23/03/2026
Határmenti szemmel nézni a világot nem egyetlen valóságot jelent.
Én Sopronból nézem. Innen a határ közelsége sokszor lehetőség: munka, szórakozás, mozgástér, szolgáltatások, turizmus. Egy irány, amerre menni lehet – vagy ahonnan érkeznek.
De menjünk csak arrébb, Hegyeshalomra. Ott a határ már nem opció, hanem egy teljesen más hétköznapi menetrend. Átjáróház, kamionok, folyamatos átmenő forgalom – más ritmus, más terhelés, és egészen más tapasztalat arról, mit jelent a „határ mellett élni”.
És mégis: ezek a határmenti valóságok ritkán találkoznak.
Nem nagyon beszélünk egymással, pedig földrajzilag közel vagyunk – mégis sokszor távolabb, mint gondolnánk.
A „határmentiség” nálunk széttöredezett tapasztalat. Minden település a saját valóságát éli, a saját problémáival, a saját érdekeivel – és ezek ritkán kerülnek egy térbe. Nincs valódi közös narratíva, nincs közös beszéd, és sokszor tér sincs rá, hogy ez kialakuljon.
Te hogyan látod? A határ inkább teher, amihez alkalmazkodni kell, vagy lehetőség, amit ki kell használni?
