Egymás Szívében

Egymás Szívében Egymás Szívében, Digitális tartalomkészítő, MI"csoda"EGYsÉG, Marcali elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

Szakrális szerelem, mint Fénytranszformációs szolgálat
Lélekpár-Hologramok
Fénykódok
Szent Helyek feltöltése nemzetközi szinten
Kvantum-korreláció
Gyógyítás
Meditáció
Előadások, könyvek, workshopok, körutazások, zarándoklatok, jótékonysági események

🌝 Teliholdas Holdfogyatkozás🌝 Mivel ma van az esztendő második nagy Holdfogyatkozása, nyilván ennek a jelenségnek a misz...
28/08/2026

🌝 Teliholdas Holdfogyatkozás🌝

Mivel ma van az esztendő második nagy Holdfogyatkozása, nyilván ennek a jelenségnek a misztériumával lesz tele a spirituális oldalak zöme...

Mi most nem a szokásos "engedd el, ami már nem szolgál" dolgot szeretnénk ismételni, hanem megmutatni ezt a jelenséget úgy, mint párkapcsolati szakralitás.

❓ Mit is jelent a Holdfogyatkozás Egymás Szívében?

Amikor egy pillanatra teljesen elsötétül az éjszaka, mégis tudjuk, hogy érdemes a másikra várni...

A Holdfogyatkozás alkalmával van néhány perc, amikor a Telihold áthalad a Föld árnyékán.

Egy párkapcsolatban is vannak olyan percek, órák, sőt tán napok vagy hetek, amikor rejtve marad a Fény...

Vannak időszakok, amikor vakítóan látjuk egymást, máskor pedig az árnyékon keresztül.
Mert egyikünk vagy másikunk, sőt akár mindketten próbákon megyünk át.
Ilyenkor nem feltétlen értjük egymást, de ismerjük az arcot, aki ránk néz...

Valahol itt kezdődik a párkapcsolat szakralitása.🍥

Abban, hogy két ember egy idő után már nemcsak a másik Fényének tanúja.
Ismeri a barlangjait is.

Tudja, hol sérült meg, mitől fél, hol hallgat, hol ragyog fel, milyen emberré válik, amikor senki más nem látja.
És még mindig odahajol hozzá...

Talán a Szent Szövetség nem csak Égi, hanem éppen ennyire földi dolog is: újra és újra felismerni ugyanazt az embert a változó Fényben.❤️‍🔥

A Hold ma elsötétül egy időre...
Mi pedig tudjuk egymásról, hol van a szívünk közös fénye akkor is, amikor éppen nem látszik.

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

A legegyszerűbb pillanatok érnek el a legmélyebbre...🥰 Amikor csak érzem, hogy ott vagy...És én otthon vagyok a karodban...
23/08/2026

A legegyszerűbb pillanatok érnek el a legmélyebbre...🥰

Amikor csak érzem, hogy ott vagy...
És én otthon vagyok a karodban...

És tudhatom, hogy ebben a másodpercben nincs semmi megcsinált, semmi szerep, semmi álarc.
Ilyenkor nem kell tartanom magam.
Ilyenkor csak lélegzem...🧘
Együtt Veled...

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

Tegnap a Vizekről írtunk.💦 Arról a láthatatlan szakrális munkáról, ami a CSEND-ben történik, miközben két ember egymás s...
19/08/2026

Tegnap a Vizekről írtunk.💦
Arról a láthatatlan szakrális munkáról, ami a CSEND-ben történik, miközben két ember egymás szívében létezik - szerelemben, révülésben, közös imában, a természet szellemeivel való tudatos és időnként tudattalan kapcsolódásban.❤️‍🔥

A tegnapi novellánk után az eső hangjára aludtunk el...
A pára pedig még hajnalban is szállt felfelé...
Majd a Napkelte színeivel és Fényeivel találkozva szivárványt küldött felénk. 🌈

Az elmúlt hetek Vizekkel való Fénymunkájának pecsétje volt ez.
Így, aki olvasta a tegnapi írásunkat, pontosan tudhatja, miért éreztünk e visszaigazolás után ma is hálát.🙏

Mert vannak történetek, amelyeknek nem akkor van vége, amikor leírjuk az utolsó mondatukat...

Néha másnap az Ég tovább folytatja őket.🌈💫

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

Szakrális munka, amit senki nem lát🙏 💫 Túl tüzes nyár lett...Yang Tűz Ló évének dereka... Felégetett mindent, amit fel k...
18/08/2026

Szakrális munka, amit senki nem lát🙏 💫

Túl tüzes nyár lett...
Yang Tűz Ló évének dereka...
Felégetett mindent, amit fel kellett, és kiszárított mindent, ahol ideje volt az újjászületésnek.

Az aszályban az erdők csendességbe vonultak, a vizek pedig visszahúzódtak.
A külső Terek azt üzenték, valami változik...
És nincs korlátlanság, nincs zabolátlanság.
Ugyanakkor mindennek rendelt ideje van.
Ideje van a kifelé áramlásnak, s ideje a mélybe való visszavonulásnak.
...

A Nő és a Férfi lelke ismét vezetve volt.
Tervezés nélkül találták magukat a Vizek Világaiban.
Vizekében, melyek körbevették, átölelték és felemelték Őket, és melyekkel Ők, a szerelem szentségében eggyé tudtak válni.
...

A tatai Öreg-tó hallgatta a kacagásukat, és a partján álló több millió éves köveken át felismerte a lelküket.
Sírva fakadt...
Örömkönnyei esőcseppek formájában hullottak alá, és mosták, áztatták a fák gyökereit, csillapították a levelek szomjúságát, töltötték a tómedret.
Másnapra már nem állt alacsonyan, másnapra már szerelemből töltődött újjá.
...

Egy hét múlva, a Balatonban két nap is révültek. Több órát...
A víz felszíne tartotta az ölelésüket, a lágy lassú hullámok pedig tanúi voltak látomásuknak.
Annak, ahogyan egymáshoz érintett homlokukon át kiléptek testükből, követve a víz tetején fehéren fodrozódó kristályok útját.
Ezeken a kristályokon álltak fel, mintha egy hajó orra lett volna, ami vezeti Őket, amelyben a Nő elől utazott, a Férfi pedig hátulról ölelte át a derekát.
Kezeiket előre nyújtották, a Nő kézfeje felül, a Férfié alatta, s tenyerükben egy több hasábos kristályt tartottak, amit felemeltek a Nap felé.
Amint pedig a Napsugarak átütötték a hasábokat, Hologram érkezett.
Egy hatalmas életvirág, szintén kristályfényben.
Egyszerre jelent meg a szívük között, és egyszerre növekedett a Balaton teljes szélességébe, Hálót szőve a szerelemből Víz és Ég közé.
...

A következő héten a Pilis is elhívta Őket...
Ott először egy kicsiny kis forrásnál álltak meg.
Nem számítottak rá, hogy folyni fog, mert ez a forrás valóban aprónak számított.
Ahogy közeledtek felé, hangja sem volt...
De amint megpillantották, szívüket hála járta át, mert amilyen pici, olyan erővel csurgatta az Aranyló Vizet keskeny kis medrébe.
Leggugoltak mellé.
Először hálaimát mondtak.
Aztán tenyereiket a forrás nyílásához tartották, és felváltva töltötték át saját kristályos energiájukkal a kezükön átfolyó vizet.
Vizet, ami a Varázshegyek belsejéből még az aszály és a forróság közepén is jéghidegen tört magának utat.
Vizet, amit most Kehelyként összefonott kezeiken eresztettek át, és a szerelem erejével kérleltek: segítsen, hogy a nagyobb folyamok is töltést kapjanak.
Fohászuk lett ez a Kehely, ami Égi Kapuvá vált a Fehér Papnő és a Fehér Pap imájában.
...

Ezután a szentléleki Tündértóhoz mentek.
A tavirózsák és hínárok alacsonyabban álltak, mint szoktak, de a tó vize most is énekelt.
Szitakötők nászát visszhangozta.
Ők a fakörbe ültek, közvetlen a tó partján.
Ott, ahol még látszott a Tavaszi Napéjegyenlőség ünnepére épített tűzrakójuk helye...
Tűz és Víz együtt...
Nő és Férfi egy látomásban...

Nem szóltak.
Az erdőt hallgatták.
Az erdőt, amiben most nem vendégek voltak már, hanem a Tér részei lettek.
A Nő a fatörzseket nézte, melyeken jeleket látott. Olyanokat, amiket csak Ő láthatott.
A Férfi a Nap táncát figyelte, ahogy a Fények átszóródnak rájuk a magas lombok között.
Neki a Fény üzent a fák tetején.
A Nőnek a Fényoszlopok a fák törzseiben.

A Szél pedig pontosan akkor kezdett erősen susogni, amikor a hollópár hangja áttörte a dimenziókat.
A Nő és a Férfi ekkor lettek eggyé.
Követték a szitakötők nászát.
Fejük fölött a Fény táncolt, a fák Hálót szőttek a hollók énekében a tó köré, a Szél pedig ezt a Hálót, mint a Lant Hét Húrját kifeszítette, és ekkor Égi Szólamok áradtak...

Megjelent egy másik Tér.
Az, amelyik az elmúlt hetek során, a tatai tavaknál töltött hajnalokon és a Balatoni reggeleken is megnyílt.
Fontaine des Amours...
Dél-Franciaország, Occitania, Katharföld.

Egy új tapasztalás.
Egyszerre érezték egymás ölelését, s érintését a jelenlegi testükben, és egyszerre egy magasabb dimenziós kristályos Én-állapotában a katharföldi Szív-tó partján kapcsolódva, majd a kathar barlangokban szeretkezve, végül felemelkedve az ottani Varázshegyek fölé Montségurban, ahol a Lélekegyesülés pillanatában ugyanúgy ömlött rájuk a Lyra Csillagzat Fénye, mint itt és most a pilisi Tündértó partján.

Két Tér,
mégis EGY közös PILLANAT...
...

Másnap hajnalban pedig zuhogott az eső, mikor felébredtek.
Egész nap, s a következő éjjelen is esett folyamatosan.
Kertjük hordója ismét megtelt vízzel.
A fák törzse sötétbarna lett, ahogy a zápor mosta őket.
A gyökerek ittak.
A virágok ismét felemelték a fejüket.
A föld újra ÉLT, nemcsak náluk.
Mert az eső mindenfelé esett, elhozva az új élet reménységét.

A Nő még a következő este is az esőt nézte.
Lepergett előtte sok kép, sok emlék:
Az Öreg-tó örömkönnyei - az első cseppek a nagy szárazság után...
A Balaton Fényhálója...
A Fontaine des Amours, az occitan Szerelem Forrásának asztrális ölelése.
A pilisi eldugott forrás az erdő mélyén, amit szinte senki nem látogat, és ami a szárazságban mégis békésen csurgott, meghallgatva szerelmes fohászukat, miközben Ők kristályfénnyel töltötték fel.
A Tündértó, ahol átszakadt e Világ és a Túlhonnan határa, s ami fölött a Lyra Fénye záporozott rájuk.

Ez a zápor lett előjele, jóslata és sugallata a közelgő esőnek.
Ez a kapcsolódás lett eggyé a vizekkel, ahol a szerelem mezője összeért a vízkristályokkal, s azok a párán keresztül a szerelem energiáját felemelték a hegyek vonalában a felhők közé.
Oda, ahol Occitania és a Pilis között ekkor Fényhíd épült fel, ami áteresztette magán a felhők új könnyeit.
....

A Nő aznap este, elalvás előtt megfogta a Férfi kezét.
A Férfi odabújt Hozzá borostás arcával.
Mindketten a Kelyhet látták, amit a Víz alá tartanak.
Az eső pedig kopogott tovább az ereszen, a terasz térkövén, a hordóban és a háztetőn...

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

©️ Az írások és képek szerzői jogvédelem alatt állnak, a Hologramok Rendszere a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál lajstromszámozott.
Minden jog fenntartva!
Tartalmaink csak közvetlenül innen az oldalról oszthatóak.

🙏❤️‍🔥 MINDIG VAN SEGÍTSÉG🙏❤️‍🔥 A Turul alatt kezdődött.A hatalmas madár mozdulatlanul nézett a távolba, amikor a Férfi é...
07/08/2026

🙏❤️‍🔥 MINDIG VAN SEGÍTSÉG🙏❤️‍🔥

A Turul alatt kezdődött.
A hatalmas madár mozdulatlanul nézett a távolba, amikor a Férfi és a Nő elindultak a hegy felé...
Még nem tudták, hogy azon a napon nem egyszerűen egy barlangot keresnek...

A piros háromszöget követték.
Felfelé vezetett először az út, a kilátó felé, majd tovább, egyre beljebb az erdőbe.
A Nap szigorúan állt fölöttük.
Negyvenkét fok volt, hetek óta alig esett, a föld kiszáradt, fekete porrá omlott a talpuk alatt.

Aztán az ösvény lefelé fordult.
Először csak enyhén.
Aztán erőteljesebben
Végül félelmetesen meredeken.

Lefelé nézne valójában egyenesnek tűnt...
Letörtnek, mintha megállni sem lehetne majd rajta.

A poros talaj minden lépésnél megindult a cipőjük alatt.
A Nő hamar megértette, hogy itt már nem lehet egyszerűen menni, még kézenfogva sem.
Itt minden egyes lépést külön meg kell tervezi.
Külön kell eldönteni.
Egy rosszul letett láb...
Egy kicsúszó kő...
Egy marék föld, amely nem tartja meg a testsúlyt...
Ennyi is elég lehet a katasztrófához.

A kijelölt ösvényen egy idő után már nem találtak elég kapaszkodót.
Oldalra húzódtak hát, a még meredekebb hegyoldalra, oda, ahol legalább fák álltak.
És attól kezdve a fák tartották Őket.
Törzsről törzsre haladtak.
A vastagabbakat átölelték.
A vékonyabbakat lefelé terhelték, hogy azok ne kitörjenek, hanem megtartsák a súlyukat.
Gyökerekbe kapaszkodtak, ágakat kerestek, és néha már nem lehetett tudni, hogy Ők fogják-e a fát, vagy a fa fogja Őket.

Máskor pedig nem volt fa.
Akkor a Férfi nyújtotta a kezét.
A Nő beletette a sajátját.
És abban a kézfogásban nem volt semmi jelképes, semmi játszma, semmi szerep.
Az maga volt az élet.

– Ide lépj.
– Megvagy?
– Foglak.
– Ne engedj el.
– Nem engedlek.

A hegy lehántotta Róluk mindazt, ami fölösleges.
Nem maradt tanítás. Sem elmélet.
Sem nagy mondatok.
Csak két ember maradt a meredek hegyoldalon.
Egy Férfi és egy Nő.
Egyik kéz a másikban.
És a fák láthatatlan kezei Őrajtuk.

Amikor már a nehéz szakasz utolsó harmadában jártak, eszükbe jutott a fadarab.
Messziről hozták magukkal. Katharföldről.
Egy fenyő törzsének kis darabját, amelyből hármat szerettek volna három különböző helyen visszaadni a Földnek.

A Férfi körbenézett.
– Szerintem az egyiknek itt kell maradnia.

Megálltak.
Amennyire azon a hegyoldalon meg lehetett állni... Úgy, hogy testük a hatvan fokban dőlő fatörzsnek támaszodott.
Mintha félig feküdtek volna...
Egymás felé fordultak, és két tenyerük közé fogták a fenyődarabot.

A Nő a fákat nézte.
Azokat a fákat, amelyek az elmúlt percekben újra és újra megtartották Őket.
– Hálás vagyok a fáknak, amiért segítenek nekünk.

A Férfi fölnézett.
Szemében könny csillant.
Sokáig nézte a föléjük hajló lombkoronát.
Aztán csak ennyit mondott:
– Mindig van segítség.

A Nőben elcsendesedett valami.
Mindig van segítség...

Nem biztos, hogy onnan érkezik, ahonnan várjuk.
Néha nincs út.
Néha nincs korlát.
Néha nincs biztos talaj sem a lábunk alatt.
Csak egy fa törzse.
Egy gyökér.
Egy kéz.
Egy másik ember.

És talán a segítség soha nem azt jelenti, hogy nem kell végigmennünk a meredek hegyoldalon.
Hanem annak felismerését, hogy amikor végigmegyünk rajta, lesz mibe kapaszkodnunk.

Elengedték a kis fenyődarabot.
Katharföld egy darabja ott maradt a Vértes földjén.
Ők pedig továbbmentek.

Mire elérték a Vértes László-barlangot, a Nő ereje szinte teljesen elfogyott.
A rettenetes ereszkedés után még emelkedniük kellett a hőségben.
A szíve már tiltakozott, a mellkasa szorított, minden lépésért külön meg kellett küzdenie.
De ment.
Mert ott volt a barlang...
Ott kellett lennie valaminek..
Valaminek, amiért megérte mindez...

Aztán odaértek.
És meglátták a rácsot.
A vasajtót.
A lezárt járatokat.
A Nő csak állt előtte.
Ennyi?
Ezért?
Ezért kellett végigmenni azon a hegyoldalon?
Ezért kapaszkodott a fákba?
Ezért reszketett a lába?
Ezért vert úgy a szíve, mintha ki akarna törni a mellkasából?
Hogy a végén egy bezárt ajtót találjon?

Leült egy sziklára.
A csalódottság először szomorúságként érkezett, aztán düh lett belőle.
Dühös volt a rácsokra.
Dühös az emberekre, akik mindent eltorzítanak.
Dühös minden lezárt kapura.
Arra, hogy mindig van valami, ami mögé nem lehet belépni.
Hogy az ember eljut egy helyhez, keresi, vágyik rá, megküzd érte – és végül vasat talál maga előtt.

A Férfi eleinte beszélt hozzá.
Nyugtatta.
Próbálta megmutatni, hogy nem hiába jöttek.
De a Nő akkor már semmit nem akart hallani.
Semmit nem látott szépnek.

A Férfi elhallgatott.
Aztán odalépett hozzá.
Kinyújtotta a kezét.
– Gyere.

A Nő felnézett Rá.
Megfogta a kezét és felállt.
A Férfi pedig egyszerűen magához húzta.
Nem magyarázott tovább.
Átölelte.

A Nő feje a Férfi mellkasához simult, és egy pillanatra megszűnt a barlang. Megszűnt a rács.
Megszűnt a negyvenkét fok.
Megszűnt az egész hegyoldal, ami teljes kimerültségbe lökte...

Csak az ölelés maradt.
A Férfi halkan beszélni kezdett.

– Gondolj arra, hogy a férjed mindig nagyon szerelmes beléd.
A Nő elmosolyodott a könnyein keresztül.
A Férfi még szorosabban ölelte.
– Én, hogyha olyan helyzetbe kerülök, hogy már semmit sem tudok szépnek látni, akkor csak az ölelésünkre gondolok. Ugyanúgy, mint ahogy ebben a percben is ölellek Téged.

A Nő becsukta a szemét.
Hallotta a Férfi szívét.
Érezte a karját maga körül.
– Ez az ölelés tényleg gyönyörű – suttogta.

A Férfi elmosolyodott.
– Akkor ez a hely már nem is lehet olyan rossz.

Aztán kis idő múlva újra kimondta.
Lassan...
Mintha nemcsak Neki mondaná, hanem beleírná a Hegybe:

– Ameddig így meg tudlak ölelni… ahol így meg tudlak ölelni Téged, az a Hely nem lehet rossz..

És akkor a Nő elsírta magát.
Mert egyszerre megértette.
Egész nap egy Szent Helyet kerestek.
Egy barlangot.
Egy nyílást a hegyben.
Egy kaput, amelyen keresztül beléphetnek valami Náluk nagyobba.
És amikor végre odaértek, a kapu zárva volt... Mert talán nem is azon kellett belépniük...

A Nő felemelte a fejét.
Homlokukat összeillesztették.
Jobb tenyerüket egymás szívére tették.
És elkezdődött a fűzés.
Homloktól szívig.
Szívtől homlokig.
Férfitól Nőig.
Nőtől Férfiig.

A külvilág lassan eltűnt.
Ekkor pedig megjelent körülöttük a Kristályfény.

Először az aurájuk változott át.
Mintha számtalan áttetsző kristálylap született volna körülöttük, amelyek megtörték a fényt.

Aztán a Hegy is válaszolt.
A sziklák, a fák, a föld körül ugyanaz a kristályos burok kezdett ragyogni.
Két Tér volt.
Két Hologram.
Az emberé és a hegyé.

S ez a két kristály Hologram közeledni kezdett egymáshoz.
Aztán összeértek...
És abban a pillanatban a két kristálymező egymásba robbant.

Prizmafény szakadt szét minden irányba.
Színek születtek a színekből.
Mintha a Hegy belsejében rejtőző kristály egyszerre kifordult volna a láthatatlanból, és köréjük építette volna saját templomát.

És akkor megmozdultak a fák.
Egész nap alig rezdült valami a forróságban.
Most azonban megszólalt a lomb.
Először halkan.
Aztán egyre erősebben.
Susogott az erdő.
Emlékeztette Őket az egyik legfontosabb kathar tanításra: "amikor a fák susognak, Nagy Titkokat mondanak el..."

A magasban hollók kiáltottak.
A szél pedig körbejárta Őket.
Újra.
És újra.
Leveleket emelt fel a földről, megforgatta azokat, majd egyre határozottabban rendeződött az összesimuló pár köré.

A Nő nem mozdult.
A Férfi sem.
Homlok a homlokon.
Tenyér a szíven.
És körülöttük forgott a szél.
Hangját felerősítették a Hegyek.
A Tér felemelte a lelküket.
Az erdő szó szerint átölelte Őket.

A Nő ekkor értette meg igazán a Férfi korábbi mondatát:

Mindig van segítség..

A hegyoldalon a fák tartották meg Őket.
Amikor nem volt fa, a Férfi keze.
Amikor elfogyott az ereje, a Férfi ölelése.
Amikor pedig már a lelkében sem maradt semmi, amit szépnek tudott volna látni, ott maradt közöttük a Szerelem.

És abból újra megszületett a szépség.
A vasajtó továbbra is zárva volt.
A rács nem tűnt el.
Nem nyílt meg előttük titkos járat.
Mégis beléptek...

Csak nem a hegy gyomrába.
Hanem abba a láthatatlan térbe, amelyért talán az egész úton elindultak.
A Nő már nem haragudott a bezárt barlangra.
Mert rájött:
azon a napon a Hegy nem engedte be Őket.
A Hegy kijött hozzájuk...

Ott volt a fák kezében.
A hollók hangjában.
A porban, amely kicsúszott a lábuk alól.
A szélben, amely végül köréjük fonódott.
A Férfi könnyében.
És abban az ölelésben, amely egyetlen pillanat alatt Szent Hellyé változtatott egy helyet, amelyet néhány perccel korábban még gyűlölt.

Később majd talán úgy emlékeznek erre a napra, hogy elindultak megnézni egy barlangot.
De valójában soha nem a barlang volt az úticél.

A hegy egyetlen kérdést tett fel nekik:
Ha elveszem alólatok a biztos talajt, mibe kapaszkodtok?

És Ők válaszoltak..
Először a fákba.
Aztán egymás kezébe.
Végül egymás szívébe.

S mire megszólalt fölöttük a holló, és a mozdulatlan erdőből feltámadt a szél, már tudták:
Mindig van segítség.

És ahol a Férfi még így meg tudja ölelni a Nőt,
az a Hely
nem lehet rossz...
🙏❤️‍🔥

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

©️ Az írások és képek szerzői jogvédelem alatt állnak! Minden jog fenntartva!

Rennes-le-Château - az elindulásunk előtti utolsó Naplemente...🌄 Fenn a toronynál nagy Magdala SZeR-t tartottak több szá...
02/08/2026

Rennes-le-Château - az elindulásunk előtti utolsó Naplemente...🌄

Fenn a toronynál nagy Magdala SZeR-t tartottak több százan...
Kirakat volt, mélység nélkül.
Mi lejöttünk, le a szántóföld kellős közepére, oda, ahova a tehén fekszik nappal, és ahol most a fenti zaj ellenére is mély csend honolt.

A Napot néztük...
És a kathar Himnuszt hallgattuk.
A zene hangjait pedig visszaverték a hegyek.

Tudtuk, hogy a búcsúnk fájdalmas, mégis erőt adott, hogy csak ideiglenes.💔🙏

Ahogy a Nap lement, mi megéltük a szentület arany beavatását.
Megszenteltettünk vele egy közös szándékot.
Azt, hogy legkésőbb hét év múlva végleg hazajövünk ide, inkarnációs otthonunkba.

S amint ez a szándék összeért az utolsó sugarakkal, velük egy Hálót kezdett szőni.🕸️
Kapcsolódott a hegyekkel, a várakkal, a sziklákkal, a forrásokkal, a tengerrel, és gyökeret eresztett a katharok földjébe.
...Létezik olyan, hogy egy álom nem a jövőben valósul, hanem a múltból kiált hozzánk.
És létezik olyan, hogy egy álom nem majd valamikor évek múlva fog teljesülni, hanem már most megfogant.
Ott Katharföldön...

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

01/08/2026

A tegnap meghirdetett szabad helyek az őszi görög útra BETELTEK!

Maximális létszámmal indulunk, hála az Égieknek! 🙏

‼️ A tegnapi poszt után mára már csak EGYETLEN EGY HELYÜNK maradt!Ki lesz az utolsó jelentkező, aki nem marad le az utol...
01/08/2026

‼️ A tegnapi poszt után mára már csak EGYETLEN EGY HELYÜNK maradt!

Ki lesz az utolsó jelentkező, aki nem marad le az utolsó külföldre szervezett utunkról?

Részletek ITT 👇 👇
https://www.facebook.com/share/p/1UBkzHuqZQ/

❓ Mi van, ha a Grál története nem Dél-Franciaországban kezdődött... hanem Görögországban?Júliusban együtt jártuk be a Gr...
31/07/2026

❓ Mi van, ha a Grál története nem Dél-Franciaországban kezdődött... hanem Görögországban?

Júliusban együtt jártuk be a Grál nyugati örökségét Katharföldön, de ha lemaradtál róla, most van egy jó hírünk Neked!

Most ősszel ennek a történetnek a másik felét keressük!
⚜️ A Grál keleti emlékezetét.
A két zarándoklat valójában egyetlen Hidat alkot.

Amit Occitaniában a katharok, a Vérvonal Örökösei őriztek tovább, annak sokkal régebbi gyökerei vezetnek vissza az Égei-tenger partjára, az ókori Hellász szent helyeire.

❗ De nem arra a Görögországra, amelyet a történelemkönyvek bemutatnak!!
Hanem arra az ősi beavató hagyományra, amelyben az Attikai-félsziget emlékei később mítoszokká váltak.

Utunk során nem pusztán Apollón, Artemisz, Athéné vagy Aphrodité történeteit ismerjük meg.
Azt kutatjuk, milyen ősi szellemi örökség tükröződik rajtuk keresztül.
☝️ Kitisztítjuk az eltorzított görög mitológia szálait, és felfedjük az ezen történetek mögött húzódó valós hagyatékot, ami visszavezet minket még a görögök elé, időszámításunk előtt 6000 évre, az Atlantiszi, később pedig Jézus és Magdalai beavató-kódokhoz.

És ahogy napról napra haladunk egyik Szent Helyről a másikra...
Lassan egy különös mintázat kezd majd kirajzolódni.
Nemcsak a földön.
Az Égen is.💫
Ennek jelentését úgy szerettük volna, hogy csak a zarándoklat végén fedjük fel, de itt és most eláruljuk Neked:

Szó szerint a Lyra Csillagzat alakját fogjuk az általunk bejárt útvonal valós térképi alakjában végigjárni.
Így a Lyra Fényhálóit együtt, közösen fogjuk összekötni Földön és Égen egyaránt.✨

Ez nem egyszerűen Görögország.
És nem is egy újabb spirituális utazás.
Hanem Hét egymásba kapcsolódó Kapu, amelyek egyetlen élő rendszert alkotnak.

Az ókori templomok, a tenger, a sziklák, a beavatóhelyek és az álomszentély nem különálló állomások.

Mindegyik ugyanannak az ősi emlékezetnek egy-egy hangja.🎵
Egy-egy Lyra-húr a Hét Húros Égi Hangszeren.

És amikor ezek a hangok egymás után megszólalnak... valami felébred.
Nem kívül.
Bennünk.

✨ HÉT NAP - HÉT LYRA-KAPU✨

1️⃣. nap – A Kettős Sugár megszületése
Artemisz és Apollón temploma

Hajóval kelünk át az Égei-tengeren, figyelve a sirályok tömege által rajzolt Fényszálakat, hogy megérkezzünk a Szakrális Szerelem szigetére, ahol Jézus és Magdala személyesen is jártak.
Ez a Lyra Első Kapuja, a bennünk lévő Két Nap beavatása.

2️⃣.nap – A Látás Tisztasága
Akropolisz – Athén – Areioszpagosz

A belső látás megtisztítása.
Ahol megtanuljuk, hogyan lássunk túl mind a történelmi, szellemi és hétköznapi torzításokon, és hogyan érzékeljük, hogyan különböztessük meg a Sötét Hydra-Hálók ténykedését a Lyra Fénykapuitól.
Ez a Kapu a tiszta szellemi rálátást aktiválja.

3️⃣. nap - Az Ősi Beavatókódok
Thorikou

A több ezer éves kövek között nem történelmet keresünk.
Emlékezni fogunk.
Azt a rezgést indítjuk újra a lelkünkben, amely még a mítoszok megszületése előtt jelen volt.
Ez a Lyra-rendszer egyik legmélyebb alapozó tere.

4️⃣. nap – A Jövőlátásunk Üzenete
Delphoi

Az Ősi Jósda, ahol felismerjük, hogy a Forrás hogyan tárolja az élettervünk főbb képeit, és belepillanthatunk a jövőnk fontosabb fordulópontjaiba.

5️⃣. nap – A Grál Kehely megnyitása
Eleuszisz

A befogadás beavatása.
Az a belső Kehely, amely nem kívül keres, hanem alkalmassá válik arra, hogy megtartsa a Fényt.
Megtapasztaljuk, hogy Déméter, mint a Földanya misztériumistennője mit üzen számunkra az Áramlás és Változás Fénykelyhében való létezésről

6️⃣. nap – Az Álomhíd
Oroposz

Az álom mint átjáró.
A tudatos és a láthatatlan világ közötti híd.
Ezen a Szent Helyen álmot kerestek a múltban.
Álmok útján látták meg a gyógyuláshoz vezető Utat.
Mi is látomást keresve fogunk felemelkedni a 4-5 dimenziós Hydra Háló fölötti Terekbe, ahol már nincs dualitás, csak Fényegység létezik.

7️⃣. nap – A Lyra Szíve
Aphrodité tengere

Az út végén nem fogunk lezárni semmit.
Mert a lezárás szétkapcsolódás.
⚜️ Összeillesztjük mindazt, amit a Hét Kapun keresztül felépítettünk.
Itt válik láthatóvá, hogy a Hét Helyszín valójában egyetlen élő rendszer.

💫 S ezt a rendszert csak KÖZÖSEN végzett FÉNYMUNKA tarthatja életben!✨

Erre a Fénymunkára hívunk, aminek ez a zarándoklat csak a kezdete, s amit azután a mindennapok során is folytathatsz!

📅 AZ UTAZÁS DÁTUMA:
2026. október 24 - november 1.

‼️ EXTRA KEDVEZMÉNYES LAST MINUTE ajánlatért és a részletekért írj nekünk messengeren!

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

Minerve még Occitanián belül is minden egyes alkalommal különös hazaérkezés számunkra.Itt nem vendégek vagyunk.Itt vissz...
29/07/2026

Minerve még Occitanián belül is minden egyes alkalommal különös hazaérkezés számunkra.

Itt nem vendégek vagyunk.
Itt visszaemlékezünk a Helyre, és a Hely is emlékezik a lelkünkre...🫂
A lelkünkre, aki már élt itt.
A hatodik században, majd a tizenharmadikban...🩷

Fenn a faluban még mindig hallatszik a katharok egykori éneke...🎶
Lenn a barlangban még érződik a Fényimák ereje...💎🙏

Ez a barlang éppen ott nyílik, a Mező közepén...
A Mezőn, ahol 1210-ben, július 22-én, Mária Magdala Fénynapján 180 kathar ment önként a tűz lángjaiba.🔥
Azért, hogy tanúsítsa a SZERELEM Hitvallását.
Azt, amit egy valódi Őrző SOHA nem tagad meg.
És amiért egy valódi ÖRÖKÖS tűzbe megy, ha kell...🔥❤️‍🔥

Sokáig azt hittük, Minerve Fényét a lángok emléke tartja meg.
De itt, a barlangban állva különleges Üzenetet kaptunk:

A máglyák tüze már régen kialudt.
A Fény azonban még mindig itt van...
Talán nem is a lángok őrizték...
Azok a szívek tartották és tartják ma is, amelyek soha nem mondtak le róla.❤️‍🔥

Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina & Tamás

Cím

MI"csoda"EGYsÉG
Marcali
8700

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Egymás Szívében új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Egymás Szívében számára:

Parancsikonok

Megosztás