20/11/2025
Bárki bármit mondjon, az elmúlt másfél év életem egyik legnagyobb kalandja volt – egy régi, szinte lehetetlennek tűnő álom vált valóra: Tropeában, Calabriában élhettem és dolgozhattam.
Minden nehézség, minden méltánytalanság ellenére sem cserélném el ezt az időszakot. Teljes szívvel éltem meg minden egyes napját, és ma már büszkeséggel tekintek rá, hogy volt bátorságom nagyot álmodni, majd azt lépésről lépésre valóra is váltani.
Ami utána jött, ami fájdalmas volt, ami méltatlannak érződött – az nagyrészt nem rajtam múlt. Egy dolgot mégis bánok kicsit: hogy nem mutattam meg elégszer azt a kérlelhetetlen keménységet, amit a Józsefváros kövezete, a panelrengeteg és az utca törvényei belém égettek. Azt a belső erőt, ami ma is bennem él, és ami lehetővé t***e, hogy idáig eljussak.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést: miért hagytam, miért nem csaptam az asztalra, miért nem védtem meg magam még hangosabban, még kíméletlenebbül? De aztán mindig ugyanoda lyukadok ki: minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Nem bánkódom, nem rágódom rajta tovább.
Ezt a másfél évet most már tiszta nyereségként könyvelem el. Rengeteget tanultam – emberről, világról, legfőképpen magamról. Erősebb, bölcsebb és céltudatosabb lettem, mint valaha.
Most is vannak előttem akadályok, de már tudom: minden kihívást le fogok győzni. Olyan vagyok, mint a főnix: ha kell, a hamvaimból éledtek újjá, ha kell, sárkányként szárnyalok tovább – magasabbra, messzebb, szabadabban, mint eddig bármikor.
Ez az új fejezet már az enyém lesz. Teljesen! 🐦🔥