04/12/2025
🎅A lenti videóban ígértük, hogy újra megosztjuk Veletek az évekkel ezelőtt írt Miklós-napi mesénket, mely már rengeteg kis és nagyobb gyermeknek, valamint tiszta szívű felnőttnek adott az elmúlt 10 évben mélyebb rálátást a Mikulás-dalban szereplő "van zsákodban minden jó: piros alma, mogyoró" mondat szakrális értelmére.🍎🥜🌰
Akinek van szeme a LÁTÁSRA és füle a HALLÁSRA, rá fog jönni, hogy a mese valójában miért a szerelemről, az ikerlángságról szóló mese, és hogy a valóságban MINDEN ÜNNEPÜNK szerelemünnep!!❤️🔥
Ezeknek a szerelemünnepeknek az eszmei tolmácsolása szintén az Ikerláng Missziónk része, sokat fogunk róluk beszélni.🙏
Fogadjátok szeret***el, olvassátok a gyermekeknek, jusson el minél többekhez az Üzenet:
❗/a szöveg csak hivatkozással, az írók és a forrás megjelölésével, KIZÁRÓLAG innen, az oldalról osztható meg/
Van zsákodban minden jó…
Hegyek mögött, völgyek között, ahol az erdő már éppen csendes téli álmába készülődött, és
decemberi napsugár már csak halványan mosolygott a fagyott háztetőkre, elrejtve a kíváncsi szemek
elől, volt egyszer egy kicsinyke falu.
Ebben az aprócska faluban mindenki ismert mindenkit, az utcán pedig a teli kabátjukat hordó
emberek sem a csizmájuk orrát bámulták, hanem mosolyogva köszöntek egymásnak.
Boldogok voltak. Nem is lehettek volna okuk a szomorkodásra, hiszen élt ebben a faluban egy idős
asszony. Hogy pontosan hány éves volt, azt már senki nem tudta volna megmondani. Körbe vette az
embereket a vidámságával, a mosolyával. Mindenkihez volt egy-egy kedves szava, de főleg a
gyerekek szerették, mert gyönyörű meséket tudott mondani. Egyszer még egy beteg kislány is
meggyógyult a meséje hallatán.
No, ennek a Piri nénének, hogy, s hogy nem, de volt három dédunokája. Messzi vidéken éltek a
szüleikkel, és csak évente egyszer, Karácsony előtt jöttek el látogatóba.
Bíborka, Illangó és Áron. Ikrek voltak, ugyanakkor születtek, de mégsem lettek egyformák. Bíborka
gyönyörűen énekelt, Illangó rajzolni szeretett, Áron pedig minden nap szuperhőssé akart változni.
Pontosan öt évesek voltak, és aznap, amikor megérkeztek Piri nénéhez, a naptár éppen december 6.
napját mutatta.
„Ma jön a Mikulás!” - kiáltotta az autóból kiszállva Bíborka.
„Remélem sok dolog lesz a csomagomban!” – jegyezte meg Illangó.
„Hátha még játékot is kapunk!” – t***e hozzá Áron, aki mindig reménykedett benne, hogy újabb
robottal lesz gazdagabb a gyűjteménye.
Így szaladtak egymással versenyezve mindhárman a havas lépcsőkön felfelé Piri néne teraszára, ahol
észre sem vették, hogy a barna fenyőajtón egy gyönyörű adventi koszorú várta Őket.
Piri néne szélesre tárta idős karjait, a gyerekek pedig elvesztek az ölelésében. Anya és Apa is lassan
beért a házba, de alig volt idejük köszönni, Bíborka megint megszólalt:
- Piri néne, megérkezett már a Mikulás?
- Hozott nekünk ajándékot? – t***e hozzá Illangó is.
- Megnézhetjük? – tépte ki magát Piri néne öleléséből Áron, egyenesen a szobába rohanva.
Piri néne nevetett, és botjára támaszkodva lassan követte a türelmetlenkedő kisfiút, másik kezével
pedig intett a lányoknak, Anyának és Apának, hogy jöjjenek.
A szobát a kályhában ropogó tűz melege, valamint a friss mézeskalács illata járta át. A komódon
gyertya égett, az asztalon pedig forró tea gőzölgött.
A testvérek azonnal az ablakhoz siettek, ahol valóban ott várta Őket egy-egy szépen összeállított, ám
nem túl nagy mikulászsák.
- Megérkezett! – kiáltották hatalmas örömmel, és nagy izgalommal bontogatni kezdték a
csomagokat.
De lett ám sírás-rívás, amikor megpillantották, hogy a csomagokban nincs sem csokoládé, sem játék.
- Az enyémben csak alma van, dió, mogyoró, és egy fenyőgally, meg valami piros bogyó! –
biggyeszt***e le száját Illangó.
- Az enyémben is! – szomorkodott együtt Áron és Bíborka.
- Nem szeretem az almát, sem a diót, sem a mogyorót! – kiáltotta Áron, olyan hangosan, hogy szinte
beleremegett Piri néne régi-régi házának padlása.
- Gyertek ide, gyerekek, mesélek Nektek egy mesét! – szólt végül Hozzájuk Piri néne.
Az ikrek szomorú léptekkel leültek dédmamájuk köré a puha birkaszőr szőnyegre, és nagy
meglepetésükre Piri néne egy furulyát vett elő.
- A furulya a varázshang – mondta. Amint megszólal, Meseország Kapuja kinyílik.
És így is lett. A furulya mágikus dallama különös módon megnyugtatta Bíborkát, Illangónak a szája is
tátva maradt, Áron pedig észre sem vette, hogy a szemeiből potyogó könnycseppek hirtelen
felszáradtak.
„Egyszer volt, hol nem volt…” – kezdte meséjét Piri néne. Élt egyszer régen, nagyon régen egy fiatal
leány. Nem akármilyen leány volt ám, hanem tündérkirálylány. Tündérország gondtalanságában, és
végtelen szépségében lakott, de mindig arról álmodozott, hogy egyszer eljuthat az emberek földjére.
Nap, mint nap kiszökött az Égig érő fához, mely a tündérek, és az emberek világát választotta el
egymástól. Tündérország legfentebb volt, emberföld középen, alul pedig csak az ördög tudja, kik
laktak. Talán éppen maguk az ördögök.
A királylány minden nap egyre lejjebb és lejjebb merészkedett az arany faágakon, halkan dúdolva
haladt az egyre sűrűsödő lombok között, míg végül egészen közel nem ért az ezüsterdő középső
világához. Egy pillanatra elbizonytalanodott, és már majdnem vissza is fordult, amikor meghallott egy
hangot.
- Ne menj még!
- Te ki vagy? – kérdezte a királylány a különös idegentől, akinek arcát a rengeteg sok lomb és ág még
eltakarta.
- Miklós vagyok, a kereső. – felelte az idegen, olyan mély és olyan szépen rezgő hangon, hogy a
királylány azt érezte, már vagy ezer éve ismeri Őt.
Eljöttem apám házából, és addig nem is megyek vissza, amíg feleséget nem találok magamnak.
Időtlen idők óta figyellek már az Égig érő fának ágain egyre feljebb és feljebb kapaszkodva. Aranyló
hajad, kéken csillanó ruhád, és gyönyörű hangod teljesen elvarázsolt.
Mutasd az arcod, szépen kérlek!
A királylány már majdnem előre lépett a két világ határában, amikor eszébe villant a világok közötti
szabály, melyet édesanyja tanított Neki.
- Nem lehet – mondta szomorúan. Amint egymásra nézünk, bezáródik a világaink közötti határ, én
nem mehetek többé vissza Tündérországba, és Te sem térhetsz meg az emberek földjére. Az Égig érő
fán maradunk mindketten, egy köztes világban, ahol nem létezik más, csak Te és én.
- Ha így kell lennie, legyen így. – válaszolta Miklós. Ha nélküled kell visszatérnem, akkor inkább
maradjak itt örökké.
- Te az enyém, én a Tiéd – mondta a királylány is.
Abban a Pillanatban mindketten elhajtották az Égig érő fa ágait, és közelebb léptek egymáshoz. A
királylány átlépett Tündérország határán, Miklós pedig az emberek középső világán. Kezüket egymás
felé nyújtva a királylányból egyszerű nő lett, ám annál gyönyörűbb, Miklósból pedig a két világ közötti
halhatatlan király, aki vörös köpenyével átölelve szerelmét, belépett a csodák birodalmába. Oda, ahol
nem létezett más, csak szívének tündérkirálynője, és Ő maga. Rajtuk kívül pedig az Égig érő fának
örökzöldje, ami azóta is óvja őket, és minden évben egyszer, Karácsony közeledtével a fenyőfák
szellemében jön el hozzánk.
- Nem is keresték Őket? – kérdezte csodálkozva Illangó.
- Dehogynem! – felelte Piri néne – most jön a lényeg!
Amikor Tündérország népe a királylány keresésére indult, a két világ határában nem találtak mást,
csupán egy aranyló almafát. Olyan csodálatos almák teremtek rajta, amilyeneket szem még nem
látott. Ha pedig valaki kezébe vette őket, héjának fényes tükörképében minden évben egyszer,
december hatodikán megpillanthatta a királylányt.
Azóta lett az alma a lányok, és a nők jelképe.
Nézzétek, gyerekek – folytatta Piri néne, félbevágva az egyik a Bíborka csomagjában lévő almát, - ott
alszik közepén egy kis üregben a mag. Ez a mag az élet magja, melyet minden Anyuka a hasában
táplál, amikor kisbabát vár. Minden nőben ott van a csoda, hogy ezek a kis magok ötletekké, vagy élő
eleven gyermekekké fejlődjenek. A kis magok Ti vagytok, az alma pedig Édesanyátok, akinek
szemeiben az Égig érő fa Tündérkirálylánya néz vissza Rátok.
- És a mogyoró? – kérdezte most már izgatottan Áron.
- Jó kérdés, Áron! – válaszolta Piri néne. Miklós az átváltozása előtti utolsó lépésével mogyoróbokrot
érintett az Égig érő fán. Rajta hagyta emlékét annak a daliás hercegnek, akiből először erős férfi, majd
szerető Apa lesz.
A mogyoró – vette a kezébe Piri néne Áron mikulászsákjából a mogyorót – az a termés, amely minden
évben elszórja magvait, hogy aztán a tavaszi napsugár újra érlelje őket. Akár egy bátor fiú, akinek
kifogyhatatlan lelkesedése, ami soha nem hagy alább, akármilyen próbatétellel is találkozzon. Vagy
aki éppen szuperhőssé akar válni, mint Te. Ezekben az apró mogyorószemekben ott van Miklós ereje,
és bátorsága.
- A diót is meséld el, Piri néne! – kérte most már Illangó, kíváncsian.
- A dió egy igazi csoda, Illangó.
Azzal Piri néne a konyhába botorkált, és egy diótörőt vett elő.
Ha ügyesen töröd meg, benne találod Miklóst, amint a Tündérkirálylányt öleli.
És valóban. Amint Piri néne megtörte a diót, Illangó nagyot sikított, mert benne ott volt a királlyá vált
Milkós, és a királylány, akik örök ölelésükben hozzák hírül ma is a Mikulászsákokban kettőjük soha
nem múló szerelmét.
- Ők Anya és Apa – ért lassan meséje végére Piri néne.
Ezért kaptátok az almát, a mogyorót és a diót. Mert az alma a Tündérkirálylány, a mogyoró a bátor
dalia, a dió pedig kettőjük örök szeretete, ami a világ végtelen körforgását irányítja azóta, hogy Ők
találkoztak.
- Ez a legszebb ajándék, Piri néne! – szorította markába Illangó a diót, és rohant a kisasztalhoz,
lerajzolni a királylányt, Miklóst, és az Égig érő fát.
Áron a mogyorókat mélyre t***e a zsebeiben, és képzeletben nagyobb szuperhőssé változott, mint
valaha álmodta volna.
Bíborka szíve megtelt örömmel, és dalra fakadt:
„Hull a pelyhes, fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó… PIROS ALMA, MOGYORÓ.
Jöjj el hozzánk, várunk Rád, kedves öreg Télapó!”
Azóta a gyerekek már felcseperedtek, és saját gyerekeik lettek, de minden évben tesznek a
mikulászsákba almát, mogyorót és diót is, és nem felejtik el a Tündérkirálylány és Miklós földön túli
szeretetének üzenetét.
Így volt, mese volt, minden szava igaz volt.
Áldás VAN az Úton és szerelem rezegjen mindenben!
Rita Katarina és Tamás
❗©️/a szöveg csak hivatkozással, az írók és a forrás megjelölésével, KIZÁRÓLAG innen, az oldalról osztható meg, szerzői és minden jog fenntartva!/
