29/10/2025
EGY ELFELEDETT SZEGEDI FESTŐ - JOACHIM JÓZSEF HAZATÉR
A város elismert művésze volt egykor az 1897. szeptember 25-én született Joachim József szobrász és festőművész. Joachim Ferenc szegedi cipészmester és Metz Emilia gyermekeként látta meg a napvilágot, hat testvérével együtt katolikus családban nőtt fel. Az itteni piarista gimnáziumban érettségizett, festeni is a városban, Dinnyés Ferenc festőművésznél kezdett.
Az első világháborús katonai szolgálat után Rómában majd Párizsban folytatott szobrászati és festészeti tanulmányokat. Szakmai sikerekkel a tarsolyában tért haza szülővárosába, ahol 1927-1930 között több kiállításon is bemutatkozott. Eleinte arcképeivel tűnt ki, majd női modellek figurális és aktképeivel is. Legelső retrospektív kiállítását 1928. március 4-én Juhász Gyula nyitotta meg.
E kiállításon mintegy 60 festménnyel, 35 grafikával és 4 szoborral mutatkozott be, amelyek szinte egész addigi pályafutását felölték: Rómában, Párizsban és Szegeden készült művek is szerepeltek közöttük. A tárlatot pozitívan fogadták a kritikusok, Szeged városa pedig meg is vásárolta a művész egyik festményét.
A "Miss Szeged 1930" szépségválasztás győztesének, a közönségdíjasának, illetve a Délmagyarország újság szavazóközönsége kedvencének is megfestette a portréját.
Az 1930-as évek elején Budafokra költözött. Az egyik szemét daganat következtében elveszítette, ettől kezdve felhagyott a szobrászattal, művészetének fő területe a festészet lett: olaj-, a 40-es évektől pedig pasztellképeket is készített. Figurális kompozíciókat, portrékat, tájképeket festett. A második világháborúban is katonaként szolgálta a hazáját, Erdélyben. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg.
A mindinkább előtérbe kerülő szocreál időszakában az önkifejező festészet terén elszigetelődött, elhallgatott, a kiállítások rendezésétől visszavonult. Ekkor vált a Balaton-felvidék napfényes kazlainak, boglyáinak és asztagjainak festőjévé.
Ezekben az években alkalmi munkából élt: adminisztrátor, hivatalsegéd volt 1951-ig a budafoki papírgyárban, 1951-1953 között pedig portréfestőként alkalmazták a Budapesti Városi Tanács Dekoráció és Kiállítástervező Kivitelező Vállalatánál, ahol többek között transzparenseket festett, rézkarcot készített. 1954 tavaszától éjjeliőrként dolgozott a budafoki Kartonlemezgyárban.
A megélhetési nehézségek ellenére megmaradt elhivatottsága: az 1940-es évék végétől járt a budai rajziskolába, ahol Vén Emil tartott rendszeres rajzi korrekciót. 1954-ben az állami Képzőművészeti Alap bírálati csoportja két képét díjazta. Igyekezett élete szinte utolsó napjáig gyakorolni a rajzolást, az aktmodell utáni egyre eszményibb látványmegjelenítést, a pasztell- és krokikészítés fortélyait. Halálát agyvérzés okozta 1954. október 26-án.
A család kezdeményezésére mutatják be most hagyatékának egy részét Szegeden. Az ebből rendezett kiállítás méltó emléket állít a város egykor ünnepelt festőművészének.
A Dr. Fekete István és Joachim László kurátori munkájával létrejövő tárlatot a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából nyitja meg Sipos Endre képzőművész, művészetfilozófus november 6-án, 18 óra 30 perces kezdettel, az MTA Területi Akadémiai Bizottságának földszinti kiállítóterében. A megnyitón közreműködik prof. Dr. Varga Laura fuvolaművész, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja.
A kiállítás november 23-ig, hétköznap 9 és 18 óra között tekinthető meg az MTA TAB székházban: Szeged, Somogyi utca 7.
A művészeti esemény szervezője a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportja támogatásával.