31/08/2026
Fára mászva élte túl a pusztító nepáli áradást a nyolcéves kisfiú – édesanyja már halottnak hitte
Egy fa ágai között kapaszkodott az életbe a nyolcéves Zoyal Ghale, miközben körülötte mindent elsodort a pusztító árvíz. Édesanyja napokon át abban a hitben élt, hogy elveszítette gyermekét. A történet azonban végül csodával határos fordulatot vett: a kisfiú sérülten ugyan, de életben maradt, és két nappal később ismét édesanyja karjaiban lehetett.
A pusztító villámárvíz augusztus 26-án söpört végig Nepál Rasuwa körzetében, a Nepál és Tibet határvidékéhez közeli területen. A természeti katasztrófa pillanatok alatt változtatta felismerhetetlenné a környéket.
A nyolcéves Zoyal Ghale éppen az iskolában tartózkodott, amikor megérkezett az ár. A kisfiú egyik barátjával az erdő felé próbált menekülni, ám hamarosan rájöttek, hogy nem tudnak továbbfutni.
Ekkor egyetlen esélyük maradt.
Fel kellett mászniuk egy fára.
A két gyermek az ágakba kapaszkodva várta, hogy elmúljon a rettenet. Körülöttük hömpölygött a víz, sár, kövek és hatalmas mennyiségű törmelék zúdult végig a tájon. Egyetlen rossz mozdulat is végzetes lehetett volna.
Zoyal végül túlélte az áradást, de súlyosan megsérült. Eltört a lába, az arcán is sérüléseket szenvedett. A mentőegységek helikopterrel szállították egy kathmandui kórházba.
Közben azonban édesanyja, Matti Maya Tamang semmit sem tudott róla.
Az asszony kétségbeesetten járta a menedékhelyeket és ideiglenes befogadóközpontokat, abban reménykedve, hogy valaki tud valamit a gyermekeiről.
Elmondása szerint otthonában tartózkodott, amikor meghallotta a közeledő áradás félelmetes moraját.
Először azt hitte, földrengés közeledik.
Aztán meglátta a vizet.
A pusztító áradat pillanatok alatt mindent elsodort maga előtt.
Amikor kétségbeesetten megpróbált eljutni gyermekei iskolájához, már szinte semmit sem ismert fel a környéken. Az épületek helyén sár, víz, kövek és törmelék maradt.
Egy édesanya számára talán nincs fájdalmasabb pillanat annál, amikor nem tudja, életben van-e a gyermeke.
Matti Maya Tamang ekkor már attól rettegett, hogy fiai nem élték túl a katasztrófát.
Egy újságíró hozta el a reményt
A történet végül váratlan fordulatot vett.
A Reuters újságírója, Sahana Bajracharya korábban találkozott a kórházban fekvő sérült kisfiúval. Felvételt készített Zoyalról abban a reményben, hogy sikerül megtalálni valamelyik hozzátartozóját.
Amikor később kapcsolatba került a gyermekét kétségbeesetten kereső édesanyával, elkezdték egyeztetni az adatokat.
És ekkor kiderült az igazság.
A kórházban fekvő, sérült nyolcéves kisfiú nem más volt, mint Matti Maya Tamang gyermeke.
Zoyal életben volt.
Megindult a szervezés, hogy az édesanya eljuthasson Kathmanduba. Két nappal a pusztító áradás után végre ismét találkozhatott fiával.
Az a pillanat, amikor egy anya, aki már attól félt, hogy örökre elveszítette gyermekét, ismét átölelhette őt, minden bizonnyal örökre emlékezetes marad.
Zoyal sérült volt, fájdalmai voltak, de életben volt.
És abban a pillanatban talán semmi más nem számított.
Több ezer gyermek életét érintette a katasztrófa
Az UNICEF szerint a nepáli áradások legalább 17 ezer gyermeket érintettek. Tizennyolc iskola teljesen megsemmisült, további húsz pedig megrongálódott.
A szervezet a családjuktól elszakadt gyermekek felkutatásában, azonosításában és családjaikkal való újraegyesítésében is részt vesz.
Zoyal története azonban a pusztítás közepette is emlékeztet arra, hogy a legreménytelenebb pillanatokban is történhet csoda.
Egy nyolcéves kisfiú felmászott egy fára, és kapaszkodott.
Kapaszkodott az ágakba.
Kapaszkodott az életbe.
Édesanyja pedig, aki már azt hitte, soha többé nem láthatja gyermekét, két nappal később ismét magához ölelhette.
Néha egyetlen ölelés mindennél többet jelent.
Forrás: Reuters, UNICEF
📸 Reuters
