29/01/2026
Most az ADHD-s gyerekeket nevelő szülők kihívásairól hozok néhány gondolatot, tapasztalatot.
Ezek a szülők kisgyermekük kapcsán valamelyest más jellegű nehézségeket említenek, mint az autista gyerekek szülei.
‼️Az ADHD-s kisgyermeknél a viselkedésben tapasztalt kihívások gyakran még „csak” temperamentumbeli sajátosságnak tűnhetnek, így például a
▪️nagy mozgásigény,
▪️az impulzivitás,
▪️a nehezebb önszabályozás vagy
▪️a gyermek korához képest túlzottan könnyen szóródó, terelhető figyelem.
📌Sok ADHD-s gyermek csak 6-7 éves kor körül kap diagnózist, mert a kisgyermekkori viselkedés sokszor még „életkori sajátosságnak” tűnik. Fontos tudni, hogy jártas szakember ennél korábban is diagnosztizálni tudja a gyermek ADHD-ját, és nem kell feltétlenül iskolás korig várni ezzel.
❓ Melyek a leggyakrabban említett nehézségek a szülők részéről és mi az, ami a leginkább megterheli őket?
📌Az, ha a gyermek:
▪️a nagy mozgásigény miatt folyamatos felügyelet igényel,
▪️veszélyérzékelésének szintje alacsonyabb (pl. folyton rohan, mindenhová felmászik, leugrik),
▪️ rendszeresen dühkitöréseket produkál és nagyon impulzív,
▪️nehezen bevonható strukturált játékba, minimális ideig marad meg egy helyzetben,
▪️figyelme nehezen köthető le, így nem tud hosszasabban a szülőkre figyelni, kevés a közös figyelmi helyzet,
▪️figyelmen kívül hagyja a szabályokat, a családi működés biztonságot adó kereteit.
📌Az autista gyerekek szüleivel ellentétben ezek a szülők nem azt élik meg, hogy kisgyermekük nem érti őket, hanem inkább azt, hogy nem áll meg egy percre sem, folytonos fizikai készenlétet igényel.
❓Mit mutatnak a kutatások?
📌A szülői stressz főleg a hiperaktivitás, impulzivitás és ebből fakadó viselkedéses kihívások miatt jelenik meg, és sok esetben későbbi életkorban válik ez igazán erőssé.
📌Míg autista gyerekek testvéreinél a már korán megjelenő korlátozások (pl. csendigény, rutinok) jelentenek stresszforrást, addig az ADHD-s gyerekek testvérei számára az állandó fizikai aktivitás, az impulzivitás jelenti a nagyobb megterhelést.
‼️Amíg tehát az autista gyerekek szüleinél inkább a mentális és pszichés kifáradás dominál, addig az ADHD-s szülőknél a fizikai elfáradás és kimerülés.
Vagyis elmondható az, hogy mindkét csoport komoly megterhelésnek van kitéve, nem ritkán a szülői kiégés határát súrolva, vagy akár azon is túllépve, de a megterhelés jellege, típusa más lehet.
Egyik sem több vagy kevesebb, hanem MÁS, és fontos lenne, ha mindkét szülőcsoport ennek megfelelő támogatást kaphatna, mind laikus, mind pedig szakmai formában egyaránt. És akkor még nem beszéltünk az AuDHD-s gyerekek szüleinek kihívásairól.
Folytatása következik.
(Kép forrása: Freepik)
