11/12/2025
Ausztria kiszakítása az EU családból. Ez lenne Donald Trump ÖXIT-terve?
https://www.radiohu.hu/ausztria-kiszakitasa-az-eu-csaladbol-ez-lenne-donald-trump-oxit-terve
Ausztria az amerikai nemzetbiztonsági stratégia célkeresztjében: a kiszivárgott információk szerint Donald Trump új stratégiája kifejezetten arra épít, hogy egyes uniós tagállamokat – köztük Ausztriát – „eltávolítsa” az Európai Unió politikai magjától, és inkább kétoldalú, szuverenista alapú együttműködési hálót építsen ki. A terv az osztrák belpolitikában azonnal erős visszhangot váltott ki, mert sokan úgy látják: Washington nyíltan be akar lépni az EU‑n belüli törésvonalakba, és Ausztriát eszközként használná egy szélesebb unióellenes stratégia részeként.
Donald Trump új amerikai nemzetbiztonsági stratégiájának bővebb, eddig nem hivatalosan publikált változatáról a Defense One amerikai szakportál számolt be, amelyhez – saját állítása szerint – hozzáfért a stratégiai dokumentum nyers, hosszabb verziójához. Ebben a változatban szerepel az a sokkoló passzus, amely konkrétan felsorolja Ausztriát, Magyarországot, Olaszországot és Lengyelországot mint olyan országokat, amelyekkel az Egyesült Államoknak „szorosabban kell együttműködnie azzal a céllal, hogy eltávolítsa őket az Európai Uniótól”, vagyis politikailag meglazítsa kötelékeiket az EU intézményi struktúráitól.
Az osztrák sajtóban – többek között a Der Standard, a Kurier, a Krone, a VOL.at és más portálok hasábjain – ez gyorsan úgy csapódott le, mint egy „Öxit‑stratégia”: nem formális kilépési forgatókönyvről van szó, hanem egy olyan amerikai koncepcióról, amely hosszú távon ösztönözné az unióellenes, szuverenista erők megerősödését Ausztriában.
A stratégiai dokumentum Európa‑képe kifejezetten sötét: a kiszivárgott részletek szerint az amerikai szöveg azt állítja, hogy a kontinens „civilizációs eltűnéssel” néz szembe a bevándorláspolitika és a „véleményszabadság cenzúrája” miatt, ami összhangban van Trump többéves retorikájával az európai „liberális elit” ellen.
A papír ennek alapján azt javasolja, hogy az USA ne az Európai Unióra mint egységes blokkra építse európai politikáját, hanem egy szűkebb körű, „hasonlóan gondolkodó” kormányok és mozgalmak hálózatára, amelyekben erős a nemzeti szuverenitás‑diskurzus, a migrációellenes agenda és a kulturális konzervativizmus – miközben ezek az erők maradjanak egyértelműen Amerika‑barátok. A stratégia egyfajta „Make Europe Great Again” jelszót is használ, ami egyértelmű áthallás Trump belpolitikai szlogenjére, de itt már nem a transzatlanti egység, hanem a laza, szuverén nemzetállamok Európája jelenik meg kívánatos modellként.
Kapcsolódó cikk... Bécs, Donaustadt: A terroristák már a spájzban vannak?
Ausztria ebben a koncepcióban kulcsszereplőként jelenik meg: a Defense One beszámolója, valamint az APA‑ra hivatkozó osztrák médiumok szerint a dokumentum Ausztriát olyan államként írja le, ahol erősek a „hagyományos európai életforma” megőrzésére építő, egyben Amerika‑barát politikai és társadalmi csoportok, amelyeket Washingtonnak érdemes lenne célzottan támogatnia. A szövegben állítólag kifejezetten szerepel, hogy az USA‑nak pártokat, mozgalmakat, valamint „intellektuális és kulturális szereplőket” kellene segítenie, akik a szuverenitást, illetve a tradicionális normák megőrzését hirdetik, feltéve, hogy közben nem szakadnak el az amerikai geopolitikai vonaltól. Ez a megközelítés a kritikusok szerint nem pusztán külpolitikai irányváltás, hanem nyílt beavatkozás az európai – és azon belül az osztrák – politikai térbe, amely a belső törésvonalakra játszik rá és hosszú távon gyengítheti az EU egységét.
Az osztrák belpolitikai reakciók gyorsak és élesek voltak: a beszámolók szerint a Nemzeti Tanács Európa‑vitájában a kormányzati NEOS nyíltan napirendre emelte a kérdést, és arra figyelmeztetett, hogy Ausztriának most kell egyértelműen a „szorosabb, erősebb Európa” mellett állást foglalnia. A liberálisok és más EU‑párti szereplők attól tartanak, hogy az amerikai stratégia plusz lökést adhat az Öxit‑retorikának és minden olyan erőnek, amely az uniós intézmények gyengítésében, a jogállamisági és integrációs normák fellazításában érdekelt. Ezzel párhuzamosan az osztrák közvélemény felől is érkeznek aggodalmak: több elemző és kommentár arra hívja fel a figyelmet, hogy egy olyan kis‑közepes állam, mint Ausztria, de facto kiszolgáltatottabb lenne az USA–Kína–Oroszország közötti globális hatalmi versenynek, ha az EU keretei nélkül, egyedül próbálna lavírozni.
Az európai dimenzió ennél is tágabb: Trump új stratégiája a korábbi amerikai politikától eltérően nem a multilaterális intézmények (EU, NATO, ENSZ) megerősítésére, hanem válogatott bilaterális alkukra és ideológiai közösségre épít, ami sok elemző szerint az „illiberális internacionálé” amerikai támogatását jelenti. A kiszivárgott hosszabb verzió üzenete egyszerre kettős: egyrészt nyomást gyakorol az európai NATO‑tagokra, hogy önállóbb védelmi kapacitásokat építsenek ki, másrészt viszont politikailag szétfeszíti az EU‑t, azzal, hogy egyes kormányokat a „jó”, másokat a „rossz” Európa részeként bélyegez meg. Ha ez a logika tartósan beépül a transzatlanti kapcsolatokba, annak Ausztriára nézve is komoly következményei lehetnek: nemcsak a külpolitikai mozgástér, hanem a gazdasági, kereskedelmi és beruházási környezet is polarizáltabbá válhat, különösen, ha az EU és az USA között újabb vám‑ vagy szankciós viták törnek ki.
Ausztria leválasztása az EU‑ról persze nem technikai kérdés, hanem elsősorban politikai fantomkép: sem az Egyesült Államoknak, sem egyetlen külső hatalomnak nincs jogi eszköze arra, hogy egy tagállamot „kirángasson” az unióból, ez mindig az adott ország alkotmányos döntése lenne. A most napvilágot látott stratégiai elképzelés azonban jól mutatja, hogy Washington egyre kevésbé az EU‑t mint egységes tárgyalópartnert, és egyre inkább a tagállamok közötti törésvonalak hálózatát látja, amelyben Ausztria is potenciális „ékként” jelenhet meg Németországgal és a brüsszeli intézményekkel szemben. A bécsi kormány, a pártok és a társadalom előtt így az a kérdés áll: mennyire engedi, hogy egy globális hatalmi játszma részeként definiálják, és mennyire tudja saját kezében tartani azt, hogy Ausztria hol helyezkedik el az EU‑n belül – a periférián, tranzitországként, vagy egy szuverén, de egyértelműen integrációpárti középhatalomként.
Ausztria ebben a koncepcióban kulcsszereplőként jelenik meg: a Defense One beszámolója, valamint az APA‑ra hivatkozó osztrák médiumok szerint a dokumentum
