https://www.vaticannews.va/hu.html

Vatican News, Magnano in Riviera (2025)

25/07/2025

XIV. Leó fogadta Tebboune algériai elnököt
A pápa a Vatikánban találkozott az észak-afrikai államfővel, aki ezt követően Parolin bíborossal folytatott megbeszélést az Államtitkárságon. A megbeszélések középpontjában a jó diplomáciai kapcsolatok és a vallásközi párbeszéd fontossága állt.

A Szentszék Sajtóirodájának közleménye hangsúlyozza, hogy csütörtökön délelőtt a pápa az Apostoli Palotában fogadta Abdelmadjid Tebboune-t, az Algériai Népi Demokratikus Köztársaság elnökét. Ezt követően a politikus találkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral, akit Daniel Pacho prelátus, a Szentszék államokkal és nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos szekciója multilaterális kapcsolatokkal foglalkozó részlegének helyettes titkára kísért el a tanácskozásra.

„A szívélyes megbeszélések során a felek hangsúlyozták a Szentszék és Algéria közötti jó diplomáciai kapcsolatok fontosságát” – áll a közleményben. „Az országban működő katolikus egyház életének bizonyos aspektusai is szóba kerültek.” A beszélgetés során érintették a jelenlegi geopolitikai helyzet témáját is, hangsúlyozva a vallásközi párbeszéd és a kulturális együttműködés fontosságát a béke és a testvériség építésében a világban.

25/07/2025

A pápa Mattarellának: Hála a béke ügyéért végzett fáradhatatlan szolgálatáért
XIV. Leó táviratot küldött az Olasz Köztársaság elnökének, aki július 23-án töltötte be 84. életévét.

Leó pápa táviratában biztosítja Sergio Mattarella államfőt, hogy imádkozik „a magasztos feladatért, amelyet önfeláldozó szellemmel végez a szeretett olasz nemzet egysége érdekében”. „Osztozom e jeles évforduló örömében mindazokkal, akik közel állnak Önhöz, és akik szeret***el és hálával kísérik Önt példaértékű és fáradhatatlan szolgálatáért a népek közötti béke és harmónia ügyében” – írja a pápa.

Végül a Szentatya az olasz elnököt „Szűz Mária és Olaszország védőszentjeinek anyai közbenjárására” bízza, és apostoli áldását adja, kiterjesztve azt „családjára, munkatársaira és az egész országra”.

25/07/2025

A pápa a vietnámi katekétákhoz: Soha nem vagytok egyedül
Az ázsiai ország első mártírjának tartott férfi születésének 400. évfordulója alkalmából a pápa videóüzenetet küldött a katekétáknak, amelyben arra buzdította őket, hogy őrizzék meg hitük és családjuk iránti szeretetüket.

Boldog Phú Yên András születésének 400. évfordulója alkalmából XIV. Leó pápa videóüzenetet küldött a vietnámi katekétáknak. A római ifjúsági jubileum előtt háláját fejezte ki mindenkinek, különösen a fiataloknak, akik az ország minden tájáról csatlakoztak a felhíváshoz. A pápa különösen hálás azért, hogy „imában csatlakozhat hozzájuk Boldog Phú Yên András szent ereklyéjének jelenlétében”. „Vietnám nagy fiának” életét felidézve Leó pápa kiemelte, hogy Boldog András „felbecsülhetetlen értékű segítője volt a jezsuita misszionáriusoknak, akik megkeresztelkedése után elvitték az Evangéliumot Vietnámba”.

Hitéért ölték meg
Ferenc pápa Christus Vivit kezdetű apostoli buzdításában elmagyarázza, hogyan börtönözték be a vietnámi boldogot a hitéért, és hogy amikor nem volt hajlandó megtagadni azt, mártírhalált halt. Utolsó szavaiban Jézus nevét említ***e. Leó pápa rávilágított, hogy András miként válaszolt Krisztus hívására, hogy „szeret***el viszonozza a szeretetet”. Tanúságtétele révén elnyerte a vietnámi protomártír címet, és II. János Pál pápa 2000-ben boldoggá avatta. A katekéták védőszentjeként Leó pápa a közbenjárását kérte, hogy bátorítsa azokat, akik azon munkálkodnak, hogy a hitet oktassák, hogy kövessék a fiatal vértanú példáját a megpróbáltatások közepette.

Katekéták egyháza
A vietnámi egyházhoz fordulva Leó pápa üzenetében kiemelte, hogy a helyi közösség tele van hitoktatókkal, akik elkötelezettek a hit oktatásában a gyermekeknek és fiataloknak. 64 000 katekéta van jelen Vietnámban és az országon kívül – mutatott rá a pápa, akiket „a plébániai élet alapvető részének” nevezett. Köszönetét fejezte ki azoknak, akik ezen a területen szolgálnak. Arra buzdította őket, hogy „soha ne becsüljék alá azt az ajándékot, amelyet ők maguk jelentenek”, hiszen „gyermekeket és fiatalokat vonnak be Jézus barátságába” tanításukkal és példaadásukkal.

Üzenetében Leó pápa továbbá emlékeztetett: „az Egyház küldi őket, hogy Isten szeretetének élő jelei legyenek: alázatos szolgák, mint Boldog András, tele missziós buzgalommal”. A pápa felidézte, hogy Boldog András állítólag arra buzdította keresztény társait, hogy maradjanak erősek a hitükben, és imádkozzanak érte fogságuk idején is. Leó pápa ezzel arra emlékeztetett, hogy a keresztény élet, különösen a hitoktatói munka, „soha nem magányos vállalkozás”. Mindannyian Krisztus Testének részei vagyunk.

Családi és kulturális gyökerek
Ismét elődje szavaira utalva, Leó pápa hangsúlyozta, hogy a katekéták szolgálata a család és a kultúra örökségében gyökerezik. Arra buzdította a katekétákat, hogy munkájukban „tartsák életben” családjuk és hazájuk iránti szeretetüket. Hitük és kultúrájuk tovább öröklődik, „különösen szüleitek és nagyszüleitek hősies hite, akik – Boldog Andráshoz hasonlóan – tanúságot t***ek a szenvedésben, és megtanítottak titeket bízni Istenben.” A pápa arra ösztönözte őket, hogy használják fel ezeket a hagyományokat és gyökereket – amelyek Isten ajándékai –, hogy segítsék őket a hit másokkal való megosztásának küldetésében.

Üzenetének végén Leó pápa arra hívta a vietnami katekétákat, hogy lelkileg csatlakozzanak a fiatal zarándokokhoz, akik az ifjúság jubileumára Rómába érkeznek, és legyenek egységben vietnami testvéreikkel is. Istenre bízva őket és munkájukat, a pápa megáldotta a hivatásukat, és Boldog András közbenjárását kérte.

A vietnámi katolicizmus
A katolikus hívők számát tekintve Vietnám az ötödik helyen áll Ázsiában a Fülöp-szigetek, India, Kína és Indonézia után. Az első katolikus térítők a XVII. század kezdetén érkeztek Indokínába, s tevékenységük jelentős ellenállásba ütközött. Mintegy kétszázezerre teszik az első két évszázad során hitükért mártíromságot szenvedők számát. A kommunista uralom üldöztetései külön fejezetet jelentenek, az országegyesítést követően viszont enyhült a hatalom és az egyház közötti feszültség. Az egyház 26 egyházmegyére, köztük három főegyházmegyére tagozódik, a 2228 plébánián 2668 pap szolgál.

Boldog Phú Yên András
Boldog Phú Yên András 1624-ben született egy szegény családba Phu Yen tartományban, majd a jezsuitáknál tanult, és tizenhat évesen megkeresztelkedett. Katekéta lett, és buzgón evangelizált, telve Isten szeretetével és mindenki üdvösségét kívánva. 1644-ben katonák fogták el a király nevében, aki meg akarta szabadítani a királyságot a kereszténységtől. 1644. július 26-án lefejezték, miközben azt kiáltotta: „Jézus!”. A vietnami hitoktatók számára inspirációként II. János Pál pápa boldoggá avatta Rómában 2000. március 5-én. „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32). Phú Yên András Vietnámban hősies intenzitással t***e magáévá az Úrnak ezeket a szavait. Attól a naptól kezdve, hogy tizenhat éves korában megkeresztelkedett, mély lelki élet kialakítására törekedett. A nehézségek közepette, amelyet a keresztény hitet vallók megéltek, a feltámadt Krisztus hűséges tanújaként élt, és fáradhatatlanul hirdette az Evangéliumot a hitoktatók „Maison Dieu” (Isten háza) társulatában. Az Úr szeretetéért minden erejét az Egyház szolgálatára és a papok küldetésének segítésére fordította. Vérének kiontásáig kitartott, hogy hűséges maradjon az Isten szeretetéhez, akinek teljesen átadta magát.

Boldog András boldoggá avatási szertartásán II. János Pál pápa homíliájában hangsúlyozta: „A szavak, amelyeket a vértanúság útján haladva ismételgetett, kifejezik azt, ami egész életét motiválta: »Szeret***el viszonozzuk Istenünknek a szeretetet, élettel viszonozzuk az életet.«”

Az egyház július 26-án, vértanúhalálának napján ünnepli Boldog Phu Yen András liturgikus emléknapját.

25/07/2025

Leó pápa a domonkosokhoz: Hirdessétek a Jó Hírt a mai kor emberének!

Július 17-e és augusztus 8-a között Krakkóban tartja általános káptalanját a domonkos rend. XIV. Leó pápa ebből az alkalomból üzenetet küldött Gerard Francisco Timoner generálisnak, amelyben imáiról biztosítja őket és azt kéri, hogy hirdessék az evangéliumot a mai kor nagy kihívásai közepette.

Mivel a szentév idején tartják nagykáptalanjukat, a pápa bízik benne, hogy ezek a kegyelmi napok lehetőséget adnak arra, hogy újra meggyökerezzenek a reményben, mely soha nem csal meg, illetve annak tudatában, hogy az Úr prédikálni hívta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt a mai kor egyedi kihívásai közepette. A Szentatya különösen időszerűnek nevezi üzenetében a káptalan témáját, mely a hithirdetés négy különböző célcsoportjára vonatkozik: azokra, akik még nem ismerik Jézust, a keresztény hívekre, azokra, akik eltávolodtak az egyháztól, valamint a fiatalokra, akik ezekben a helyzetekben találják magukat.

Testvériség és imádság

A pápa imádkozik, hogy a káptalanon hozandó határozatok segítsék a domonkosokat abban, hogy figyelmesen hallgassák a Szentlelket, aki az egyházat az igazság teljességére vezeti. Erősítse meg ez az időszak bennük az elkötelezettséget, hogy Krisztus testét a Szent Domonkos által választott evangéliumi életforma szerint szolgálják. A testvériség és az imádság közös megélése fűzze szorosabbra a domonkosok között a szeretetközösség szálait, és indítsa őket arra, hogy egyre teljesebben megéljék szemlélődő igehirdető hivatásukat. Ezáltal - híven alapítójuk karizmájához és lelkiségéhez – kétségtelenül továbbviszik küldetésüket az egyház szívében – írja még üzenetében a pápa, aki a nagykáptalant a Rózsafüzér Királynője közbenjárására bízva apostoli áldását küldi a domonkos rend valamennyi tagjára a bölcsesség, az öröm és az Úr békéjének zálogaként.

Tartományfőnökök káptalanja Krakkóban

Az általános káptalanon, melyen a rend generálisa, Gerard Timoner OP elnököl, összesen 49 szerzetes vesz részt: a rend generálisa, volt generálisok, provinciálisok, viceprovinciálisok, megválasztott tartományi vikáriusok, a generális közvetlen joghatósága alá tartozó házak küldöttei, valamint a domonkos család generális által meghívott vendégei. A rend legfőbb tekintélyét birtokló általános káptalan a tartományokat képviselő szerzetesek összejövetele, amelynek célja, hogy megvitassa és megoldja a teljes rend javát érintő kérdéseket, ahogyan azt a Prédikátor Testvérek Rendje Konstitúcióinak és Rendelkezéseinek Könyve 405. pontja kimondja. (Forrás: domonkosok.hu)

25/07/2025

XIV. Leó a papokhoz: Vonjátok be Isten népét a misszióba!

Leó pápa pénteken délelőtt audiencián fogadta a Regina Apostolorum Pápai Egyetem papképző kurzusának oktatóit, valamint a xaveriánus testvérek nagykáptalanjának résztvevőit. Ahhoz, hogy örömmel éljék meg evangelizáló és nevelői küldetésüket, boldog papok legyenek, ápolják a barátságot Jézussal, testvéri szeretetközösségben éljenek egymással, valamint vonjanak be minden megkereszteltet a misszióba – buzdította őket a pápa.

A Regina Apostolorum Pápai Egyetem 23. papképző kurzusa, illetve a Xavéri Szent Ferenc Testvérei kongregáció nagykáptalanja két különböző esemény, mégis összeköti őket a misszió és az evangelizálás célkitűzése. Ez valamennyiünk hivatása, amihez papoknak és világi híveknek egyaránt szilárd és átfogó képzésre van szükségük – állapította meg beszédében a Szentatya. Ez a képzés nem korlátozódhat pusztán ismeretszerzésre, hanem át kell, hogy alakítsa emberi mivoltunkat és lelkiségünket, hogy átvegye az evangélium alakját, és helyet teremtsünk magunkban „annak az indulatnak, ami Jézus Krisztusban is megvolt” (Fil 2,5).
Alapvetően fontos a képzés
A Papi Dikasztérium a közelmúltban nemzetközi találkozót hirdetett a papoknak, amelyen a boldog papság témájával foglalkoztak. Elmondhatjuk azonban, hogy valamennyiünket meg kell, hogy fertőzze az evangélium öröme, és ezért beszélhetünk boldog keresztényekről, boldog tanítványokról és boldog misszionáriusokról. Papként vagy világi hívőként egyaránt életünk házát sziklára kell építenünk, vagyis olyan stabil alapokra helyezni, amelyek képesek kiállni azokat az emberi és lelki viharokat, amelyek nem kerülik el sem a keresztények, sem a papok, sem a misszionáriusok életét. De hogyan építkezzünk sziklára? Leó pápa ezzel kapcsolatban három szempontot ajánlott megfontolásra.

Átadni a Krisztussal való barátság élményét

Az első: ápoljuk a barátságot Jézussal. Ez a ház alapja, ami minden hivatás és apostoli küldetés középpontjában kell, hogy álljon. Személyesen át kell élnünk az Úrral való bensőséges kapcsolat élményét, azt, hogy nem a mi érdemünkből, hanem puszta kegyelemből ránk tekintett, szeretett és kiválasztott minket, ugyanis elsősorban ezt az élményt adjuk át a papi szolgálatban. Akkor is, amikor másokat a papi életre nevelünk, és akkor is, amikor hivatásunknak megfelelően a missziós területeken hirdetjük az evangéliumot, elsősorban saját személyes tapasztalatunkat adjuk át a Krisztussal való barátságunkról, ami sugárzik belőlünk, élestílusunkból, emberségünkből, abból, ahogy képesek vagyunk jó kapcsolatokat megélni.

Folyamatos megtérésre van szükség

Ferenc pápa egy alkalommal, amikor az általános audiencián idézett VI. Pál Evangelii nuntiandi – kezdetű apostoli buzdításából, megállapította: az evangelizálás több, mint a tanítás és az erkölcs puszta átadása. Elsősorban tanúságtétel, a személyes találkozás tanúságétele Jézus Krisztussal, a megtestesült Igével, amelyben beteljesült az üdvösség. Nem arról van szó, hogy egy ideológiát vagy doktrínát közvetítünk Istenről, hanem azt az Istent adjuk át, aki bennünk lakozik.
Leó pápa rámutatott: ez folyamatos megtérést igényel a részünkről. A papképzéssel foglalkozók ne feledjék, hogy nekik is a folytonos evangéliumi megtérés útján kell járniuk. A misszionáriusok pedig azt, hogy ők legyenek az evangélium elsőszámú címzettjei, akiket evangelizálni kell. Ehhez pedig állandóan dolgozni kell önmagunkon, a szívünk mélyére szállni és szembenézni az árnyakkal és a sebekkel is, amiket hordozunk; venni a bátorságot, hogy lehulljanak álarcaink, bensőséges barátságot ápolva Krisztussal. Így hagyjuk, hogy átalakítson minket az evangélium élete és hiteles missziós tanítványokká válhatunk.

Papok és testvérek

A másik szempont, amire XIV. Leó rámutatott a xaveriánus testvéreknek és a Regina Apostolorum Pápai Egyetem papképző kurzusának tartott audiencián a tényleges, szeret***eli testvéri kapcsolat volt, amelyet a papoknak egymás között meg kell élniük. Amikor Ferenc pápa a papi életről és az abban előforduló válságok megelőzéséről beszélt, négyféle közelséget szeretett hangsúlyozni: Istennel, a püspökkel, a papok között és Isten népével. Ebben az értelemben meg kell tanulni testvérként élnie a papoknak egymás között, mint ahogy a szerzetesi közösségekben, illetve püspökükkel és elöljáróikkal is. Sokat kell önmagunkon dolgozni, hogy legyőzzük az individualizmust és a másik túlszárnyalásának rögeszméjét, ami versengővé tesz minket; hogy fokozatosan megtanuljunk jó és testvéri kapcsolatokat építeni emberi és lelki szinten. Elvileg ezzel mindenki egyetért, a valóságban azonban még nagy utat kell megtennünk – fűzte hozzá a pápa.

A papok ne legyenek magányos harcosok

Végül a harmadik megfontolás a küldetésre vonatkozik: a papok osztozzanak a misszióban minden megkeresztelt emberrel. Az egyház első századaiban természetes volt, hogy minden hívő missziós tanítványnak érezze magát, és ezért ők maguk is evangelizáltak. A felszentelt pap pedig ezt a küldetést szolgálta, amelyben mindenki osztozott. Ma erőteljesen érezzük, hogy vissza kell térni ehhez a szokáshoz, hogy minden megkeresztelt kivegye a részét a tanúságtételből és az evangélium hirdetéséből – mutatott rá a pápa. A xaveriánus testvérek a missziós területeken kézzel fogható tapasztalatot szereztek arról, milyen fontos együtt dolgozni az ott élő keresztény közösségek tagjaival. A papképzéssel foglalkozóknak pedig arra kell figyelniük, hogy erre neveljék a papokat, nem pedig arra, hogy magányos harcosnak érezzék magukat, mintha a felszentelt papság magasabb rendűvé tenné őket.

Olyan papokra van szükségünk, akik képesek észrevenni és felismerni mindenkiben a keresztség kegyelmét és az abból fakadó karizmákat, akár segítve a személyeknek abban, hogy megnyíljanak ezen ajándékok előtt, és bátorságot, lelkesedést merítsenek az egyházi életben és a társadalomban való elköteleződéshez. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a jövő papságának képzését egyre inkább Isten népe valóságába kell ágyazni, bevonva annak minden tagját: papokat, világiakat és szerzeteseket, férfiakat és nőket egyaránt.

Leó pápa köszönetet mondott szolgálatukért, a papképzésért, az evangelizáló küldetésért, amelyet olyan területeken végeznek, ahol szükség van az evangélium reménységére. Folytassák szolgálatukat, Szűz Mária kísérje őket és járjon közbe értük – zárta beszédét a Szentatya a Regina Apostolorum Pápai Egyetem 23. papképző kurzusa, illetve a Xavéri Szent Ferenc Testvérei kongregáció nagykáptalanja tagjainak tartott audiencián.

24/07/2025

Zuppi bíboros és a Zsidó Közösség elnöke közös nyilatkozatot írt alá a gázai háború ellen
Matteo Zuppi bíboros, Bologna érseke és Daniele De Paz, a Bolognai Zsidó Közösség elnöke közös nyilatkozatot írt alá a gázai háború ellen. Elítélik az ártatlan civilek lemészárlását, békére szólítanak fel, és elutasítják az antiszemitizmust, az iszlamofóbiát és a keresztényellenességet.

„Semmilyen ok nem igazolhatja az ártatlanok lemészárlását.” Matteo Zuppi bíboros, Bologna érseke és Daniele De Paz, a Bolognai Zsidó Közösség elnöke ezt az erőteljes emlékeztetőt hangsúlyozzák egy közös, háború elleni nyilatkozatban, amelyet kedden írtak alá – adta hírül a SIR olasz katolikus hírügynökség.

Szüntessék meg a katonai műveleteket
„Mindenki álljon meg. Csendesedjenek el a fegyverek, szüntessék meg a katonai műveleteket Gázában és az Izrael elleni rakétakilövéseket” – írja a bolognai bíboros és a Zsidó Közösség elnöke. Ezzel az érzéssel felhívást intéznek az érint***ekhez: „Engedjék szabadon a túszokat, és adják vissza a holttesteket. Engedélyezzék, hogy táplálékot adjanak az éhezőknek, és biztosítsák az orvosi ellátást a sebesülteknek. Engedélyezzék a humanitárius folyosókat. Érjen véget a másoknak szánt földek elfoglalása. Térjünk vissza a párbeszéd útjára, amely a pusztítás egyetlen alternatívája.”

Elítélik a védtelen civileket célzó cselekményeket
Zuppi bíboros és De Paz rabbi elítélnek „minden olyan terrorcselekményt, amely védtelen civileket vesz célba”, és megismétlik, hogy „semmilyen ok nem igazolhatja az ártatlanok lemészárlását. Túl sok gyermek halt meg... Soha nem épülhet biztonság a gyűlöletre.” Azt javasolják, hogy „a palesztin nép számára az igazságszolgáltatás, mint az izraeli nép biztonsága, csak a kölcsönös elismerésen, az alapvető jogok tiszteletben tartásán és a kölcsönös párbeszédre való hajlandóságon keresztül valósulhat meg.”

Az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a keresztényellenesség elutasítása
A közös nyilatkozatban együtt hangsúlyozzák: „Csatlakozunk a sebzett emberiség kiáltásához, amely nem akar és nem szabad, hogy hozzászokjon az erőszak borzalmaihoz”, és azt is követelik, hogy „ne legyen több háború”. Ez „mind a palesztinok, mind az izraeliek”, és mindazok kiáltása, „akik továbbra is hisznek a békében, tudván, hogy a béke csak a találkozás és a bizalom révén jöhet el, amit a törvény garantálhat – minden ellenére”. Végül az „antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a keresztényellenesség minden formájának” elutasítására szólítanak fel. Továbbá sürgetik az „olasz és nemzetközi intézményeket, hogy legyenek bátrak és egyértelműek, nyissanak teret a találkozásnak, és támogassanak a békéhez vezető minden merész utat”, biztosítva, hogy „a béke mindig lehetséges”.

24/07/2025

Pizzaballa bíboros: Az Egyház soha nem hagyja el Gáza szenvedő népét
A gázai lelkipásztori látogatásukat követő sajtótájékoztatón a jeruzsálemi görög-ortodox és latin pátriárkák közös felhívást intéztek a világ vezetőihez és döntéshozóihoz, amelyben „a háború végét, a fogvatartottak szabadon bocsátását és egy igazi gyógyulási folyamat kezdetét követelik, amely visszaállítja az életet és a méltóságot Gázában és az egész Szentföldön”.

„Krisztus nem hiányzik Gázából” – állapította meg Pierbattista Pizzaballa bíboros július 22-én, kedden a jeruzsálemi sajtótájékoztatóján. „Ott van – keresztre feszítve a sebesültekben, a romok alatt eltemetve, és mégis jelen van minden irgalmas cselekedetben, minden gyertyában a sötétségben, minden kézben, amelyet a szenvedők felé nyújtanak.” A jeruzsálemi latin pátriárka III. Theofilosz görög-ortodox pátriárkával tartott sajtótájékoztatóján fogalmazta meg álláspontját, a főpásztorok nemrégiben tett gázai lelkipásztori látogatását követően. Pizzaballa bíboros bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a két pátriárka nem politikusként vagy diplomataként, hanem lelkipásztorként utazott a háború sújtotta palesztin területre. Leszögezte, hogy az Egyház soha nem fogja elhagyni Gáza népét, hangsúlyozva, hogy missziójuk nem egy adott csoportra, hanem mindenkire irányult: „keresztényekre, muszlimokra, hívőkre, kételkedőkre, menekültekre, gyermekekre”.

„Krisztus szenvedő Testének szolgálói”
Teofilosz pátriárka is osztozott Pizzaballa bíboros véleményében. Kiemelte, hogy Gázába „a szenvedő Krisztus Testének szolgálóiként mentek, a sebesültek, a gyászolók, a kitelepít***ek és a hívők között járva, akiknek méltósága szenvedésük ellenére is töretlen maradt”. Gázában „egy olyan néppel találkoztunk, amelyet a háború súlya összetört, mégis magában hordozza Isten képmását”. Az ortodox pátriárka kifejt***e, hogy „az Egyház küldetése a pusztítás idején a jelenlét szolgálatában, a gyászolók melletti kiállásban, az élet szentségének védelmében és a fényről való tanúságtételben gyökerezik, amelyet semmilyen sötétség nem olthat ki”.

Humanitárius segítségnyújtás: élet-halál kérdése
Pizzaballa bíboros a maga részéről hangsúlyozta, hogy az Egyház támogat „minden humanitárius szereplőt…, akik mindent kockáztatnak, hogy életet leheljenek ebbe az emberi pusztítás tengerébe”. „A humanitárius segítség nemcsak szükséges – élet-halál kérdése” – figyelmeztetett a jeruzsálemi latin pátriárka. „Ennek az elutasítása nem késlekedést jelent, hanem ítéletet. Minden óra élelem, víz, gyógyszer és menedék nélkül súlyos károkat okoz” – folytatta, hozzátéve: „Ez erkölcsileg elfogadhatatlan és igazságtalan.”

Közös felhívás a háború befejezésére
A sajtótájékoztatón a két pátriárka közös felhívást intézett a világ vezetőihez és döntéshozóihoz, amelyben „a háború befejezésére, a fogvatartottak szabadon bocsátására és egy valódi gyógyulási folyamat elindítására szólítottak fel, amely visszaállítja az életet és a méltóságot Gázában és a Szentföld egész területén”. Emlékezt***ek Leó pápa múlt vasárnapi Úrangyala imádságakor tett felhívására is, amelyben a nemzetközi közösséget arra kérte, hogy „tartsák be a humanitárius jogot és tartsák tiszteletben a civilek védelmére vonatkozó kötelezettséget, valamint a kollektív büntetés, az erő válogatás nélküli alkalmazása és a lakosság kényszerített kitelepítése tilalmát”.

„Ideje véget vetni ennek az ostobaságnak, véget kell vetni a háborúnak, és az emberek közjavát kell tenni a legfontosabb prioritássá” – nyomatékosította Pizzaballa bíboros. Hozzát***e, hogy Theofilosz pátriárkával együtt imádkoznak és követelik „minden szabadságától megfosztott személy szabadon bocsátását, az eltűntek, a túszok visszaadását és a régóta szenvedő családok gyógyulását minden oldalon”. Theofilosz pátriárka közvetlen felhívást fogalmazott meg a sajtótájékoztatón: „A nemzetközi közösséget figyelmeztetjük: a szenvedéssel szembeni hallgatás a lelkiismeret elárulása. Gáza gyermekeinek kijelentjük: az Egyház mellettetek marad. És mindazoknak, akik hatalmat gyakorolnak, az Úr parancsát ismételjük: „Boldogok a béketeremtők, mert Isten gyermekeinek fogják hívni őket.”

24/07/2025

A pult alatt: Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 17. vasárnapra

Az évközi tizenhetedik vasárnap evangéliumának első mozzanatában a tanítványok kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni.

Meglepő ez a kérés, ha arra gondolok, hogy hitüket gyakorló zsidó emberek kérik ezt, akik gyermekkoruktól kezdve minden napjukat imával szentelték meg. Tehát igazán nem állítható róluk, hogy ezek a tanítványok előtte ne imádkoztak volna. Mégis, amikor Jézus visszatér a hegyről és látják a bensőséges imától sugárzó arcát, ráéreznek arra, hogy saját imaéletük még nem az igazi. Nem mintha előtte rosszul imádkoztak volna, hanem felismerték, hogy tovább kell lépniük. Látják, hogy Jézus másképp imádkozik. Nem csak szavakat mond – kapcsolatban él.
Az ima nem szabály, hanem találkozás! Az imák elmondása ráhangolhat arra, hogy bekapcsolódjak a Szentlélek áramlásába, hogy Ő imádkozzon bennem „szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26). Az ima sorrendje ugyanis az, hogy időbeli sorrendben elkezdem én, majd folytatja Ő bennem és én elhallgatok, hogy meghallhassam Őt. Igazából, amikor azt hiszem, hogy én kezdtem el, még az sem igaz: valójában Ő kezdi el bennem. Az ima Istennél kezdődik!
Az a lényeg, hogy én odaüljek, s Ő rendelkezzen velem. Ha nem ez történik, akkor még az imaidőmet is magamhoz szabom és átveszem az irányítást, amelynek következménye ismét csak a kiégés lesz s kiszárad életem, mert termelni akartam s nem hagytam időt arra, hogy Ő dolgozzon általam.

Az ima nem szabály, hanem találkozás azzal a Valakivel, Aki bennem sóhajtozik s Önmaga felé szeretne visszaédesgetni. Nem úgy, mint a példabeszédben szereplő ember, akinek ajtaján éjnek idején kopog a barátja, kenyeret kér tőle, s ő csak a kitartó kérésre kel fel az ágyból, hogy segítsen barátján. De ha a kitartó kérésre, még ő is segít, akkor mennyivel inkább az Atya, aki Szentlelke által imára indít, hogy magához vezessen a jézusi mintára. Ez forradalmi: Istent atyaként szólíthatjuk! Nem távoli úr, hanem közeli, gondoskodó jelenlét.
Ez a rész a bizalomról szól. A mennyei Atya nemcsak ad, hanem a legjobbat adja – önmagát, a Szentlelket.

S ha „késlekedik”, annak mindig oka van. Egyrészt azért, mert az ima formálja a szívet. Ha ízlelgetve ismételgetem azt a szót, hogy „Atyánk”, akkor számban nevének jó íze lesz, ahogy Ady Endre is megfogalmazta „Köszönöm, köszönöm, köszönöm” c. költeményében. Sőt, a szó ismételgetése és ízlelgetése névvé válik bennem: már nem csupán egy szót ismétlek, hanem az Atya neve – AKI JELEN VAN! – jelenlétté válik bennem s mindazokban, akik ezt gyakorolják. Így jön el közöttünk országa, épül bennünk és általunk, s ráhangolódunk az Ő akaratára, ami mindig jó, csak még nem látjuk, amikor kérjük.
A lényeg a kitartás.
Nagyon kedves gyermekkori emlék jut erről eszembe: amikor a kommunizmus idején hosszú sorban álltunk a kenyéradagért az üzlet előtt, s mikor végre több mint egy órán belül sorra kerültem, a szemem előtt fogyott el a kenyér. Szomorú és csalódott voltam, s hirtelen az az ötletem támadt, hogy mégis kérjem a lehetetlent. Az elárusító néninek azt mondtam, hogy ha már el is fogyott a kenyér, akkor megkérem szépen, adjon a pult alól. Azt hallottam ugyanis, hogy ott még szokott lenni. Ő pedig rámnézett kedvesen, lehajolt és adott egy kenyeret.
Tudom, hogy minden példa sántít, de Istennek mindig van a pult alatt olyasvalami, amit egyénenként mindenkinek ad. Csak éppen rá kell hangolódnom, hogy tudja adni, ebben pedig a kérő, kitartó, állhatatos, Nevét ízlelgető ima biztosan segít. Kizárt dolog, hogy ne segítsen. Csak sokszor nem úgy, ahogy én szeretném.
Ezért érdemes gyakorolni, ízlelgetni Nevét, hogy szülessen meg bennem és bennünk az Országa, hangolódjunk akaratára, hogy lent is megtörténjen, ami fent és kint is, ami bent.
A mindennapi kenyeret Tőle kell kérnem – a pult alól is. Ő pedig – mivel mindannyiunk közös szerető Atyja – adja magát azoknak, akik őszintén és nyitottan tárják ki szívüket, lelküket, egész lényüket, hogy elteljenek Vele és így a megbocsátás és megtisztulás által jutnak vissza Őhozzá, Akihez mindig is vágytak.

Ahogy kérünk, keresünk, zörgetünk – egyre nyitottabbá válunk a befogadásra. Isten válasza nem mindig az, amit várok, de mindig szeretetből fakad. Nem csupán „dolgokat” ad, hanem kapcsolatba von, nevel, alakít – saját magával és másokkal.

A kérdés csak annyi: kapcsolatban akarok lenni Vele vagy csak ajándékait akarom?

23/07/2025

Leó pápa levele Sulyok Tamás köztársasági elnöknek: áldása a magyar népre
Sulyok Tamás köztársasági elnök július 19-én, szombaton közzétett Facebook-bejegyzésében hálával írt XIV. Leó pápa leveléről, amelyben a Szentatya áldást küldött a magyar népre, és imádságban kérte a Mindenható oltalmát hazánkra és népünkre.

„Mélységes tisztelettel fogadtam XIV. Leó pápa jókívánságait és áldását. A Szentatya szavai – a hit, a béke és a szolgálat szellemében – lelki megerősítést és reményt jelentenek nemzetünk számára. Örömmel és hálás szívvel gondolok imádságaira, melyeket Magyarországért, népünk gyarapodásáért és honfitársaink életére kért áldásként a Mindenhatótól. Deo gratias et caritati Ecclesiae.”

(Forrás: Magyar Kurir)

23/07/2025

A pápa „jó és buzgó pásztorként” emlékezik Vingt-Trois párizsi bíborosra
XIV. Leó pápa gyásztáviratot küldött André Vingt-Trois bíboros, Párizs nyugalmazott érsekének halálára, amely július 18-án következett be.

XIV. Leó pápa a francia főváros jelenlegi érsekéhez, Laurent Ulrich bíboroshoz intézett részvéttáviratában kifejti, hogy gyászolja a július 18-án 82 éves korában elhunyt André Vingt-Trois bíborost. Üzenetében a pápa lelki közelségéről és imáiról biztosítja mindazokat, akik gyászolják a párizsi egyház néhai bíborosát, „amelynek tizenkét éven át jó és buzgó pásztora volt”. „Miután értesültem André Vingt-Trois bíboros, Párizs nyugalmazott érseke Istenhez távozásáról, szeretném kifejezni lelki közelségemet és imáimmal osztozom ebben a veszteségben…” „Ezeket az érzéseket szeretném kiváltképpen kifejezni az elhunyt családjának és szeretteinek, a Maison Marie-Thérèse gondozóinak, akik támogatták őt a betegség megpróbáltatásaiban, valamint a Párizsi főegyházmegye papjainak és híveinek, akiknek tizenkét éven át jó és buzgó pásztora volt.”

Ezenkívül a Szentatya azért is imádkozik, hogy „miután lelkipásztori szolgálatának szentelte magát, és utolsó napjaiban saját testében osztozott Krisztus keresztjével, a feltámadt Úr most fogadja be őt a nyugalom, a béke és a világosság otthonába.” Végül Leó pápa könyörög számára „azért a jutalomért, amelyet az isteni Mester ígért a hűséges szolgáinak”, és szívből jövő apostoli áldását küldi.

André Vingt-Trois bíboros temetési szertartását július 23-án, délelőtt 10 órakor tartották a párizsi Notre-Dame székesegyházban, amelyet Laurent Ulrich párizsi érsek vezetett. A székesegyház a liturgia előkészítése miatt zárva volt a látogatók számára 14:30-ig.

A francia egyház kiemelkedő személyisége, Vingt-Trois bíboros 2007 és 2013 között a francia püspöki konferencia elnöke, 2005 és 2017 között pedig a francia főváros érseke volt.

Vatican News

25/07/2025

25/07/2025

25/07/2025

25/07/2025

25/07/2025

24/07/2025

24/07/2025

24/07/2025

23/07/2025

23/07/2025

Indirizzo

Telefono

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

Condividi

Digitare

Üdvözöljük!