https://www.vaticannews.va/hu.html

Vatican News, Piazza Pia, 3, Rome (2025)

22/10/2025

Leó pápa Szent II. János Pálra emlékezik: Ma is meg kell nyílnunk Krisztusnak

Karol Wojtyła liturgikus emléknapján a lengyel zarándokokat köszöntve XIV. Leó arra buzdított, hogy mindenki kövesse a szent pápa 47 évvel ezelőtt, pápasága kezdetén mondott szavait, melyek ma is érvényesek és nekünk szólnak. Októberben újítsuk meg az egyház missziójában való részvételünket! Köszönet a „Szentatya barátainak” a vatikáni médiának adományozott kihelyezett stúdióért.

A szerdai általános audiencia végén, katekézise felolvasása után a Szentatya köszöntötte a zarándokcsoportokat, közöttük a lengyeleket, felidézve II. János Pál pápaságának nyitó szentmiséjét. 1978. október 22-e volt, amikor Róma püspöke első homíliájában arra bátorította a világot, hogy tárja szélesre a kapukat Krisztus előtt. Ez a kifejezés később pápasága kulcsmondata lett. 2014. április 27-én pedig, amikor Ferenc pápa szentté avatta II. János Pált, az akkori Istentiszteleti Kongregáció elrendelte, hogy a lengyel pápa liturgikus emléknapját október 22-én tartsák, ne pedig halála napján, április 2-án.
Újítsuk meg az egyház missziójában való részvételünket
Leó pápa az audiencia végén arra buzdított, hogy október hónapban újítsuk meg az egyház missziójában való aktív együttműködésünket. „Az imádság erejével, a házastársi életben rejlő lehetőségekkel és a fiatalság friss energiáival legyetek az evangélium misszionáriusai, nyújtsatok konkrét támaszt mindazoknak, akik életüket a népek evangelizálásának szentelik” – mondta a Szentatya a fiataloknak és az ifjú házasoknak.

Köszönet a „Szentatya barátainak”

Az angol ajkú hívekhez fordulva XIV. Leó külön köszönetet mondott a Nagy-Britanniából érkezett “Szentatya barátai” (“Friends of the Holy Father”) adományozó csoportnak, amiért egy mobil stúdiót ajándékoztak a vatikáni média számára. A kihelyezett stúdiót óta Szent Péter-tér oszlopsoránál, az úgynevezett Nagy Károly-szárnyban állították föl azzal a céllal, hogy találkozási pont és soknyelvű információs tér legyen a Vatikáni Rádió, a Vatican News hírportál és a L’Osservatore Romano napilap munkatársai számára. Az új stúdió, mely a szentévben remény zarándokaihoz közelebb viszi a tájékoztatást, július 25-én indult el a „Vatikáni Rádió veletek” – című műsorral.

22/10/2025

Leó pápa: Az uzsora „megrontja az emberi szívet” és rabszolgasorba taszítja a szegényeket
XIV. Leó pápa elítélte az uzsorát, mint súlyos bűnt, amely rabszolgasorba taszítja a szegényeket és megrontja az emberi szívet. Az igazságosság és az irgalmasság iránti megújult elkötelezettségre hívott és elismeréssel szólt az egyház uzsoraellenes erőfeszítéseiről, mint a remény jeléről a szentévben.

XIV. Leó pápa elítélte az uzsora gyakorlatát, mint „súlyos bűnt”, amely életeket, családokat és társadalmakat tesz tönkre. Az „emberi szív megrontásának” nevezte, amely kihasználja a sebezhető embereket és aláássa az emberi méltóságot. Október 18-án, szombaton az olaszországi Nemzeti Uzsoraellenes Tanács tagjaihoz intézett beszédében a pápa megköszönte nekik harmincéves elkötelezettségüket az uzsora áldozatainak megsegítése és az etikus gazdasági gyakorlatok előmozdítása iránt. Figyelmeztetett, hogy az uzsora, mind egyéni, mind globális szinten, „továbbra is egy fájdalmas és régi seb”, amely továbbra is sújtja a szegényeket és a peremre szorultakat.

Az uzsora nem pusztán számviteli kérdés
„Az uzsora jelensége” – mondta a pápa – „az emberi szív romlottságára utal.” Ézsaiás prófétát idézve emlékeztetett arra, hogy a Szentírás elítéli a kizsákmányolást, és arra buzdítja a hívőket, hogy „tépjék le az igazságtalanság láncait és szabadítsák fel az elnyomottakat”. „Milyen messze van Istentől” – kiáltott fel a pápa – „azok hozzáállása, akik addig préselik az embereket, amíg rabszolgává nem válnak! Az uzsora nem pusztán számviteli kérdés – súlyos bűn, amely tönkreteheti a családokat, felemésztheti az elmét és a szívet, sőt kétségbeesésbe vagy öngyilkosságba sodorhatja az embereket.” Leó pápa figyelmeztetett, hogy az uzsora gyakran a gazdasági nehézségekkel küzdőknek felajánlott segítségként álcázza magát, de hamarosan „felfedi, hogy mi is valójában: egy fojtogató teher”. A következmények különösen azokat sújtják, „akik már amúgy is törékenyek, például a szerencsejáték-függőség áldozatai, illetve az orvosi vagy pénzügyi vészhelyzettel küzdő családok”.

Egész népeket lehet rabszolgasorba taszítani
XIV. Leó pápa kiterjeszt***e figyelmeztetését az egyéni eseteken túlra, elítélve az „uzsorás pénzügyi rendszereket, amelyek egész népeket kényszeríthetnek térdre”. A Katolikus Egyház Katekizmusára hivatkozva emlékezt***e a jelenlévőket azokra, „akik a kereskedelemben uzsorás és pénzsóvár gyakorlatokat folytatnak, amelyek éhezést és halált okoznak emberi testvéreik között”. Az ilyen cselekedetek „bűnös struktúrákat” hoznak létre, és „súlyos felelősséget” hordoznak. Határozottan felt***e a kérdést: „A kevésbé szerencsések nem emberi lények? A gyengék nem osztoznak-e a mi méltóságunkban? Azok, akik kevesebb lehetőséggel születtek, kevesebbet érnek emberként, csupán a túlélésre vannak ítélve?” „A válaszunk ezekre a kérdésekre meghatározza társadalmaink és jövőnk értékét. Vagy visszaszerezzük erkölcsi és lelki méltóságunkat, vagy a mocsok vermébe zuhanunk.” (Dilexi te, 95)

Irgalmasságban gyökerező küldetés
XIV. Leó pápa megköszönte az Uzsoraellenes Tanács folyamatos szolgálatát, és a Tanács munkáját ebben a szentévben a „remény jelének” nevezte, amely teljes mértékben összhangban van az Irgalmasság jubileumának szellemével. Zákeus evangéliumi történetéről elmélkedve a pápa hangsúlyozta, hogy a megtérés – akárcsak a vámszedőé – akkor lehetséges, amikor találkozunk Krisztus ingyenes szeretetével. „Amikor a profit válik célunkká, mások elveszítik az arcukat, és kizsákmányolás tárgyává válnak. És végül mi is elveszítjük önmagunkat és lelkünket” – emlékeztetett a Szentatya. „Azok megtérése ugyanolyan fontos, mint a közelségünk azokhoz, akik emiatt szenvednek.” Beszédének végén XIV. Leó pápa arra buzdította az uzsora elleni küzdelemben részt vevőket, hogy bátran és egységben tartsanak ki, az egyház pásztorainak támogatásával és az Evangéliumból ösztönzést nyerve.

22/10/2025

Leó pápa katekézise: Krisztus feltámadása eloszlatja az emberi szomorúságot

Az ember hajlamos elcsüggedni, és ilyenkor nem veszi észre a remény jeleit – ahogy az az emmauszi tanítványokkal is történt. Amikor azonban felismerik a feltámadt Krisztust, szívüket átjárja az öröm és átélik Húsvét világosságát. Leó pápa arra buzdított szerdai katekézisében, hogy ismerjük föl a feltámadást, és ezzel az igazságot, aki eljött üdvözíteni minket. Csodálkozzunk rá minden nap a feltámadt Jézus húsvéti örömére!

Jézus feltámadása és az emmauszi tanítványok
“Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lk 24,32-35)
Jézus Krisztus feltámadása olyan esemény, mely folyamatosan arra késztet, hogy szemléljük és elmélkedjünk róla; minél jobban elmélyülünk benne, annál jobban átjár minket csodája, vonzereje, mint egy vakító, de egyszersmind elbűvölő fény kiáradása. Az élet és az öröm robbanása, ami negatívból pozitívra változtatta az egész valóság értelmét, mégsem feltűnően, egyáltalán nem erőszakosan, hanem szelíden, rejtve, mondhatni alázatosan ment végbe.

Az emmauszi tanítványok csüggedése

Hogyan gyógyíthatja meg Krisztus feltámadása korunk egyik leggyakoribb betegségét, a szomorúságot? Leó pápa ezúttal erre a kérdésre kereste a választ katekézisében. Sokak életét behálózza ez az érzés, ami olykor elkeseredésbe torkoll, átjárja bensőnket és nem engedi, hogy az öröm szerephez jusson. A szomorúság elveszi az élet értelmét és erejét, mintegy céltalan és értelmetlen utazássá teszi azt. A két emmauszi tanítvány csalódottan és csüggedve hagyja el Jeruzsálemet, elveszítették a Jézusba vetett reményüket, akit megfeszít***ek és eltemettek. Ebben az evangéliumi szakaszban az emberi szomorúság paradigmája mutatkozik meg előttünk. Kárba veszett az a sok energia, amit a cél elérésébe fekt***ek, elpusztult mindaz, ami az életükben a legfontosabbnak látszott. Szertefoszlott a remény, a csüggedés vette birtokba szívüket. Mindez egészen rövid idő leforgása alatt, péntekről szombatra virradóan, az események drámai egymásutánjában.
XIV. Leó pápa rámutatott a nyilvánvaló ellentmondásra, mely a kudarcnak megélt szomorú utazás, a mindennapokhoz való visszatérés és a világosság, Húsvét győzelme között van, hiszen mindkettő ugyanazon a napon következett be.

A felismeréstől szívük megtelik örömmel

Egyszercsak a két tanítvány mellé szegődik egy utazó, talán egy azok közül a zarándokok közül, akik Jeruzsálemben voltak Húsvétkor. Ő a feltámadt Jézus, de az emmausziak nem ismerik fel. A bánat elhomályosítja látásukat, eltörli az ígéretet, amit a mester többször is tett nekik: hogy meg fogják ölni és ő a harmadik napon föltámad. Az ismeretlen odamegy hozzájuk és érdeklődve hallgatja, amiről szomorú arccal beszélnek. Jézus meghallgatja őket, hagyja, hogy kiöntsék csalódottságukat. Aztán egészen nyíltan megszidja őket, mondván: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!” (Lk 24,25), aztán az írásokon keresztül bebizonyítja, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, meghalni és feltámadni. Ekkor a két tanítvány szívében újraéled a remény lángja, és mivel közben rájuk esteledik és célhoz érnek, meghívják a titokzatos
útitársukat, hogy maradjon velük.

A megtört kenyérben felismerik Jézust

Jézus elfogadja a meghívást és asztalhoz ül velük. Kenyeret vesz, megtöri és nekik adja. Ebben a pillanatban a két tanítvány felismeri őt, de azon nyomban eltűnik szemük elől. A megtört kenyér gesztusa felnyitja a szív szemét, minden világossá válik: a közösen megtett út, a gyengéd és erős szó, az igazság fénye. Azonnal újraéled bennük az öröm, visszasietnek Jeruzsálembe, hogy mindent elbeszéljenek a többieknek. „Valóban feltámadt az Úr” – és itt a valóban szón van a hangsúly, nem véletlenül köszöntik így egymást a keresztények Húsvét napján. Jézus nem szavakkal, hanem ténylegesen feltámadt, teste őrzi a kínszenvedés nyomait, irántunk való szeretete örök pecsétjét. Az élet győzelme nem puszta szó, hanem valós, konkrét tény.

Éljünk a feltámadt Úr Húsvétjában

Az emmauszi tanítványok váratlan öröme legyen finom figyelmeztetés számunkra, amikor nehézzé válik az utunk. A Feltámadott változtatja meg gyökeresen a távlatot előttünk azáltal, hogy reményt sugároz, ami betölti a szomorúság okozta űrt. A szív ösvényein a Feltámadott velünk együtt és értünk jár. Tanúskodik a halál bukásáról, megerősíti az élet győzelmét, a kálvária sötétsége ellenére. Amikor felismerjük a feltámadást, akkor megváltozik a világlátásunk: visszatérünk a fényre, hogy felismerjük az Igazságot, amelyik megmentett és megment minket. Leó pápa végül arra buzdított, hogy minden nap éberen csodálkozzunk rá a feltámadt Úr Húsvétjára. Csak ő nem ismer lehetetlent.

22/10/2025

Szent II. János Pál pápa – maradj továbbra is velünk!

Október 22-én szerdán, éppen ma van az emléknapja. Reggeli szentmisémben felidéztem őt rendházunk fiatal jezsuitáinak, akik már nem ismerhették a nagy Pápát. Itt a rádióban pedig a harmadik emelet folyosóján járva ma délelőtt rám köszönt derűs mosolyával az a képe, melyet először 1993-ban láttam itt a földszinti Marconi teremben. A festmény valójában egy sorozat a rádiós pápák arcképcsarnokával, előtérben az éppen regnáló pápa az Alapító XI. Piusszal és a Nobel díjas Marconi fizikussal, a rádió egyik feltalálójával.

Szent II. János Pál pápa nagyon szerette a Vatikáni Rádiót. Még krakkói érsek korában – római látogatásai során – rendszeresen interjút adott a lengyel szerkesztőségnek. A stúdió ma az ő nevét őrzi egy szép emléktáblával és arra emlékeztet, hogy a krakkói érsek 19 alkalommal adott interjút ott. Másfél évvel megválasztás után 1980. február 5-én – a rádió alapításának következő évi 50 éves jubileumára való készület jegyében – meglátogatta a rádiót és köszöntötte a munkatársakat: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!: A számomra oly kedves üdvözlettel fordulok hozzátok, amely mindig is a Vatikáni Rádió jellegzetes mottója volt. Örömmel tölt el, hogy itt lehetek közöttetek ezen a családi összejövetelen, közvetlenül a Vatikáni Rádió 50. évfordulójának előestéjén és tíz évvel a Palazzo Pio, vagyis a rádió székházának felavatása után”.

Mindez csak előkészület volt az igazi ünnepre, mert 1981. február 12-én, napra pontosan a Vatikáni Rádió első adásának ötvenedik évfordulóján szentmisét mutatott be a Sixtus-kápolnában a munkatársak jelenlétében, hálaképpen azért, hogy a „Pápa hangját világszerte lehet hallani a Vatikáni Rádió áldásos tevékenysége révén”. Homíliájának első gondolatai így hangzottak: „Ötven évvel ezelőtt, ezen a napon, tisztelt elődöm, XI. Piusz pápa, először intézett rádióüzenetet a világhoz, ezzel megnyitva azt, amit jogos büszkeséggel neveztek a „Pápa Rádiójának”. Az volt a kívánságotok, hogy ezen az ötvenedik évfordulós napon az egyetemes Egyház látható Pásztora körül gyűljetek össze, hogy hálával és örömmel vegyetek részt az eucharisztikus szentmiseáldozatban. Azt kértétek tőlem, hogy ezt a szentmisét, melyet most a Sixtus-kápolnában mutatunk be, abban az órában tartsuk meg – reggel hét órakor – amikor egyébként minden nap a rádió kápolnájából közvetítitek a szentmisét, főként azon keresztény testvéreink számára, akik Krisztushoz való hűségükért szenvednek, valamint a betegekért és idősekért, akik egyébként nem tudnak részt venni rajta”.

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent II. János Pál pápa mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

21/10/2025

Pápai távirat az észak-amerikai katolikus férfiak konferenciáinak: legyetek közel a szegényekhez
Pietro Parolin bíboros államtitkár által aláírt táviratában XIV. Leó pápa jókívánságait küldte az október 17-i Katolikus Férfiak Konferenciája Napjára mindazoknak, akik „kapcsolatban állnak az észak-amerikai katolikus férfiak konferenciáival”.

A pápa reményének adott hangot, hogy ezeken az összejöveteleken keresztül a katolikus férfiak „megújulnak abban a vágyukban, hogy Jézus szeretetét elvigyék családjukba, plébániájukra és tágabb közösségeikbe a közelség, az együttérzés és a mások, különösen a szegények és a legkiszolgáltatottabbak iránti tisztelet konkrét gesztusai révén”. Ily módon „Szent József, az „igaz ember” példáját követik majd, aki boldogságra talált az örömteli és nagylelkű önátadásban” – áll a táviratban.

Leó pápa bízik abban, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában a Férfi Konferenciák által minden évben szervezett különféle alkalmak az imádságra, az elmélkedésre és testvériségre mindig lehetőséget adnak a résztvevőknek arra, hogy megerősödjenek hitükben és az Úrral való kapcsolatukban”. Ezután Szűz Mária közbenjárására bízta az összes résztvevőt, és apostoli áldását adta rájuk.

A Katolikus Férfiak Konferenciája egy egész napos rendezvény, amelyen különböző katolikus előadók vesznek részt, és amely a szentmisére, a gyónásra, az imádásra és a testvériségre, valamint a hit elmélyítésére és megújítására összpontosít. A Katolikus Férfiak Konferencia Napja minden évben október 17-én kerül megrendezésre, és Észak-Amerika szerte különböző helyszíneken megtartott összejövetelek sorozata, amelynek célja, hogy ösztönözze a férfiakat a konferencián való részvételre, majd arra, hogy adjanak valamit vissza egyházaiknak és családjaiknak.

21/10/2025

Leó pápa a zarándokokhoz: Merítsetek ihletet az új szentek követésére
XIV. Leó pápa hétfőn fogadta a zarándokokat, akik hét új szent szentté avatása alkalmából érkeztek Rómába. A remény jeleiként jellemezte és minden hívő elé példaként állította őket.

A Szent Péter téren vasárnap tartott hét boldog szentté avatását követően hétfőn délben XIV. Leó pápa a világ minden tájáról érkezett zarándokokhoz szólt a VI. Pál aulában. A vasárnapi szertartást úgy jellemezte, mint amely „emlékeztet minket arra, hogy az egyház szeretetközössége minden hívőt átölel, térben és időben, minden nyelven és kultúrában, és egyesít minket Isten népeként, Krisztus testeként és a Szentlélek élő templomaként”. Az új szenteket bemutatva a pápa hangsúlyozta, hogy életüket teljes mértékben Krisztus és mások iránti szeretetben ajánlották fel, és hogy ők a „remény ragyogó jelei”. Hozzát***e, hogy az életszentség mindenki közös hivatása.

Szent Ignatius Choukrallah Maloyan
Az új szentekről elmélkedve Leó pápa először az Örményországban mártírhalált halt Ignatius Maloyan püspökre emlékezett, akit „Krisztus szíve szerinti pásztorként” jellemzett. Az üldöztetés idején inkább megerősít***e nyáját, mintsem elhagyta volna őket. Amikor arra kérték, hogy a szabadságért mondjon le hitéről, Istent választotta, még saját vére árán is. Az „örmény népről” szólva, amely a keresztet kőbe véste szilárd és kitartó hite jeléül, a pápa azért imádkozott, hogy Szent Ignatius közbenjárása újítsa meg a hívők buzgalmát, és hozzon kiengesztelődést és békét.

Szent Peter To Rot
Ezután Pápua Új-Guinea új szentjéhez fordulva Leó pápa Szent Peter To Rotot a kitartás példaképének nevezte. Hitoktatóként életét kockáztatva titokban folytatta lelkipásztori munkáját a második világháború idején, és megvédte a házasság szentségét a poligámia ellen, szükség esetén szembe szállva a nagy hatalmú hatóságokkal. Leó pápa felidézte az új szent szavait: „Nagyon rossz idők járnak felénk, és mindannyian félünk. De Isten, a mi Atyánk velünk van”. Arra buzdította a híveket, hogy védjék meg a hit igazságait, és minden megpróbáltatásban támaszkodjanak Istenre.

Venezuelai szentek
Ezt követően a venezuelai Szent José Gregorio Hernández és Szent Carmen Rendiles életéről szólva a pápa kiemelte hősies erényeiket, a hitet, a reményt és a szeretetet. Arra kérte az egybegyűlteket, hogy használják ezeket iránymutatásként. A hit a hétköznapi életet fénnyé változtatja mások számára; a remény emlékeztet minket arra, hogy a küzdelmek nem múlandó célokért vannak; és a szeretet, amely Isten ajándékának befogadásából születik, arra hív, hogy szolgáljuk a betegeket, a szegényeket és a kicsinyeket. És ezt szem előtt tartva arra buzdította a jelenlévőket, hogy lássák meg a körülöttük lévőkben „a testvéreket és nővéreket, akik ugyanarra az életszentségre kaptak meghívást”, és járjanak együtt velük örömmel Isten országának építésében.

Szent Maria Troncatti és Szent Vincenza Maria Poloni
Szent Maria Troncattiról, egy ecuadori szalézi misszionáriusnőről szólva Leó pápa hangsúlyozta, hogy a hitből és az imából fakadó szeretet által gyógyította a testeket és a szíveket. Szent Vincenza Maria Poloni, az Irgalmas Nővérek rend alapítója pedig Krisztus együttérzését testesít***e meg a betegek és a peremre szorultak iránt. Életük azt mutatja, hogy az életszentség a törékenyek szolgálatában virágzik.

Szent Bartolo Longo
Végül a pápa Szent Bartolo Longót úgy jellemezte, hogy egykor távol volt a hittől, mielőtt az árvák, a szegények és a kétségbeesettek iránti irgalmasság cselekedeteinek szentelte magát, és a rózsafüzér iránti tiszteletet hirdette. Leó pápa arra buzdította a jelenlévőket, hogy ezt a példát felhasználva Mária szemén keresztül szemléljék Krisztus misztériumait. Beszédének végén XIV. Leó arra kérte a híveket, hogy „hálateli szívvel és az új szentek követésének vágyával” térjenek vissza hazájukba.

21/10/2025

Parolin bíboros: a Szentszék reméli, hogy Gázában működni fog a béketerv

A vatikáni államtitkár válaszolt az újságírók kérdéseire a Szükséget Szenvedő Egyház segélyszerv legújabb jelentésének bemutatóján, amelyet a vallásszabadság helyzetéről adott ki. A főpásztor aggodalmának adott hangot, amiért a tűzszünet után a Közel-Keleten újra fellángolt az erőszak. Elfogadhatatlannak nevezte a ciszjordániai keresztények elleni támadásokat. Aggasztó a szabad sajtó megfélemlítése is, utalt a bíboros az olasz újságíró elleni merényletre.

A Szentszék aggódik, amiért a gázai tűzszünet úgy tűnik, hogy véget ért, mivel az elmúlt napokban újra fegyverektől volt hangos a régió, de nagy reményeket táplál a béketerv működését illetően. Pietro Parolin bíboros államtitkár így nyilatkozott a szentföldi helyzetről a Szükséget Szenvedő Egyház idei vallásszabadságról szóló jelentésének bemutatóján. A bíboros az Augustinianum Pápai Intézet előtt várakozó újságírók kérdéseire válaszolt, többek között arra reagált, hogy a Ciszjordániában élő keresztények zaklatásnak vannak kitéve, különösen Taibe faluban az izraeli telepesek részéről. „A probléma nyilván nagyon összetett, de érthetetlennek tartjuk, hogy ezek a keresztények, akik normális életüket élik, hogyan lehetnek ilyen durva támadások célpontjai” – jelent***e ki Parolin bíboros. „Üldözésről beszélni egy kissé bajos, de nyilvánvalóan vannak olyan helyzetek, amelyek elfogadhatatlanok” – t***e hozzá.

Keresztényellenes erőszak Nigériában

Afrikára tekintve a főpásztor a nigériai keresztények elleni gyűlölet- és erőszakhullámról elmondta: itt nem vallási konfliktusról, hanem inkább társadalmi ellentétről van szó, például az állattenyésztők és a növénytermesztők között. „Tisztában vagyunk vele, hogy Nigériában is sok muzulmán válik ennek az intoleranciának az áldozatává”. „Ezek szélsőséges csoportok, amelyek nem tesznek különbséget azért, hogy saját céljaikat elérjék. Erőszakot alkalmaznak mindenkivel szemben, akit ellenlábasuknak tartanak” – mutatott rá a vatikáni államtitkár.

A szabad sajtó megfélemlítése

A vallásszabadságról, valamint általában véve a szabadság fogalmáról szólva Parolin bíboros leszögezte, hogy nagyon aggasztóak a szabad sajtó megfélemlítésére irányuló cselekedetek. Ezzel a múlt csütörtöki merényletre utalt, amelyet az olasz oknyomozó újságíró, Sigfrido Ranucci ellen követtek el, pokolgépet robbantottak a lakása előtt. A szentszéki államtitkár mindenekelőtt szolidaritását fejezte ki a megfélemlítés áldozatának. „Egyre intoleránsabb légkörben élünk, ahol a szabad véleményt nem fogadják el. Mi azt akarjuk, hogy mindenki tisztelettel és objektíven kifejezhesse saját álláspontját, de úgy, hogy megnyilatkozásáért ne váljon fenyegetések célpontjává” – hangsúlyozta.

21/10/2025

Hévíz város és a hévízi Szentlélek plébánia ételosztása a Pápa szegényeinek – Interjú Kiss László esperes plébánossal

Múlt héten október 14-e és 17-e közt polgári és egyházi küldöttség érkezett Rómába Hévíz városából, élén a fürdőváros polgármesterével, Naszádos Péterrel és Kiss László esperes-plébánossal. Szerdán részt vettek a Szentatya általános kihallgatásán a Szent Péter téren, majd a Szeretet Misszionáriusai, vagyis Teréz anya nővérei vezette vatikáni Domus Mariae karitász-szolgálata keretében osztottak vacsorát a pápa szegényeinek. A Naszádos Péter polgármesterrel készített stúdióbeszélgetésünket a következő vasárnapi műsorunkban sugározzuk, most pedig hallgassák meg a Kiss László hévízi esperes-plébánossal készült riportunkat:

Kiss László esperes plébános kettős ügyben is járt Rómában…

A hévízi Szentlélek templom lelkiségét érinti az az örömteli tény, hogy sikerült hozzájutni egy Szent II. János Pál pápa vérereklyéhez, melyet október 22-én helyezünk el ünnepélyesen a templomunkban a 17 órai szentmise keretében. Ezt az ereklyét a templomban a hívek is láthatják majd és így imán keresztül lehet kérni az ő közbenjárását, segítségét.

Mit is jelent egy vérereklye?

Ezt a vérereklyét Stanisław Dziwisz krakkói nyugalmazott bíboros-érsektől kaptuk, Szent II. János Pál pápa egykori személyi titkárától. Úgy láttam, hogy egy vászondarabon van egy kis vércsepp, amit belefoglaltunk egy művészi ereklyetartóba, melynek talpára Kovács Erzsébet készített egy Szent II. János Pál pápa képet.

Az ereklye megszerzésének alapötletét az adta, hogy Hévízen mostanában elég sok lengyel megfordul és egy ilyen vérereklye a templom vonzását is elősegíti. Először Pókaszepetken láttam ilyet, ahol az ottani pap, most már plébános Alsópáhokon említ***e, hogy Krakkóból tudták megszerezni az ereklyét. Akkor fordultam Csibi Géza tiszteletbeli lengyel konzulhoz és őt kértem meg, hogy legyen a közbenjárónk ebben a kérésünkben. Ő pedig fölvette a kapcsolatot és ennek révén mi tavaly februárban voltunk Krakkóban és így kaptuk meg az ereklyét Dziwisz krakkói érsektől.

Az ereklye a hévízi templomban a szentélybe kerül, ahol a sekrestye-ajtó mellett egy fülkében áll a Magyarok Nagyasszonya szobra, melyet Marton László szobrászművész készített. Mivel II. János Pál pápa nagy tisztelője volt a Szűzanyának, ezért helyezzük a szobor mellé az ereklyét, igazán méltó helyre. A hívek is közel tudnak menni hozzá, hiszen egy lépcső vezet az oltártérbe és így az ereklye elé léphetnek és ott tudnak imádkozni.

A római látogatás második mozzanata…,

… hogy Miklós Beatrix asszony, a Hungaricum bizottság igazgatónője, szervezett egy ételkiosztást a római pápa szegényei számára. Kapóra jött a szentév, most kellene megvalósítani és akkor szerdán délután a Teréz anya nővéreinek Karitász házánál osztottuk ki a szegének számára az elkészített ételadagot, melyet itt főztünk meg a Pápai Magyar Intézet konyháján. Az alapanyagot kocsival szállítottuk ide és amikor készen lett, a nővéreknél osztottuk széjjel a szegényeknek. Én is osztottam és megható volt látni hálát és köszönetet az arcukon és a kezükön, ahogy a tányért tartották. Remélhetőleg ennek az ételosztásnak lesz még folytatása, hiszen a nővérek kérték, hogy egy magyar napot szervezzünk meg náluk jövőre is.

20/10/2025

Estvéli beszélgetés a kerti páfrányfenyővel sárga levelekről és avar-szőnyegről… - Vértesaljai László jegyzete

Ráestek a nyugvó nap sugarai és a ginkgo biloba levelei fölaranylottak. A sötét háttérben így hangtalan csodát láthattam, mire föl becserkésztem az illetőt. Már régóta tegeződünk, így könnyűnek tűnt elsőre a beszélgetés. Mégis, amint odaértem, kicsit zavarban jöttünk mindketten, mert nem is tudtuk, hogyan kell ilyenkor illendőképpen viselkedni. Most nem gondozni jöttem, hanem csak úgy! Őhozzá, őmiatta! Tudom, a japánok – és ők majdnem olyan jól tudják, mint a házigazda kínaiak – amikor a ginkgo ősszel sárgába öltözik, kimennek hozzá, megállnak tisztes távolságban és mélyen, szép lassan meghajolnak. Szertartásosan!

Mert oly szép és oly szelíd a ginkgo színeváltozása! Megálltam hát és csendben, észrevétlenül is lélegzet-visszafojtva figyeltem, pontosabban szemlélődtem. Alig mozdult a levegő, csak időnként iramodott egy-egy enyhe fuvallat, amire a gingko hálásan válaszolt: el-elengedte egy-egy páfránylevélkéjét. Ez is olyan szertartásos, finom és könnyű volt. Úgy elválni, mint páfrányfenyő-levél a fájától…! Édesanyámra gondoltam, ő vált meg ilyen szépen a földi életétől. Ettől a gondolattól – akármennyire is furcsa – cseppet sem lettem szomorú, hiszen Isten Országában Ő akár láthatja is mindezt és remélem így is van! Sokszor meséltem is neki róla és a Mama mindig osztozott páfrány-leveles örömömben.
Szőnyeget készítek – folytatta a ginkgo csendesen, amit azonnal megért***em. És bocsáss meg – szőtte tovább – ugye megkérhetlek arra –, hogy vigyázz a leveleimre, odalenn! Avarnak hívjátok és néha ez megzavar benneteket, mert összesöpritek. Tudod, innét föntről, olyan szép látni a családomat, ahogy alant szétterül.
Föltaláltam magam és valami vigasztalót akartam mondani neki: Tudod, nálunk Püspökszentlászlón a nagy Kertben egyszer délután aludtam egyet ottani idősb rokonod aranysárga avar-szőttesén. – Az jó, akkor jó… – suttogta.
Volt még egy kérdésem, de azt nem mertem neki föltenni. Szerettem volna megtudni, hány éves. Nálam, itt a Kertben, már hat nyarat látott és hatszor terített szőnyeget, de hogy milyen náluk az időszámítás…, nos, éppen emiatt bizonytalanodtam el. Meglehet, az évek Ginkgo Bilobáéknál csak egy hónap, vagy egy hét, esetleg egy nap tartamát jelentik, hiszen a nemzetség idestova 300 millió éves és egy-egy szép példány közülük akár ezer évet is megél! Ezért meghátráltam a kérdés elől és – japános szertartással – a fától is búcsút vettem. Meglehet, hogy Te még a 3000-es Nagy Jubileumot is meglátod – szóltam hozzá – csak hagyjanak neked addig még 975 szőnyeg-terítést! No, Isten veled! – köszönök el, mire leheli: Az Idők Ura kísérjen téged…!

20/10/2025

Leó pápa beszéde a portugál kollégiumhoz: Legyen a házatok az isteni irgalmasság iskolája!

A Szentatya október 20-án hétfőn délelőtt fogadta a Konzisztórium-teremben a Pápai Portugál kollégium 60 fős csoportját, elöljárókat és diákokat. Hozzájuk intézett beszédében az Egyház egyetemességéről és Isten irgalmasságáról elmélkedett, kérve, hogy őrizzék meg az alapítás lelkületét, Jézus Szent Szívének a szeretetét.

125 évvel ezelőtt XIII. Leó pápa alapította a Pápai Portugál Kollégiumot

Leó pápa beszéde kezdetén felidézte a 125 évvel ezelőtti alapítást, amikor XIII. Leó pápa a portugál püspökök kezdeményezésére megalapította a Pápai Portugál Kollégiumot, majd hangsúlyozta: A missziót mindig szem előtt tartó Egyház a szinodalitás stílusával hűségesen megéli az egyház lelki tapasztalatait és erőt merít belőle közösségei gyarapítására. Amikor az emberi fejlődés javára és Isten dicsőségére meghallgatjuk egymást, tiszteletben tartva a Szentlélek sugallatait, mind jobban felismerhetjük az idők jeleit, és együtt dolgozhatunk Krisztus Országa építésén. Itt Rómában pedig a teológiai tanulmányok végzése közben mind jobban gyakorolhatjuk egymás meghallgatásának a művészetét – buzdított a Szentatya.

Az első diákok Jézus Szent Szívének szentelték magukat

A Portugál Kollégium alapítása éppen az 1900-as jubileum évében alkalmat kínál arra most, hogy a római tartózkodás két dimenziójáról elmélkedjünk, az Egyház egyetemességéről és Isten irgalmasságáról. A jubileumok teszik lehetővé ugyanis, hogy tanúi legyünk nagyon sok zarándok érkezésének, mely elmélyíti az Egyház egyetemességének a megtapasztalását, együtt a helyi egyházak magukkal hozott kulturális gazdagságának, lelkipásztori örömeinek a tanúságtételével, amit az Úr ajándékaként fogadunk. A jubileumi évek másfelől pedig lehetőséget adnak arra, hogy intenzívebben tudatosítsuk a Krisztus Szívéből áradó irgalmasság ajándékát. Mert éppen a Szent Szív tisztelete jellemezte kezdettől fogva a Portugál Kollégium történetét, ami még a címerében is megjelenik. Az első diákok pedig neki szentelték magukat.

A Jézus Szívének szentelt kollégium az isteni irgalmasság iskolája

Leó pápa arra bíztatta a portugál kollégium diákjait, hogy tegyék ezt továbbra is, bízzák életüket az Úr Jézus Szívére. A Jézus Szívének szentelt kollégium az isteni irgalmasság iskolája, amelyben a diákok a szeretett tanítványt követik, hallgatnak Isten szeretetének szívdobbanásaira, és így lesznek mindinkább hasonlóvá a Jó Pásztorhoz. A fárasztó munkanapok után álljatok meg az Úr jelenlétében, kérjetek olyan szívet Tőle, amely képes szeretni az Egyházat, ahogyan Ő szerette, aki „önmagát adta érte” (Ef 5,25). Ragaszkodjatok az Úr Jézushoz az Ő szavának hallgatásában, a szentségek, különösen az Eucharisztia ünneplésében, az imádásban, a lelki megkülönböztetésben és a testvéri kedvességben egymás között – kérte tőlük Leó pápa.

Kérjék a fatimai Szűzanya közbenjárását a pápáért, az Egyházért és a békéért

Itt Rómában teremtsetek magatoknak egy olyan „otthont”, egy családias légkört, amiről 1970-ben Szent VI. Pál pápa beszélt a Szent Péter kollégium diákjainak: „Mi is egy ilyen otthon?” – kérdezte. „Nem is olyan könnyű meghatározni. Nem szálloda, ahová idegenek jönnek és mennek; nem is valamiféle panzió, annál bensőségesebb és személyesebb. Olyan kollégium, amely igazi közösséget és barátságot teremt, a lelkek egységét, amely már itt kezdődik, már itt tapasztalható, de amire a jövőben, amikor szétszéledtek a világban, a katolicitás jegyében, majd mindig emlékezhettek és azt újra megélhetitek”. Legyen tehát a kollégiumotok az Élet Háza – szólt a pápa, majd arra buzdította a portugál kollégium diákjait, hogy a rózsafüzér októberi hónapjában kérjék a fatimai Szűzanya közbenjárását a pápáért, az Egyházért és a békéért.

Vatican News

22/10/2025

22/10/2025

22/10/2025

22/10/2025

21/10/2025

21/10/2025

21/10/2025

21/10/2025

20/10/2025

20/10/2025

Indirizzo

Telefono

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

Condividi

Digitare

Üdvözöljük!