morzsákat, miközben te egész kenyeret adsz.
Ők tisztán kommunikálnak.
Ők nyitottak.
Ők jelen vannak.
Az a szeretet, amihez könyörögni kell, nem szeretet — függőség.
Az a figyelem, amely csak néha jut, amikor éppen ráérnek, nem figyelem — convenience.
Az a kapcsolat, amelyben állandóan azon gondolkodsz, vajon elég vagy-e, nem kapcsolat — hanem lassú önpusztítás.
Az élet egyik legnagyobb felismerése az, amikor megérted:
nem neked kell bizonyítanod, hogy érdemes vagy szeretetre.
Aki valóban a te embered, annak ez egyértelmű lesz.
Nem fog kérdéseket szülni, nem fog szorongást kelteni, nem fogja elvenni az önbizalmad.
A megfelelő emberek békét hoznak, nem zűrzavart. Biztonságot, nem kétséget. Elfogadást, nem feltételeket.
És amikor valaki azt érezteti veled, hogy nincs helyed az életében —
az a te jelzésed arra, hogy jobbat érdemelsz.
Mert az önbecsülés nem ego:
az önbecsülés a képesség arra, hogy elmenj onnan, ahol nem becsülnek.
Ne félj kilépni.
Ne félj eltűnni.
Ne félj lezárni azt, ami fáj.
Mindig lesz valaki, aki megmutatja, miért nem működött senki más előttük.
De csak akkor találod meg őket, ha nem ragaszkodsz ahhoz, ami nem a tiéd.
Tehát ha kétségbe ejtenek, menj.
Ha nem értékelnek, engedd el.
Ha nem vagy fontos, lépj tovább.
A békéd mindig többet ér, mint bármilyen bizonytalan kapcsolat.
És amikor megtanulsz nem küzdeni olyan helyért, ami nem neked van fenntartva —
az élet végre megadja azt, ami tényleg neked szól.
