https://www.vaticannews.va/hu.html

Vatican News, Piazza Pia, 3, Rome (2026)

15/06/2026

Leó pápa az európai szír-malankár egyház vezetőihez: Őrizzétek értékes hagyományaitokat!
Ezekben a napokban tartják Rómában az Európában élő szír-malankár egyház papjainak és közösségi vezetőinek első kongresszusát. A Szentatya egyfelől a saját hagyományok további gondos megőrzésére buzdította őket, másfelől pedig azt kérte, hogy figyelmesen ápolják az egyházaik közötti benső egységet.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Lelki megújulási úton a centenáriuma megünneplésére
A szír-malankár sui iuris, sajátjogú egyház egy intenzív, többéves lelki megújulási úton indult el, hogy felkészüljön centenáriuma ünneplésére – kezdte beszédét a Szentatya. Éppen most lesz 95. éve annak, hogy XI. Pius pápa 1932. június 11-én kiadott Christo Pastorum Principi apostoli konstitúciójával megalapította egyházi hierarchiájukat, ezért Leó pápa felidézi jeles elődje rendelkezését, mely először is hálát ad Krisztusnak, a Pásztorok Fejedelmének, hogy Mar Ivanios és Mar Theophilos püspökök nagyon sok papot és hívet, köztük a Betániai Kongregáció szerzeteseit vezették arra, hogy újra felfedezzék az egyházi közösséget Péter apostol utódjával, mint a keresztény hit megélésének létfontosságú elemével. Trivandrum első szír-malankár metropolita érsek Jézus Szíve szerint való igazi pásztor volt, aki által a Szentlélek vezette Isten nyáját.

Egyházuk kezdetek óta mindig az evangéliumi erő és az apostoli szeretet jelzőfénye volt
Szolgálata gyönyörűen példázza az Egyház egysége iránti nagy vágyat, az egység és a közösség jelét, amely a megbékélt világ kovászává válik – utalt Leó pápa a 2025. május 18-án a beiktatásakor mondott beszédére. Ivanios atya már fiatal papként messze tovább tekintett Kerala tartomány keresztény közösségeinek határain, és világosan látta annak szükségességét, hogy helyreállítsák a Szent Tamás apostol prédikációja és vértanúsága által Indiában elvetett jó mag dinamizmusát. Azt is hangsúlyozta, hogy a missziós munkát ne pusztán szavakkal, hanem erényes élettel és valódi szeret***eljes szolgálattal végezzék. Ezért az Egyházuk kezdetek óta mindig az evangéliumi erő és az apostoli szeretet jelzőfénye volt, mely társadalmi igazságosságot, oktatást és átfogó emberi fejlődést hozott a társadalom peremére szorultaknak. Ily módon terjed az evangélium, ahogyan XVI. Benedek pápa mondta: „vonzás által”, Krisztus szeretetének erejével, „aki mindenkit magához vonz”.

Mutassanak elkötelezettséget az Indiában újonnan létrehozott egyházközségek iránt
A szír-malankár egyház így gyorsan növekedni kezdett az etnikai és nyelvi határokon túl, kezdetben Tamil-náduban, egy 1934-ig visszanyúló evangelizációs erőfeszítés gyümölcseként. Ezek az élénk szír-malankár katolikus közösségek a hierarchia, valamint a Mária Leányai Kongregációjához tartozó szerzetesnővérek elkötelezettségének köszönhetően felvirágoztak. Leó pápa arra buzdítja a Püspöki Szinódust és az egyház szerzetesrendjeit, hogy mutassanak hasonló elkötelezettséget az Indiában újonnan létrehozott egyházközségek iránt, különösen Szent Efrém Hadi és Aranyszájú Szent János Gurgaoni hatalmas egyházmegyéi iránt. Ugyanakkor ugyanilyen sürgős elkötelezettségre van szükség a keleti egyházak, különösen a növekvő diaszpórákban megtestesült felbecsülhetetlen kincsek megőrzése és előmozdítása iránt. Ebben a szellemben, elismerve számos szír-malankár hívő jelenlétét Észak-Amerikában, XVI. Benedek pápa apostoli exarchátust hozott létre a szír-malankár hívők számára az Egyesült Államokban. Tíz évvel ezelőtt, az exarchátust eparchia rangra emelte, míg Ferenc pápa kiterjeszt***e az eparchiális püspök gondoskodását az összes kanadai szír-malankár hívőre is.

Egyedi hagyományaikkal az egész katolikus egyház javára
Hasonló szándékkal nevezte ki Leó pápa már pápasága első évében az első teljes idejű apostoli vizitátort a szír-malankár katolikusok számára Európában, Mar Osthathiost. Feladata a lelkipásztori ellátás jelenlegi állapotának felmérése, hogy javaslatokat tegyen a helyi püspököknek és a Szentszéknek a hívek lelki javára. Ezzel kapcsolatban kérte Leó pápa a Keleti Egyházak Dikasztériumát, hogy segítsen neki „meghatározni azokat az elveket, normákat és irányelveket, amelyek alapján a latin püspökök konkrétan támogathatják a diaszpórában élő keleti katolikusokat élő hagyományaik megőrzésére irányuló erőfeszítéseikben, mert így sajátos tanúságtételükkel gazdagíthatják azokat a közösségeket, amelyekben élnek”. Továbbá a Keleti Egyházak Dikasztériuma segítheti a pápát abban is, hogy megtalálja a legjobb módokat a szilárd és tartós alapok megteremtésére, hogy a szír-malankár hívők jövő generációi továbbra is elmélyíthessék barátságukat az Úr Jézussal az egyedi hagyományaikkal való elkötelezettség révén, ezáltal az egész katolikus egyház javára válva.

Leó pápa végül arra kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy támogassák a szír-malankár egyház értékes identitásának és a vele való azonosulásuknak nagyobb tudatosságát azáltal, hogy részt vesznek az egyházi életben, és megtapasztalják egyedülálló örökségüket. Közismert, hogy az indiai Szent Tamás keresztények méltán híresek a hívő családjaikról, amelyekből számos papi és szerzetesi hivatás fakad. Krisztus-követésükben a Boldogságos Szűz Mária, a Béke Királynője, Szent Tamás apostol és minden szent védőszentjük, különösen a tiszteletreméltó Mar Ivanios, járjon közben értük! – kérte Leó pápa, majd apostoli áldását adta rájuk.

14/06/2026

A pápa imádkozik a földrengés által sújtott Fülöp-szigetek lakosságáért

A pápa közelségéről biztosította a Fülöp-szigetek lakosságát, amelyet néhány napja erős földrengés sújtott.

A Szentatya imádkozik az elhunytakért és családtagjaikért, a sérültekért, valamint mindazokért, akik e katasztrófa miatt szenvednek.

Leó pápa ezután köszöntötte a Szent Péter téren megjelent rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat, angolul üdvözölve a Krisztus Tanítványai és a Katolikus Egyház közötti párbeszédért felelős Nemzetközi Bizottság tagjait. Kifejezte azt a reményét, hogy elmélkedéseik hozzájárulnak a közösség növekedéséhez.
Ugyancsak angolul köszöntötte az az Amerikai Egyesült Államokból érkezett zarándokokat, különösen a New Jersey-i hívőket, valamint a floridai Miami Carrolltoni Szent Szív Iskola tanulóit.

Az olasz csoportok közül kiemelte a „Mária otthona” közösség tagjait, akiket Ferenc pápa „a Szeplőtelen Fogantatás gyermekeinek” nevezett, majd mindenkinek szép vasárnapot kívánva búcsúzott az őt lelkesen ünneplő nemzetközi hívőseregtől.

14/06/2026

Az új boldogok bátor példája legyen támasza az egész egyház küldetésének

Leó pápa ezután emlékeztetett néhány új boldogra: Václav Drbola és Jan Bula moráviai egyházmegyés papokra, valamint a lengyel szalézi papokra, Jan Świercre és nyolc társára. Az új boldogok mindannyian vértanúk voltak, mivel Krisztus iránti hűségük miatt a totalitárius rendszerek üldöztetésének áldozataivá váltak.

Szombaton Mato Grosso-ban, Brazíliában boldoggá avatták Nazareno Lanciotti római misszionárius papot, aki szintén vértanú volt, mert az evangélium nevében védte a legszegényebbeket. A pápa azt kívánta, hogy ezeknek a bátor tanúknak a példája és közbenjárása nyújtson támaszt a papok és az egész egyház küldetésének.

14/06/2026

Isten áldja Spanyolországot!

Az Úrangyala elimádkozása után Leó pápa mindenekelőtt háláját fejezte ki az Úrnak spanyolországi apostoli látogatásáért. Megköszönte a spanyol népnek, hogy olyan lelkes és odaadó fogadtatásban részesítették és különösen hálájáról biztosította Őfelségét, Fülöp királyt. Szeret***eljes köszönetét fejezte ki a püspököknek, minden közösségnek, amelyet meglátogatott, és az egész spanyol egyháznak.
Que Dios bendiga siempre a España! Isten áldja Spanyolországot! – mondta köszönete végén spanyolul a Szentatya.

14/06/2026

Isten kegyelmét ingyen kaptuk, ingyen adjuk tovább – Leó pápa Úrangyala imája

Jézus szeret***eljes tekintete átalakítja a valóságot, létre hozza az egyházat, amelynek hivatása, hogy folytassa az apostolok küldetését. Jézus lát és szeret bennünket, szenved velünk és szenved értünk – fejt***e ki tanításában XIV. Leó pápa.

Krisztus, az aratás ura elküldi munkásait a világba, akiknek feladata, hogy hirdessék a mindig ifjú evangéliumot, vigyék el Isten vigaszát a szenvedőknek a gondoskodás, az önzetlen szolgálat szellemében – magyarázta beszédében a Szentatya, arra buzdítva, hogy örömmel és bátorsággal válaszoljunk arra a küldetésre, amelyre Jézus hív minket.

Jézus szeret bennünket és velünk együtt szenved

Kedves testvérek, szép vasárnapot kívánok! - köszöntötte XIV. Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőt az Úrangyala elimádkozásakor. Az évközi tizenegyedik vasárnap evangéliumi szakaszáról (Mt 9,36 – 10,8) szólva megállapította, hogy nagy ajándékot jelent számunkra, mert mindazokat bevonja Jézus tekintetébe, akik hallgatják őt. Ez a történet tanúskodik tekintetének figyelmességéről, valamint elmondja nekünk, hogy mit figyel meg az Úr. Olvassuk ugyanis, hogy Krisztus, amikor meglátta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert „elcsigázottak és kimerültek” voltak (36. v.). Isten Fia, miután testvérünkké lett, az emberekre, az emberiségre tekint: látja az elnyomást, amely összetör, és az erőszakot, amely felemészti az erőt. Látja a háborúk sebeit és a fogyasztói társadalom ürességét. Látja a maszkokká vált arcokat, a gonosz által szétszakított családokat és a hamis ideálok által megtévesztett fiatalokat. Jézus lát és szeret. Szeret és szenved értünk és velünk együtt: együttérzése nemcsak testvéri közelségét fejezi ki, hanem akaratát, hogy megváltson bennünket –mutatott rá Leó pápa.

Jézus a Jó Pásztor, aki gondoskodik szívünkről

Jézus ugyanis ismeri a szívünket, és gondoskodik róla. A „pásztor nélküli juhokhoz” hasonló sok ember előtt Krisztus jó pásztorként mindannyiuknak odaadja magát, és mint az aratás ura, munkásokat küld a világ mezőire (vö. 38. v.). Milyen munkát kell végezniük? – t***e fel a kérdést Leó pápa, majd a következőkben foglalta össze feladatukat: vigyék el Isten vigaszát a szenvedőknek: vigyék el a jótékony szeretetet oda, ahol nyomor van, a reményt, ahol szomorúság van, a hitet, ahol bizalmatlanság van.

Jézus Krisztusban Isten közel kerül minden emberhez, minden nemzethez

Az evangélium felsorolja az első tizenkét „munkás” nevét: ők a tanítványok, akik apostolok, vagyis misszionáriusok és hithirdetők lettek. Közöttük van Simon, másik nevén Péter, az első, és közöttük van karióti Júdás is, az utolsó. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy lehet Jézust követni és lehet elárulni, de az evangélium mindenki számára élő és igaz szó marad. Az évszázadokon átívelő evangéliumi jó hír mindig ugyanaz, mindig fiatal, friss és felszabadító – állapította meg a pápa, idézve az evangéliumi szakasz szavait: „Közel van a mennyek országa” (Mt 10,7)! Igen, közel van, mert Jézus Krisztusban Isten közel kerül minden férfihez és nőhöz, minden néphez és nemzethez. Amikor ezt az evangéliumot hirdetik és a gyakorlatban megvalósítják, a gonosz összeomlik, mint egy véget érő betegség, mint az éjszaka, amely átadja helyét a hajnalnak, mint a halál, amelyet a Feltámadott legyőzött.

Az egyház arra kapott meghívást, hogy folytassa az apostolok küldetését

Jézus tekintete így alakítja át a valóságot: szeret***el teli kezdeményezése új népet hoz létre, az egyházat, amelynek hivatása, hogy folytassa az apostolok küldetését: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (8. v.). Igen, Jézus ajándéka teljesen ingyenes, mert értéke minden mértéket felülmúl: lehetetlen kiérdemelni vagy „megvásárolni”. Ez a kegyelem a gyönyörű neve Isten irgalmasságának, amely mindenhol elér bennünket, hogy magához vezessen minket – hangsúlyozta a pápa, idézve az evangélium szavait: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38)!

Szűz Mária járjon közben értünk, hogy örömmel válaszoljunk Jézus hívására

Az evangelizálás feladata Isten ajándékából fakad, amely a világ számára Krisztusban megbocsátássá, a legkisebbek és legszegényebbek iránti szolgálattá, valamint az igazságosságért való elkötelezettséggé válik – mondta beszéde végén XIV. Leó pápa, kérve a kegyelemmel teljes Szűz Mária segítségét, hogy örömmel és bátorsággal válaszoljunk arra a küldetésre, amelyre Jézus hív minket.

13/06/2026

XIV. Leó pápa repülőgépe péntek éjjel 23 óra ötkor szállt le Róma Fiumicino repülőterén
A VI. Fülöp spanyol király által a Szentatya rendelkezésére bocsátott Falcon repülőgép, amelyen a pápa és legközelebbi kísérete utazott, 23 óra 5-kor érkezett meg a római Fiumicino repülőtérre. A spanyol királyi repülőgép 18 óra 8-kor indult a Kanári-szigetcsoport Tenerife szigetéről, miután egy technikai probléma miatt repülőgépet kellett cserélni. Az újságírók Tenerife szigetén maradtak, ők egy későbbi járattal érkeztek Rómába, amiatt ezúttal elmaradt a szokásos fedélzeti sajtókonferencia.

Útközben Leó pápa a VI. Fülöp királynak címzett üzenetében „ismételten kifejezte háláját őfelségének, a hatóságoknak és a spanyol népnek a meleg fogadtatásért és a nagylelkű vendégszeretetért, amelyben e látogatás során részesült”. A Szentatya „ígéri, hogy továbbra is imádkozik a spanyol nemzet békéjéért és egységéért, és szívből kéri mindnyájukra Isten bőséges áldását”.

A Szentatya éppen múlt szombaton reggel indult Madridba és emiatt június 13-án szombaton nem folytatott nyilvános tevékenységet. Vasárnap viszont szokásos módon délben megtartja az Úrangyala imádságot.

13/06/2026

Leó pápa az időskorról: Az élet értékét nem a hatékonyság, hanem a szeretet adja meg

Június 10-én tartották Rómában a Világiak, Család és Élet Dikasztérium szervezésében a nemzetközi találkozót, amelyen több, mint kétszáz szakértő tanácskozott a következő témáról: „Híd az ég felé. A törékenység tanítása az erő idején”. Leó pápa a konferenciára küldött levelében arra buzdít, hogy a gyöngeség teológiáját követve ismerjük el, tiszteljük és értékeljük az idősek tapasztalatát, ők pedig szilárd értékeket adjanak tovább a fiataloknak.

Kevin J. Farrell bíborosnak címzett – és államtitkára által aláírt - levelében a Szentatya megállapítja: a mai társadalomban az öregség egy összetett és távlatokban gazdag időszak. Az egyház számára pedig, mely mindig is fontosnak tekint***e az idősek jelenlétét, kiemelten számít ez a kezdeményezés. Ma a világ sok részén az éltes korúak gyakran még sokat tehetnek a közösség szolgálatára. Ezt számos önkéntességi forma bizonyítja, mely az egyházi élet sok területén alapvető fontosságú.

A gyengeség értéke
Ezen túlmenően az időskor a keresztény élet egy mélyebb és jelentős szempontjára is ráirányítja a figyelmet: a gyengeség értékére. Az átlagéletkor növekedése magával hozza az öregséggel járó törékeny életkor kitolódását is, ez pedig el kell, hogy gondolkodtasson minket a létezésnek erről a korszakáról. Milyen értéket tulajdonítsunk annak a sok évnek, amit egy férfi vagy nő testi vagy szellemi gyengeségben élhet? Milyen keresztény távlattal lehet ezt az időszakot megtölteni? Hogyan hirdessük azt, hogy az emberi élet mindig, minden szakaszában megőrzi végtelen méltóságát? Az időspasztorációval foglalkozó konferencián ezekre a kérdésekre keresték a választ, melyért felelősek vagyunk.

Az élet tanítómesterei
XIV. Leó pápa megállította, hogy a törékenység részét alkotja létezésünk csodájának. Vagyis lelki és közösségi értéke van, hiszen kölcsönös függésben vagyunk egymástól, és szükségünk van Istenre. Ferenc pápa úgy beszélt erről, mint magisztériumról, mely sokat taníthat a mai kor emberének. Az idősek azzal, hogy békésen elfogadják az évek múlásával járó korlátokat, anélkül, hogy elrejtenék vagy ezért szégyenkeznének, az élet tanítómesterei lehetnek. Mindenkinek – és főként a fiataloknak – megmutathatják, hogy a létezés értékét nem a hatékonyság vagy az önellátás mércéjével mérjük, hanem az alapján, hogyan tudunk szeretni és szeretve lenni, adni és kapni. Az öregség így kegyelmi időszakká válik, amit imádságban, szolgálatban, gyöngédségben élünk meg, megőrizve és továbbadva az emlékezetet, áldásként a jövő nemzedékek számára. Szent Pál szavaival így lesz a törékenység teológia: „azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket. (...) Hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1,27.31).

A hatalom és a háború logikája
A társadalom, amiben élünk a teljesítmény és a versengés logikája szerint működik, ezért az erőt a hatalom mutogatásának fogja föl és hajlamos az önkényeskedésre. Ezt látjuk a nemzetközi színtéren, ahol tragikus módon a háború újra elterjedt stratégiai eszközzé vált. De a mindennapos életben is észrevesszük ezt azon, ahogy egymáshoz viszonyulunk. A hétköznapokban ugyanis egyre gyakrabban találkozunk egy olyan mentalitás jeleivel, amelyik összekeveri az erőt a hatalmaskodással, és a szelídséget a gyengeséggel.

Tisztelet, hála és elismerés
Az egyház az ilyen viselkedésformákkal szemben továbbra is az evangélium üzenetét kínálja föl, mely azt mondja, hogy boldogok a szelídek és az alázatos szívűek. A lefegyverzett és lefegyverző békét hirdeti, mivel Istenben mindenki Atyját látja, ezért a másik ember nem ellenség, hanem testvér. Közösségeink idős tagjai tapasztalatuk és életbölcsességük okán az első és leghitelesebb tanúi ennek az emberről alkotott keresztény felfogásnak – állapította meg levelében a pápa, majd annak a kívánságának adott hangot, hogy a konferencia segítsen előmozdítani az idősek iránti tiszteletet, hálát és elismerést, valamint felébreszteni bennük a felelősséget, hogy a jövő nemzedékeknek egészséges és szilárd értékeket adjanak át.

13/06/2026

Leó pápa a Papi Megszentelődés napjára: az életszentség részvétel Krisztus misztériumában
Június 12-én, pénteken, Jézus Szent Szívének főünnepén, a Papi Megszentelődés napja alkalmából Leó pápa üzenetet intézett a katolikus papokhoz, melyben arra kéri őket, hogy elkötelezetten részesüljenek Krisztus misztériumában, járják az egység útját és merítsenek erőt Krisztus Szívéből saját életszentségük elmélyítésére.

Jézus Szent Szíve ünnepén – amikor az Egyház Urának átszúrt Szívét szemléli, melyből béke és egység fakad az egész emberiség számára – a Szentatya a paptestvéreihez Isten felhívásával fordul: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (Lev 19,2; vö. 1Pt 1,16). Ez az isteni hívás – bár mindenkinek szól – mégis különös erővel hangzik a papok felé. A szentség nem egy lehetőség a sok közül, és nem is elvont ideál: kérdőre vonja minden ember identitását, aki osztozni akar a Feltámadt életében.

A szentség részvétel Krisztus misztériumában
Isten arra hív minket, hogy részesedjünk az ő szentségében, mert ő Szent és megmutatja nekünk a követendő utat: hagyjuk, hogy szíve szerint formálódjunk. Ez egy különösen radikális hívás, ami hűséges az ígéretéhez: „Szívem szerint való pásztorokat adok nekik, akik tudással és értelemmel vezetnek titeket” – ahogy Jeremiás prófétán keresztül bíztatta az ő népét. A tőlünk kívánt szentség a bizalommal teli önátadás, vagyis engedjük, hogy Szentlelke átalakítson minket. Ám éppen itt jelenik meg papi életünk nagy paradoxona: noha hivatásunk, hogy részesüljünk Isten szentségében, de ezt a kincset „cserépedényekben” hordozzuk (vö. 2Kor 4,7), hiszen korlátozottak és tökéletlenek vagyunk, gyakran gyengeség és fáradtság, néha sebek jeleivel. Hogyan is válaszolhat egy ennyire sebezhető emberi szív egy ilyen magasztos hívatásra? - kérdezte a pápa. A pap is megtapasztalja ezt a feszültséget, mégis tudja, hol talál békét: az Úr Jézus nyitott oldalsebében.

Az egység útja
Szívünk egyesülése Krisztus Szívével nem csak néhány kiválasztotté, hanem az egy szentségi, eucharisztikus, mindennapos úton-járás. Pappá szentelésünkkel Krisztushoz hasonlóvá váltunk, de mindig újra kell élesztenünk magunkban a kegyelem ajándékát az Eucharisztia napi ünneplésével, az imádsággal, Isten Igéjének elmélkedésével és a testvéreink iránti alázatos szolgálattal. Maradjunk egységben Krisztussal mindabban, amit teszünk, és ami naponta történik velünk. Az életszentséget ne keressünk elszigetelt erőfeszítésekkel, mert az sokkal inkább a minket megelőző, fenntartó és átalakító kegyelemnek való megfelelésben áll. Valójában nincsenek különálló részek emberségünkben. Az ima, a szolgálat, a kapcsolatok, a fáradtság, az örömök és a kudarcok, mind-mind kiváltságos hellyé válnak Isten és végtelen szeretetének kinyilatkoztatására.
A tiszta szívű pap szemlélődő a cselekvésében, irgalmas, hűséges a megpróbáltatásokban, örömteli az önátadásban. A világnak nagy szüksége van olyan pásztorokra, akik nem csupán szavakat vagy programokat kínálnak, hanem a megbékélt szív élő tanúságtételét, Krisztus szentségének édes illatát árasztva. A Jézus Szívéhez hasonló szilárd papi élet az egység, a béke és az irgalmasság hiteles jele. Így a mai megosztott világban is a béke építői lehetünk, a Jó Pásztor gyengédségének tanúi, aki összegyűjti a szétszóródottakat és meggyógyítja a sebesülteket – szól Leó pápa üzenete.
Krisztus Szíve a szentek szíve
Az életszentség nem annyira az aszkézis és a tökéletesség iránti erőfeszítésben rejlik, hanem inkább abban, hogy bizalommal ragaszkodjunk a Jézus átszúrt Szívében kinyilatkoztatott szeretethez. Erre utal János evangélista, amikor a Megfeszített megnyitott oldalát láttatja (vö. Jn 19,34), melyben Isten szentsége nem egy különálló tökéletesség elérhetetlen távolságában rejlik, hanem egy sebezhetővé váló szeretetben, amely az irgalom és az élet forrásává válhat. Jézus Szent Szíve Isten szeretetének tökéletes ikonja, a mindenható szereteté, mert a fájdalmat kegyelemmé, a szenvedést reménnyé tudja alakítani. Jézus áldott Szíve az a „hely”, ahol a szentség közelségként és gyengédségként nyilvánul meg. Ezért fontos, hogy olyan kapcsolatban legyünk Istennel, amely nem távolít el minket másoktól, hanem közel visz mindenkihez. Ha a mi tökéletlen szívünk Jézus átszúrt Szívével egyesül, akkor megszületik a szentség útja bennünk. Már nem önmagunknak élünk, hanem Krisztus él bennünk (vö. Gal 2,20). Az ilyen szentséget nem egyedül éljük meg, éppen ezért mi paptestvérek keressük egymást, hallgassuk meg egymást, támogassuk egymást! Az a pap, aki elszigeteli magát, lassan elhalványul; az a pap, aki testvéreivel jár, növekszik. Szent Ágoston ismét emlékeztet minket: „Hogyan kerülhetjük el a sötétséget? Azzal, hogy szeretjük testvéreinket. Mi a bizonyítéka annak, hogy szeretjük testvéreinket? Az, hogy nem bontjuk meg az egységet és szeretetben élünk.” (In Epist. Io. ad Parthos II, 3). Ehhez újítsák meg minden nap az „itt vagyok” érzést Krisztus átszúrt Szíve előtt és örömmel emlékezzetek az Ars-i Szent Plébános szavaira: „a papság Jézus Szívének szeretete”. Üzenete végén Leó pápa minden papot a Szűzanya, a Papok Édesanyja közbenjárására bíz, aki szívében megőrizte Fia misztériumát és minket is megtanít arra, hogy megőrizzük a világ Megváltójának szívdobbanásait.

12/06/2026

Leó pápa záró homíliája Tenerifén: Nyissátok meg a szeretet tengerét mindenki előtt”
Egyhetes spanyolországi apostoli útjának záróeseményeként Leó pápa Jézus Szent Szíve ünnepén, pénteken délben Tenerife Szent Kereszt kikötővárosában szentmisét mutatott be mintegy 80 ezer hívő jelenlétében. Krisztus szívének tágasságával nyissák meg a szeretet tengerét mindenki előtt! – kérte a szigetlakóktól a Szentatya.

A szív titka bensőséges hívás a kivonulásra és a találkozásra
Kegyelemnek nevezte Leó pápa a találkozást ezen a napon, amikor Jézus Szíve megengedi, hogy a történelem szíveként szemléljük. A Szentatya hálát ad a hitért és a szeretetért, amelyről oly sokan t***ek tanúságot apostoli útja során, és ami a szépségéről és vendégszeretetéről ismert szigetcsoportot olyan hellyé teszi, ahol a Feltámadt Úr előttünk jár és kinyilatkoztatja magát. A tenger és az ég egyaránt a végtelent idézi, de mindenekelőtt azt a végtelen vágyat, amely Isten szívét oly sok ember szívével egyesíti, akiknek örömei és reményei, bánatai és szorongásai visszhangra találnak az Egyház szívében. Senki sem sziget, mint ahogy ennek az egyházmegyének a földrajzi elhelyezkedése és a lelkipásztori kihívásai arról tanúskodnak, hogy találkozásra születtünk, és hogy nincs akadály, távolság, veszély vagy fenyegetés, amely megakadályozhatna mindannyiunkat az utunkon. Akár egy életen át ugyanazon a helyen maradunk, akár távozni kényszerülünk, senki sem maradhat mozdulatlan, mert a szív titka a bensőséges hívás a kivonulásra és a találkozásra. Jézus Szíve azonban feltárja azt is, hogyan ne vesszünk el egy terméketlen dinamizmusban: „Isten elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9).

Akkor van élet, amikor életet adunk, különben ürességben forgunk
Akkor van élet, amikor életet adunk, különben ürességben forgunk. A Vatikáni Zsinat arra emlékeztet minket, hogy „az ember az Istennel való közösségre hivatott, és saját beteljesülését csak önmaga őszinte odaajándékozásában találja meg” – ahogy Leó pápa is írta enciklikájában. Mindez vonatkozik az itt nyaralókra és az itt lakókra is. Ám végtelenül fontos, hogy a szív keresése ne szorítkozzon a kereskedelemre és a profitra.

„Azok, akik megbecsülik az élet minden pillanatát, akik abbahagyják az egyik dologról a másikra ugrálást, a folytonos hiány keresését, akik megtapasztalják, mit jelent minden embert és mindent értékelni, azok megtanulnak kapcsolatba lépni másokkal és értékelik a legegyszerűbb dolgokat is. Ennek eredményeként kevesebb kielégítetlen szükségletük van, kevésbé fáradtak és kevésbé gyötrődnek. Így értelmezzétek a befogadásra szóló hivatásotokat – kérte a pápa.

Hagyjuk, hogy azok evangelizáljanak minket, akiket segítünk
A mai evangélium a szegények gazdagságára emlékeztet minket, ami egy paradoxon, mely közvetlenül Jézus életére, igazságára és útjára mutat, melynek követésére kér minket. Jézus áldja az Atyját a kicsinyekért, a legkisebbekért, akikben Isten kinyilatkoztatta magát. Gazdaggá t***e őket azzal, hogy rejtve maradnak azok előtt, akiket csodálat és siker vesz körül. Ez a misztérium egyedülálló módon visszhangzik ezeken a szigeteken, a migrációs útvonalak szívében, ahol kimondhatatlan veszélyeknek és erőszaknak vanna kitéve. Szemben azokkal, akik kihasználják a helyzetüket, mi, keresztények, többet nyújthatunk annál, mint hogy csupán az Úr tükörképét kínáljuk nekik, aki azt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterhelt***etek, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28).

A legnagyobb kegyelem az, hogy hagyjuk, hogy azok evangelizáljanak minket, akiket segítünk, hogy felismerjük Isten titokzatos bölcsességét, amely testükben van leírva: „A szegények, akik mély szegénységben nőttek fel, megtanultak túlélni a legnehezebb körülmények között, bíztak Istenben azzal a bizonyossággal, hogy senki más nem veszi őket komolyan, segítették egymást a legsötétebb pillanatokban, sok mindent megtanultak, amit szívük titkában őriznek”.

A látszat mögé nézzetek, ismerjétek fel a nyugtalan szívek mélységét!
Beszéde végén Leó pápa megköszönt az ott lakóknak, hogy a szigetet olyan hellyé tették, ahol Krisztus szívével találkozhatnak az ide érkezők a befogadó arcán. „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16). Bárcsak ez a hitvallás, mindig ragyogna bennetek, és inspirálna benneteket imádságra és cselekvésre. Figyeljetek a fiatalokra és a felnőttekre, a gazdagokra és a szegényekre, a helybéliekre és a vendégekre: mindegyiküket olyan tekint***el kell megismerni, amely a látszat mögé lát, ami felismeri nyugtalan szívük mélységét, amely gyakran már – talán tudattalanul is – Isten országa és annak igazságossága felé fordul. Legyen kézzelfogható közöttetek, hogy „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne” (1Jn 4,16). Ez az evangélium szíve, Krisztus szíve. Aki elmerül benne, az már nem önmagának él. Nyissátok meg ezt a szeretet tengerét mindenki előtt! Ez az én kívánságom és imádságom értetek és mindazokért, akikkel az utatokon találkoztok – zárta homíliáját Leó pápa a búcsúszentmise során.

12/06/2026

Leó pápa technikai probléma miatt késéssel indult vissza a Vatikánba a spanyol király által felajánlott repülőgépen
XIV. Leó pápa a spanyol Fülöp király által felajánlott „Reino de Espana” repülőgépen repül vissza a Vatikánba, miután egy technikai probléma miatt a menetrend szerinti pápai repülőgép nem tudott felszállni Tenerife Los Rodeos repülőteréről.

„XIV. Leó pápa egy, a Spanyolország királya által nagylelkűen rendelkezésre bocsátott repülőgépen tér vissza Rómába. A járat helyi idő szerint 18:08-kor indult el, és várhatóan római idő szerint 23:00 óra körül érkezik meg Rómába.

A Szentszék munkatársai és a pápai járaton utazó újságírók a következő órákban egy külön, az IBERIA által biztosított repülőgépen térnek vissza.” A Szentszék Sajtóirodája által a Telegramon adott ki egy közleményt a technikai probléma kapcsán, amely megakadályozta a pápát Rómába szállító IBERIA repülőgép indulását. A repülőgép helyi idő szerint nem sokkal 18:00 óra után szállt fel.

Példátlan a pápai utak történetében
XIV. Leó pápa negyedik nemzetközi apostoli útja a tenerifei (Los Rodeos) repülőtéren ért véget ezzel a példátlan fejleménnyel, lezárva azt az egyhetes látogatást, amelynek részeként Madridba, Barcelonába, Las Palmas de Gran Canariára és Tenerifére utazott.

Az indulásra jelentős késéssel került sor az Iberia Airbus A320-as repülőgépének hajtóművével kapcsolatos technikai probléma miatt. A repülőgép helyi idő szerint 16:15-kor kezdte meg a felszállási eljárást. Röviddel ezután azonban visszahozták a repülőgéphez a lejárólépcsőt, és a pápát VI. Fülöp király, aki csak percekkel korábban búcsúzott el tőle, a repülőtér VIP-várójába kísérte. Hamarosan követte őket Pietro Parolin bíboros államtitkár, valamint a pápai küldöttséget kísérő többi bíboros és püspök, akik szintén leszálltak a gépről.

A búcsú ceremónia
A búcsú ceremónia a tervek szerint zajlott. Miután Leó pápa délután 4 óra előtt érkezett a repülőtérre, XIV. Leó pápát VI. Fülöp spanyol király, számos helyi hatóság és a helyi egyház képviselői köszöntötték. A himnuszok elhangzása és a tiszteletadás a zászlóknak után a Szentatya és a spanyol király elvonult a díszőrség előtt, majd köszöntötték küldöttségeiket.

Vatican News

15/06/2026

14/06/2026

14/06/2026

14/06/2026

14/06/2026

13/06/2026

13/06/2026

13/06/2026

12/06/2026

12/06/2026

Indirizzo

Telefono

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

In evidenza

Condividi

Digitare