OneMusic

https://onemusic.hu Az 𝐎𝐧𝐞𝐌𝐮𝐬𝐢𝐜 oldalon a zene és szórakozás világa találkozik, ahol célunk, hogy a lehető legszélesebb közönséget megszólítsuk. Köszönjük!

Nem egy szakmai portál vagyunk, hanem egy olyan platform, amely a zenei élményeket mindenki számára elérhetővé teszi, legyen szó elektronikus, pop, techno vagy alternatív műfajokról. A legfrissebb koncertek, fesztiválok és kulturális események jegyeit pedig a 𝐎𝐧𝐞𝐓𝐢𝐜𝐤𝐞𝐭 és 𝐕𝐚𝐧𝐉𝐞𝐠𝐲 rendszereken keresztül biztosítjuk. Rövid történetünk:

𝟐𝟎𝟎𝟏: Trance.hu néven indultunk, a hazai trance rajongók számár

a.
𝟐𝟎𝟎𝟗: A zenei paletta szélesítése után OneMusic névre váltottunk, hogy több műfajt is lefedjünk.
𝟐𝟎𝟏𝟐: Elindítottuk a OneMusic magazint, amely még mélyebb zenei és szórakoztató tartalmat kínált.
𝟐𝟎𝟏𝟔: A OneTicket segítségével egyszerűsítettük a koncertek és fesztiválok jegyvásárlását.
𝟐𝟎𝟐𝟐: A vanjegy.hu platformon keresztül még több eseményre kínálunk jegyeket, legyen szó koncertekről, színházi előadásokról vagy sporteseményekről. Célunk, hogy a zenei és kulturális élmények mindenkihez eljussanak, és hogy a jegyvásárlás egyszerű, a szórakozás pedig garantált legyen a 𝗢𝗻𝗲𝗠𝘂𝘀𝗶𝗰, 𝗢𝗻𝗲𝗧𝗶𝗰𝗸𝗲𝘁 és 𝗩𝗮𝗻𝗝𝗲𝗴𝘆 platformokon keresztül. Csatlakozz hozzánk, és fedezd fel a zene világát velünk!

𝐓𝐞𝐫𝐣𝐞𝐬𝐳𝐭é𝐬𝐫𝐞 𝐬𝐳á𝐧𝐭 𝐜𝐢𝐤𝐤𝐞𝐤𝐞𝐭 a [email protected] e-mail címre várjuk!

07/09/2026

Csendben véget érhet a playlist-hajszolás korszaka a Spotify-on

Évekig szinte kötelező receptnek tűnt: kerülj fel egy nagy Spotify-playlistre, jönnek a streamek, aztán velük együtt a rajongók és a karrier. Csakhogy egyre több előadó tapasztalja meg, hogy a több százezer lejátszás mögött néha meglepően kevés valódi kapcsolat marad.

A hallgató nem feltétlenül tudja, kit hallott, nem követ be, nem vesz jegyet, és lehet, hogy a következő dalnál már egy teljesen más előadó szól, akinek a nevét ugyanúgy nem nézi meg.

Közben zenék készülnek rövidebb intróval, gyorsabb belépéssel és az algoritmus logikájához igazítva, mert mindenki azt a néhány másodpercet próbálja túlélni, amikor eldől, hogy továbbpörgetnek-e.

Lehet, hogy sokáig rossz számot néztünk? Nem az a legfontosabb, hány emberhez jutott el egy track, hanem hogy közülük hányan akarták utána tudni, ki készítette.

05/09/2026

Könyv készült Laurent Garnier rendkívüli pályafutásáról

Laurent Garnier pályáját nehéz egyszerűen DJ-karrierként elmesélni. Ott volt Manchesterben, amikor a Haçienda még nem legenda, hanem egy izzadó klub volt, végignézte a rave felemelkedését, hazavitte Franciaországba azt, amit Angliában megtapasztalt, majd évtizedeken át úgy maradt a techno egyik meghatározó alakja, hogy közben sosem igazodott teljesen ahhoz, amit éppen elvárt tőle a piac.

Most, amikor a rendszeres turnézástól is búcsúzik, könyvben néz vissza erre az útra. És talán éppen ezért érdekes az időzítés: Garnier története egyben annak a klubkultúrának a története is, amely kis, sötét termekből indulva globális milliárdos iparággá nőtt. A kérdés már csak az, hogy abból a világból, amelybe ő annak idején beleszeretett, mennyi maradt meg mára.

04/09/2026

Moby 39 éve vegán, mégsem azt üzeni azoknak, akik húst esznek, hogy ők a probléma. Most inkább a saját közösségének szólt oda: szerinte a vegánok túl sok energiát pazarolnak arra, hogy egymáson kérjék számon, ki elég következetes, miközben közben szem elől tévesztik azt, ami ellen eredetileg felléptek. És abban sem hagyott sok kétséget, ő kit tart valódi ellenfélnek: név szerint előkerült a McDonald’s és a Burger King is.

04/09/2026

Művészet vagy provokáció? Anyma vizuáljainál húzta meg a határt Isztambul, betiltották az ÆDEN show-t

Anyma produkcióiban a vizuál rég nem egyszerű háttér: óriási humanoid alakok, szimbolikus figurák és sötét, néha kifejezetten nyugtalanító képek ugyanúgy hozzátartoznak az élményhez, mint maga a zene. Isztambulban azonban úgy tűnik, ez már túlment egy határon.

A hatóságok leállították az ÆDEN show-t, miután a produkció látványvilágának egyes elemeit „sátánista” tartalomként értelmezték. A történet viszont messzebbre vezet egy elmaradt elektronikus zenei eseménynél. Egy művésznek kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy ugyanazt a vizuált az egyik országban művészetnek, a másikban vallási provokációnak tekintik? Vagy éppen ott kezdődik a cenzúra, amikor ezt már nem a közönségre bízzák? Anyma látványvilága biztosan nem mindenkinek való, de nem mindegy, hogy valaki maga dönt úgy, hogy nem vesz rá jegyet, vagy egy hatóság dönti el helyette, hogy egyáltalán láthatja-e.

03/09/2026

Miközben mindenki gyorsít, Paul van Dyk visszatér a rave gyökereihez – az acidnek még mindig van mit mondania

Paul Van Dyknak ezen a ponton már semmit sem kell bizonyítania a trance-ben, mégis éppen most nyúl vissza ahhoz a hangzáshoz, amely jóval a mai nagyszínpados formulák előtt formálta az elektronikus zenét.

A Dreamstate SoCalon élőben mutatja be a The Essence of Acid projektet, amelyben a klasszikus acid világát saját zenei múltjával és mai produkciós eszközeivel rakja össze. Talán éppen az időzítés a legérdekesebb: miközben a fesztiválokon egyre gyorsabb, keményebb, azonnal működő dropokra épülő zenék szólnak, újra előkerülnek azok a hangzások, amelyekből harminc-negyven éve az egész klubkultúra építkezett.

Ez valódi visszatérés az alapokhoz, vagy a rave-nosztalgia lett a következő nagy kör?

02/09/2026

Régen egy új elektronikus zenei irányzatnak kellett egy város, néhány klub, saját közönség és évek, mire egyáltalán nevet kapott. Ma elég hozzá egy virális track, pár TikTok-videó és egy jól elnevezett sample pack. Néhány hónap múlva már minden második producer ugyanazokhoz a hangokhoz nyúl, újabb fél év múlva pedig az algoritmus már keresi is a következő újdonságot.

A mikroműfajok állítólagos 18 hónapos életciklusa ezért nemcsak egy érdekes zeneipari jelenség, hanem elég kellemetlen kérdést is felvet: tényleg ennyivel gyorsabban fejlődik ma az elektronikus zene, vagy egyszerűen olyan tempóban fogyasztjuk a hangzásokat, hogy nincs idejük valódi szcénává érni?

A sample pack önmagában persze nem öl meg egy műfajt, ahogy a TikTok sem ír zenét helyettünk. De amikor ugyanaz a kick, basszus és drop néhány hét alatt több ezer produkcióban jelenik meg, könnyű összekeverni egy új zenei mozgalmat egy rövid életű internetes trenddel.

02/09/2026

Armin van Buurent évtizedek óta úgy ismerjük, mint azt a DJ-t, aki szinte mindig úton van: fesztivál, klub, stúdió, rádióműsor, repülő, aztán kezdődik minden elölről. Ehhez képest most három hétre egyszerűen eltűnt Horvátországban a családjával. Nem dolgozni ment, nem egy új projektet készített elő, hanem pihenni – és saját bevallása szerint már arra sem emlékszik, mikor engedett meg magának utoljára ennyi időt egyhuzamban.

A történet önmagában nem lenne világrengető, mégis mond valamit arról az iparágról, amelyben három hét szabadság egy több évtizedes karrier után már szinte hírértékű.

Armin az elmúlt időszakban egyre nyíltabban beszél arról is, milyen ára volt nála a folyamatos teljesítménynek. Talán ezért érdekesebb ez a horvátországi három hét annál, hogy hol nyaralt egy világsztár. A cikkben arról is mesél, mi változott meg benne, és miért kellett megtanulnia időnként egyszerűen megállni.

02/09/2026

A telefontilalom átírja a klubok házirendjét

Volt idő, amikor egy klubban történtek nagy része egyszerűen ott maradt. Nem került fel másnap TikTokra, nem nézted vissza magad egy idegen videójában, és a DJ-nek sem kellett azon gondolkodnia, melyik pillanat lesz majd a következő Reel.

Most az underground egy része mintha tudatosan próbálná visszafordítani ezt: kameramatricák, no-phone szabályok, telefonmentes táncterek jelennek meg egyre több helyen. Elsőre könnyű azt mondani, hogy végre mindenki tegye el a mobilt és táncoljon. Csakhogy ennél érdekesebb a kérdés.

Egy klubnak joga van eldönteni, hogy mit vihetsz haza emlékként egy olyan estéből, amiért te fizettél❓ Vagy éppen azzal kapjuk vissza a tánctér szabadságát, ha biztosak lehetünk benne, hogy a legfelszabadultabb pillanatunk másnap nem egy ismeretlen ember videójában jön szembe velünk❓ Az underground láthatóan kezd választ adni erre, és nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.

01/09/2026

A Burning Man elvesztette anarchista lelkét, mondja az alapító

A Burning Man Project évtizedeken át annak a gondolatnak volt az egyik legerősebb jelképe, hogy létre lehet hozni valamit a hagyományos fogyasztói világon kívül. Nincsenek reklámok, nincs VIP, nincs klasszikus értelemben vett pénzköltés – csak egy ideiglenes város a sivatagban, amit a résztvevők maguk építenek fel.

Legalábbis ez volt az eszme.

John Law, a Burning Man egyik alapítója ma már egészen máshogy látja azt, amivé az esemény vált: szerinte Black Rock City lényegében „Disneyland a tehetőseknek”. És nehéz úgy legyinteni erre, hogy közben luxustáborokról, privát repülőkről, fizetett személyzetről és komoly összegekből felépített kényelmi buborékokról hallani egy olyan rendezvényen, amelynek egyik alapelve éppen a radikális önellátás.

Persze százezreknek továbbra is egészen mást jelent a Burning Man, és valószínűleg ezért ennyire kényelmetlen Law kritikája is. Mert ha egy ellenkultúrából státuszszimbólum lesz, attól még életben maradhat a közösség – csak jogos a kérdés, hogy ugyanarról a dologról beszélünk-e még.

Szerintetek lehet még ellenkultúrának nevezni valamit, ha a lázadást már azok tudják a legkényelmesebben megélni, akiknek a legtöbb pénzük van rá?

Cím

Budapest

Telefonszám

+3616150000

Weboldal

https://www.onemusic.hu/, https://vanjegy.hu/, https://oneticket.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni OneMusic új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.