22/06/2025
"Tudjuk, hogy nem ez és ennyi az élet! Egy
valóságos csoda, hogy egy kézzelfogható
világban, dimenzióban élünk, érezhetjük a
természet erejét, figyelhetjük az élet körforgását,
fürkészhetjük itt, e gyönyörű bolygón az
Univerzum csakis itt működő
törvényszerűségeit, élvezhetjük varázslatos
szépségét, megfejthetünk nem látható titkokat,
megismerhetjük lényünk teljes mélységét,
megérthetjük, miért születtünk. Miért nem ezzel
foglalkozunk, emberek?
Tény, egy felfordult, önmagából kifordult
világban élünk, melyet egy sáskahadhoz
hasonlatos emberiség üzemeltet. Még több,
még több, mintha ezt pulzálná a bolygó és
szinte hallani a harci tánc dübörgését, az egyre
fokozódó extatikus lihegést, amivel sürgetjük
magunkat, hogy mindent megszerezzünk, amit
szem-száj kíván, tönkre tegyük, magunkévá
tegyük, felhasználjuk, kiszipolyozzuk a földeket,
az erdőket, a vizeket, a föld kincseit, a bolygó
légkörét, majd a mindennapjainkat, a
pillanatainkat, a családunkat, önmagunkat.
Feléljük az életet. Nem értékeljük a létezés
csodáját! Ha egy földönkívüli erre tévedne és
megnézné bármelyik reggeli híradóműsort, hát
átnevezné a Földet Halálbolygónak, a lakóit
pedig súlyos pszichózisban szenvedőknek
bélyegezné. Évekkel ezelőtt egy előadáson azt
mondtam, lassan kitehetjük a Zártosztály táblát
a bolygóra. Jó nagyot, hogy már messziről
lássák a figyelmeztetést! Lehet, gyorsan
karanténba tennének minket, mielőtt a Marsra
érnénk a legújabb űrprogram keretében, nehogy
elfertőzzük a kozmosz további térségeit is.
Ugyanakkor tudjuk, zsigereinkben érezzük,
hogy lehetne egészen másképp is gondolkodni,
szó szerint egy más világban élni, ahol
reggelente nem sokkoló és szégyenteljes
események híreiről értesülnénk, nem arról
kellene gondolkodnunk és gon-doskodnunk,
hogy miként ússzunk meg egy következő
mester-ségesen előidézett katasztrófát, vagy
csak netán „spontán” gaz-dasági krachot.
Tudjuk, valamiképp talán emlékszünk őseink
vérén át arra, hogy az élet lehetne csodálatos is.
Sőt, az élet, úgy ahogy van, függetlenül a
pillanatnyi színpadi rendezéstől, igenis
csodálatos!
Mi miért nem látjuk a Föld, az élet varázsát?
Nem volt még elég a világnak csupán az
eltorzított, megsebzett oldalát néznünk?
Tudjuk egyénként, közösségként,
társadalomként, nemzetekként és
emberiségként, hogy mi folyik itt és tudjuk, mit
nem szeretnénk, és talán, remélhetőleg azt is,
mit szeretnénk ezek helyett."
Golenya Ágnes : Más kép kell című legújabb könyvéből részlet!
ELŐRENDELHETŐ! SZÁLLÍTÁS JÚNIUS 15.-TŐL!MÁS KÉP KELL! E három szó KÉPzeletünk alappilére, mely KÉPességeink forrása. A mai ember világképét, Istenképét több ezer év óta a vallások ember-csinálta teológiái,...