Piroska Tímea - New Life Lab

Piroska Tímea - New Life Lab Téged mi tart vissza? - Korlátozó hiedelmeink nyomában

Többeteknek talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Spanyolország az úticélom… és, ha már úton, akkor azért még beug...
22/10/2025

Többeteknek talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Spanyolország az úticélom… és, ha már úton, akkor azért még beugrottam Molinába is egy workshopot tartani nyelvtanároknak. 😄

🎯 Workshop címe:
Overcoming Impostor Feelings and Limiting Beliefs in Language Teaching

Sok fantasztikus tanár küzd azzal az érzéssel, hogy „nem vagyok elég jó” – miközben épp ők adják szívüket-lelküket a munkájukhoz.

A 90 perces workshopban erről beszélgettünk:
✅ Mi is az az imposztorszindróma, és hogyan jelenik meg a tanításban
✅ Milyen hiedelmek gátolnak minket
✅ Hogyan lehet átkeretezni a belső párbeszédet és erősíteni az önbizalmat

Persze volt sok nevetés, felismerés, és (szokásosan) pár „aha-pillanat” is. 😉

ui: Ezt a képet még tegnap a reptéren készít***em, ahol most szerencsére semmilyen probléma nem volt a gépemmel és az indulásommal. 🥲😂

Még állunk.A gép zúg, az utasok helyet keresnek, a világ odakint lassan sötétedik. Én pedig csak nézek ki az ablakon, és...
21/10/2025

Még állunk.

A gép zúg, az utasok helyet keresnek, a világ odakint lassan sötétedik. Én pedig csak nézek ki az ablakon, és várok.

Ma ismét úton vagyok (a részleteket majd később 😉), és azon gondolkodom, mennyi apró tanítást rejt maga az utazás. A készülődés izgalma... A várakozás türelme.

Ahogy figyelem a fényeket a kifutón, eszembe jut: mindannyian épp úton vagyunk – valahonnan, valahová.

És talán ezért szeretek utazni.

Mert közben mindig történik valami bennem is.

Amikor még angolt tanítottam, sokszor éreztem, hogy a legnagyobb ajándék, amit a diákjaimnak adhattam, nem egy új nyelvt...
17/10/2025

Amikor még angolt tanítottam, sokszor éreztem, hogy a legnagyobb ajándék, amit a diákjaimnak adhattam, nem egy új nyelvtani szerkezet volt — hanem az, hogy hittem bennük.

A coaching szemlélet pontosan erről szól. Arról, hogy a tanár nemcsak tudást ad át, hanem kíséri a tanulót a saját fejlődésében. Meghallgat, kérdez, tükröt tart — és közben maga is fejlődik.

Azt hiszem, a jövő oktatása erről fog szólni: együttgondolkodásról, önreflexióról, és érzelmi rugalmasságról.

Hamarosan egy nemzetközi konferencián beszélek erről a témáról Spanyolországban — de erről majd a következő posztban mesélek. 🙂

14/10/2025

Néha a legerősebb növekedés a láthatatlan utakon történik. 🙂

Tegnap a visszaút sem ment épp zökkenőmentesen – a gépem 6,5 órát késett. Ha valami, hát a reziliencia most tényleg prób...
03/10/2025

Tegnap a visszaút sem ment épp zökkenőmentesen – a gépem 6,5 órát késett. Ha valami, hát a reziliencia most tényleg próbára volt téve.

De közben hálás vagyok ezért az angliai pár napért:

- A sémacoaching masterclass igazán inspiráló élmény volt a Henley Business Schoolban.

- Csütörtökön ebéd közben volt lehetőségem Dr. Iain McCormickkal beszélgetni további szakmai lehetőségekről.

- És még egy szabadnap is jutott, amit a napfényben, a Hyde Parkban töltöttem, hagyva, hogy leülepedjen mindaz, amit tanultam.

Néha a késések is emlékeztetnek: érdemes megállni, ránézni, mit is nyertünk útközben.

Valahogy az élet(em) is ilyen. Néha nehéz előre látni, merre visz az út, de pont ez adja az izgalmát. 😊Miközben a napokb...
01/10/2025

Valahogy az élet(em) is ilyen. Néha nehéz előre látni, merre visz az út, de pont ez adja az izgalmát. 😊

Miközben a napokban új módszereket tanulok, új perspektívákat fedezek fel, azon gondolkodom, hogyan tudom mindezt a saját fejlődési utamon alkalmazni.

Minden új gondolat, minden tanult technika egy apró lépés a saját sakktáblámon is. És talán nem kell mindent egyszerre látni, elég, ha figyelek a következő lépésre – és így haladok előre.

Az önfejlesztés egy stratégiai játék: apró, tudatos lépésekből épül fel, és minden mozdulat számít. 😉

✈️  7 órás repülőkésés után ugyan, de tegnap este végre megérkeztem Londonba!Ma pedig már a Henley Business School meste...
30/09/2025

✈️ 7 órás repülőkésés után ugyan, de tegnap este végre megérkeztem Londonba!

Ma pedig már a Henley Business School mesterkurzusán veszek részt, ahol Dr. Iain McCormick tart előadást a sémacoaching témájában.

A sémacoaching számomra egy izgalmas terület, mert segít megérteni és feldolgozni azokat a mélyen gyökerező mintázatokat, amelyek befolyásolják a gondolatainkat, érzéseinket és viselkedésünket.

Már több mint egy éve tanulom a sémacoaching módszertanát, és minden egyes alkalommal új felismeréseket hoz.

Hiszem, hogy egy coachnak folyamatosan dolgoznia kell a saját fejlődésén, ezért igyekszem minden lehetőséget megragadni, hogy mélyítsem a tudásomat és még hatékonyabban támogathassam az ügyfeleimet - és hallgatóinkat.

Ismerős az érzés, amikor mindenki másról azt hiszed: magabiztos, erős és mindent kézben tart? És közben magadról azt, ho...
29/09/2025

Ismerős az érzés, amikor mindenki másról azt hiszed: magabiztos, erős és mindent kézben tart?

És közben magadról azt, hogy csak sodródsz?

Ez az imposztor-szűrő. Olyan, mintha egy torzító lencsén keresztül néznénk a világot.

A saját erőfeszítéseink szürkének, kevésnek tűnnek, másoké meg színesnek és ragyogónak.

Pedig a valóság sokkal árnyaltabb.

Aki kívülről biztosnak látszik, belül lehet, hogy ugyanúgy kérdésekkel, kétségekkel küzd. Csak nem beszél róla. És mi pont ebből a hiányból csinálunk mítoszt: ő biztos jobban csinálja...

Az imposztor-szűrő egyik legnagyobb csapdája, hogy elfelejtjük meglátni a saját utunk értékét.

Nektek is van ilyen szűrőtök?

Mit láttok rajta keresztül?

Ez csak egy gyors becsekkolós poszt: nagy nap van, mert ma van az első sémacoaching képzésünk 😍Őszinte leszek: kicsit iz...
19/09/2025

Ez csak egy gyors becsekkolós poszt: nagy nap van, mert ma van az első sémacoaching képzésünk 😍

Őszinte leszek: kicsit izgultam, de nagyon örülök, és közben elképesztően büszke is vagyok. Rengeteg munka, ötletelés, és persze sok-sok lelkesedés van benne – és most végre itt a pillanat, hogy megéljük.

Ha épp benne vagy valamiben, ami lassúnak, nehéznek vagy végtelennek tűnik, jusson eszedbe, hogy egyszer eljön a nap, amikor ott állsz a cél előtt, és azt mondod: „Na, ezért volt érdemes.”

Szóval ma örömködünk, hálát adunk, hogy elindul(t) egy új irány. 💛

Ma, míg különóra alatt vártam a lányokra "pihenésképp" a fotóalbumomat böngésztem. (Igen, ilyen is szokott lenni... 😅) M...
17/09/2025

Ma, míg különóra alatt vártam a lányokra "pihenésképp" a fotóalbumomat böngésztem. (Igen, ilyen is szokott lenni... 😅) Megláttam ezt a képet, és eszembe jutott valami.

Sokáig azt gondoltam, csak a nagy mérföldkövek számítanak. Diplomák, szakmai előrelépések, könyvkiadás, nagy projektek. De közben ott vannak a hétköznapi apróságok, amik nélkül a nagy dolgok soha nem történnének meg.

Emlékszem, amikor egyik reggel minden teljes káosz volt: a gyerekek keresték a tornazsákjaikat, csörgött a telefonom, mert tele voltunk munkával és közben kiderült, hogy elfelejettünk megcsinálni egy sulis különfeladatot is. Már éreztem, ahogy közelít a kiborulás... És akkor a középsőm odafordult, és azt mondta: „Anya, ne aggódj, megoldjuk.” És megoldottuk. (Imádom a megbízhatóságát és nyugodtságát, Ő az a gyerekeim közül, aki minden feladatát, elhatározását olyan önfegyelemmel és kitartással csinálja, hogy sokszor én is példát veszek róla.) Nem volt tökéletes, de végül minden a helyére került. Hazafelé pedig azon kaptam magam, hogy mosolygok: nem omlottunk össze, hanem együtt mentünk tovább. És ez is egy győzelem.

Azóta próbálom észrevenni és megünnepelni az ilyen pillanatokat: amikor sikerül nyugodtan reagálni egy hisztire, amikor befejezek egy munkát határidőre, amikor találok 10 percet magamra.

Ha van kedved, ma este írj fel három dolgot, amit „kis sikernek” tartasz.

Lehet apróság – mégis Te vagy az, aki megt***e. És ünnepeld meg: egy mosollyal, egy kis csokival, vagy egyszerűen azzal, hogy kimondod: „Ez igen, túléltük!”

Természetesen, mint mindig, most is szívesen veszem, ha megosztod velünk az örömeidet!

(UI: mosolygok, mert pusztán a véletlen műve, hogy az utóbbi két képemen, amit megosztottam így "pózolok" 😃 Hogy miket nem vesz észre az ember posztírás közben..)

Volt már olyan, hogy egész nap pörögtél, megoldottál tíz váratlan helyzetet, mégis lefekvéskor azt érezted: ma sem volta...
15/09/2025

Volt már olyan, hogy egész nap pörögtél, megoldottál tíz váratlan helyzetet, mégis lefekvéskor azt érezted: ma sem voltam elég?

Nekem gyakran van ilyen.

Dolgozom, intézem, reagálok, előre gondolkodom, és estére mégis azon kapom magam, hogy a hiányokat számolom. Azt, amit nem sikerült befejezni, amiben nem voltam elég gyors, amire nem jutott elég figyelem.

Pedig ha kívülről ránéznék a napomra, lehet azt mondanám: „hű, ez rengeteg minden, amit elintéztél!” Csak belülről valahogy mindig kevésnek tűnik. És itt jön be a munkahelyi imposztor-érzés: hogy bár ott vagyok, csinálom, részt veszek, mégis kételyek között őrlődöm, vajon tényleg elég jó vagyok-e a többiekhez, az elvárásokhoz, a szerepemhez képest.

Egy ideje gyakorlom, hogy megállok a nap végén, és felírok három dolgot, amire büszke lehetek a munkámból. Nem nagy dolgokat – néha csak annyi, hogy türelmesen válaszoltam egy nehéz e-mailre, vagy hogy sikerült fókuszban maradni két órán át. De ezekből apránként összeáll egy kép: lehet, hogy nem volt tökéletes, de elég jó volt.

És rájöttem: a munkában is pont ugyanaz a kulcs, mint otthon a családdal. Nem az számít, hogy hibátlan vagyok-e, hanem hogy ott vagyok, teszem a dolgom, és közben tanulok. Az „elég jó” a munkában azt jelenti, hogy nem kell mindig bizonyítanom, csak el kell hinnem: a hozzájárulásom számít.

👉 Ti hogyan szoktátok magatokat emlékeztetni a munkában arra, hogy amit csináltok, az elég jó?

Volt idő, amikor a „hálanapló” nekem is giccsnek tűnt. Miért írjam le minden este, hogy miért vagyok hálás, amikor fárad...
12/09/2025

Volt idő, amikor a „hálanapló” nekem is giccsnek tűnt.

Miért írjam le minden este, hogy miért vagyok hálás, amikor fáradtan csak arra vágyom, hogy eldőljek az ágyon?

Aztán egyszer kipróbáltam, és teljesen mást adott, mint amit vártam.

Az első hetekben még szenvedtem: mindig ugyanazt írtam („hálás vagyok a gyerekeimért”, „hálás vagyok az otthonunkért”), és nem éreztem különösebb változást.
Aztán egy este, egy nagyon rossz nap után leírtam: „Hálás vagyok, hogy a kávézóban kedvesen mosolygott rám a pultos.” Apróság. De hirtelen rájöttem: ezek az apró "fénypontok" tartják össze a napokat.

A pszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy a hála gyakorlása növeli a rezilienciát – vagyis segít rugalmasabban kezelni a nehézségeket. Nem azért, mert rózsaszínre festi a világot, hanem mert megtanít észrevenni azt is, ami jó. És ez az imposztor-érzéssel szemben igazi ellenpont: ha tudatosan számba veszem, mit t***em, mi történt jól, akkor kevésbé csúszom bele az „elég vagyok-e” spirálba.

Személyes tipp: ne kényszerből írj hálanaplót, hanem játékosan. Keress minden nap valami apróságot, ami meglepett, felvidított, vagy könnyebbé t***e a napodat.

👉 Te írtál már hálanaplót?

Ha igen, mi volt a legmeglepőbb, vagy legkedvesebb dolog, ami belekerült?

Cím

Budapest
1096

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Piroska Tímea - New Life Lab új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Piroska Tímea - New Life Lab számára:

Megosztás