20/11/2025
„Mindazt, amit megértek, csak azért értem meg, mert szeretek.” Odaadta mindazt, amije volt, hogy segítsen azoknak, akiknek nagyobb szükségük volt rá. Pontosan így! Lev Tolsztoj gróf volt, mégis lemondott az úri öltözetekről, a luxusról és a kiváltságairól, hogy egyszerű életet éljen. Látszólag szegényebbet, de lényegében igazabbat, hitelesebbet.
„Élet vidéken. Hasznosnak lenni azoknak, akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy kapjanak. Aztán pihenés, természet, könyvek, zene. Ez az én boldogságeszményem.” Már gyerekként megért***e, hogy az érzékenység erő, nem pedig gyengeség. „Levnek mindig megvolt az a képessége – mondta unokatestvére, Alekszandra –, hogy mindent megrendítő intenzitással éljen át.” Érzékenynek lenni azt jelenti, hogy naponta tíz, száz, akár ezer életet élsz át. Ha érzékeny vagy, nem tudsz közönyös maradni, nem tudsz egyszerűen továbblépni. Ő pedig soha nem t***e ezt.
Élete során mindent megtapasztalt: hírnevet, sikert, gazdagságot; több ezer oldalt írt — regényeket, elbeszéléseket, röpiratokat és pamfleteket; megházasodott, és tizenhárom gyermeke született. Író, kiadó, férj, apa és próféta volt. De mindenekelőtt ember. „Ne beszéljetek nekem vallásról, jótékonyságról, szeretetről – szokta mondani –, hanem mutassátok meg a vallást a t***eitekben.”
Tolsztoj az erőszakmentesség első elméleti megfogalmazója is volt, és gondolatai a 20. század egy másik nagy alakját, Mahatma Gandhit is inspirálták. Halála napjáig segít***e az embereket — ezért mondták sokan, hogy bolond. Egy olyan világban, ahol csak a birtoklás számít — tárgyaké vagy akár embereké is — Tolsztoj valóban annak tűnhetett.
Egyszer egy régi barátja, aki Tolsztojjal ellentétben fényűzésben és kényelemben élt, így szólt hozzá:
„Mi értelme mindennek? Mi közöd másokhoz? Magadra kellene gondolnod.”
Tolsztoj pedig ezt felelte:
„Ha fájdalmat érzel, élsz. De ha mások fájdalmát érzed, akkor vagy igazán ember.”
