Depresszió

Depresszió Történetek, amelyeket a törött darabjaim mesélnek. Lelkisegély telefonszáma:116-123 (0-24 hívható)

10/01/2025

Hány éves vagyok?
(A megélt évek számvetése)

Nem az a fontos, hány évet éltünk, hanem hogy mennyit éltünk meg belőle igazán.

Az egyik legabszurdabb kérdés, amit feltehetünk: „Hány éves vagy?”
Mert ez semmit nem árul el arról, ki áll valójában előttünk.

Őszintén? Nem tudom. És nem is érdekel.
Mert nem az számít, hány éve létezem, hanem hány év fért már belém.

Inkább így mondanám:

Van 45 pillantás a buszon, amitől elmosolyodtam.
Van egy „hiányzol”, amit kimondtam – tudva, hogy annak, aki hallotta, már rég nem hiányzom.

Van tíz ölelés, amiből öt megismételhetetlen, mert akitől kaptam, már nincs itt.
Van két „bocsánat”, melyek közül az egyiket sosem adtam meg – még magamnak sem.

Tizenöt napot töltöttem kórházban valaki mellett, aki fontos volt,
és harminc hajnalt ébredtem valakire gondolva, aki talán sosem gondol már rám.

Kaptam talán kétszáz csókot – de csupán kettőre emlékszem igazán.

Van egy nyaram, ami végtelennek tűnt,
és három telem, ami túl hideg, túl hosszú és túl magányos volt.

Van kétezer-ötszáz álmatlan éjszakám, és könnyek, amiket elpazaroltam dolgokra, amik végül semmit sem értek.
De van négy könnycseppem, amit még évek múltán is érdemes lenne elsiratni.

Volt százötven nevetésem, amitől elállt a lélegzetem,
és ezer mosolyom, ami nem boldogságról szólt, hanem kényszerről.

Két gyerekkori kívánságom, amikhez soha be nem tartott ígéretek tartoztak.
Három tanács, amit csak évekkel később értettem meg.

Öt ágy, ahová lefeküdtem, pedig nem akartam ott lenni.
És egy – ahol bármit megadnék azért, hogy újra ott ébredjek.

Van három hibám, amit újra megtennék,
és kettő, amit minden nap megbánok.

Ezernyi vacsorám volt – de csak háromra emlékszem úgy, mintha tegnap történt volna.

Negyvenhárom hidegrázás, húsz koncert, több mint ezer film, és dalok, amiket még mindig hallok belül.

Harmincegy naplemente a parton, barátokkal, sütivel, csendben, figyelve, ahogy az élet lassan elhalad.
És legalább ötszáz naplemente, amire évekkel később is emlékezni fogok.

Kaptam öt búcsút, melyek közül egyre sosem akartam igent mondani.

Annyi szó, amit sosem mondtam ki,
és annyi, amiről inkább hallgatnom kellett volna.

Bárki, aki megkérdezi:
ennyi idős vagyok.

És fogalmam sincs, ez hány évbe fér bele –
csak azt tudom, hogy minden egyes év, minden könny és minden mosoly én vagyok.

09/30/2025

Az utóbbi időben sokszor előfordul, hogy némítanak, leállítják a követést, vagy akár le is tiltanak. Régen ez nagyon fájt.
Úgy éreztem, mindent adok, és mégis elmennek.
Mostanra megtanultam: ez nem rólam szól, hanem róluk.

Mindenkinek joga van eldönteni, kinek van helye az életében.
És nekem is jogom van ahhoz, hogy ne kapaszkodjak azokba, akik nem akarnak maradni.

Ma már nem kényszerítek senkit.
Ha valaki menni akar, hagyom.
Ha valaki elfelejt, elfogadom.

Az elengedés néha fáj, de gyakran áldás.
Áldás, mert így maradnak mellettem azok, akik valóban értékelnek.
Akik látnak.
Akik elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.

Nem vagyok mindenkié – de annak, aki marad, pont elég vagyok.

Felnőni úgy, hogy anya és apa külön élnek – nem könnyű.De még mindig jobb, mint egy olyan otthonban élni, ahol két ember...
09/30/2025

Felnőni úgy, hogy anya és apa külön élnek – nem könnyű.
De még mindig jobb, mint egy olyan otthonban élni, ahol két ember már nem szereti egymást, mégis együtt maradnak.
Ahol a szeretet helyét a veszekedések, a feszültség vagy akár a csendes szenvedés veszi át.

Sokan azért nem tudják ma, hogyan kell szeretni, mert gyerekként azt látták: a szülők nem szerették egymást, csak együtt éltek.
Nem szeretet volt, csak megszokás. Nem biztonság, csak látszat.

És azt mondják: „A gyerekekért maradok.”
De milyen példát mutatsz nekik a szeretetről, ha te sem vagy boldog?
Ha azt tanítod, hogy a szerelem fáj, lehúz, elhallgat.

Ha elváltál, ha különváltatok – ne érezz bűntudatot.
Inkább adj békét a gyerekeidnek.
Nem számít, kivel maradnak, és az sem, hogy a döntést ki hozta meg.
Ami számít: hogyan töltitek együtt az időt.

Amikor veled vannak – adj szeretetet, figyelmet, nyugalmat.
Amikor az exeddel vannak – ne bántsd azt az embert előttük.
A gyerekeknek nem kell két tökéletes szülő. Csak két ember, aki nem háborút ad, hanem békét.

Nem kell barátnak lenni az exeddel – de legyetek emberségesek egymáshoz.
A gyerekek ebből tanulják meg, mit jelent tisztelni valakit akkor is, ha már nincs köztetek szeretet.

Mert a gyerekeknek nem arra van szükségük, hogy anya és apa együtt legyen.
Hanem arra, hogy anya és apa külön is szeresse őket – békében.

09/30/2025

Mindig az voltam, aki mindenkihez odafordult.
Aki meghallgatta őket, amikor rosszul voltak.
Aki mellett ott lehetett sírni, és akire mindig lehetett számítani.
Aki igyekezett értékelni mindenkit maga körül, és mindent megtett azért, hogy senki se érezze magát egyedül.

De őszintén…
fáj beismerni, hogy amikor nekem lenne szükségem valakire,
amikor én zuhannék,
senki nem jelenik meg.

Gyakran kérdezem magamtól:
„Lesz valaha valaki, akinek én is elmondhatom, mennyire fáj?”
„Lesz valaki, akivel lehetek gyenge, sebezhető?”
Mert valahányszor eljönnek a legsötétebb napjaim, azok, akiktől legalább egy kérdést várnék,
csendben maradnak.

És a nap végén mindig azt mondom magamnak:
„Talán így van rendjén.”
Talán azért, mert én vagyok az, aki mindenkivel próbál türelmes lenni, mindenkivel próbál megérteni.

De közben megtanultam a nehezebb utat:
ne várjak túl sokat senkitől.
Egyedül erősödtem meg,
mert senki nem jön el, hogy megvigasztaljon,
vagy csak csendben velem legyen, amikor káosz van az elmémben.

Mindig próbáltam mindenkit megmenteni.
De amikor én nem vagyok jól,
ki ment meg engem?

Valószínűleg… én magam.

Nagyon szakad az eső odakint, miközben én bent készítem a kávémat. A magasból szálló cseppek ütemes zaja, ahogy a cserép...
09/28/2025

Nagyon szakad az eső odakint, miközben én bent készítem a kávémat. A magasból szálló cseppek ütemes zaja, ahogy a cseréptetőmre esnek, mindig megnyugtat és elgondolkodtat. Olyan, mintha a múltamra emlékeznék, amikor esik, mert minden csepp egy-egy emléknek tűnik, ami a fejemben játszódik le. Ezek a boldogság és mosolyok, amiket gyerekként éltem meg, amikor ugráltam a tócsákban vagy játszottam a barátaimmal, miközben egy vödör esővizet gyűjtöttünk a házunk lefolyójából.

Folyton mosolygok, ahogy kortyolom a frissen főzött kávémat, miközben emlékezek az életemben végigment küzdelmekre, az útra, a fájdalomra, amit átéltem, a megbánásokra, amiket hordozok, és a szomorúságra, amit megélek. Mindez visszatér hozzám, de értékelem ezeket a meleg gondolatokat és tapasztalatokat, mert segítenek abban, hogy a jelenben létezzem.

Imádok könyveket olvasni, még zivatar idején is. A villámok fényei és a fa leveleinek susogása megnyugtatnak, míg az eső köde és a hűvös szellő reszketést hoznak, ami feltölt energiával. Minden esős pillanatot élvezek, mert ezek azok a pillanatok, amik segítenek még jobban értékelni az életemben történő kis jó dolgokat. Az eső talán zavarhat másokat, de számomra a béke szimbóluma. Amikor hirtelen elered, lehet, hogy valakit rossz napra figyelmeztet, de nekem szerencsét hoz. Az eső az absztrakt szépség megtestesítője, egy csodálatos jelenség, ami által megtalálhatom a keresett magányt, és erőt gyűjthetek a küzdelmek után. Minden alkalommal, amikor esik, egy pillanat, amikor azt kívánom, békét és megkönnyebbülést hozzon mindenkinek, és lemoshassa a mindennapi terheket, amiket hordozunk, miközben menekülünk a szigorú valóságtól, amiben élünk. Az esőnek van egy varázsa, ami mindig megtalálja az utat a szívünkbe.

Ez az év megtört.Az elején munkanélküli voltam, és úgy éreztem, kicsúszott a lábam alól a talaj. Anyagilag sem állok jól...
09/28/2025

Ez az év megtört.
Az elején munkanélküli voltam, és úgy éreztem, kicsúszott a lábam alól a talaj. Anyagilag sem állok jól, és sokszor szorongva gondolok a jövőre. Voltak napok, amikor semmi erőt nem találtam magamban. Csak ültem, és azon gondolkodtam, meddig bírom még.

Senki sem látta, mennyit sírtam.
Senki sem tudta, hányszor estem darabokra, és szedtem össze magam újra. Majdnem feladtam. De valahogy mindig maradt bennem egy apró hang, ami azt mondta: „ne állj meg”. És talán csak ezért vagyok még itt.

Idén láttam a legrosszabb oldalamat.
A legszomorúbb, legfáradtabb, legkifosztottabb verziómat. De közben megtanultam: akkor is erős vagyok, ha össze vagyok törve. Megtanultam megbocsátani magamnak, hogy sokszor kevesebbel értem be, mint amit igazán megérdemeltem. Megtanultam értékelni magam azért, mert mindezek ellenére még mindig itt vagyok.

És mégis történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Találtam valakit. Egy embert, aki mellett először éreztem igazán, hogy lehetek boldog. Aki mellett nem kell örökre egyedül cipelnem mindent. Ő az, aki mellett először érzem, hogy nemcsak túlélhetem az életemet, hanem élhetem is. Akivel ma már el sem tudom képzelni, hogy nélküle folytassam.

Lehet, hogy ez volt az egyik legfájdalmasabb évem.
De túléltem.
És most már tudom, hogy bármi történik, újra fel tudok állni – és most először nem egyedül kell felállnom.

09/28/2025

Nem lesz mindig könnyű.
És talán most úgy érzed, hogy soha nem is lesz jobb.

Lesznek napok, amikor nem érted, miért történik veled annyi fájdalom.
Amikor belefáradsz abba, hogy azt mondogasd magadnak: „ez rendben van”.
Amikor már nem hiszed el, hogy „minden okkal történik”.

Félsz, hogy lemaradsz.
Hogy az életed nem változik, és csak ugyanazt látod, amit évekkel ezelőtt.
Kérdezed magadtól: „Tényleg mindig így kell maradnia?”

Nem tudok mindenre választ adni.
Nem ismerem a miérteket.
De tudom, hogy vannak, akik látnak.
Akik csendben figyelnek rád.
Akik büszkék rád akkor is, ha épp nem vagy a legerősebb.

Lehet, sosem mondják ki.
De szurkolnak neked.
Csendben imádkoznak érted.
Többet, mint hinnéd.

Mindannyiunknak más tempója van.
A gyógyulás, a siker nem egyszerre jön el.
De eljön.
És amikor elér hozzád, tudni fogod, hogy megérte várni.

Addig is — ha elfáradsz, pihenj meg.
De ne feledd: nem azért vagy értékes, aki leszel,
hanem azért, aki most vagy.

Nem mindig nagy dolgok tartanak életben.Néha elég egy apró feledés, egy percnyi csend, amikor nem fáj minden.A túlélés n...
09/27/2025

Nem mindig nagy dolgok tartanak életben.
Néha elég egy apró feledés, egy percnyi csend, amikor nem fáj minden.

A túlélés nem mindig győzelem.
Van, hogy csak annyit jelent: kibírtál egy újabb napot.
Összeszedted magad a darabjaidból,
és hagytad, hogy a súly ne törjön teljesen össze.

Szeretek sok mindent.
De vannak napok, amikor semmit sem érzek.
És mégis… ha megvárom, míg a vihar elcsitul,
akkor tudom: megmentettem magam egy kicsit.

09/27/2025

Egy nap rájössz, hogy semmi sem marad örökké.
Az emberek, akik ma körülvesznek, holnap talán már messze lesznek.
Még azok is, akiket a legjobban szerettél, egyszer elmennek.
Van, aki lassan kopik ki az életedből.
Van, aki nyomtalanul tűnik el.

És egyszer azon kapod magad, hogy egyedül állsz.
Hogy el kellett engedned azokat, akik sokáig a faladat tartották.
És nem érted, hogyan lehet továbbmenni nélkülük.

De hidd el, lehet.
Mert az erőd nem csak másokban van.
Ott van benned is.

És amikor mindenki más eltűnik,
akkor maradsz te –
és az a döntés, hogy tovább lépsz.

Sokáig azt hittem, a nyugalom valami nagy dolog. Valami különleges, látványos, emlékezetes. Azt képzeltem, majd egy éjsz...
09/26/2025

Sokáig azt hittem, a nyugalom valami nagy dolog. Valami különleges, látványos, emlékezetes. Azt képzeltem, majd egy éjszakai tetőn ülve találom meg, miközben a város fényeit nézzük, és a jövőről beszélünk. Vagy talán egy lassú séta közben Róma utcáin, valamikor éjfél után, amikor minden csendes, és minden lehetségesnek tűnik.

De nem így történt.

A nyugalom nem egy hely volt, nem is egy pillanat.
Egy ember lett.

A nyugalom akkor jött el, amikor egy zsúfolt nap végén lehajthattam a fejem a vállára a buszon. Amikor kimondhattam a legbanálisabb gondolataimat is, mert tudtam, ő figyelni fog. Amikor egy keddi este közepén, ok nélkül, mégis fontos volt, hogy ott van.

A nyugalom az, hogy mellette nem kell erősnek lennem. Nem kell szerepet játszanom. Csak lennem.
Együtt nevetni vele úgy, hogy messziről is felismerem a hangját. Várni vele az eső alatt, mert elfelejtettünk esernyőt hozni – és mégsem sietni sehova.

Nem olyan, mint a filmekben. Nem romantikusan tökéletes.
De valódi.
És nekem éppen ez kellett.

Tudod, hogy valaki lehangolt, amikor nem szól egy szót sem.Amikor nem keres senkit, és nem hajlandó beszélni.Lehet, hogy...
09/26/2025

Tudod, hogy valaki lehangolt, amikor nem szól egy szót sem.
Amikor nem keres senkit, és nem hajlandó beszélni.
Lehet, hogy fáradt.
Lehet, hogy szomorú.
Lehet dühös, csalódott, magányos.
Vagy mindez egyszerre.

Néha úgy tűnik, mintha nem lenne szüksége senkire.
De épp akkor lenne a legnagyobb szüksége rád — csak te nem voltál ott.

Nem azért hallgat, mert nem akar beszélni.
Azért hallgat, mert túl sokszor csalódott.
Mert megpróbált kapcsolódni azokhoz, akikben bízott,
és újra meg újra cserbenhagyták.
Belefáradt abba, hogy valaki más életébe próbáljon beleférni.
És most már nehéz neki újra megbízni bárkiben.

De bármennyire fáj is neki,
még mindig törődik.
Még mindig ott van.
És amikor már nem bírja tovább a világot,
csendben lefekszik az ágyára —
és reméli, hogy egyszer valaki megérti,
milyen nehéz elviselni ezt egyedül.

Address

123 Main Street
New York, NY
10001

Website

https://ko-fi.com/depresszio?ref=onboarding_email_founderwelcome

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Depresszió posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Business

Send a message to Depresszió:

Shortcuts

Share

Category