Csűry Csaba

Csűry Csaba vitéz báró Csűry Csaba

magyar örökség • európai gondolkodás

Sokan próbálnak most pártpolitikai szemüvegen keresztül értelmezni engem és a megszólalásaimat. Ezért szeretném világoss...
10/05/2026

Sokan próbálnak most pártpolitikai szemüvegen keresztül értelmezni engem és a megszólalásaimat. Ezért szeretném világossá tenni:

Én nem pártpolitikus vagyok, és soha nem is voltam az.

A Vitézi Rend nagyköveteként nem az a tisztem, hogy egyik vagy másik politikai szekértábort erősítsem. Ha vannak is olyan rendi tisztségviselők, akik ezt az utat választják, én nem fogom.

Nem azért vállaltam közéleti szerepet, hogy pártok katonája legyek, hanem azért, hogy a Vitézi Rend szellemiségét, valamint a haza szolgálatát képviseljem. Ez számomra mindig magasabb rendű ügy volt, mint bármelyik napi politikai érdek.

Éppen ezért én nem pártlogók mentén gondolkodom, hanem ügyek mentén. Azokkal tudok és akarok együttműködni, akik Magyarország érdekét, a nemzeti közösség erősítését és a magyar emberek szolgálatát fontosabbnak tartják a politikai törzsharcoknál.

Tudom, hogy ezt sokan, még rendtársak közül is, nehezen értik meg. De ennek oka az elmúlt évtizedek politikai kultúrája is, amely folyamatosan skatulyákba akarta zárni az embereket. Mintha csak két oldal létezhetne, és mindenkinek kötelező lenne valamelyik tábor feltétlen katonájává válnia.

Én ebben nem hiszek.

Hiszek viszont abban, hogy létezik a pártpolitikánál fontosabb szolgálat is: a haza szolgálata. És hiszek abban, hogy idővel egyre többen fogják megérteni, hogy a nemzeti gondolkodás nem egy párt kizárólagos tulajdona.

Mert a haza nem jobb- vagy baloldali. A haza magyar.

A haza nem jobb- vagy bal. A haza magyar. Régóta mondom, hogy a „jobb” és „bal” oldali politikai fogalmak mára nagyrészt...
09/05/2026

A haza nem jobb- vagy bal. A haza magyar.

Régóta mondom, hogy a „jobb” és „bal” oldali politikai fogalmak mára nagyrészt kiüresedtek. Olyan mesterséges kategóriák lettek, amelyek fekete-fehér látásmódba kényszerítik az embereket, miközben egy nemzet sorsa ennél sokkal összetettebb és sokkal fontosabb kérdés.

Magyarország jövőjét nem lehet pusztán ideológiai törzsek mentén építeni. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki melyik oldalhoz sorolja magát, hanem hogy tudunk-e újra közösségként, nemzetként gondolkodni.

Éppen ezért örömmel fogadtam Magyar Péter miniszterelnök mai Kossuth téri beszédének több gondolatát is. Különösen azt, amikor arról beszélt, hogy „nélkületek nem szeretnénk és nem is fogunk kormányozni”. Ez fontos mondat egy olyan országban, ahol az emberek hosszú ideje sokszor csak elszenvedői, nem alakítói a politikának.

Számomra fontos üzenet volt az is, hogy nem győztesekre és legyőzöttekre akarja osztani az országot, hanem olyan Magyarországot képzel el, ahol végre nem egymás ellenségeként tekintenek egymásra a magyar emberek.

Mert a haza nem jobb- vagy baloldali. A haza magyar.

És talán eljött az idő arra, hogy végre ne politikai címkékben, hanem emberekben gondolkodjunk. Hogy Magyarország ne a gyűlölet, a félelem és a reménytelenség országa legyen, hanem tehetséges, szabad, bátor és tisztességes emberek hazája.

Ez nem jobb- vagy baloldali kérdés. Ez nemzeti kérdés.

Tegnap este részt vettem az E.ON Business Run 5 kilométeres futásán egyik kollégámmal. 🏃‍♂️Azt hiszem, 30 felett az embe...
07/05/2026

Tegnap este részt vettem az E.ON Business Run 5 kilométeres futásán egyik kollégámmal. 🏃‍♂️

Azt hiszem, 30 felett az ember már nem csak azért sportol, hogy jól nézzen ki, (bár az sem utolsó szempont 😄) hanem azért is, mert egy rohanó világban szükség van valamire, ami kiszakít a mindennapokból, fegyelmet ad, és újra rendezi a gondolatokat.

5 kilométer talán nem tűnik maratonnak, mégis minden ilyen este emlékeztet arra, hogy az eredményekhez kitartás kell. A munkában is, az életben is.

Ráadásul külön jó érzés volt látni, hogy ennyi ember választotta a mozgást, a közösséget és az egészséges kikapcsolódást egy szerda estén. Gratulálok minden résztvevőnek! 👏

Hónapokon át egy „megszorítócsomag” kísértete járta be a közéletet. Számokkal, fenyegetésekkel, gondosan felépített mond...
03/05/2026

Hónapokon át egy „megszorítócsomag” kísértete járta be a közéletet. Számokkal, fenyegetésekkel, gondosan felépített mondatokkal, mintha valódi volna. Mintha lenne mögötte akarat, szándék, jövőkép.

Most pedig kiderült: nem volt mögötte semmi.

Az Index.hu helyreigazított. Kimondta azt, amit korábban elhallgatott: a dokumentum, amelyre hivatkozott, nem a Tisza programja volt, és ezzel együtt összeomlott egy gondosan felépített látszat.

És mindez nem maradt meg a szavak szintjén.

Több mint 14 milliárd forint ment el arra, hogy ez a nem létező történet valósággá váljon a szemünk előtt. Plakátokra, hirdetésekre, kampányokra, a mi pénzünkből, a mi nevünkben.

Ez az, ami igazán nyugtalanító.

Itt nem pusztán egy cikk tévedett, hanem egy egész gépezet működött együtt egy árnyék fenntartásán.

Szavakból ítélet lett. Feltételezésből fegyver. Végül a valóság maradt magára.

A történetek elhalványulnak. A helyreigazítások csendben érkeznek.

A számla azonban itt maradt, és azt mindannyian kifizettük.

Anyák napján nem elég csak köszönteni, meg kell állni egy pillanatra, és felismerni, mit is jelent az édesanyák jelenlét...
03/05/2026

Anyák napján nem elég csak köszönteni, meg kell állni egy pillanatra, és felismerni, mit is jelent az édesanyák jelenléte az életünkben.

Ők azok, akik csendben tartják össze a világot körülöttünk. Akik nem kérnek elismerést, mégis minden nap adnak: időt, erőt, figyelmet, szeretetet. Akik akkor is mellettünk állnak, amikor senki más, és akiknek a tekintetében ott van az a biztonság, amit semmi más nem tud pótolni.

Az anyaság nem hangos, nem látványos, mégis ez az egyik legnagyobb erő ezen a világon. Egy olyan erő, amely nem uralni akar, hanem megtartani. Nem követel, hanem ad. Nem kérkedik, hanem épít, generációkon át.

Ma azok előtt hajtunk fejet, akik életet adtak, neveltek, hitet adtak és példát mutattak.

Isten éltesse az édesanyákat.
Köszönünk mindent! 💐

📰 Május 3. – a Sajtószabadság világnapjaMagyar szemmel ez a nap nem egy távoli, elvont fogalomról szól. Hanem saját tört...
02/05/2026

📰 Május 3. – a Sajtószabadság világnapja

Magyar szemmel ez a nap nem egy távoli, elvont fogalomról szól. Hanem saját történelmünkről.

Volt idő, amikor a sajtó nem kérdezhetett. Amikor nem az igazság számított, hanem az, hogy mi jelenhet meg belőle. A Rákosi-korszak idején a nyilvánosság nem tükrözte a valóságot, hanem formálta azt, a hatalom szándéka szerint. És volt egy rövid pillanat, 1956-ban, amikor a szó újra szabaddá vált. Amikor a magyar ember végre azt olvashatta és hallhatta, ami valóban történik körülötte.

Ez a szabadság azonban nem maradt velünk. Csak emlékeztetett arra, hogy létezik.

A Kádár-korszak már nem a nyers tiltásról szólt, hanem a kimondatlan határokról. Mindenki tudta, meddig lehet elmenni. És talán ez a legveszélyesebb: amikor már nem is kell tiltani, mert az ember magától hallgat el.

A sajtószabadság nem technikai kérdés. Nem jogszabályok sora. Hanem bátorság.

Bátorság kimondani azt, amit nem kényelmes kimondani. Felelősség is, mert ahol a szó elveszíti az igazságát, ott a közösség is elveszíti a tartását.

A történelem megtanított minket valamire:
a csend soha nem véletlen, és az igaz szóhoz mindig bátorság kell.

Anyák napja környékén Bencsik András így reagál egy politikai javaslatra, a vagyonvisszaszerzési hivatal kapcsán: „a krv...
02/05/2026

Anyák napja környékén Bencsik András így reagál egy politikai javaslatra, a vagyonvisszaszerzési hivatal kapcsán: „a krva anyátokat, mégis mit képzeltek?”

Ez nem vita. Ez már egy határ átlépése.

Ezzel a mondattal nem „ellenfeleket” sértett meg, hanem több millió ember édesanyját.

Azokat az asszonyokat, akik életet adtak, neveltek, dolgoztak, helytálltak. Azokat, akikről ezen a napon szólnia kellene a tiszteletnek.

És mégis ez hangzik el a közéletben.

Lehet politikai harcról beszélni, lehet nézetkülönbségről vitázni, de vannak mondatok, amelyek után nincs magyarázat. Csak felelősség.

Ezért egy dolgot lehet és kell is tenni:
Bocsánatot kérni!

Nem politikusoktól. Hanem az édesanyáktól.

Van valami különös csend és méltóság a kastélyok falai között, amit nehéz szavakba önteni. Mindig is közel álltak hozzám...
01/05/2026

Van valami különös csend és méltóság a kastélyok falai között, amit nehéz szavakba önteni. Mindig is közel álltak hozzám, de a gödöllői kastély különösen.

Nem csupán egy épület. Egy korszak lenyomata. Egy olyan világé, amely szorosan összefonódott Erzsébet királyné, Sissi életével. Az övével, aki talán mindenkinél élesebben élte meg azt a belső feszültséget, amely a szabadság és a kötelesség között húzódik.

Sissi számára Gödöllő nemcsak rezidencia volt, hanem menedék. Egy hely, ahol kiszabadulhatott az udvari élet szigorú keretei közül, még ha csak időlegesen is. Az ő története nem politikai döntésekről szól igazán, hanem egy lélekről, amely egyszerre vágyott szabadságra, és hordozta a rá nehezedő szerep súlyát.

Talán éppen ezért érint meg ez a hely ennyire. Mert emlékeztet arra, hogy a történelem nagy alakjai mögött mindig ott van az ember, a maga vívódásaival, választásaival, és csendes küzdelmeivel.

Ezért szeretem a kastélyokat. Mert nemcsak a múlt díszletei, hanem emberi sorsok lenyomatai is.

Ma 80 éves XVI. Károly Gusztáv. Egy uralkodó, aki nemcsak megélte a történelem fordulatait, hanem stabil pontja is marad...
01/05/2026

Ma 80 éves XVI. Károly Gusztáv. Egy uralkodó, aki nemcsak megélte a történelem fordulatait, hanem stabil pontja is maradt hazájának.

1973 óta ül Svédország trónján, ezzel Európa egyik leghosszabb ideje hivatalban lévő uralkodója. Több mint fél évszázad alatt kormányok jöttek-mentek, politikai irányok váltották egymást, gazdasági kihívások és társadalmi átalakulások formálták az országot. És mégis: a svéd állam működésének egyik legbiztosabb alapja végig ugyanaz maradt: a monarchia folytonossága.

Svédország ez idő alatt a világ egyik legstabilabb, legélhetőbb országává vált. Modernizálódott, alkalmazkodott, fejlődött, miközben nem vágta el magát a saját történelmi gyökereitől. A király szerepe ma már nem politikai hatalom, hanem valami sokkal fontosabb: állandóság, hagyomány és nemzeti egység szimbóluma.

Ez az, amit sokan félreértenek.

A monarchia nem a múltba révedés. Hanem kapaszkodó egy gyorsan változó világban. Egy olyan intézmény, amely túlél politikai ciklusokat, és amelynek létezése önmagában stabilitást sugároz.

Itt jön a kérdés, ami minket, magyarokat is érint.

Magyarország vajon mer-e egyszer visszanyúlni a saját történelmi gyökereihez? Vajon lesz-e valódi rendszerváltás, amely nemcsak politikai szereplőket cserél, hanem újraértelmezi az állam működésének alapjait is?

Mert lehet, hogy a jövő nem valami teljesen újban rejlik, hanem abban, amit már egyszer elvesztettünk.

2004. május 1. – Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása napja. Akkor azt mondták, néhány évtized, és utolérjük A...
01/05/2026

2004. május 1. – Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása napja.

Akkor azt mondták, néhány évtized, és utolérjük Ausztriát. Hogy a határ többé nem választ el bennünket,sem lehetőségekben, sem életszínvonalban. Volt benne hit, volt benne erő, és volt benne egy közös, csendes meggyőződés: most végre sikerülni fog.

Eltelt több mint húsz év. Fejlődtünk, ez vitathatatlan. Utak épültek, városok újultak meg, a gazdaság erősebb lett, és magyarok százezrei bizonyították Európa-szerte, hogy tehetségben, szorgalomban nincs bennünk hiány. De közben egy másik valóság is kirajzolódott: még mindig nem értük el Ausztria szintjét. A felzárkózás lassabb lett, mint hittük, és miközben megnyílt a világ, sokan nem hazahozták a sikert, hanem máshol építették fel az életüket.

Az Európai Unió adott egy lehetőséget, egy keretet, egy kaput. De nem adott kész jövőt. Azt nekünk kellett volna megtölteni tartalommal, munkával, felelősséggel. Ez a nap ezért nem csak ünnep, hanem mérleg is: mit kaptunk, és mit kezdtünk vele.

A történelem adott egy esélyt. És talán a kérdés ma már nem az, miért nem sikerült teljesen eddig, hanem az, hogy van-e még bennünk elég erő, akarat és tartás ahhoz, hogy most végre sikerüljön.

A szlovák kormány sportminisztere már ott tart, hogy nyíltan a sorkatonaság visszavezetését követeli, noh nem külső táma...
30/04/2026

A szlovák kormány sportminisztere már ott tart, hogy nyíltan a sorkatonaság visszavezetését követeli, noh nem külső támadás, nem valós fenyegetés miatt, hanem mert attól fél, hogy Magyarország új miniszterelnöke „visszafoglalja Felvidéket”. 

Ez nem biztonságpolitika. Ez félelemkeltés és politikai hisztéria.

A kijelentés mögött egy régi reflex áll: a magyar szó, a magyar történelem, a magyar jelenlét démonizálása. Amikor valaki attól tart, hogy egy magyar politikus pusztán a „Felvidék” szó használatával veszélyt jelent egy országra, ott nem a valóság sérül, hanem a józan ész.

És közben mi történik valójában?

Magyar részről a követelés nem háború, nem területi revízió, hanem jog és méltányosság:
– a felvidéki magyarok ne éljenek jogi fenyegetettségben,
– ne lehessen őket kollektív bűnösség alapján megfosztani vagyonuktól,
– ne lehessen a 21. században múlt századi sérelmekkel sakkban tartani egy közösséget. 

Aki a saját országát erősnek érzi, az nem retteg egy szóhasználattól. Aki biztos a történelmében, az nem lát ellenséget minden magyar mondatban. Aki tiszteli a saját polgárait, az nem akarja őket katonai kiképzéssel „megvédeni” egy képzelt fenyegetéstől.

Ez a gondolkodás nem a jövő Európája. Ez a múlt árnyéka.

És ideje kimondani: a felvidéki magyarok nem veszélyt jelentenek, hanem értéket.

Aki ezt nem érti, az nem a határokat védi, hanem a saját politikai félelmeit.

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Csűry Csaba új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Csűry Csaba számára:

Megosztás