Varga Andrea Klára

23/09/2025

Rendszer szintű problémák vannak. A kormány feladata az lenne, hogy szembenézve a problémákkal változtasson a rendszeren.
Ehhez szándék és partnerség kellene. Partnerség a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberekkel, a civilekkel, a gyermekjogi szakértőkkel. Partnerség, aztán stratégia, aztán döntés és cselekvés.
Ehelyett van hatalmi arrogancia, a problémákra figyelmeztetők vegzálása és feljelentgetése, van titkolózás, figyelemelterelés és fenyegetőzés. Nincsenek átfogó vizsgálatok, nincs átláthatóság, nincs cselekvés.
Közben pedig generációk nőnek fel úgy, hogy esélyük sincs a kiegyensúlyozott életre?
Pedig a hatalom, elsősorban felelősséget jelent (máshol, a rothadó nyugaton)! De itt hol van a felelősségvállalás?

Noel annak ellenére van hónapok óta az intézményben, hogy a szakemberek szerint is szerető és gondoskodó környezetet biztosítanának neki nagyszülei. Ők többször kérvényezték, hogy a kisfiú velük élhessen, de a hatóság ezt nem engedte meg nekik, úgy döntött, hogy a kisfiúnak jobb dolga lesz az intézetben. Itt szerettei havonta egyszer látogathatják.

Felfoghatatlan számunkra, hogy miért gondolja jobb helynek a hatóság a sivár, elhanyagoló, gyakran bántalmazó intézményt, mint a szerető családtagokat egy kisgyermek számára.

Azonnali jogi segítséget nyújtunk a családnak és mindent megteszünk azért, hogy Noel haza kerülhessen családjához. Támogass minket, hogy továbbra is védelmet nyújthassunk azoknak a gyerekeknek és szülőknek, akiket jogtalanul szakítanak el egymástól, és hogy tovább küzdhessünk egy működő gyermekvédelmi rendszerért!

Házon kívül

18/09/2025

Minden gyerek egyéniség, minden gyermek a saját tempójában fejlődik. A tanulás a játék által válik belsővé, olyan készséggé, amely az életben a megalapozott tudást lehetővé teszi.
Ahogy van olyan gyermek, aki 10 hónaposan megteszi az első lépéseket, van olyan is, aki csak 14 hónapos korában kezd stabilan állni.
Ez a természetes. És az lenne a természetes, ha az iskola a játékot használva fokozatosan építené fel a koncentrált figyelemre építő tanórákat.
De a magyar oktatásban a gyerekektől elvették a sikerélményt, megfosztották a kíváncsiságtól és frusztrált, kudarcos gyermekkort kapnak. Ez így senkinek sem jó!

Több mint 4000 elsős megbukott. 6-7 éves gyerekek. Első osztályban.

És nem, nem a gyerekekkel van a baj. Hanem azzal a rendszerrel, amit ez a kormány épített fel. Ahol a gyerekről már óvodás korban adminisztratív döntések születnek. Ahol iskolaéretlen gyerekeket kényszerítünk iskolába, mert központi hivatal dönt, nem az, aki ismeri a gyereket. Ahol már az óvodában kötelező lesz napi 45 perces iskolaelőkészítőt tartani, mintha ez megoldana bármit.

Pedig semmi nincs rendben.

Óvodapedagógusként látom napról napra, ahogy a gyerekek egyre fáradtabbak, egyre bizonytalanabbak. Látom, ahogy a szülők kétségbeesnek, amikor szembesülnek azzal, mit vár el az iskola egy hatéves gyerektől, miközben még az óvodában is látszott, hogy több időre lenne szüksége. Látom, hogy nincs elég fejlesztőpedagógus, logopédus, pszichológus, eszköz – de elvárás van bőven.

És miközben gyerekek ezrei kerülnek már első osztályban a kudarcélmény darálójába, engem mélységesen bosszant, amikor a kormány képviselői nyafognak, mert valaki kritikát mer megfogalmazni az oktatás állapotáról.

Hát sajnálom, de a gyerekeknek nem vigasz az, hogy valaki megsértődik a kritikán.
Ők nem dőlnek hátra attól, hogy „milyen szép statisztikákat" hoz fel az államtitkár.
Ők egyszerűen csak rosszul vannak ebben a rendszerben.

És mi is.

Igen, ki kell mondani: a jelenlegi helyzetért a Fidesz a felelős.
Ez az ő oktatáspolitikájuk. Ők központosították, ők zárták el az iskolákat és óvodákat a valódi szakmai autonómiától.
Ők döntöttek úgy, hogy az óvodákban egyre kevésbé számít a valódi szaktudás, és rendszerszinten elfogadható lett, hogy pedagógusi végzettség nélkül is oktató-nevelő munkàt végezzenek. Ez nem megoldás a szakemberhiányra.
Ők azok, akik elvették a pedagógusoktól és a szülőktől a jogot, hogy döntsenek a gyerekek iskolaérettségéről.
Ők növelték az adminisztrációs terheket olyan szintre, hogy ma már több időt töltünk papírok fölött sokszor, mint gyerekek között.
És ők azok, akik nem adnak megbecsülést, sem szakmai szabadságot – csak központi utasításokat és elvárásokat.

Mi lenne a megoldás?
👉 Pártideológiától mentes, valóban korszerű és minőségi pedagógusképzés. Nem párthűség alapján kiosztott egyetemi tanszékek, hanem gyakorlatorientált, valódi tudáson alapuló képzés.
👉 Valódi megbecsülés – nem csak a bérre gondolok, hanem szakmai hitelességre, döntési jogra, beleszólásra, autonómiára.
👉 Hagyjanak minket végre dolgozni.
Mert nekünk nem a digitális naplóban, nem a tanfelügyelői jegyzőkönyvben, nem a „kompetenciafejlesztő sablonban” van a helyünk.
Nekünk a gyerekek között van a helyünk. Ahol biztonságot adunk, megerősítünk, észreveszünk. Ahol valóban készítünk az életre – nem csak iskolaérettségi pecsétet gyártunk.

A rendszer most elhasználja a gyerekeket. Sokszor már első osztályban megtöri őket. Ez nem oktatás. Ez nem nevelés. Ez hatalmi arrogancia szakmaiság nélkül.
És amíg erről nem beszélhetünk hangosan, addig csak egyre több gyerek kerül a darálóba.
Úgyhogy igen: kritizálni fogjuk.
Mert nekünk nem a politikusok érzékenysége számít – hanem a gyerekek jövője. 🐞🤍💚

11/09/2025

Egy olyan országban akarok élni, ahol a politikai vélemény nem megtorlást, hanem érdemi vitát és változást eredményez. Olyan világban akarok élni, ahol a vélemény számít, nem az, hogy férfi vagy nő mondja. Olyan világban szeretnék élni, ahol tisztelet, emberség és szeretet van!
Kiállok Forsthoffer Ágnes mellett!

Kiállás Forsthoffer Ágnes mellett.

A hatalom számára van egy égbekiáltó bűn, amit azonnali retorzió követ: aktív közéleti szereplőként felemeled a hangod és mindezt nőként teszed.
Ekkor a gépezet beindul: próbálnak a sárba taposni, elvenni a méltóságodat, megkérdőjelezni a tisztességedet. Ezt történt Perintfalvi Ritával és most egy másik síkon ez történik Forsthoffer Ágnessel.

Mindkettőjüknek az a bűne, hogy nem kötnek paktumot a jelenlegi hatalommal, nem hajlandóak kiszolgálni az elnyomókat, elfogadni azt a szerepet, amit a nőknek szán: bólogatni, hozzájárulni, megpróbálni hitelesíteni egy nőellenes, gyermekellenes vezetést, elárulva nőtársaikat, anyákat, nagymamákat és gyerekeket is.

Ágnes Kötcsén arról beszélt, hogy nincs női miniszter a kormányban, nem számít azoknak a nőknek a hangja, akik nem férnek a szűkreszabott Fidesz-feleség-anya dobozba. Nemet mondott a verbális és a fizikai erőszakra, nemet mondott az avitt, dohos, gyűlöletre építő kormányzásra – és igent egy emberségesebb, igazságosabb országra.

Ilyen nőket szeretnénk látni vezető pozíciókban, akik értik, hogy a pozícióval felelősség is jár; akik értik, hogy a státusz lehetőség, hogy olyan embertársai érdekeiért álljon ki, akiknek a hangja ma alig hallható Magyarországon; akik nem félnek a nők valódi érdekeit képviselni.

Nem a patriarchátust szolgáló női bábokat akarunk látni, akik egy legyintéssel söprik félre a nők ügyét; akik asszisztálnak a nők másodrangú pozícióban tartásához és kéz a kézben fordítják vissza az időkerekét, ezzel szűkítve a nők jogait, elárulva dédanyáink és szépanyáink harcát, akik néha a saját életüket kockáztatták azért, hogy mi ma szabadabbak legyünk.

Ne felejtsétek el a hatalom kilövetési engedélye minden magyar nőnek szól, aki szeretne változást. De most sem fog működni a félelemkeltés, ahogy Ritánál sem működött, mert nem félünk az agresszortól, sem az eszközeitől!

Ágnes, nem vagy egyedül. 💜 Nővérekként állunk melletted és közösséget vállalunk Veled és arra biztatunk, folytasd a munkád! A célunk közös: több nőt a közéletbe, egy igazságosabb, méltányosabb, demokratikusabb és boldogabb országért.

Mi is ebben hiszünk – és ezért dolgozunk.

07/09/2025

04/09/2025

Fájdalmas, ami a 100 klímasemleges város misszió kapcsán történt ( nem történt) Miskolcon.
Mint a város korábbi klímavédelemért is felelős alpolgármestere dühvel keveredő elkeseredéssel látom, ami ezen a területen (is) zajlik.
A jelenlegi városvezetés kidobta az ablakon a lehetőséget. Nem folytatta a munkát, nem lobbizik a nemzetközi partnereknél, kirúgta a szakembereket és nem érti és nem is akarja megérteni, miért ( lett volna) fontos a városnak a misszió.
Egy heroikus munkával összeállított, vállalkozókat, civil szervezeteket, magánszemélyeket bevonó, a város jövőjét megalapozó anyagot készítettünk el. A feladatért felelős (volt) alpolgármesterként büszke vagyok arra, hogy elkészítettük az anyagot, megadtuk a lehetőséget a városvezetésnek. Köszönöm (volt) kollégáimnak a heroikus szakértői munkát.
És végtelenül szomorú vagyok, mert a városvezetés a hosszútávú stratégiai gondolkodás helyett a látványpékségen alapuló nagytakarítást, a felelősségteljes lobbitevékenység helyett az influenszerkedést, a város jövője helyett a saját rövidtávú politikai hasznát helyezte előtérbe.

Köszönöm a Borsod24 munkatársainak, hogy foglalkoznak a témával!

Budapest és Pécs mellett Miskolc is bekerült 2022-ben a 100 klímasemleges és intelligens város elnevezésű, európai uniós kísérleti programba. A kiválasztott településeknek klímasemlegességre vonatkozó terveket kellett kidolgozniuk és ezekhez kapcsolódó megállapodásokat kellett...

01/09/2025

‼️

Az elmúlt napokban több portál is beszámolt arról, hogy a Tranzit fesztiválon a politikusok szembeállították egymással a család- és szociálpolitikát.

◾ Az üzenet úgy hangzott, hogy a „brüsszeli nyelvből” hiányzik a családpolitika, helyette „csak szociálpolitika van", amelyik pedig olyan „társadalompolitikai megfontolás”, mi szerint „a munkából élők adójából kell fizetni azokat, akik nem dolgoznak”.

A területtel foglalkozó szakértőkként nem mehetünk el szó nélkül a csúsztatásokat ilyen multiplikált formában tartalmazó kijelentések mellett.

◾A szociálpolitika nem egyenlő a szociális segélyezéssel, a szociálpolitika és a családpolitika nem ellentétes fogalmak, az Európai Uniónak pedig nincs közös szociálpolitikája. Mindez inkább politikai retorika, mintsem szakmai valóság.

Lássuk bővebben is!

1️⃣ A szociálpolitika nem egyenlő a szociális segélyezéssel, vagyis nem írható le a „mi” (dolgozó és adófizető polgárok) és az „ők” (nem dolgozó, magukat segélyekből fenntartók) kettősségével.

Mint minden csúsztatásban, ebben is találunk igazságmagot: a szociálpolitika valóban a megtermelt javak újraelosztásával foglalkozik - de nem szűkíthető le kizárólag a szegénypolitikára. Ahogyan Ferge Zsuzsa emlegette, szinte minden mindennel összefügg. A „nem dolgozók” közé - akiket az állítás szerint a munkából élőknek kell eltartaniuk adóikból – beletartoznak a nyugdíjban részesülő szüleink, nagyszüleink, idővel mi magunk is. Ugyanígy, az éppen betegségükkel küszködő családtagjaink, munkatársaink is az intézményesített újraelosztásnak köszönhetően részesülnek orvosi ellátásban és táppénz formájában jövedelempótló pénzbeli ellátásban. Fogyatékossággal élő polgártársaink jelentős része sem juthatna például segédeszközökhöz akkor, ha a jóléti újraelosztás révén azok árát nem finanszíroznák a munkából élők jövedelmének egy részéből. Ez a mi közös szociális biztonságunk alapja.

(Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a társadalombiztosítási járulékok felcímkézett adók: az állam írja elő kötelező megfizetésüket, hajtja be őket. Az egyetlen különbség az, hogy nem „akármire”, hanem csak az előre meghatározott célokra fordíthatja őket.)

2️⃣ A családpolitika nem áll szemben a szociálpolitikával.

A családpolitika a szociálpolitika többé vagy kevéssé elkülönült részterülete. A családpolitika a szociálpolitika módszereit alkalmazza (megtermelt javak állami újraelosztása) még akkor is, ha az adminisztráció egy részét nem az állami hatóságok, hanem pénzintézetek bonyolítják. A kedvezményes hitelek fix kamatozását, vagy az előírt gyerekszám teljesítését követően a hitel jóváírását nem a bank, hanem az állami költségvetés biztosítja az igénybe vevők számára. Mi ez, ha nem intézményesített újraelosztás?

Szerencsés lenne, ha a formai azonosságok mellett a “minden mindennel összefügg” jellegű szociálpolitikai gondokoldásmód is érvényesülne ezen a területen, például azzal, hogy az ideálistól eltérő helyzetbe kerülő hitelfelvevők (pl. a vállalt három helyett csak egy, vagy két gyermekessé váló, idős szülők gondozására kényszerülő, a felvett hitelek jóváírására ezért nem jogosult családok) gyermeknevelési és hiteltörlesztési kiadásaik teljesítésében támaszkodhassanak az állami szolgáltatásokra, vagy pénzbeli ellátásokra.

3️⃣ Az Európai Uniónak nincs közös szociálpolitikája.

Az EU-nak – a hozzárendelt közösségi források hiányában – nincs, mert nem lehet, közös szociálpolitikája. Amiről beszélhetünk, az legfeljebb szociálpolitikai (újraelosztási) jellegű intézkedések kezdeményezése egy rendkívül laza ajánlási rendszer keretében. Ahol kötelező előírások vannak, mint pl. a társadalombiztosítási területen, ott a különböző nemzeti rendszerek közti átjárhatóság zökkenőmentességének biztosításáról beszélhetünk csupán, úgy, hogy a kifizetési kötelezettségeket a nemzeti rendszerek szabályaihoz viszonyítják. Ami a szociális segélyezést illeti, ezen a területen nem léteznek kötelező uniós előírások.

19/08/2025

Azt már elismeri az államtitkár is, hogy a helyzet tarthatatlan. De a felelősségvállalás az nem megy.
Emlékszem, 2015-ben a szociális ágazat országos sztrájktárgyalásán hogyan álltak az ágazati problémákhoz a kormányt képviselő tárgyalók. Arrogancia, lekezelés, pökhendiség. Működött a megosztás, itt csöpögtetek valamit, ott ígérek valami mást…
A vége, hogy a teljes szociális ellátás romokban. A legtragikusabb a szegénysorba született gyermekek helyzete, mert a “családbarát” állami “gondoskodás”-politika felmérhetetlen károkat okoz.
Változás kell! Új szakpolitikára van szükség, ahol az ember a legnagyobb érték!

18/08/2025

Már több, mint 4000-en aláírtuk.
Csatlakozz hozzánk!

 Aláírásunkkal azt üzenjük: vita tárgya lehet bármely közéleti álláspont, de senki emberi méltósága nem!   Követeljük, hogy a hatóságok és a bíróságok a jogszabályok szerint járjanak el; elutasítjuk a hamis vádak és személyes lejáratás terjesztését! Írd al....

16/08/2025

A Hóhér, a Bohóc meg a Tacskó. 😔

Azért a világ leggyűlöltebb népirtójaként vörös szőnyeges fogadtatásban részesülni az USA-ban nagy fegyvertény. Jó, kellett hozzá az a Bohóc is, aki azzal kampányolt, hogy 24 óra alatt zárja le a konfliktust.

Putyin olyan, mint azok a gombák, amik bejutnak a gazdaszervezetbe és ott átveszik az irányítást a hangya vagy más rovar idegrendszere fölött, zombikká változtatva őket.

Ilyen zombi lett a Narancsos Nagyúr is, aki meglepően rövid idő alatt tudta szétverni az országa nemzetközi szövetségesi rendszerét a megválasztását követően.

Durva, hogy nem tudod megmondani MELYIK Narancsos Nagyúrra gondolok, nem?

Mindkettőre igaz.

Az amerikait úgy használja, mint óvónéni a szamaras kesztyűbábot, a magyar pedig farokcsóválva dörgölőzik, mint éhes tacskó a konyhapult előtt.

Vörös szőnyeg... besz@rás.

Persze, értem én, hogy államfőknek járó tiszteletadás meg minden... de ezt a fickót Hágában úgy zárná be egy közepesen felkészült ügyész is, hogy rárohadna a műanyaglakat.

Mindez megbocsátható lenne (nagy nehézségek árán és erősen fintorogva), ha lett volna valami eredménye. De az amerikai báb csak annyit ért el, hogy (ismét) megerősítette a hóhér pozícióját és muníciót adott neki az otthoni politikájához.

Amiért cserébe ő is megkapta, hogy ha nem az "amcsigyurcsány" lett volna az előző elnök, akkor nem is lenne háború.

Hát persze, hogy nem, mert a Narancsos Nagyúr ajándékba adta volna Ukrajnát (ami nem is az övé) két golflabdáért, ha elég szépen kéri.

Vlagyimir.

Csak így. Keresztnevén. Mint egy szerelmeslevél aláírása.

A Magyar Csahos pedig eléjeszaladt a véres lábnak, hogy világgá kürtölhesse feltétlen hűségét: az oroszok már meg is nyerték a háborút.

Azt, amelyik pár naposnak indult, de negyedik éve zajlik, ami elképesztő vér- és anyagi áldozatok árán gyakorlatilag az alap célkitűzéseit sem tudta teljesíteni.

A magyar zombi sikerként tálalta az évszázad egyik legnagyobb stratégiai hibáját, aminek következtében például Svédország és Finnország is NATO-tagállam lett, ami tátongó lyukat ütött az orosz demográfián azzal, hogy aki tudott elmenekült, aki meg nem, azok közül egymillió munkakorú férfi meghalt vagy megsérült, nem beszélve az évtizedekig tartó traumafeldolgozásról.

Félelmetes látni, hogy a Cár milyen ügyesen rohasztja szét a világot - és hogy ebben a magyar csatlós pont olyan lelkesen és hatékonyan vesz részt, mint 70 éve a zsidók deportálásában.

Félelmetes látni, hogy egy lassan nyolcvanas, a világot szemmel láthatóan nem értő amerikai Nárcisz hogyan szolgálja ki az orosz érdekeket, miközben meggyőződésem, hogy ezt észre sem veszi.

Ma arról kéne beszélnünk, hogy hogyan harcoljunk a klímaváltozás ellen (ja, tudom, nincs is...) és hogyan legyen valami esélyünk túlélni a mesterséges intelligenciát (ja, tudom, azt se értjük, mi az...), ehelyett az energia arra megy el, hogy mi legyen a Szovjetunióval, Kína pedig eközben csak ül otthon, és nem győzi számolni a nyakába szakadó áldásokat.

A Hóhér, a Bohóc és a Tacskó.

Hihetetlen, hogy 2025-re csak idáig tudott eljutni az emberiség.

És hogy ma is bombáznak tovább értelmetlenül, egy öregember lázálmának érdekében.