Vigasz a léleknek

06/12/2025

Most pihenj meg, hagyd elmúlni azt ami bánt, Isten megsegít Amikor azt érezzük, hogy minden remény elfogyott, és fejünk fölött fekete felhők takarják el napot, forduljunk a Jóisten felé. Ereszkedjünk együtt szívünk legmélyére és adjuk át magunkat az ima feltöltő erejének. Sz...

05/12/2025

Szép emlékedbe kapaszkodva, Istennel együtt ölelhetünk át mindent, amit nem tudunk kimondani.
A szeretet, amit tőled kaptunk, nem tűnik el , csak csendes fénnyé válik bennünk, ami megtart a nehéz napokon.
Isten jelenléte lágyan átöleli a szívünket, és vigaszt ad ott, ahol a szavak már nem segítenek.
Emléked így marad velünk: szelíden, biztonságban, egy örök ölelésben.
Vigasz a léleknek

04/12/2025

Minden gyertyaláng egy emlék.
Minden fény egy ölelés a láthatatlanból.

A gyertyák csendes ragyogása őrzi mindazt, amit nem tudunk szavakkal elmondani.
Mert a szeretet, amelyet egyszer megéltünk, nem vész el , fényként tér vissza hozzánk, hogy megvigasztaljon.
Vigasz a léleknek

04/12/2025

Van valami különleges az emlékekben. Egy rég hallott nevetés, egy gyengéd érintés vagy egy illat, ami az idő mélyéről tör elő, és hirtelen ott találjuk magunkat valakivel, akit elveszítettünk. Mintha a pillanat áthidalná a távolságot, és újra éreznénk a jelenlétüket, akár csak egy szívdobbanásnyi időre.
Ezek a hidak nem láthatók, de mindig ott vannak. Minden régi fénykép, elmesélt történet vagy gondolat, mely eszünkbe jut, hozzátesz egy újabb szösszenetet, mely összeköt minket azokkal, akik már nem lehetnek itt velünk. Az emlékek azért olyan erősek, mert a szeretetből fakadnak, és a szeretet az egyetlen dolog, mely sosem múlik el.
Ahogy átlépünk ezen a képzeletbeli hídon, egyszerre érezzük a hiányt és a teljességet. A hiányt, mert az élet nem lesz ugyanaz nélkülük, és a teljességet, mert mindaz, amit együtt átéltünk, most is ott él bennünk. A nosztalgia könnyeket csalhat a szemünkbe, de közben mosolyt is csempész az arcunkra, mert emlékeztet arra, hogy szeretni és szeretve lenni a legnagyobb ajándék.
Az emlékek hidat építenek az idő és a tér fölé. Hidak, melyeken járva újra találkozhatunk velük, egy pillanatra megállhatunk, és hálát adhatunk azért, hogy az életünk részei voltak. Mert bár az út más irányba vezetett, a szeretet sosem tűnik el, örökre a részünkké válik.
Vigasz a léleknek

04/12/2025

A gyász néha olyan, mint egy végtelen óceán. Hullámai kiszámíthatatlanul jönnek, hol csendesebbek, hol mindent elsöprőek. Ha most úgy érzed, hogy teljesen belevesztél a fájdalomba, és ez határozza meg az életed, tudd, hogy nem vagy egyedül.
Amikor a veszteség minden mást eltakar, nehéz elképzelni, hogy valaha is jobb lehet. Lehet, hogy most a fájdalom az, ami összeköt azzal, akit elvesztettél. Talán úgy érzed, nélküle semmi nem maradt belőled. És ez rendben van. Gyászolni nem hiba, hanem természetes.
De fontos emlékezni arra, hogy a fájdalom nem te vagy. A gyász része az életednek, de nem kell, hogy az egész legyen. Apró lépésekben, egészen kicsiben, meg lehet találni azokat a pillanatokat, melyek enyhítik a terhet. Nem arról van szó, hogy a fájdalom eltűnik, hanem arról, hogy megtanulod, hogyan élj vele úgy, hogy közben újra meglátod az élet szépségét.
A szeretet, amit valaha éreztél, mindig veled marad. Nem kell rohanni, nem kell megfelelni. Elég, ha egy nap egyszerűen csak lélegzel, és észreveszel valami apró szépet. Mert bármilyen mély is a fájdalom, mindig van remény arra, hogy egyszer könnyebb lesz. Nem vagy egyedül.
Vigasz a léleknek

04/12/2025

Boldog lehetsz, ha meglátod a szépséget ott, ahol más nem.
Ez azt jelenti, hogy a szíved képes észrevenni a jót a nehézségek közepette.
Néha elég egy apró fény, egy kedves pillanat, hogy reményt adjon.
Ez a fajta szemlélet nem gyengeség, hanem erő: segít továbbmenni, amikor nagyon nehéz.
És segít abban is, hogy mások is meglássák a szépséget a világban, és önmagukban.
Vigasz a léleknek

02/12/2025

Hitünk az a láthatatlan erő, mely minden este segít megnyugodni, amikor a holnap bizonytalanságai miatt rágódunk. Ez a hit arra tanít, hogy az igazi ima nem feltétlenül szavakban születik, hanem abban a mély csendben, amikor a lelkünk belső hangjára figyelünk. Amikor ebben a csendben megszólítjuk a Jóistent, olyan kapocs jön létre, mely túlmutat a mindennapok rohanásán és aggodalmain. Ő az, aki képes a lelkünket a legnagyobb viharban is megnyugtatni, aki mindig ott van, hogy fogja a kezünket, és vezessen minket a belső béke felé.
Ez a belső utazás, melyre hitünk vezet, elvisz bennünket a lelkünk legmélyebb, legnyugodtabb zugába, ahol a szeretet vár ránk. Ott, ahol a világ zajai elcsitulnak, és a hétköznapi gondok eltörpülnek, találunk rá arra a helyre, ahol valóban otthon érezhetjük magunkat. Ez a hely nem más, mint a Jóisten karjaiban való megpihenés, ahol a szeretet, a csend, az emlékek és az álmok békéje árad szét bennünk. Itt minden félelem elillan, minden aggodalom elsimul, mert tudjuk, hogy a Jóisten velünk van, és az ő szeretete átjárja egész lényünket.
Ebben a csendes, bensőséges térben találjuk meg azt a nyugalmat, melyre mindannyian vágyunk. A hit segít abban, hogy elengedjük a mindennapok terheit, és megtapasztaljuk azt a mély, belső békét, melyet csak a Jóistennel való kapcsolat adhat. Itt, a lelkünk mélyén, ahova a világ gondjai nem érnek el, találjuk meg az igazi megnyugvást, és erőt gyűjtünk ahhoz, hogy szembenézzünk az élet kihívásaival. Itt, ebben a szent és csendes helyen, a szeretet, a csend és a hit ereje olyan biztos pontot ad, melyre mindig támaszkodhatunk.
Vigasz a léleknek

02/12/2025

01/12/2025

Életünk néha váratlan fordulatot vesz, minden megváltozik, átalakul. Körülöttünk a dolgok, nem a megszokott mederben folynak tovább. Dübörögve törnek felszínre az érzelmeink. Félelmek, betegség, veszteségek, gyász, követik egymást, érzelmeink hullámvasútján. Lezuhanunk a mélybe, az érzelmek mély tengerébe. Annyira mélyre, ahonnan már csak felfelé vezethet út. Az az út, amikor a hitetlenségbe a hit elkezd finoman belesimulni, és mi, egyre többen nyújtjuk ki kezeinket a Jóisten felé. Amikor rájövünk, hogy esélyünk, mindig csak erre a pillanatra szól, és úgy kezdjük el értékelni az időt, benne a perceket, mintha már nem is lenne következő. Hirtelen, szemünk kinyílt a jóra, a szépre, és szívünkben megjelenik a hála. Elővesszük magunkból azt a képességet, amivel jó dolgokat tudunk tenni másokkal. Megállunk, lelassítunk, hogy lelkünk hazatalálhasson a Jóistenhez. Meglátjuk magunk körül a családot, az értéket, a lényeget, a hasznosat, azokat a dolgokat melyek felemelnek, előrevisznek, és úgy istenigazából lélekből szólnak. Megérezzük, hogy milyen törékeny az élet, és hogy milyen csodálatos benne lenni. Élni, remélni, merni, elesni, felállni, valakiért imát mondani, szeretni, és ameddig karjaink bírják, addig ölelni. (Deverdics Éva)

30/11/2025

Amikor minden nehéz, csendesedj el egy pillanatra. Engedd, hogy a zaj leülepedjen benned, és szólj halkan Istenhez. Nem kell nagy szavakat keresned – elég egy sóhaj, egy őszinte gondolat. Mondd el neki mindazt, ami fáj, amit már nem bírsz cipelni. Ő nem a harsányságra figyel, hanem a szíved csendes odafordulására. És ebben a halk pillanatban megszülethet valami apró béke, egy kis erő, ami továbbvisz.
Vigasz a léleknek

30/11/2025

Az első gyertya a hitről szól.
Arról a csendes, belső bizonyosságról, hogy a fény mindig visszatér, még ha most sötétebb is minden a szokottnál.
Nem nagy dolgokra hív, csak arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és vegyünk egy mély levegőt. Elég egy nyugodt este, egy kedves gondolat, egy halk beszélgetés.
Valami, ami kicsit közelebb visz ahhoz, amit ilyenkor mindannyian keresünk: a békéhez.
Ma az első láng azt üzeni, hogy jó úton járunk.
Hogy lehet újrakezdeni, hinni, várni.
Hogy bárhogy is telt az év, most van időnk kicsit megpihenni, és megengedni magunknak a reményt.
Áldott adventi ünnepet!
Vigasz a léleknek