02/08/2026
Vasárnap este elmélkedős kedvemben ez a 100 szavas lírai próza született.
Emlékkönyv
Úgy tartják, addig élsz, amíg emlékeznek rád…
Születésünkkor kapunk egy üres könyvet és egy csomó színes ceruzát. Az oldalak életünk lapjai, a ceruzák a színei, amelyek élettel töltik meg az üres papírt.
Minden egyes oldal rólunk mesél: álmainkról, vágyainkról, bánatunkról és rémálmainkról.
Néha varázslatos világot rajzolunk, néha szürke, komor árnyalatokkal karcoljuk tele a lapot, mégis mindez együtt adja lelkünk esszenciáját.
Amikor létezésünk utolsó pillanata elillan, a könyv bezárul, a színes ceruzák lehullva szerteszét gurulnak. A könyv felkerül egy polcra, ahol már ott sorakoznak elődeink írásai.
Aztán egyszer jön valaki, aki leemeli a mi könyvünket, és fellapozza.
És mi újra élünk.
©2026 A. J. Vale
