13/04/2026
„Kaptam szárnyakat, most repülni tanulok.”
Ismerős az érzés, amikor nem tudsz megállni?
Amikor pörög az agyad, kapkodsz egyik dologból a másikba és estére teljesen elfáradsz a saját gondolataidtól? Sokáig így éltem. Dolgoztam reggeltől estig, próbáltam megfelelni, kapaszkodtam a „biztosba”, miközben belül éreztem, hogy valami hiányzik. A szabadság. Önmagam. Féltem elengedni azt, ami stabil… mert azt hittem, választanom kell. Biztonság vagy szabadság.
Aztán megérkezett az életembe valaki, aki mindent átírt. Egy társ, aki nem visszahúz, hanem emel.
És közben ott voltak mindig a szüleim is a háttérben. Az a biztos alap, amire bármikor építhetek. Az ő támogatásukkal értettem meg igazán:
nem kell egyetlen szerepbe beleférnem.
Ma már két hivatás van az életemben és mindkettő én vagyok.
Tisztítás-technológia oktatóként rendszert, tudást és stabil alapokat adok át.
Masszőrként pedig jelen vagyok, kapcsolódok, és segítek lelassulni, feltöltődni.
Két külön világ… mégis ugyanaz hajt bennük:
hogy kapcsolódjak, támogassak és megmutassam, mennyi érték van bennünk, emberekben.
És közben én is tanulok.
Magamról. Az útról. A szabadságról.