30/04/2026
Sirassuk-e a cseh kocsmákat? Ne!
Az utóbbi két-három évben rendszeresen jelennek meg cikkek, posztok drámai hangvételű címekkel, hogy csődbe mennek a cseh kocsmák, már alig isznak sört a csehek, és hasonlók.
Pedig nem. A cseh kocsmák élnek és virágoznak, csak ma már nem az a menő -- divatosabban fancy --, ha valaki tizenöt-húsz korsó 10-es Gambrinust vagy Kozelt tol be egy este. A fogyasztás súlypontja Csehországban (is) a 10-es sörökről áttolódott a 11-12-es sörköre és persze belépett a craft is, ahol bizony jóval erősebb sörök is előfordulnak. Ráadásul a sörfogyasztás csökkenése lassan másfél-két évtizedes világtrend, ami alól a csehek sem bújhatnak ki. Így persze óhatatlanul zárnak be helyek, leginkább azok, amelyek "benne maradtak a régiben", és nem képesek követni a változó fogyasztói igényeket, nemhogy irányítani azokat.
Eme nem túl rövid bevezető után pedig jöjjön a témában egy cikkrészlet a Hetedik Lépcső 2024/3-4. számából.
A Cseh Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének Közvélemény-kutató Központja 2004-ben indította A sör és a kocsmák a társadalomban elnevezésű, az egész országra kiterjedő kérdőíves felmérését. Ebben a csehek és a kocsmák viszonyáról érdeklődtek: miért vagy épp miért nem járnak kocsmába, mik az elvárásaik a sörözőkkel szemben, kikkel járnak legszívesebben kocsmába, mennyire tartják a sört és a sörözőket a cseh kultúra és hagyományok részének – csak hogy néhányat említsünk a kérdések közül.
A felméréseket évente megismételték, az első húsz év eredményeit pedig nemrégiben ismertették a sajtóval.
Ezek alapján a csehek és a kocsmák/sörözők viszonya a 2010-es évek elején kezdett érzékelhetően változni, majd a 2020-2021-es járványidőszak hozott újabb változásokat. Néhány pontban összefoglalva, a tanulmány legfontosabb megállapításai a következők:
A felmérés első éveiben a kocsma kifejezés még sokakban keltett negatív asszociációkat. Többen társították a könnyelmű pénzszórással, az alkoholizmussal, a dohányfüsttel, a zajjal, a rossz higiéniával, bűnözéssel, züllött emberekkel, olcsó és gyenge minőségű italokkal.
A 2010-es évek elejétől ez a nézet egyre inkább megváltozott, és a kocsmákat már nem kötötték össze az alsóbb társadalmi rétegekkel. A válaszadók azt érzékelték, hogy a kocsmák fejlődnek, új vendégkörök felé nyitnak, és egyre kellemesebb környezettel, igényesebb gasztronómiával és bővülő italkínálattal alkalmazkodnak az elvárásokhoz. Egyre inkább erősödött az a kép, hogy a kocsma találkozási pont, beszélgetésekre, kapcsolatépítésre, baráti szívességek, kisebb üzletek intézésére alkalmas, és gyakran kulturális központnak számít.
Érdekes és figyelemre méltó megállapítása a tanulmánynak az is, hogy a csehek a kocsmákat, a „kocsmázást” egyre kevésbé kötik a férfiakhoz, egyre kevésbé tekintik a férfiak „cukrászdájának”.
A pandémia után ezek az állítások tovább erősödtek, a csehek minden eddiginél inkább olyan helyeknek tartják a kocsmákat, ahol kipihenhetik magukat, megszabadulhatnak a mindennapi gondoktól, barátokkal beszélgethetnek és új barátokat szerezhetnek.
Ugyanakkor a kocsmákat egyre inkább tekintik közösségi térnek, ahol kulturális eseményeket, előadásokat és bálokat rendezhetnek. Ez utóbbi különösen igaz a kisebb településekre, ahol sokszor nincs is más lehetőség rendezvények szervezésére.
Összességében elmondható, hogy a kocsmák megítélésének változása megfelel a vendéglátóipari létesítmények fejlődésének; ami azonban változatlan, az a történelmi kapcsolat a cseh sör és a cseh kocsma között. A csehek érzékelik a kocsmakultúra pozitív fejlődését, a vállalkozások igyekeznek javítani szolgáltatásaik minőségén, tiszta és kellemes környezetet biztosítani a fogyasztóknak, így képesek olyan új vendégeket vonzani, akik korábban meglehetősen kellemetlen érzésekkel viszonyultak a kocsmákhoz.
Mit tapasztaltunk mi?
A Sörmentén Brno és környéke, illetve a Sörmentén Prága és környéke útikalauzok négyévnyi intenzív csehországi kocsmajárása során mi magunk is megtapasztalhattuk a kocsmák/sörözők változásait, és itt, a Hetedik Lépcső oldalain is többször utaltunk erre. Így – bár bennünket nem kérdeztek – csak megerősíteni tudjuk a cseh akadémiai tanulmány megállapításait, azzal együtt, hogy a mi „felmérésünkben” határozottan nagyobb súllyal szerepelnek a főzdesörözők, mint az egyszerűbb „sarki” kocsmák.
Az már a kétezres évek elején is egyértelműen látszott, hogy a cseh sörfőzdék döntő többsége nem egy lábon áll, nem csupán a sörfőzésben látja a bevételi forrását. A működő sörfőzdék 90+ százaléka vidéken van, egyenletesen beterítve az országot, sokszor alig ezer főt számláló kistelepüléseken működnek. Legalább 80 százalékuknak van helyben evő-ivó helye, és harmaduknak saját szálláshelye is 5–30 korszerűen berendezett fürdőszobás szobával.
Különösen jelentős változást érzékeltünk a pandémiát követően. Amikor a Covid-járvány alatt a cseh kormány a magyarországihoz képest is szigorúbb és hosszabb zárást rendelt el, a csehországi sörfőzdék és kocsmák szó szerint élethalálharcot vívtak. Akkoriban voltak, akik azt jósolták, hogy a főzdék harmada fog véglegesen bezárni. Szerencsére ez megközelítőleg sem következett be, viszont – kényszerből – új lehetőségeknek nyitott utat. Az első sokk után a főzde- és sörözőtulajdonosok rájöttek, hogy ha a vendégek nem léphetnek be a vendéglátóhelyekre, akkor bizony eléjük kell menni. Ezért aztán a sörözők sorra nyitották a „szomjas ablakokat”, amelyeken az elviteles kiszolgálás folyt. České Budějovice egyik legizgalmasabb craft kocsmájában, a Žíznivá Gumovkában (Szomjas Gumicsizma) – az épület sajátossága miatt – az emeletről egy csörlővel leengedett kosárral folyt a kiszolgálás. A Zichovec pedig a menetrend szerint közlekedő Pivobuszával szállította a sört a környező településekre. Az étel- és italkiszállítás ekkor vált szinte általánossá a cseh városi sörözőkben.
Több helyen ekkor kezdtek saját kenyeret és egyéb pékárut sütni, amit már kora reggeltől meg lehet vásárolni elvitelre. A prágai Hostivárokban még autós ablak is van – take away –, ahol elvitelre csomagolt ételt, pékárut és palackozott sört/üdítőt vásárolhatunk.
Sok kis faluban a főzdesöröző egyben a település közösségi életének a színtere, ott rendezik az esküvőket, filmeket vetítenek, színdarabokat játszanak. (Közben persze fogy a sör…) Ahol melegkonyhás étterem van, ott hétköznaponként 99 százalékban van kedvező árú napi menü.
Gondolnak a kerékpárosokra (kerékpártárolók), és több helyen szerszámkészlettel, pótalkatrészekkel is készülnek (például Berounban a Berounský Medvěd sörfőzdénél), sőt bérelni is lehet kerékpárt (van, ahol még csónakot is).
Vannak azonban ezeknél is extrémebb kombinációk: néhol konditerem, bowlingpálya, sörfürdő és hasonlók kapcsolódnak a főzdesörözőhöz, a prágai Hostivár 2-nél pedig rendes dimbes-dombos füves pályán még golfozni is lehet.
Több helyen, még prágai külvárosokban is(!), tűzrakóhelyek vannak a főzdesöröző kertjében, ahol hozott anyagból bográcsozhatunk, grillezhetünk (eszközöket, tűzifát a főzde biztosít). És akkor még nem beszéltünk a disznóvágásról, a farsangról és más sátoros ünnepekről, amelyeknek ideális helyszíne egy sörfőzde-söröző udvara. A farsang és a disznóvágás annyira kiemelt, hogy ezekre az eseményekre még alkalmi söröket is főznek (masopust és zabijačka).
Mivel a sörözők megítélése rengeteget javult az utóbbi két évtizedben, a csehek ma már családostól járnak ezekre a helyekre, sokan tervezik sörözőbe a hétvégi családi ebédet. Ilyenkor ez tényleg az ebédről szól, nagyjából 35-40 perc alatt végeznek is, és mennek tovább. Viszont egy-egy asztal háromszor-négyszer is fordul dél és kettő között. Akik ezután is maradnak, azok már söröznek…
Kiemelten figyelnek a gyerekekre, szinte kivétel nélkül mindenütt van gyerekszék, és ahol van kerthelyiség, ott a legkisebbeket szinte biztosan várja egy kis játszótér, hidegebb időkben pedig egy játszósarok a beltérben.
Vétek György
A fényképet Széman Ricsi követte el.
