24/09/2025
A Lengyel Köztársaság elnökének, Karol Nawrocki beszéde az ENSZ Közgyűlés 80. ülésszakának általános vitáján
Tisztelt Elnök Úr,
Főtisztviselők,
Tisztelt Küldöttek!
Első alkalommal állok itt a Lengyel Köztársaság Elnökeként. Természetesen nagy büszkeséget érzek emiatt, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, milyen komoly kihívásokkal szembesülünk ma nemzetközi közösségként. Valóban így van, hiszen az elmúlt néhány évben, Oroszország Ukrajna elleni inváziója óta a világ teljesen megváltozott.
2022. február 24-én mindannyian brutálisan felébredtünk a „történelem vége” világról szőtt boldog álmunkból – a történelem nem ért véget, és nem is fog véget érni, ennek tudatában kell lennünk. Felébredtünk abból a boldog álomból, amelyben a globális béke és a nemzetközi jog elveinek betartása felé haladunk. Ezek valószínűleg a leggyakrabban elhangzó szavak ebben a testületben. Ez az álom, Hölgyeim és Uraim, már nem létezik, és gyakran olyan szavakat ismételgetünk, amelyek nem tükrözik a körülöttünk lévő valóságot – sem Közép- és Kelet-Európában, sem a világ más régióiban, ahonnan Önök érkeztek.
Az államhatárok lényegében már nem érinthetetlenek, a nemzetközi jog – amelyet eddig a világrend iránytűjének tekintettünk – egyre inkább javaslatként, nem pedig szabályként kezelik.
Emlékeztetek rá, hogy röviddel a háború kitörése és Oroszország Ukrajna elleni támadása után a lengyelek hatalmas szolidaritást mutattak az ukrán néppel. Szívünket, határainkat és otthonainkat megnyitottuk, anyagi, pénzügyi, katonai és diplomáciai segítséget nyújtottunk. Ma Lengyelországban egymillió ukrán menekült él.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Oroszország Ukrajna elleni inváziója nemcsak a második világháború óta a legsúlyosabb konfliktus Európában, hanem egy fordulópont is. A nemzetközi rend a szemünk láttára omlik össze.
A világ egy új, veszélyes korszakba lépett, a nagyhatalmak versengésének, a szabályok megszegésének és annak tesztelésének korszakába, hogy meddig lehet elmenni, mielőtt valaki határozottan azt mondja: „elég”, „állj”. A szuverenitás elve? Kérdezhetik Önök. Egyre gyakrabban tiporják sárba. Az agresszió tilalma? Üres betűvé vált. A jog helyett a nyers és brutális erő alkalmazásának kísérlete zajlik.
A történelem fordulópontján állunk – olyan időszakban, amikor a ma meghozott döntések évtizedekre meghatározzák a jövőt. Mindannyiunknak tudatában kell lennünk ennek, és mindannyian felelősséget vállalunk érte.
Éppen ezért most, mint demokratikus államok közössége, vagy a demokráciára törekvő államok, úgy kell tekintenünk a jelenlegi helyzetre, mint egy olyan csatára, amely az alapelvekért folyik, amelyek betartása meghatározza civilizációnk jövőjét. Úgy gondolom, ez az utolsó pillanat a konkrét cselekvésre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Oroszország Ukrajna elleni agressziója nem csupán regionális konfliktus. Ez egy próbatétel, hogy vajon az ENSZ alapelvei kiállják-e az idő próbáját, vagy összeomlanak az imperialista és gyarmati ambíciók súlya alatt egy olyan állam részéről, amely magát a törvények felett állónak tartja, és amely többször, többször is figyelmen kívül hagyta e Közgyűlés – és más testületek – határozatait. És mindannyian bizonyos értelemben felelősséget vállalunk ezért, miközben továbbra is a békéről és biztonságról beszélünk, amelyeknek meg kell szólalniuk, de amelyeket konkrét cselekvésnek kell követnie.
Moszkva a konfliktus „eredeti okainak” kezeléséről beszél. Egyetértek ezzel a megközelítéssel, de úgy vélem, hogy az orosz agresszió elsődleges okai elsősorban ideológiai jellegűek. Oroszország egy olyan imperialista vízióra hivatkozik, amely egész népeket gyarmati tulajdonként kezel, rendszeresen megtagadja tőlük az önrendelkezést, azt állítva, hogy mesterséges konstrukciók, és az inváziót „történelmi korrekcióként” igazolja.
Mi, lengyelek, Közép- és Kelet-Európában ezt legalább 86 éve ismerjük. Ez ugyanaz a fogalomkészlet, amely a XXI. században is megjelenik, plenáris vitáinkon és soron következő közgyűléseinken. Számunkra, Közép- és Kelet-Európában, ez a fogalomkészlet nem új. Legyen szó Lengyelországról, a Lengyel Köztársaságról a XX. század első felében, vagy ma Ukrajnáról.
Történészként a jelent is a múlt prizmáján keresztül nézem, ez természetes. Az évszázadokon át tartó hódítások, háborúk, felosztások, deportálások, erőszak és bűncselekmények után a XX. és XXI. században Oroszország egyszerűen nem mondott le imperialista ambícióiról.
Egyik nagy elődöm, a néhai L**h Kaczyński elnök tökéletesen megért***e ezt, amikor 2008-ban a grúz parlament előtti téren beszélt. Akkor elhangzott szavai kiállták az idő próbáját. L**h Kaczyński azt mondta: „ma Grúzia, holnap Ukrajna, holnapután a balti államok, és később talán az én országom, Lengyelország is!”
Amikor Oroszország megtámadta Grúziát, nem mindenki számára volt egyértelmű, hogy ez csak a Kreml új imperializmusának kezdete.
Sajnos a történelem szele, amelyet mi, lengyelek, olyan jól ismerünk és értünk, most újra fújni kezdett. Ismét tapasztaljuk az orosz imperializmust a mi földünkön, Lengyelországban is. Két héttel ezelőtt, szeptember 9-ről 10-re virradó éjszaka orosz drónok támadtak egy NATO-tagállam, Lengyelország területére. Több mint egy tucat drón szándékosan – mert biztosítom, hogy nem véletlen volt – sért***e meg országom határait, egy olyan állam fővárosában kiadott parancs alapján, amely a Biztonsági Tanács állandó tagja.
Ennek következtében Lengyelországnak a második világháború óta először kellett tüzet nyitnia ellenséges objektumokra a területünk felett.
Biztosítom Önöket, mint a Lengyel Fegyveres Erők főparancsnoka és Lengyelország Elnöke, hogy Lengyelország mindig megfelelően reagál, és kész megvédeni területét! A lengyelek nem ijedtek meg a szovjet hordáktól 1920-ban, és az európai civilizációt védve legyőzték a szovjeteket 1920-ban. A lengyelek és Közép-Európa országai nem adták fel szabadságuk és szuverenitásuk szellemét a szovjet gyarmatosítás 45 éve alatt 1945 után. És a lengyelek, valamint Közép- és Kelet-Európa országai nem fognak megijedni az orosz drónoktól sem. De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem erről van szó. Arról van szó, hogy meddig tűrjük még az ilyen típusú cselekedeteket, amelyek megsértik nemzetközi közösségünket.
Ezért Lengyelország jelentős összegeket fordít védelmi képességeink fejlesztésére, ezért építjük országunk és egész régiónk ellenállóképességét. Mert a balti államok, barátaink, például az észtek, valamint Románia is hasonló orosz provokációk áldozataivá váltak.
Régiónk vezetőjeként a Bukaresti Kilencek szoros kapcsolatainak erősítésén dolgozunk, és ezért fejlesztjük az együttműködést a Három Tenger Kezdeményezés keretében. Régiónk hangjaként hangsúlyozzuk: nem tűrjük, hogy Moszkva ilyen arcátlanul provokáljon minket és más európai népeket, tesztelve reakcióinkat, megfélemlítve társadalmainkat. Erre nincs beleegyezésünk.
Tisztelt Küldöttek,
A neoimperialista és neokoloniális Oroszország a szemünk láttára próbálja lerombolni a nemzetközi biztonsági architektúrát, megszegi a nemzetközi jogot, mélyíti a megosztottságot, és a nagyhatalmak koncertjének újjáéledésére törekszik.
Sok, ebben a teremben jelenlévő állam jól ismeri a határok erőszakos kijelölésének és a népek feje felett hozott döntések tragédiáját. Országom nehéz történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy a tartós béke nem épülhet az agresszió jutalmazására. Nem fogadhatjuk el területi integritásunk és szuverenitásunk elvének megsértését.
Oroszország jelenlegi t***ei nem utalnak valódi béke iránti készségre. A párbeszédről szóló nyilatkozatokat – amit szintén jól ismerünk – katonai offenzívák és újabb támadások kísérik, amelyek áldozatai civilek, köztük gyermekek. Amikor Moszkva „békéről” beszél, valójában az általa ellenfélnek tekintett fél kapitulációját érti. Oroszországnak véget kell vetnie a háborúnak, és teljes felelősséget kell vállalnia érte. Oroszország felelősségre vonása közös kötelességünk kell, hogy legyen. A nemzetközi bűncselekmények elkövetőit megfelelő bíróságok elé kell állítani. Remélem, hogy ez hamarosan megtörténik. Ellenkező esetben évről évre, még az én elnökségem alatt is, olyan dolgokról fogunk beszélni, amelyek mindannyiunk számára egyértelműek kellene, hogy legyenek.
Ezért Lengyelország támogatja a Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, és támogatja egy különleges ad hoc törvényszék létrehozásának ötletét, amely az agresszió elkövetőit ítélné el.
Egyetlen háború sem érheti meg az agresszoroknak. A háborúk nem érhetik meg az agresszoroknak gazdasági szempontból sem. Az államoknak és népeknek teljes kárpótlás jár, még azoktól is, akik a második világháborút kirobbantották. Mert ha demokratikus államok közösségét, közös Európai Uniót akarunk építeni, akkor közösen meg kell állapodnunk abban, hogy a háború egyetlen agresszornak sem érheti meg gazdasági szempontból.
[...]
Igen, egyetértek Donald Trump elnökkel abban, hogy az elmúlt években – amire mi, lengyelek, és Közép- és Kelet-Európa is figyelmeztetett – Európa ideológiai őrületbe süllyedt, ami rossz döntésekhez vezetett a migráció terén, a zöld őrülethez és a Zöld Megállapodáshoz, amely tönkreteszi a gazdasági és mezőgazdasági piacokat. Igen, ugyanaz az Európa, barátaink és partnereink, akikkel hosszú éveken át közös EU-t akarunk építeni, évtizedeken keresztül támogatta Oroszországot azzal, hogy olcsó ruszki [sic!] gázt vásárolt. Mi, lengyelek és Közép-Európában, mindezt tudjuk, és mindig örülünk, amikor Nyugat-Európa vezetői levonják ebből a következtetéseket és meghallgatják a hangunkat.
Tisztelt Küldöttek,
Lengyelország, az ENSZ egyik alapító tagja, a világ húsz legnagyobb gazdaságával rendelkező ország, amely az elmúlt 30 évben sikeresen átalakult fejlődő országból fejlett országgá, és centrally tervezett gazdaságból piacgazdasággá.
Ez a különleges tapasztalat lehetővé teszi számunkra, hogy jelentős mértékben hozzájáruljunk az ENSZ fejlesztési vitáihoz, összekapcsolva a globális Kelet és Nyugat, valamint Észak és Dél perspektíváit.
Potenciálunkra és tapasztalatainkra tekint***el következetesen törekszünk a G20 munkájában való részvételre – egy olyan formátumban, amely híd szerepét tölti be ezekben a viharos időkben.
Mélyen reméljük, hogy az Egyesült Államok által a következő csúcstalálkozón való együttműködésre és részvételre szóló meghívás, amelyért köszönetet mondok Donald Trump elnöknek, Lengyelország állandó jelenlétévé válik ebben a körben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Az emberi jogok az ENSZ rendszerének három fő pillérének egyike. Nem beszélhetünk valódi békéről, ha nem védjük minden ember emberi jogait – kivétel nélkül. A béke nemcsak a fegyveres konfliktusok hiányát jelenti, hanem igazságosságot, egyenlőséget és az emberi méltóság tiszteletben tartását is.
Ezért az emberi jogok védelmének minden békefolyamat és biztonsági folyamat prioritásának kell lennie.
Egyértelműen látjuk az orosz agresszió drámai következményeit az emberi jogok és humanitárius kérdések terén is. Számunkra, lengyelek és Lengyelország számára, az emberi jogok helyzete Fehéroroszországban is prioritást élvez.
Határozottan meg kell védenünk az emberi jogokat a legalapvetőbb dimenzióban is – az élethez való jogot a fogantatástól a természetes halálig. Védjük családjainkat, mint a boldogság, a szeretet és a gyermeknevelés helyét. Lengyelország hangosan kiáll a világ egyik legüldözöttebb csoportjának, a keresztények mellett.
Tisztelt Elnök Úr,
Főtisztviselők,
Tisztelt Küldöttek,
80 évvel ezelőtt alapították az ENSZ-t. Ez a évforduló megmutatja, milyen messzire jutottunk, de azt is, mennyi kihívás áll még előttünk. Ma tudjuk, hogy a nemzetközi együttműködés nem választható lehetőség, hanem szükségszerűség mindannyiunk számára.
Nem lehet, hogy az agresszorok büntetlenül masírozzanak mások területén át, és a háborús bűnök elkövetői nyugodtan aludjanak minden nap felelősségre vonás nélkül.
Emlékeztetek, hogy a második világháború után nem relativizálták a bűnöket, legalábbis a legfontosabb parancsnokok esetében, akik a parancsokat kiadták. Ott volt Nürnberg. Ott volt a bíróság. Ott volt név, vád, ítélet. Mert nem csak a bosszúról volt szó – az elvekről volt szó. És ma is az elvekről van szó. Arról, hogy a bűncselekmény ne legyen jutalmazva, és a jogot soha ne váltsa fel az erő.
Ma vissza kell térnünk ehhez a szellemhez. Ki kell építenünk egy olyan nemzetközi felelősségvállalási rendszert, amely nem habozik megnevezni a gonoszt – függetlenül attól, milyen zászló alatt viseli azt a gonosz. Egyértelműen ki kell mondanunk: vannak határok, emberi jogok és nemzetközi jog. És bárkinek, aki megszegi ezeket, súlyos következményekkel kell szembenéznie.
De ez természetesen nem történik meg magától. Mert a világrend nem adott egyszer s mindenkorra. Ez rajtunk múlik – a kormányokon, intézményeken, de mindenekelőtt a társadalmakon.
Ahogy egy Nobel-békedíjas egyszer mondta: „A semlegesség mindig az elnyomót segíti, soha az áldozatot. A hallgatás a üldözőt bátorítja, soha az üldözöttet.”
Legyenek ezek a szavak nemcsak figyelmeztetés, hanem cselekvésre való felhívás is. Cselekvésre itt és most!
Köszönöm a figyelmüket!
