17/12/2025
Életem egyik legjobb posztja szerintem. Sokan el se fogják olvasni vagy ha igen, rühellni fogják a sorokat és engem is. :)
1. Ha valaki nem azt mondja politikusként, amit a választó hallani akar, nem lesz sikeres. A jelen politikusa semmilyen módon sincs rászorítva a valóság beismerésére. A társadalom az irreális ígéretekre vevő, szürreális valóságérzékelés mentén, ahol egy haldokló gazdaságban adócsökkenést és nyugdíjemelést kell ígérni, nem pedig modernizációt, automatizálást, robotikát, oktatás és tudásfejlesztést. Bárki aki valós problémákra, valós megoldást nyújt alapból kiváltja a nép, a választói gyűlöletét. Persze lehet ezért bárkit kárhoztatni, de ha megvizsgáljuk, hogy mi motiválja a választót - igazán - akkor a primitív ösztönök szintjén kell belenézni a mikroszkópba, mert nem a nemzeti érzelmek, értékek, és fennkölt ideálok, hanem a primitív gyűlölet, a közösségi hálók rejtekéből ordító trollok, és a begyepesedett és logikára képtelen tömegek, vásárlói életérzésének korát éljük, ami keresi a csilivili, hazudott, látszólagos dolgokat, hogy elrejtse vele mételyes és mérgező emberi mivoltának jeleit. A választás egy ideje nem más, mint olyan esztrádműsor, ahol a drogosnak heroint, a rendőrnek rendet, a koldusnak pénzt, a kisembernek ambíciót, a gazdagnak hasznot ígérnek. Ki-mit szeretne, azt kap - Persze szigorúan szóban. És ez bőven elég is neki. Így aki ma politikusnak áll hazudik, mert a népnek, a választónak semmi kedve az igazságot sem megismerni, sem felismerni, sem azzal szembenézni.
2. Nincsenek nagy csapatok, nagy egyéniségek közössége, nincs egy jól látható team, mert a választók nem hisznek a csoportmunka, a modern rendszermetodikák alapvető, szervezői eszméiben. Király kell! Mágus, messiás, megmondó. Egyszemélyes igazságosztó és büntető. Egy univerzális lény, aki minden egyéni gondunkat, egy intéssel, egy szóval felszámolja. Így a csapatépítés, szervezetépítés eleve kizárt munkamódszer, mert senki sem kíváncsi egy professzionális csapatra, mert nem tud, nem képes egy csoportra figyelni. A tömeg csak egy emberre tud és akar fókuszálni. Így kaptuk meg és ezért nem sikerül megszabadulni Orbántól, még akkor sem, ha a haverjai elloptak a MNB-ből hatszáz-milliárdot, ha a pátyolgatott embere pedofil, vagy ha nyíltan szembe megy az EU érdekeivel, odanyal Putyinnak, segget tart Trumpnak, hogy ezzel saját státuszát, gazdagságát és hatalmát fenntartsa, mert a magyar választónak kell egy vezető. Ha egy csapat társult módon jelenik meg, modern vezetői és irányítói eszmékkel, a hatalmi ágak elválasztásával, osztott felelősséggel, megfelelően delegált hatalommal és hatalomkezelési módszerekkel, ha minőséget és minőségbiztosítást mutat, és nem csak gagyi üveggyöngyöt és rózsaszín taknyot, a választó elveszti a fonalat, mert fogalma sincs, hogy mindezek mit is jelentenek.
3. Állítólag van egyfajta rendszer, amit le kéne váltani egy új rendszerre. Az már homályos, hogy melyik rendszer az, amit le kell váltani, az pedig pláne zavaros, hogy milyenre. A nemzeti kleptokrácia gyökere a nemzetben van. Az uram-bátyám rendszer, a korrupció felszámolhatatlan, egy - oldjuk meg okosban - országában, ahol a számla nélkül olcsóbb, vagy a - ha odakerülök rommá keresem magam - életérzés mindent visz. Egy becstelen nemzet számára, egy becsületes rendszer nem lehet működőképes, mert szembe megy a társadalmi szokásjogokkal. Sokan beszélnek független ügyészségről, igazságszolgáltatásról, ugyanakkor szemrebbenés nélkül megyünk át a sárgán/piroson, csalunk adót, keressük a kiskaput, keresünk kapcsolatokat, ismerősöket, hivatali jóbarátokat. Mindezt azért mert rendszerszinten képtelenek vagyunk megalkotni és üzemeltetni bármit, aminek egyenes gerinc a feltétele. Hajlott hátú, zselécsontú társadalmunkban - erre - mármint egy átlátható és korrekt rendszerre nincs valós igény. Hazudunk magunknak, amikor áhítozva beszélünk a becsületről, amikor az EU-s ügyészséghez való csatlakozás kerül szóba. Mindig furán nézek az emberekre, hiszen a hazai ügyészség kapcsán meglehetősen megbocsátók vagyunk - lassan másfél évtizede - hogy, semmit sem tud felmutatni komolyabb bűncselekmények témájában (pedofília, lopás, csalás, stb.), de bármikor évekre lesittelnek valakit egy kifli ellopásáért, amihez a társadalom némán asszisztál. És ha belegondolunk, hogy a NER vagyonokat ellopó cégjei kiket alkalmaznak alvállalkozóként, felismerjük, hogy egy vonal alatt nem lehetne senkit sem dolgoztatni, mert nem lenne miből. Kvázi sok ezer kis cég, Kft. Bt. nettó haszonélvezője a NER ipari méretű közpénzherdálásának, hiszen ha a felhőkben van pénz, abból az esővel lefelé is csöpög valamennyi. És amikor ez megesik, sokaknak esze ágában sincs esernyőt rántani. Boldogan állnak alá, tátott szájjal harsogva korrupciót, mert nekik csak kevés csorog belőle. Képmutatók vagyunk, ez a nettó valóság.
4. Egy pártot felépíteni: pénz. Üzemeltetni: pénz. Szakértőket, tagokat, melósokat fenntartani: pénz. De ha ezzel bírsz, mert gazdag vagy, akkor megbélyegez a választó, mert nyilván loptad. Ha nem rendelkezel vele, lenéz a választó, mert mégis miként akarsz te bármit is, ha nincs pénzed? Ha gyűjtesz meg fognak szólni - ugyancsak a választók - hogy na tessék. Még nincs is a hajón, már a pénzt viszi. Teljesen mindegy ki vagy, mi vagy, honnan és hova tartasz, mit képviselsz, a sapkádba bele fognak kötni. A pénz kardinális kérdése akkor kezd brutálissá válni, amikor jönnek a "politikai befektetők" és azt tapasztalja az ember, hogy a pénz ára, egy vagy több szívesség, ami alapvetően azt sugallja, hogy ha majd nyersz - miattuk - akkor nem fog ártani, ha képviseled az ügyük, nézeteik, álmaik, vágyaik, ami a legtöbbször annyit tesz, hogy nem figyelsz rájuk, sőt, eleve kerülöd, hogy rájuk kelljen figyelned. Persze van, hogy elfogadod a pénzüket, aztán a torkukba szarsz. De akkor meg szóvá teszik, hogy elmondhatják a sajtónak, meg kitehetik a netre, hogy mennyivel támogattak téged, aztán amikor kellett volna teszem azt a közgyűlésben nem kapták meg a támogatást. Ismerős nem :D ? A pénz kardinális kérdés, és ha nem adod el magad, nem a sajátod, nem gyűjtesz, akkor el kell hitetned az emberekkel, hogy képes vagy a krisztusi hal és kenyér csodájára, amire a választók boldogan fognak reagálni. Kvázi vissza az alapokhoz. Te vagy az, akire várnak, az Úr, a Megváltó, a hiteles Küldött, a Messiás, a felkent Uralkodó. Na így vált hülye viccé hazánkban a demokrácia és a köztársaság eszméje.
5. Ha kezedbe kerül a hatalom, az ígéreteid nem számítanak. Senki sem fogja őket számon kérni. Mindig lesz aki elhiszi, hogy az elődöd akkora problémát hagyott hátra, aminek leküzdése évekig, évtizedekig tart. Mindig lesz, aki akkor is lojális lesz, ha történetesen miattad veszti el a munkáját, miattad kevés a nyugdíja, miattad nem jut a gyerekének iskola, miattad nem műtik meg az anyját, hal meg egészségügyi ellátás nélkül az apja, vagy csak szimplán éhezik, mert kevés a nyugdíja. Hinni akar, hinni fog és feléd tekintve bármit megad, hogy ez a hit ne boruljon fel, mert ENNYIJE VAN ÖSSZESEN. Minden mást már elvesztett. Ma - ilyen ember - van hazánkban pár millió. Őket egy ígérettel és azzal a hittel, hogy majd EGYSZER jobb lesz, egy életre be tudod láncolni a választóknak fenntartott istállóba, ahol - akár a gombák - trágyával etetve és sötétben tartva, boldogan fognak elvegetálni és szaporodni. Ez bevett séma mára, és ha mindehez tied a sajtó, a média, és még pár influenszer és/vagy riporter, aki a kedvedért és a pénzedért képes folyékonyan hazudni, gyakorlatilag az emberi kor végéig hatalomban tudsz maradni és degeszre zabálva magad, öreg és kiélt disznóként eljutni a Nirvána kapujáig. Te pedig állhatsz csendesen az akolban, moslékot zabálva, azon merengve, hogy lesz egy perc, egy pillanat, amikor a neked szép, neked csodás, neked isteni lény leereszkedik hozzád, kiganézza alólad az élet mocskát és te végre az lehetsz aki akarsz... Bár mondjuk fogalmad sincs, hogy ez mit is jelent.
6. Az ébredésnek nem egy nemzetet kell felvernie, csak egy, azaz egy embert. Önmagad. Ehhez el kell jutni arra a felismerésre, hogy az, ahogyan nézünk a világra, amit képviselünk, az amiben hiszünk, az amit teszünk/nem teszünk - minősít is minket. De ennek a felismeréshez tudás kell. A tudáshoz pedig a tudásvágy elengedhetetlen. Ahhoz, hogy ez kialakuljon, kell némi ambíció, ami nem a csillogásra, hanem a belső értékekre kondicionál. És amikor ide eljutunk, ráeszmélünk, hogy nem a szüleink és a nagyszüleink lesznek a tanáraink, de nem is a gyermekeink lesznek a tanítványaink. Amire szükségünk van, az egy szimpla tükör és az önérzet teljes és tökéletes faladása, amikor a tükörben álló meztelen önmagunkat képessé válunk leköpni és megtagadni. Ezt nevezik változásnak. De mert a változás a világ legnehezebb üzlete, mert elvonást jelent, és a függőségeink feladását, voltaképp elvonóra kellene járnunk, ahol kimossuk, kimossák belőlünk az önhittséget és a Dunning-Kruger effektus borzalmas hatásait. Fel kell ismerni, hogy hülyék vagyunk. Nem értjük a világot, a szüleink világát, a gyerekeink világát, a politika, a kereskedelem, a globális rendszerek, de még az egyszerű és minket érintő közvetlen folyamatok, például az ivóvíz elérésének, vagy a csatorna/elektromos áram működésének világát. A jelen embere - gyakorlatilag semmihez sem ért úgy igazán. Felhasználó. Fogyasztó. Befogadó. (Egyszerűen fordítva: - tájékozatlan és ostoba) Ami ma a leginkább gond, hogy a nem értett világot próbálja - mindenki - a maga szintjén magyarázni, és amikor sok-sok ember beszél arról, amit nem ért, nem képes felfogni, voltaképp - mivel nincs ehhez (se) képessége - nem vitatkoznak, hanem balhéznak egymással, és így a közbeszéd ma arról szól, hogy két emeletes marhaság közül melyik az igazság. Mintha azon méláznánk, hogy a Föld most Kocka, vagy Kúp alakú-e? Közben pedig felégetjük a holnapba vezető utat és beintünk a gyerekeinknek, mondván a mi jelenünk fontosabb, mint az ő jövőjük.
7. Hova tartunk? - Mi? Sehova. El sem indultunk. A gyerekeink furán néznek ránk, a szüleink pedig vagy térdelnek a hamis istenek előtt, vagy óvatosan noszogatnak minket, hogy legyen már vér a valagunkban odaverni. A helyben járás intézményesített dolog lett, és egyre többen kezdik felismerni, hogy Ady és Petőfi is megénekelte a nemzeti agybajt, ami úgy sújt minket, hogy közben az elégedettség látszólagos csodájával kápráztat el minket. Alkalmatlan emberek beszélnek nemzeti jövőről, nemzeti összefogásról, nemzeti célokról, egy olyan sokadalomnak, ami nem érti a nemzet, a jövő és a cél fogalmait. Nem mert idióta akar lenni, hanem mert idiótának lenni egy kényelmes kényszer, kényelmes drog, amihez nem kell se erőfeszítés, se ambíció, se akarat, se kitartás, se méltóság, és ha úgy hozza még azt is kussolva tűrjük, ha a gyerekeinket a rendőr könnygázzal lefújja, vagy egy fideszes pedofil megdugja.
A többségnek bőven elég, ha ül a gépe előtt. Pötyög ha fáj, ha kellemetlen, ha kínos... Csak ne kelljen valóban tenni valamit - igazán fontos ügyekért. Mert ami itt igazán nemzeti és közkincs, az a beszari gyávaság.
Aztán amikor eljön a lehetőség perce, elmész és valami olyanra adod a voksod, ami nem tesz többet, csak ad egy illúziót arról, hogy majd helyetted megoldja a dolgokat, helyetted vállalja a kihívásokat, helyetted megteszi a neked kiszabott utat, és helyetted...
..Na igen. Helyetted vállal felelősséget mindazért, amiért ha te vállalnád, végre felismernéd, hogy mennyire átkozottul szar ez az egyhelyben való, buta, kiszolgáltatott és kényszeres toporgás és mennyire megalázó és primitív dolog feszt gyáván és megalkuvón arra várni, hogy majd jön valaki, fénylő glóriával, és emberfeletti erővel, hogy kitörölje a segged, mert még arra is képtelen vagy önmagad erejéből...
Juhász Zoli
Ui: Már a megosztást sem merem kérni. :)
