https://www.vaticannews.va/hu.html

Vatican News, Piazza Pia, 3, Rome (2026)

09/09/2026

Leó pápa katekézise: Az emberi méltóság adomány és felelősség, ápolni kell
Húszezer zarándok gyűlt egybe a szerdai általános kihallgatásra, melyen Leó pápa folytatta a múlt héten megkezdett új sorozatát a „Gaudium et spes” kezdetű zsinati konstitúció magyarázatáról. Ennek első fejezete az emberi személy méltóságáról és felelősségéről szól, melyek ugyan a leginkább tiszteletreméltó emberi értékek, de amelyek sohasem veszíthetik el kapcsolatukat „isteni forrásukkal”, hogy meg ne romoljon az emberi szív.

Az emberiség szellemi örökségét tovább kell vinni és meg kell tisztítani tévedéseitől
Az az út, amely lehetővé t***e számunkra, hogy nyilvánvalóvá tegyük az emberi méltóság alapvető jellemzőit és jogait, kétségtelenül az emberiség történelmének egyik legjelentősebb fejezetét képviseli. Az út azonban még nem ért véget, és foglalkoznia kell a régi és az új ellentmondásokkal, amelyek megakadályozzák annak teljes körű megvalósítását – indította katekézisét Leó pápa, jelezve, hogy az emberiség szellemi örökségét tovább kell vinni, egyúttal pedig meg kell tisztítani tévedéseitől.

Az emberi lény végtelen méltósága a teremtettségében áll
Az Egyház mindehhez nyíltan felajánlja hozzájárulását, emlékeztetve arra, hogy az emberi méltóság magából a személy lényéből fakad. Leó pápának lehetősége volt megismételni ezt a nemrégiben megjelent Magnifica Humanitas enciklikájában: „Isten minden embert eltervezett és akart, hogy közösségre lépjen vele, másokkal és a teremtéssel. Méltósága nem a birtokolt képességeitől, gazdagságától vagy a betöltött szerepétől, illetve helyes vagy helytelen döntéseitől függ, hanem az egy ajándék, amely megelőzi és meghaladja őt, amelyet Isten helyezett belé, soha el nem múló szeretetének kifejezéseként” (MH, 50). Az emberi lény végtelen méltósága tehát abban gyökerezik, hogy „Isten képére” alkotott teremtmény, aki képes megismerni és szeretni Teremtőjét, továbbá ez a méltóság egy olyan szeret***erv és ajándék, amely túlmutat más teremtett valóságokon, amelyeket az ő gondjaira bíztak, „hogy kormányozza és használja őket Isten dicsőségére” (GS, 12). Hitben érthetjük meg a személy méltóságának végső alapját, mivel a Fiú „az Atya és szeretete misztériumának kinyilatkoztatásával az embert is teljesen kinyilatkoztatja önmagának, és világossá teszi számára legfőbb hivatását” (22. p.) – utalt Leó pápa arra, hogy az ember önmagát és méltóságát csakis az őt teremtő Istennel való kapcsolatában ismerheti meg a maga teljességében.

Ez a méltóság minden egyes ember felelősségére van bízva
Az emberi személy mindig kapcsolatot, közösséget és részvételt jelent Istennel és másokkal, tehát gyermeki kapcsolatot az Atyaistennel, testvéri kapcsolatot Krisztussal és az egész emberiséggel. Kizárja az önreferenciális bezárkózást. Emberi személynek lenni azt jelenti, hogy önmagunkat másokkal megosztható ajándéknak tekintjük, miközben növekedünk és érlelődünk az elfogadásban, a kölcsönösségben és a szolgálatban. Ez a méltóság minden egyes ember felelősségére van bízva: ugyanakkor szolidaritást és kölcsönös gondoskodást is igényel, legyőzve sok hamisítást és manipulációt, amelyek még mindig eltorzítják az emberi méltóságról alkotott felfogásunkat és akadályozzák annak megvalósulását. Ugyanis a történelem során az emberi méltóság ellen hozott döntések miatt az ember ma is „önmagában megosztottnak érzi magát”, és ezért „az egész emberi élet, mind egyéni, mind közösségi szinten a jó és a rossz, a fény és a sötétség közötti drámai küzdelem vonásait hordozza”. Erre a törékeny és lehatárolt állapotra azonban reménnyel tekinthetünk, mert „maga az Úr azért jött, hogy megszabadítsa és megerősítse az embert, belülről megújítsa, és kiűzze ’e világ fejedelmét’ (Jn 12,31), aki a bűn rabságában tartotta őt” (GS, 13).

A lelkiismeret, az igazság és a szabadság az emberi méltóság alappillérei
A Gaudium et Spes konstitúció megerősíti továbbá – folytatta a pápa – hogy az emberi méltóság a személy teljességét érinti, ezért le kell küzdeni a dualista szemléletet, hiszen az ember „lélek és test egysége”. A felfogás, mely a testet önkényesen eldobható „tárggyá” fokozza le, mindig a személy méltóságának tagadását jelenti: „nem megengedett megvetni az ember testi életét”, sőt, „saját testünket jónak és tiszteletre méltónak kell tekinteni, éppen azért, mert Isten teremt***e, és arra rendeltetett, hogy az utolsó napon feltámadjon”, gondosan ügyelve arra, hogy „ne váljon a szív gonosz hajlamainak rabszolgájává” (GS, 14), mivel mindannyian megsérültünk a bűn által.
Végül a Gaudium et Spes konstitúció az emberi méltóság három jelentős megnyilvánulására emlékeztet: az intelligenciára, amely az embert kielégíthetetlen igazságkeresővé teszi (15. sz.); a lelkiismeretre, amely által egységet és értelmet ad életének (16. sz.); és a szabadságra, amely felelőssé teszi saját döntéseiért (17. sz.). Ezek szorosan összefüggő dimenziók: a lelkiismeretben ismerjük fel az igazságot, mint olyat, és azt a szabadság saját alapjaként és lehetőségeként értelmezheti. A Szentlélek, aki Krisztusban életet ad, szabaddá tesz minket, és folyamatosan biztosítja istengyermeki méltóságunkat, megszabadít a félelemtől, és a végső cél, a halálon túli teljes élet felé vezet, amelyet Krisztus ígért nekünk, mert csak Őbenne talál igazi fényt az emberiség misztériuma, Tőle kapunk fényt a szenvedés és a halál titkára és Vele haladunk a feltámadás felé. Kedves testvéreim, Krisztus által és Őérte, Isten képére lettünk teremtve, amivel egyedülálló és eltörölhetetlen méltóságot kaptunk. Kötelezzük el magunkat amellett, hogy mindig előmozdítsuk és megvédjük ezt a méltóságot az evangélium fényével és erejével – zárta szerdai katekézisét Leó pápa.

09/09/2026

Tadeusz Rozmus atya, Castel Gandolfó-i plébános a pápák nyári rezidenciája történetéről
Szeptember 5-én tartották Castel Gandolfo védőszentje, Szent Sebestyén ünnepét. A pápai nyári rezidencia tőszomszédságában idén is hívők és érdeklődők népes serege gyűlt össze az ünnepi szentmisére, valamint a védőszent ereklyéjét kísérő körmenetre. A megemlékezés kapcsán Tadeusz Rozmus atya a Castel Gandolfó-i Apostoli Palota múltjáról és történetéről számolt be a Vatikáni Rádiónak.

1596-ban VIII. Kelemen pápasága idején született az Apostoli Palota Castel Gandolfóban
Az elmúlt négyszáz esztendőben sok pápa választotta pihenőhelyül a Rómától 30 km-re fekvő Barberini - palotát. A helyiek nagyon ragaszkodnak a pápákhoz – kezdte beszámolóját Rozmus atya, az Apostoli Palota tőszomszédságában álló Villanovai Szent Tamás-templom plébánosa. A pápák nyári rezidenciájául szolgáló Barberini-palota egy tízezer éve szunnyadó vulkáni kúpon, a lenyűgöző szépségű Albanói-tó partján fekszik. VIII. Kelemen pápasága idején a római Savelli család óriási adósságot halmozott fel, ezért 1596-ban az Apostoli Kamara lefoglalta hűbérbirtokát – tudósít Rozmus atya a palota születésének körülményeiről. 1624 és 1626 között VIII. Orbán pápa kívánságára Carlo Maderno tervei alapján átépítették és kibővítették, így vált a pápák nyári lakhelyévé. A krónikák szerint 1626. október 10-én, a palota felavatása napján már pirkadatkor díszlövések dördültek el, és a pápai hintósor ünnepélyes menetben vonult Castel Gandolfóba. A különlegesen szép természeti környezetben fekvő épületegyüttest olyan rezidenciává alakították át, ahol a pápák kipihenhették fáradalmaikat. A környékbeli hegyoldalakat bükkös, szelídgesztenyés és tölgyes sűrű lombkoronája borítja és a tó környékén erdei ösvények kanyarognak.

A pápák gyakran sétáltak a környéken
Egykor maguk a pápák rótták ezeket az utakat – mesélte Tadeusz atya, aki maga is gyakran sétál a közeli erdőkben. Úgy tartja: a mozgás a legjobb orvosság. S ha már e gyönyörű tó ölelésében él, valóságos mulasztás lenne számára nem megmártózni benne! Hiszen Isten adta jogunk és kötelességünk, hogy éljünk a természet szépségével! - vallotta a lengyel származású plébános atya. Arról is mesélt, hogyan fürdőzik a helyenként kétszáz méteres mélységű tó vízébe és hogyan úszik át az egyik partról a másikra, hogy felfrissüljön testben-lélekben. Az idelátogató turisták és zarándokok is éppen ezt a feltöltődést és békét keresik. Rendkívül sokan látogatják meg a plébániát is, még a nem hívők is szívesen betérnek a templomba, ami valódi lelki oázis számukra. Még azok is, akik távol érzik magukat az egyháztól, örömmel megállnak egy pillanatra és imára kulcsolják a kezüket.

Castel Gandolfo lakosai mélyen kötődnek a pápákhoz
Castel Gandolfo lakosai mélyen kötődnek a pápákhoz, igazi kiváltságnak érzik azt és büszkék arra, hogy a pápák közelében lakhatnak. Máig sokan felemlegetik, hogy XXIII. János pápa, a várost járva, egyszerűen csak belépett a családok otthonaiba, felemelte a konyhában a fazekak fedőjét. Látni akarta ugyanis, hogy szükség van- e segítségre és jut-e elég étel mindenkinek. VIII. Orbán és XIV. Kelemen pápák pedig örömmel szakították meg lovaglásaikat, hogy személyesen találkozzanak a helybéliekkel és a zarándokokkal, hogy elbeszélgessenek velük.

Teremtésvédelmi bio-gazdaság a „Borgo Laudato sí”
A pápák sokat t***ek a környék felvirágoztatásáért is, különösen VI. Pál és Szent II. János Pál. De olyanok is voltak, akik nem használták rendszeresen a Castel Gandolfó-i rezidenciájukat. Így X. Ince és Ferenc pápa is, aki a Szent Márta-házban töltötte nyarait. A távolmaradás azonban korántsem jelent***e a nyaraló elhanyagolását. Ferenc pápa kezdeményezésére született a „Borgo Laudato sí” minta-gazdaság, az az 55 hektárnyi birtok, amelynek gondozását kertészek végzik. A kert azon a helyen terül el, ahol egykor Domitianus császár villája állt, aki annak egyedülálló mikroklímája miatt választotta a helyszínt. Ferenc pápa eredeti szándéka az volt, hogy a „Borgo Laudato sí” a természet iránti tiszteletre és a testvériségre nevelje az emberiséget.

Pihenés, sport, ügyintézés, diplomáciai látogatások és magánkihallgatások helyszíne
A Barberini-palota ma élénk szellemi és spirituális műhely, ahol Leó pápa a pihenés és a sport mellett a vatikáni ügyeket is intézi. Diplomáciai látogatások, magánkihallgatások helyszíne, itt imádkozza a Szentatya a vasárnapi Úrangyala imádságot. Igazi, élő település ez! „Leó pápa nagyon közel áll az helybéliekhez, tényleg felüdíti az emberek szívét. Nagyon szeretik őt szívélyessége miatt – meséli a pápai villa szomszédságában szolgáló plébános. Meghatódva emlékezik vissza arra az időszakra is, amikor a Barberini-villa a háborús menekültek menhelyeként szolgált. A II. világháború idején, 1944-ben XII. Piusz pápa megnyitotta a Vatikáni Kertek kapuit a menekültek előtt. Összesen mintegy 12 ezer embernek nyújtottak menedéket. A források szerint a pápai palotában, egészen pontosan a pápa hálószobájában 36 gyermek született, köztük egy ikerpár is. Az édesanyjuk úgy kívánta meghálálni a pápa vendégszeretetét, hogy tiszteletére gyermekeit Eugenio és Piusz névre keresztelt***e – mesélte Rozmusz atya a Vatikáni Rádiónak. A pápa eredeti neve ugyanis Eugenio Pacelli volt, aki pápaként a Pius nevet vette fel.

09/09/2026

XIV. Leó felhívásai: Védelmezzük minden ember méltóságát és munkálkodjunk a békés együttélésért
A pápa szeptember 9-én, a szerdai általános audiencia végén különböző nyelvű zarándokcsoportokat köszöntött, és arra buzdította a híveket, hogy az Evangélium fényében védelmezzék minden ember Istentől kapott méltóságát. Külön szólt a vallásközi párbeszéd és a békés együttélés fontosságáról, valamint imáiról biztosította a földműveseket és családjaikat.

Az angol nyelvű hívek köszöntésekor a Szentatya külön üdvözölte az Arab Világ Vallásközi Párbeszéd és Együttműködés Platformjának irányító bizottságát. Megköszönte együttműködésüket a vallásközi és kultúraközi párbeszédet előmozdító Abdullah bin Abdulaziz Király Nemzetközi Központtal, és azért imádkozott, hogy erőfeszítéseik bőséges gyümölcsöt teremjenek az arab térség békés együttélése érdekében.

A lengyel zarándokokat köszöntve Leó pápa megemlékezett a hagyományos aratási ünnepről, amelyet ezekben a napokban tartanak Lengyelországban. A zsoltáros szavaival adott hálát a föld terméséért: „A föld meghozta gyümölcsét, megáld minket Isten, a mi Istenünk.” Az Úrra bízta a gazdák munkáját, amelynek köszönhetően nem hiányzik mindennapi kenyerünk, és Szűz Mária oltalmát kérte családjaikra és földjeikre.

A horvát zarándokokat, köztük a Horvát Katonai Ordinariátus jubileumát római zarándoklattal is ünneplő híveket és papokat, akiket elkísért Jure Bogdan tábori püspök, XIV. Leó arra buzdította, hogy hitükkel és cselekedeteikkel mutassák meg a világnak és a társadalomnak az élő Krisztus arcát, aki minden őt őszinte szívvel kereső ember elé siet.

Leó pápa az olasz nyelvű hívekhez fordulva emlékeztetett: „Isten képmására teremtettünk: kötelezzük el magunkat, hogy az Evangélium fényével és erejével előmozdítjuk és védelmezzük Isten gyermekei méltóságát.” XIV. Leó végül gondolatban az idősek, a fiatalok, a betegek és az ifjú házasok felé fordult. A Boldogságos Szűz Mária születésének előző nap ünnepelt liturgikus emléknapjára utalva azt kívánta, hogy Mária példája és anyai közbenjárása ösztönözze és kísérje életüket.

08/09/2026

Leó pápa szeptemberi imaszándéka: „A víz iránti törődésért”
XIV. Leó arra hív mindenkit, hogy szeptemberben „a víz iránti törődésért” imádkozzon, miközben a keresztények a „Teremtett világ idejét” ünneplik.

XIV. Leó közzét***e a szeptemberi imaszándékát kísérő „Imádkozz a pápával” videót, melynek témája: „A víz iránti törődésért”. A Pápa Imavilághálózata által készített videóban a Szentatya azért imádkozik, hogy a víz „a termékenység, a felfrissülés és a remény forrása” lehessen, és hangsúlyozza, hogy a víz „határok nélküli jog”. A víz „oltja a szomjat, táplálja a földet és begyógyítja a sebeket”, a keresztények számára pedig Isten kegyelmének és irántunk való szeretetének, valamint a keresztségben történő megújulásunknak a jelképe.

„Bocsásd meg nekünk, hogy árucikké tettük, megfeledkezve arról, hogy egyetemes ajándék, határok nélküli jog, amely minden gyermekedet megilleti – imádkozik a pápa. „Fájdalommal látjuk oly sok testvérünket, akik nélkülözik a tiszta vizet, akik kilométereket gyalogolnak, hogy hozzájussanak, és akik megbetegszenek annak hiánya miatt.”

XIV. Leó ezután azért imádkozik, hogy a Szentlélek tegye a keresztényeket „a lényeg zarándokaivá”, akik képesek egyszerűen élni, és elkerülni minden pazarlást és szennyezést. Arra buzdít, hogy védelmezzük minden ember vízhez való jogát, hogy mindenki „félelem és egyenlőtlenség nélkül” ihasson. „A víz iránti törődésünk legyen a Teremtő iránti szeretet jele és a szegények élete melletti elkötelezettség, miközben arra neveljük az új nemzedékeket, hogy becsüljék és védelmezzék a Föld erőforrásait” – zárja imáját a pápa.

„Élő víz”
A keresztények világszerte szeptember 1-jétől, a Teremtett világ gondozásáért tartott imanaptól október 4-ig, Assisi Szent Ferenc ünnepéig tartják a „Teremtett világ ideje” periódust. Az idei eseménysorozat témája az „Élő víz”, amely az édesvíz növekvő hiányára és az ahhoz való hozzáférés terén fennálló egyenlőtlenségekre hívja fel a figyelmet. A pápa imaszándékát kísérő sajtóközlemény szerint a Szentatya arra hív mindenkit, hogy személyesen is tegyen lépéseket: javítsa meg a szivárgó csapokat, zuhanyozzon rövidebb ideig, zárja el a csapot, amikor nem használja, és kerülje a lefolyók és folyók szennyezését.

Az ENSZ ügynökségeinek adatai szerint mintegy 2,1 milliárd embernek még mindig nincs hozzáférése biztonságosan kezelt ivóvízhez, 106 millió ember pedig kizárólag folyókból, tavakból vagy más, kezeletlen felszíni vízforrásokból jut vízhez.

Cristóbal Fones jezsuita atya, a Pápa Imavilághálózatának nemzetközi igazgatója rámutatott, hogy a víz az élet egyik alapvető szükséglete. „Ez az imaszándék arra hív bennünket, hogy mélyen elgondolkodjunk a teremtett világon, hogy óvjuk azt, és hogy Isten szemével tekintsünk azokra, akiknek ma kilométereket kell gyalogolniuk azért, hogy egy kevés tiszta vízhez jussanak, továbbá arra hív, hogy alakítsuk át mindazt, amit látunk, konkrét t***ekké, amelyek mértékletességről, törődésről és szolidaritásról tanúskodnak – fogalmazott a jezsuita atya a sajtóközleményben. „Senkinek sem szabadna víz nélkül élnie, és senkinek sem szabadna meghalnia azért, mert nincs vize.”

08/09/2026

XIV. Leó a nyugat-afrikai fiatalokhoz: Legyetek a szeretet, az igazságosság és a béke tanúi!
XIV. Leó videóüzenettel fordult a szeptember 7. és 12. között megrendezett első Nyugat-afrikai Ifjúsági Nap résztvevőihez. A Szentatya arra buzdította a fiatalokat, hogy a térséget sújtó válságok és bizonytalanság ellenére se veszítsék el reményüket.

„Nem vagytok egy feláldozott nemzedék” – hangsúlyozta, emlékeztetve őket arra, hogy ők „Isten jelene, az Egyház jelene”. Arra kérte a fiatalokat, hogy építsenek hidakat népek, kultúrák és vallások között, senkit se rekesszenek ki, és szavaikkal, t***eikkel tegyenek tanúságot a szeretetről, az igazságosságról és a békéről.

„Béke veletek!” – ezekkel a szavakkal köszöntötte XIV. Leó a Nyugat-afrikai Ifjúsági Nap résztvevőit. A Szentatya örömét fejezte ki, hogy videóüzenetével csatlakozhat az első alkalommal megrendezett találkozóhoz, és méltatta a térség püspöki konferenciáinak kezdeményezését, amelyek lelkipásztori prioritásaik középpontjába helyezték a fiatalokat. A pápa meggyőződésének adott hangot, hogy az együtt töltött napok segítenek a résztvevőknek növekedni a hitben, ugyanakkor elmélyíteni azokat az értékeket is, amelyek a másokkal való találkozásból és a feléjük való nyitottságból fakadnak.

Ne veszítsétek el a reményt!
XIV. Leó nem hallgatta el azokat a nehézségeket sem, amelyekkel a nyugat-afrikai fiataloknak szembe kell nézniük. Sok válság sötétíti el látóhatárukat, a kétely, a bizonytalanság és olykor a biztonság hiánya súlyos teherként nehezedik vállukra, és felboríthatja a jövőre vonatkozó terveiket. „Arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy haladjatok előre anélkül, hogy elveszítenétek a reményt” – fordult hozzájuk a pápa. A Szentatya különösen is határozott üzenetet fogalmazott meg azokkal a véleményekkel szemben, amelyek szerint a mai afrikai fiatalok egy elveszett vagy feláldozott nemzedéket alkotnának. „Nem vagytok egy feláldozott nemzedék, ahogyan azt sokan gondolhatják. Isten Egyházának családjában ti vagytok Isten jelene, az Egyház jelene!” – hangsúlyozta XIV. Leó.

Építsetek hidakat népek, kultúrák és vallások között!
A fiatalok előtt álló egyik nagy kihívás a pápa szerint az, hogy képesek legyenek együtt haladni, és ezáltal pozitív változást előidézni saját társadalmukban. Az együtt haladás pedig azt jelenti, hogy senki nem maradhat peremre szorult, kirekesztett. Ez különösen fontos egy olyan térségben, ahol különböző népek, kultúrák és vallási hagyományok élnek egymás mellett. XIV. Leó ezért világos küldetést bízott a fiatalokra: „Legyetek hídépítők népek, kultúrák és vallások között.” Ehhez maga Jézus adja a példát. A keresztény embernek úgy kell élnie, ahogyan Mestere és Ura élt, aki senkit sem zárt ki útjából. Jézus felismerte Isten jelenlétét azokban is, akik a társadalom peremén éltek, sőt azokban is, akik nem tartoztak saját népéhez – emlékeztetett a Szentatya.

„Az Egyház bízik bennetek”
„Kedves fiatalok, számítok rátok és bízom bennetek, az Egyház bízik bennetek” – folytatta XIV. Leó. A pápa arra kérte őket, hogy szavaikkal és t***eikkel erőteljes üzenetet közvetítsenek egy olyan világ számára, amelyet háborúk és különféle konfliktusok járnak át. „Legyetek a szeretet, az igazságosság és a béke tanúi!” A fiataloknak azonban ehhez meg kell tanulniuk felismerni azt is, mi az, ami valóban értékes, és mi az, ami csupán látszólag kínál boldogságot. „Ne áldozzátok fel oly értékes fiatalságotokat a hamis élvezetek és a felszínesség oltárán” – figyelmeztetett a pápa. XIV. Leó ennek kapcsán saját, a 2025-ös Ifjúsági Világnapra írt üzenetéből idézett. A modern technológia és különösen a mobiltelefonok világára utalva rámutatott: az ember legmélyebb kérdéseire nem ad választ a képernyők előtt töltött végtelen idő. „Legmélyebb kérdéseink sem meghallgatásra, sem válaszra nem találnak mobiltelefonjaink végtelen görgetésében, amely leköti figyelmünket, miközben elménket fáradtan, szívünket pedig üresen hagyja.” A valódi vágyakat nem lehet önmagunkba zárva vagy túlságosan szűk körökben megvalósítani – figyelmeztetett. „Hiteles vágyaink beteljesedése mindig megköveteli, hogy túllépjünk önmagunkon."

Mária, a Béke Királynője oltalmazza Afrika fiataljait
Videóüzenete végén XIV. Leó Szűz Mária, a Béke Királynője oltalmába ajánlotta a nyugat-afrikai fiatalokat. Különösen azokra az országokra gondolt, amelyek időről időre összetett válságokkal kénytelenek szembenézni. A pápa azért fohászkodott, hogy Mária járjon közben Fiánál, Jézus Krisztusnál e nemzetek teljes körű emberi fejlődéséért. Végül Isten bőséges kegyelmét kérte a fiatalokra, a papságra és mindazokra, akik a fiatalok szolgálatában dolgoznak, majd apostoli áldását adta a találkozó résztvevőire: „Az Úr őrizzen meg benneteket mindig szeretetében. Az Úr legyen veletek. Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.”

08/09/2026

Leó pápa homíliája Genazzano kegyhelyén: Máriában az üdvösség otthonra lel, Isten velünk van!
Szűz Mária születése ünnepének előestéjén, szeptember 7-én Leó pápa a Róma közeli Genazzano Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyére látogatott, melyet ágostonrendi szerzetesek gondoznak. Leó pápa szentmisét mutatott be rendtársai koncelebrálásával, majd aranyrózsát ajándékozott Szűz Máriának, végül pedig leleplezte azt a freskót, amely őt magát ábrázolja, imádkozva a kegykép előtt, ahogy ez szokássá vált az ide zarándokló pápa-elődeinek példái nyomán.

Mária egy olyan világ hajnala, mely végre megszabadult a gonosztól
A Szentatya homíliája kezdetén felidézte első látogatását itt, a Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyén, melyet alig két nappal megválasztása után tett, amikor ezt írta a bazilika vendégkönyvébe: „Pápaságom első napjaiban kötelességemnek és mély vágyamnak éreztem, hogy közel kerüljek a genazzanói Jó Tanács Szűzanya kegyhelyéhez, aki egész életemben elkísért anyai jelenlétével, bölcsességével és Fia iránti szeretetének példájával, aki mindig is hitem középpontjában állt” (2025. május 10). Örömmel vagyok ismét itt, hogy veletek ünnepeljem a Szent Szűz születésének vigíliáját, és hogy a Gyermek Máriára bízzam mindazt, ami megszületik ebben a szegény és nagyszerű emberiségben, mely oly törékeny, mint egy hajtás, mégis Isten hűségének jele – folytatta a pápa. Igen, Mária egy másfajta napnak a hajnala, egy olyan világé, mely végre megszabadult a gonosztól. Mi itt vagyunk mellette, az oltár körül, melyről üdvösség köszönt ránk, ami átalakít minket, Fiában a gyermekeit. Kérjük tőle az ő Jó Tanácsát, hogy befogadjuk az isteni Igét, hogy megőrizzük azt magunkban és világra hozzuk bölcs döntések és hiteles megtérés által.

Miért nem írtak többet a szent írók a Szűzanyáról?
A pápa a szentmise bibliai üzenetét Villanovai Szent Tamás, ágoston-rendi szerzetes és püspök segítségével értelmezte, aki életét a szegények szolgálatának szentelve mélyen behatolt a hit igazságába. A szent püspök képes volt meglátni Mária kicsinységének és úgymond peremre szorult helyzetének paradoxonát, amelyet az üdvösség rendjének középpontjába helyezett. Leó pápa felt***e a kérdést: Milyen lehetett egy kislány születése Joachim és Anna idejében? Villanovai Szent Tamás mélyen belemerült ebbe a témába: „Sokszor elgondolkodtam – írja –, és megkérdeztem magamtól, hogy az evangélisták, akik oly sokat beszéltek Keresztelő Szent Jánosról és az apostolokról, miért mesélik el nekünk olyan szűkszavúan Szűz Mária történetét, aki élete eseményeiben és személyes mivoltában mindenki mást felülmúl. Megkérdezem – folytatja a szent püspök – miért nem hallottunk még fogantatásáról, születéséről, neveltetéséről, szokásairól, az őt ékesítő erényekről, arról, hogy milyen emberi kapcsolata volt fiával, hogyan viszonyult hozzá, hogyan élt az apostolokkal mennybemenetele után? Mindezek a dolgok fontosak voltak, és a hívek rendkívüli áhítattal olvasták volna őket, és az egyszerű emberek is gyönyörködtek volna bennük. Ó, evangélisták, hozzátok fordulok! Miért fosztottatok meg minket hallgatásotokkal ilyen nagy örömtől? Miért hagytatok ki ilyen örömteli, oly régóta várt, oly gyönyörűséges részleteket? (Összes Művek VII, 266,8).

Mária – és a benne élő Fia – puszta jelenléte mozgatja az egész történetet: Józsefnek és egész házanépének a történetét
Leó pápa fontos jelzéseket talál a püspök szavaiban hitünk számára. Először is, kérdezzük meg a Szentírást és szerzőit, vitassuk meg a szöveget, lépjünk párbeszédbe a Jelenések könyvének tanúival, mint barátokkal! – ajánlotta a Szentatya. Valóban „szentek polgártársai vagyunk, és Istennek házanépe” – ahogy Pál apostol tanítja (Ef 2,19) – és magától Máriától tanuljuk meg a bölcsességet, ahogy Istennel beszélget, amikor kérdéseket tesz fel Neki (vö. Lk 1,34), értelmezi az eseményeket, őrzi és összekapcsolja azokat a szívében – ahogy Lukács evangélista beszámol róla (vö. Lk 2,19, 51). Máté evangéliuma azonban hallgatásával mintha Villanovai Szent Tamást igazolná. Hallottuk a felolvasott evangéliumban, amint beszámol Mária jelenlétéről, aki maga egyetlen szót sem szól. Mégis, Mária – és a benne élő Fia – puszta jelenléte mozgatja az egész történetet: Józsefnek és egész házanépének a történetét. Mária jelenléte minőségi ugrást indít el a nemzetség történetében, mint egy váratlan újdonság, amely képes nemcsak az elvárásokat, hanem az ember kiszámítható viselkedését is módosítani. Amit József hall, amit eldönt, és amit tesz, az voltaképpen válasz Istennek és a Máriában való jelenlétének, az ő abszolút különbözőségének, amely túlmutat minden lehetséges emberi elbeszélésen. Máriában az üdvösség otthonra talál: Isten velünk van! A villanovai püspök így folytatja: „Nos, ami az általam említett gondolatokat illeti, hogy miért nem írtak könyvet a Szűzanya t***eiről, mint ahogyan Pál t***eiről tették, […] az egyetlen dolog, ami eszembe jut: Mindez azért történt, mert a Szentléleknek így tetszett, az evangélisták pedig ösztönösen hallgattak róla, egyszerűen azért, mert a Szűzanya dicsősége, ahogyan a zsoltárban olvassuk, teljesen benne volt Máriában (vö. Zsolt 44,14 Vulg.), továbbá történetének összefoglalására elegendő volt, amit a cím kifejez: hogy Jézus tőle született. Mit akarsz még tudni? Mit keresel még a Szűzben? Elég, ha tudod, hogy ő Isten anyja” (uo.).

Isten útja egyszerűbb és csendesebb volt és marad is, mint a miénk, de mégsem kevésbé erőteljes és átformáló
Kedves testvérek! Szédüljünk meg e nagy Misztérium előtt! Mert hiszen lehetetlen megszokni azt! Egy kislányka születését ünnepeljük, aki arra hívatott, hogy Teremtőjének Anyja legyen, az üdvözítő Istennek az Anyja. Ő mégis, egyszerűen gyermekként születik, akárcsak a mi lánykáink és leányunokáink, kiket karjainkban tartunk. Nemes és magasztos címekkel illetjük őt: Nagyasszony és Királynő, de Isten útja egyszerűbb és csendesebb volt és marad is, ám mégsem kevésbé erőteljes és átformáló. Ez Jézus útja, aki „az elsőszülött sok testvér között” (Róm 8,29). Így, Máriához hasonlóan, mi is „eleve arra vagyunk rendelve, hogy a Fiú képmásához legyünk hasonlóak” (uo.), persze kegyelem által, de mégis csak úgy, hogy az ő útját, az ő választásait kívánjuk és részesítjük előnyben más utakkal szemben. Jézus Krisztusban Isten a legszerényebb történelmi körülményeket és a legszerényebb teremtményeket választotta, hogy kinyilvánítsa Országának egyedülállóságát, amelyben az erőszaknak nincs helye, és ahol a mindenhatóság maga a teremtés, a szolgálat és az életről való gondoskodás.

A szemlélődő imában az ölt testet, amit a világ nem tud elmondani nekünk, pedig már létezik
Hosszú beszéde végén a Szentatya hozzáfűzte még Villanovai Szent Tamás püspök szavait: „Engedd szabadjára a képzeletedet, tágítsd ki megértésed határait, és fessél meg lelked mélyén egy olyan fiatal nőt, aki a legtisztább, a legokosabb, a legszebb, a legájtatosabb, a legalázatosabb, a legszelídebb, tele minden kegyelemmel, a legszentségesebb, minden erénnyel ékes, minden karizmával feldíszített, Istennek teljesen tetsző; tágítsd ki őt amennyire csak tudod, képzeld el, amennyire csak képes vagy!” (uo.). Szent Tamás erre a csodálatos képzelőerő-gyakorlatra hív minket. És megjegyzi: „A Szentlélek nem foglalta őt írásba, hanem arra várt, hogy te belülről fessed meg Őt” (uo., VII, 266, 9). Kedves testvéreim, pontosan így van: a szemlélődő imában az ölt testet, amit a világ nem tud elmondani nekünk, pedig már létezik; ami még láthatatlan, mégis egy újfajta erővel rendelkezik önmagában. Ez nem fantázia, hanem prófécia. Nekünk pedig szükségünk van erre a próféciára napjaikban a pusztítás és a bizonytalanság idején, hogy lássuk Isten munkáját és szolgáljuk azt.

Szűz Mária születésének ünneplése növelje a békénket!
A szentmise olvasmányában a kicsiny Betlehemben Mikeás próféta megérezte a béke Királyának felemelkedését, akinek köszönhetően végre biztonságban élhetünk a földön (vö. Mikeás 5,1-4). És ma, a szentmise első könyörgésében a kicsi Máriához fordulva, azt kértük, hogy „születésének ünneplése növelje a békénket”. Igen, testvéreim, szeretnénk elképzelni a békét, szeretnénk kiszélesíteni a megértés határait és lelkünkben megfesteni, hogy aztán felismerjük: az már valójában létezik, hogy befogadjuk és szolgáljuk ezt a békét. Mindez Isten ajándéka, a Feltámadott lehelete, a Szentlélek műve. Hagyjuk, hogy a béke növekedjen bennünk! Ki fog sarjadni a béke a világban. A Jó Tanács Anyja pedig kísér minket ebben a küldetésünkben – zárta homíliáját XIV. Leó pápa a Róma közeli Genazzano Jó Tanács Szűzanyja kegyhelyén bemutatott szentmise során.

07/09/2026

Tagle bíboros az új egyházak új püspökeihez: Járjunk együtt a „missziós megtérés” idejében
„Az Evangelizációs Dikasztérium hivatása, hogy kísérje, támogassa és együttműködjön az új részegyházakkal, tiszteletben tartva azok saját autonómiáját” – jelent***e ki Luis Antonio Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium pro-prefektusa szeptember 3-án, csütörtök reggel a Missziós Dikasztérium illetékességébe tartozó területek új püspökeinek most indult képzésén. A 147 új püspököt program szerint csütörtökön fogadja XIV. Leó pápa kihallgatáson.

A kurzus első napján a résztvevő új püspökök a Szent Péter apostol Pápai Kollégiumban megismerkedtek egymással, majd Tagle bíboros a kollégium kápolnájában szentmisét mutatott be az új püspökök koncelebrálásával.

A Kúria missziós megtérése
Tagle bíboros homíliájában először felidézte a Római Kúria reformját, amelyet Ferenc pápa kezdeményezett a Praedicate Evangelium kezdetű apostoli konstitúcióval, amelyet 2022. március 19-én hirdettek ki, és amely ugyanazon év június 5-én lépett hatályba. Az új konstitúció egyesít***e a korábbi Népek Evangelizációjának Kongregációját és az Új Evangelizáció Előmozdításáért Felelős Pápai Tanácsot, létrehozva az Evangelizációs Dikasztériumot. A dikasztérium két szekcióból áll: az egyik a világ evangelizációjának alapvető kérdéseivel, a másik pedig az első evangelizációval és az új részegyházakkal foglalkozik. A Dikasztérium megkülönböztető jegye, hogy prefektusa a római pápa. A Praedicate Evangelium apostoli konstitúció miközben megismétli, hogy a Római Kúria szervei „jogilag mind egyenlőek”, az Evangelizációs dikasztériumot a dikasztériumok listájának élére helyezi. Ez a választás kiemeli „a Római Kúria reformjának átható missziós irányultságát”. Ennek jegyében az evangélium hirdetése és az egyház evangelizáló küldetésének szolgálata „a római pápát és az egyetemes egyházat szolgáló Kúria középpontjába került.

A fiatal egyházak kísérése
Az Első Evangelizációs Szekció az új részegyházakat szolgálja, és konkrét célja a missziós tevékenység és az újonnan evangelizált népek körében egyházak megszületése. „Isten Igéjének magvából” születnek és fejlődnek az őshonos részegyházak, amelyeket segíteni kell érlelődésükben. Tagle bíboros homíliájában emlékeztetett arra, hogy a Szekció „támogatja az evangélium hirdetését és a hitélet elmélyítését az első evangelizáció területein”, és többek között felelős az új egyházkerületek felállításáért, módosításáért, valamint azok vezetőkkel való ellátásáért. A Római Kúria és a helyi egyházak kapcsolatában új egyházi és missziós tudatosság alakult ki, hiszen az új részegyházak képesek lelkipásztori és kormányzási felelősséget vállalni. Ezért a Dikasztérium szerepe, hogy „elkísérje, támogassa és együttműködjön velük, tiszteletben tartva jogos autonómiájukat”. A missziós tevékenység nem ér véget a helyi egyházak születésével és megszervezésével, hiszen az indító szakasz lezárulásával sem szűnik meg az Egyház missziós tevékenysége” – hangsúlyozta Tagle bíboros homíliájában, melyet az új egyházak új püspökeihez intézett.

Vatican News

09/09/2026

09/09/2026

09/09/2026

08/09/2026

08/09/2026

08/09/2026

07/09/2026

Indirizzo

Telefono

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

In evidenza

Condividi

Digitare

Richiesta di rimozione dell’inserzione