06/10/2025
Sokáig gondolkoztam azon, hogy az aradi vértanúk emlékezetére mit írjak, de Dr. Ruszin-Szendi Romulusz szakmai szemszöge honvédként, katonaként sokkal hitelesebb, mint bármi, amit ma reggel olvastam.
A honvédelem és a hazaszeretet nem tartoznak politikai oldalhoz, hanem olyan általános értékek, amik velünk voltak, vannak, és lesznek. A hazát szolgálni hivatás, elköteleződés és áldozat, nem pedig kiváltságosság és megosztás.
Van az a pillanat, amikor az embernek a saját életén túl látnia kell a nagyobb képet és ki kell állnia az igazságért - ezt tették az Aradi Tizenhármak is. Emlékezzünk ma rájuk és arra, amit ránk hagyományoztak!
Tisztelt Honfitársaim, Hölgyeim és Uraim, Katonatársak!
Amikor október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, katonaként másként halljuk a csendet. Mert tudjuk, hogy a legfontosabb dolgok nem mindig szólnak hangosan. A hűség, a kötelesség, az áldozatvállalás többnyire néma — és mégis ezek viszik előre a világot. 1849-ben, a világosi fegyverletétel után, tizenhárom honvédtiszt nemcsak a saját életét, hanem a jövő szabadságát is t***e mérlegre. Nem katonai győzelem, hanem erkölcsi diadal született. Nem parancs, nem hatalmi számítás vezette őket, hanem a haza iránti hűség, amely a végső áldozatig kitartott.
Az aradi vértanúk tudták, hogy a harc befejeződött, mégis megőrizték katonai méltóságukat. Nem könyörögtek, nem alkudoztak. Tudták, hogy a vereség pillanatában is van valami, amit senki sem vehet el: a becsületet és az eskü szentségét. Ez az erkölcsi magasság teszi őket örök példává nemcsak a katonák, hanem minden magyar számára. Mert a haza szolgálata nem mindig a győzelemről, sokszor a kitartásról, a csendes tűrésről, az önfeláldozásról szól.
Katonai szempontból 1848–49 tanulsága az, hogy a honvédelem nem pusztán a fegyverek erejében mérhető. Amikor egy nemzet a saját sorsát akarja alakítani, a frontvonal nemcsak a csatatéren, hanem a szívekben, a döntésekben, a morális állásfoglalásban húzódik. A tizenhárom aradi hős élete és halála azt üzeni, hogy a haza védelme végső soron lelki és erkölcsi feladat is — és ebben mindannyiunknak helye van, rangtól és beosztástól függetlenül.
Ma másfajta kihívásokkal nézünk szembe. Nincsenek osztrák csapatok a határainknál, de vannak új, gyorsan változó fenyegetések: kibertámadások, dezinformáció, gazdasági függőség, a közösségeinket bomlasztó megosztottság. A honvédelem tehát ma nemcsak katonai, hanem technológiai, társadalmi és stratégiai kérdés is. Egy ország csak akkor lehet biztonságban, ha van világos nemzeti önazonossága, ütőképes haderője és szilárd társadalmi összetartása.
A Magyar Honvédség feladata ma is ugyanaz, mint akkor: megvédeni azt, amit a nemzet értéknek tekint — a földet, az embereket, a kultúrát és a jövőt. Ehhez nem elég a felszerelés és a kiképzés — bár ezek nélkülözhetetlenek. Ugyanolyan fontos a hit, az elhivatottság és a stratégiai gondolkodás. Katonaként minket arra tanítottak, hogy az eskü az egyik legkomolyabb emberi vállalás. Az eskü nem szándék, nem ígéret — az eskü döntés. És aki egyszer let***e, az nem magát védi többé, hanem mindenkit, aki mögötte áll. Ez a döntés köti össze a ma szolgáló katonákat azokkal, akik Aradon a vesztőhelyen álltak.
Ahogy Széchenyi István írta: „A haza sorsa nemcsak karddal, hanem ekével is eldől.” Ez a mondat ma is érvényes. A haza szolgálata nem csupán a csatamezők világa. Lehet katonai, civil, diplomáciai vagy épp oktatási munka. Ha mindannyian tesszük a dolgunkat a magunk helyén, akkor az ország biztonsága nemcsak védhető lesz, hanem értelmet is nyer.
Az aradi vértanúk emléke minden évben figyelmeztet minket arra, hogy a hősiesség nem mindig látványos. Nem mindig diadalmenet, nem mindig szobor, nem mindig díszszemle. Sokszor csendes szolgálat, kitartás, hivatástudat. Ma az a dolgunk, hogy ennek a csendes hősiességnek örökösei legyünk. Hogy méltó módon képviseljük azokat az értékeket, amelyekért 1849-ben annyian életüket adták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A múlt nem lezárult, hanem ránk bízatott. A feladatunk nem csupán az, hogy emlékezzünk, hanem hogy tovább vigyük azt, amit elődeink elkezdtek. A jövő honvédelme nemcsak a hadsereg dolga, hanem a társadalom, a vezetők, az állampolgárok és a szakemberek közös felelőssége. Egy olyan országért, amely nemcsak biztonságban van — hanem amelynek van mire büszkének lennie, és van, amiben hinnie.
Köszönöm, hogy ma együtt emlékezhetünk. És köszönöm, hogy együtt hisszük: a haza szolgálata ma is tiszta és méltóságteljes hivatás.
Isten áldja a Magyar Honvédséget, és Isten áldja Magyarországot!
