10/08/2025
Két éjszaka sátorban, két babával és négy kutyával! 🏕️ Ilyen volt a legutóbbi balatoni sátras kalandunk:
Csütörtökön délelőtt indultunk útnak a csipet-csapattal, és egy másfél órás autóút után, kora délután meg is érkeztünk a célállomásunkra, a Balatonőszödi Família Campingbe. Kipakoltuk az autókat, felvertük a sátrakat, körülnéztünk kicsit a kempingben.
A Família Camping jó választásnak bizonyult abból a szempontból, hogy kicsi és családias kemping, ugyanakkor remekül fel van szerelve mindennel, amire az utazónak szüksége lehet. A mosdók és a zuhanyzók tiszták, a recepció éjjel-nappal üzemel, van áramvételi lehetőség, a hangulatos kis nyitott kinti konyhában több hűtő, mosogató, rezsó, mikró, mosógép is rendelkezésre áll, a konyha mellett pedig egy kellemes kis fedett teraszon lehet reggelizgetni.
A kemping természetesen kutyabarát, többen érkeztek kutyusokkal, vannak bérelhető kisházak is, közös medence, és az árak is nagyon kedvezőek, egyetlen hibája talán, hogy kevés az árnyék.
Saját partszakasszal ugyan nem rendelkezik a kemping, de a Balatonőszödi szabadstrand egy rövidke, 600 méteres sétával elérhető.
Ez volt hát a mi tervünk, ugyanis a sátorhely lefoglalása során emailben arról tájékoztatott minket a kemping recepciója, hogy a szabadstrand egy szakaszán kutyával is lehet fürdeni.
A délután nagy részét altatással töltöttük ami kissé megcsúszott, így már csak késő délután-este felé indultunk le a csapattal a strandra. Oda érkezve rögtön szembe találtuk magunkat egy jó nagy “kutyát bevinni tilos” táblával, ezért megkérdeztük az ott lévő étteremben, hogy a strand melyik részén lehet kutyával fürödni, ők pedig meglepve válaszolták, hogy hát szerintük sehol. Azt javasolták, esetleg menjünk ki a strand szélére a nádas mellé, ott néha van aki beengedi a kutyáját így este felé amikor nincsenek sokan, de egyébként hivatalosan a strandnak nincs kutyafürdetésre kijelölt helye.
Jobb híján elmentünk a nádas felé, sajnos nem hogy mi, de még a kutyáink se bírtak bemászni a köveken keresztül az iszapos, állott szagú vízbe, így inkább visszaballagtunk az első strandlépcsőhöz, kikötöttük a kutyákat egy fához, és csak mi a gyerekekkel bementünk egy fürdésre, ha már itt voltunk, de bár ne tettük volna.
Nem tudom, hogy az egész strand hosszán ilyen-e, de ott a széle fele ahol mi voltunk borzalmasan nyálkás, csúszós, mély iszapos, hínáros az alja, így csak annyit tudtunk tenni hogy ácsorogtunk ott egy 5 percet a térdig érő vízben fogva a gyerekek kezét hogy el ne csússzanak, aztán inkább kijöttünk, mert éreztük hogy ennek semmi értelme nincs.
Megcéloztuk inkább a homokozót meg a játszóteret, és innen csodáltuk meg a naplementét. A part egyébként nagyon hangulatos volt, sokan sétáltak, gyerekek játszottak, az étterem kiülője tele volt beszélgető társaságokkal, a lemenő nap narancsos fénye pedig igazán különlegessé varázsolta ezt a pillanatot. Későig maradtunk. Mi is csatlakoztunk az étterem nyüzsgő vendégeinek köréhez, limonádéztunk és söröztünk, amíg a gyerekek fel-alá futkároztak és játszottak, élvezték a szabadságot és a nyaralás jellegzetes, pezsdítő érzését.
Talán 9 óra is volt már mikor visszaértünk a sátrainkhoz. Elmentünk a kemping zuhanyzóba megfürödni, összekészülődni az alváshoz, aztán elvonultunk a sátrainkba hogy rápihenjünk a következő napra.
Az éjszaka egy kicsit hűvös volt, elbírt az ember egy pulcsit. A gyerekek most is, ahogy minden sátrazásnál, nagyon jót aludtak és frissen ébredtek. Én éjszaka felébredtem párszor, amikor a kutya ki akart menni végezni a dolgát, de aztán engem is mindig visszahúzott az álom.
A reggel frissességet hozott. Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor egy egész éjszaka szabadban alvás után lehúzod a cipzárat a sátor ajtaján, és megérzed a reggel hűvös, frissítő levegőjét az arcodon.
Egy kis reggeli készülődés, peluscsere, öltöztetés után megcéloztuk a konyhát. Főztünk finom kávét a kotyogósban, készítettünk reggelit, és közösen leültünk a reggeliző teraszra hogy megindítsuk a napot.
Gondolkoztunk, mit tegyünk, hiszen az eredeti tervünk elbukott. A szabadstrandon nem tudunk fürdeni a kutyákkal, márpedig azért jöttünk. Másik kempinget keresni már túl késő, meg amúgy is sok macera lett volna mindent lebontani, felpakolni, majd újra felállítani egy éjszakáért.
Osztottunk szoroztunk, végül arra jutottunk hogy maradunk ebben a kempingben, viszont a pénteki napunkat teljes egészében a Fonyódi Kutyás Strandon fogjuk tölteni.
Én korábban nagyon sokat jártam erre a strandra a kutyáimmal, ezért biztosan tudtam hogy ebben nem fogunk csalódni. Bár Fonyód oda-vissza még egy óra autóutat jelentett, és a strand belépője is jelentősen drágult korábbi emlékeimhez képest, mégis úgy találtuk, hogy ez a legjobb opciónk hogy kihozzuk ebből a sátras kalandból a lehető legtöbbet.
Pakoltunk egy kis harapnivalót, nasit, innivalót, bedobtuk a strandcuccokat a kocsiba, és megindultunk Fonyódra.
A Fonyódi Kutyás Strand idén sem okozott csalódást. A terület szépen gondozott, a büfé kínálata sem rossz, van mosdó, és bár rengeteg a kutya, a strand méreteiből adódóan ez egyáltalán nem probléma. Az árnyék kicsit kevés, de nekünk sikerült végig árnyékos helyet találnunk a strand végében a fák alatt, ahol fokozatosan mélyülő a part és nem lépcsőn kell bemenni. Ez a gyerekek szempontjából sokkal jobb mint a lépcsős verzió.
Érdemes viszont tengeri cipőt hozni, szerencsére nálam volt mindkettőnknek, mert kagylótörmelékes itt a part.
A kilátás csodálatos. A déli partról nézve a túlpart csúcsos tanúhegyei és dimbes-dombos tájai egészen elképesztő látványt nyújtanak ahogy a napfényes égbolt és az élénk kék Balaton vize közrefogja őket.
Itt töltöttük az egész napunkat. A büfében vettünk hideg limonádét, egy közeli étteremből rendeltünk pizzát ebédre, pancsoltunk, úsztunk a kutyákkal. Itt történt a délutáni alvás is. Az egyik baba a babakocsiban, a másik az árnyas fák alatt leterített pokrócon pihent meg, mielőtt újra belevetettük volna magunkat a pancsolásba.
Hat óra körül indultunk vissza kicsit elfáradva, kicsit lebarnulva, a kutyák teljes végkimerülésben a sok játszástól.
Az utolsó éjszakánk is jól telt a kempingben, kicsit melegebb volt az éjszaka mint az előző. Reggel kényelmesen felkeltünk, megmosakodtunk, megreggeliztünk és csomagoltunk egy kis elemózsiát a nap hátra lévő részére is. Elmosogattuk az edényeket, elpakoltuk a hűtőtáskákat, megtöltöttük az üvegeinket friss vízzel, összeszedtük a sátor körül a játékokat, lebontottuk a sátrakat és felpakoltuk az autókat.
Még egy megállót terveztük a hazafele úton, mégpedig a Balatonföldvári kutyás strandot.
Nagyon sokaktól hallottunk már erről a strandról, de sosem járt itt egyikünk se. Olvasgattunk sok pozitív és sok negatív értékelést is erről a helyről, próbáltunk hát elvárások nélkül megérkezni ide, és az az igazság hogy pozitívan csalódtunk.
Ez a strand teljesen más mint a fonyódi, de se nem jó, se nem rossz értelemben.
Parkolni az út mellett tudtunk, ahol fizetni is kellett érte, a strand viszont teljesen ingyenes. Egy kissé rozoga kapu várt minket, amin bárki beléphetett, majd pedig a kitaposott úton haladva hamar megpillantottuk a kellemes kis öblöcskét.
Nem nagy a terület, de sok az árnyékot adó fa. Se mosdó, se büfé nincs, de annyira nem is hiányzott nekünk, viszont olyan kis kellemes, nyugodt, eldugott hangulata van ennek a helynek.
Itt is van a partnak fokozatosan mélyülő és lépcsős része is, itt nincs kagylótörmelék se, csak a víz által kimosott hordalékon kell átlépkedni egy kis szakaszon, mielőtt az ember a vízbe léphet.
Úszni… lehetetlen. Kis túlzással egy kilométert kellene besétálni hogy elég mély legyen hozzá a víz, dehát ez a déli part szépsége. A gyerekek viszont kifejezetten élvezték hogy sokáig sekély a víz, ami nekik pont alkalmas volt az ugribugrizásra és bohóckodásra. A kutyák természetesen itt is vagy totál kifárasztották magukat a bandázással, vagy alapból inkább kerestek egy árnyékos helyet egy bokor tövében egy jó szundihoz. Idilli volt ez az egész. Megeszegettük a plédünkre telepedve a kis bedobozolt gyümölcsöket és szendvicseket amiket hoztunk, kiélveztük a Balaton minden szépségét, majd pedig amikor elérkezett a délutáni alvás ideje és az apró szemecskék elkezdtek laposabban pislogni a szokásosnál, összepakoltunk és elindultunk hazafele. Még az utcából se értünk ki, mire megérkezett az álom a pici szemekre.
Elfáradtunk, de úgy jólesően fáradtunk el. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ezalatt a három nap alatt, és rengeteg szép emléket hoztunk haza magunkkal.
Bár a program nem úgy alakult ahogy eredetileg terveztük, de előfordul az ilyesmi, nem kell pánikolni. Az újratervezéssel sokkal jobban sikerült végül ez a sátras kaland mint reméltük.
Örökre az emlékezetembe véstem, ahogy a kisfiam nevetgélve megölelgeti a kutyánkat a sátorban elalvás előtt, a kempinglámpa sejtelmes, meleg fénye mellett. Ahogy sikoltozva szaladgál egy pelusban, mezítláb a fűben. Ahogy a reggeli nap meleg fényében játszva eszegeti a szendvics falatkákat a kemping asztalnál. Ahogy nevetve csapkod és ugrál a Balaton vizében, önfeledten és boldogan. Ahogy álmosan törölgeti a szemeit és hozzám bújik, miközben a strand zsivaja körül vesz minket, és nincs abban a pillanatban más a világon, csak ő meg én. Ezeket a pillanatokat nem feledem sosem. ❤️
- Lexa
Anyakaland VESZPRÉM
