25/05/2026
De, most (vagy soha)!
Udvarisságból vártam két hetet, hogy a magukat egykor baloldalinak valló pártok reagálhassanak, de nem tették, így ordító egérként nekem maradt a feladat.
Vidéki tanárként, egy kis párt, a DUNA Párt képviselőjeként, az ember nem szívesen fogalmaz meg olyan véleményt –általa is mélyen tisztelt- kiválóságokkal szemben, mint: ne haragudjanak, de tévednek.
Felcsuti Péter–Molnár György: Nem most, de még kellhet című írásuk (Népszava, 2026. 05. 07.) kapcsán mégis azt kell mondanom. Tévedni tetszenek.
(https://nepszava.hu/3321356_nem-most-de-meg-kellhet)
Nem elemzésük tartalmi részét tekintve, hiszen ki vonná kétségbe, hogy a Tisza szavazói között rengeteg, magát baloldalinak valló ember van.
Egyetértek velük a régi „baloldali” szubatomi konstellációk élet-, és hitelképtelen átalánydíjas, szégyenteljes modelljeinek elutasításában, továbbá, hogy a jövendő ideológiai szisztémának egyetlen politikai organizmusban kell életre kelnie.
Nincs kétségem a tekintetben sem, hogy a Tisza körvonalazódó új politikai látványtervén erős baloldali makettek is fellelhetőek.
Azt is készséggel elfogadom, hogy a balliberális értelmiség jóhiszeműen gondolhatja, érezheti úgy, hogy konstruktív ellenzékként támogatja Magyar Pétert, türelmesen várva a megfelelő időszakot a politikai coming out-ra. Nem most, de majd egyszer.
Csakhogy, van itt egy kis probléma. Pontosabban három.
Először is az, hogy ebben az okfejtésben visszaköszön az a belpesti-budai intellektus, ami szakállal hordja a szemüveget. A kiváló elméletek bölcsész bölcsödéinek világa. A polgári testi-szellemi kényelem töprengése, ami végső soron a fotel, a pipafüst és a délutáni könyvolvasás (bóbiskolás) elegye papucsban és kardigánban. Kétségtelen, hogy mindez fantasztikus gondolatokat, betűvetést eredményezett-az érdektelenségnek. Ez még mindig a régi séma.
Amiből fakad a második probléma. Miszerint újra Orbán Viktorhoz igazítják a tájolót. És nem az elveinkhez. A kampány során szemlesütve néztek félre, mikor Magyar Péter nem ment el a Pride-ra, nem fogalt állást egy sor, feszítő témában. Félrefordított tekintetük előtt épült fel az új jobboldali falanx. Most, pedig azt mondják, legyünk konstruktív ellenzék (és nem merik leírni az igazi okot: nehogy Orbán visszajöjjön).
Fentiek közös halmaza a harmadik probléma. A fellélegzésből és megkönnyebbülésből fakadó sakkvakság fogsága, amely nem akarja, hogy a szempár tulajdonosa felismerje, átlássa, felfogja, hogy soha vagy most! Most van a legnagyobb szükség mindazokért az elvekért síkra szállni, amelyekért az elmúlt 16 évben stigmát viseltünk. Szabadság, egyenlőség, szolidaritás, szövetség, tolerancia, egyszóval: Európa.
A technofasizmust követő technopopulizmust csak a technodemokrácia képes ellensúlyozni.
A habkönnyű, politikai ponyva-videók habzó szájú bámulói helyett, a XXI. század technikai vívmányaival felvértezett vitaképes, européer demokratákra van szükség, akik képesek megérteni, megértetni az ország előtt álló kihívásokat.
Nincs ingyen ebéd, de mindenkinek jusson ebéd!
A felzárkózás útja a felzárkóztatás, amelynek egyetlen esélye: az edukáció. Nem középiskolás fokon.
Az új kihívásokra, új ismertetek képesek megfelelni.
Azonban ezeket nekünk is el kell sajátítani. Nem majd, de, most!
16 éven át voltunk a nemzet kitaszítottjai. Nemzeti kitaszítottak.
Kedves Barátaim, a statusunk nem változott!
A kérdés, hogy elfogadjuk-e?
A válasz egyértelmű: NEM!
A baloldal is része a nemzetnek. Nemzeti baloldal.
Nem majd, de most! Vagy soha.
2026-05-25 Leel-Őssy Gábor
elnök, DUNA Párt
