24/11/2024
Mary Prince volt az első fekete nő, akinek önéletrajzából megtudhatta a világ, milyen a rabszolgák élete. Az 1788-ban, Bermudán született lányt több alkalommal is eladták élete során, majd 1828-ban, 40 évesen Angliába vitték. Itt automatikusan szabad emberré vált, mert Európában illegális volt a rabszolgaság. A gyarmatokon nem ez volt a helyzet – ám az emberek többsége ezzel nem foglalkozott. Nem is sokat tudott arról, mi zajlik a tengeren túl. Úgy hitték, hogy a rabszolgák és gazdáik egyfajta családias közösségben élnek, és a feketék kifejezetten hálásak uraiknak, amiért gondoskodnak róluk. Ezt a kis hamis buborékot rombolta szét Mary Prince könyve, akinek egyszerű, közvetlen stílusa megtalálta az emberek szívéhez vezető utat. „Magam is rabszolga voltam, és tudom, mit éreznek a rabszolgák. Abból, amit átéltek, és abból, amit ők mondtak nekem. Az az ember, aki azt mondja, hogy a rabszolgák nagyon boldogok a rabszolgaságban, és hogy nem akarnak szabadok lenni, az vagy tudatlan, vagy hazug ember. Soha nem hallottam rabszolgát ilyet mondani.” - mondta ki nyíltan 1831-ben megjelent könyvében, ami olyan népszerű lett, hogy már az első évben kétszer újra kellett nyomtatni. A történetet szigorúan véve nem ő vetette papírra, mert írástudatlan volt. Lediktálta azt Susanna Stricklandnek, aki az egyik brit rabszolgaságot ellenző társaságnak dolgozott. Mary Prince kálváriája 12 évesen kezdődött, amikor gazdája meghalt, és rabszolgáit eladták. Anyját, apját, nővéreit mind más vette meg. Soha többé nem találkozott velük. Belőle házicseléd lett. 38 font volt az ára, ami manapság olyan 150 ezer forintnak felelne meg. Új gazdái kegyetlenek voltak, gyakran elvesztették a türelmüket és már kisebb vétségekért is megkorbácsolták. Mivel a munkájával nem voltak elégedettek, néhány év múlva eladták, ekkor egy sópárlóba került. Ez kegyetlen nehéz munka volt. Napi 17 órán át kellett térdig kellett állnia a sós vízben a tűző napon, és folyamatosan gereblyézni a sót, hogy az hamarabb kiszáradjon. Mivel gyakran elájult, újra eladták, de az új helyen sem volt jobb, itt is gyakran verték, majd újra eladták. Az új helyen mosónőként dolgoztatták, a kegyetlen körülmények miatt reumás lett, ami élete végig nagy fájdalmat okozott neki. Amikor a család, akiknél dolgozott Angliába utazott, a gazdája megtiltotta neki, hogy kérvényezze felszabadulását – noha ez jogában állt volna. Ő azonban kapcsolatba lépett az abolicionista mozgalommal, akik segítettek neki új otthont és munkát találni, és megjelentették történetét is, ami nagyban hozzájárult a rabszolgaság eltörléséhez. (Október Angliában a fekete történelem hónapja, ez a sorozat 3. része.)