
04/08/2025
Kakaó és Kuba:
Egy olyan hozzáállást fogok bemutatni, melynek ismerete segíteni fog mindenkinek, hogy megértse, miért mennek ennyire rosszul a dolgok Kubában.
Baracoa nevű városból kettő van, egy Havanna mellett, egy pedig nagyon keleten, Guantanamo tartományban. Ez a legrégebbi kubai város és az ország első fővárosa is egyben, teljes neve Nuestra Señora de la Asunción de Baracoa)
A csinos tengerparti városkát magas hegyek veszik körül, ahol sok, nekünk egzotikus növény terem: kávé, vanília, kókusz és kakaó is.
Most a kakaóról lesz szó.
A kakaó termelést is, mint minden termény előállítását egy állami vállalat felügyeli, az Agroerdészeti és Kókuszdió Vállalat (a cégnevek valósak lesznek, nem én találom ki).
Baracoa, a kakaótermesztés központja, a sziget teljes termelésének 85%-át adja és ebben igen kellemes gazdasági potenciál van hiszen a 2022-es 2.000 usd/tonna árról 2024-ben a kakaóbab ára felugrott az igen kecsegtető 12.700 usd/tonna árra. (Mostanság 8.000 usd/tonna)
Ezt a remek lehetőséget az állam is észrevette, és 2018-ban a svájci Bühler és az olasz Mazzetti cégtől kakaófeldolgozó és csokoládégyártó gépsorokat vásárolt. A vételár nem ismert, a hivatalos kommunikáció szerint 43 millióba került, vegyesen usd-ben és pesoban. Bevallom nekem kicsit szokatlan, hogy egy költséget ilyen abszolútérték-szerűen adnak meg 😊
A gyár a tervezett 2019-as indulás helyett 2022-ben kezdte meg a működését, de valamiért csak a kapacitás töredékét sikerült elérni, pedig a raktárakban szépen halmozódott a feldolgozatlan kakaó. A gyár kapacitása két műszakban évi 4.000 tonna, 2022 és 2024 között azonban csak 2200 tonnát dolgoztak fel összesen, de 2030-ra már 4000 tonnányi termelést irányoztak elő(*).
A tervek pedig szépek voltak, azt remélték, hogy a gépsorok által előállított termékeket exportra értékesítik, enyhítve ezáltal az ország devizaéhségét.
A termelőktől az állami Kakaószármazék Gyártó Vállalat a gépek alapanyagaként 55.000 peso (hivatalos áron kb 2300 usd, feketepiaci áron 14 (!) usd) áron vette volna meg a kakaóbabot, de nem volt pénze, így általában nem fizetett a termelőknek.
Így a modern gépek kapacitásuk töredékén üzemeltek, a raktárakban pedig elkezdett megromlani a felhalmozott kakaóbab, és cserjék sem álltak le, évről évre termeltek, fittyet hányva a gazdasági terveknek.
És ekkor jön a képbe Reyes úr (kitalált név), aki a piaci rést felismerve elkezdte felvásárolni először a romló készleteket, de nem 55.000 pesoért, hanem annak duplájáért, 100.000 pesoért, majd a friss terményeket is. Tavaly 45 tonnát vett, és biztos vagyok benne, hogy a feketepiacon váltott pénzt, ami összesen 12.800 usd összegbe kerülhetett neki. Ha a mai árakat nézzük ez jelképes, 28-szoros hasznot is jelenthetett volna a számára, ha nyersanyagként adja. De ő inkább feldolgozta, tehát ennek a többszörösét érhette el a valóságban. A termelt 101 tonna fennmaradó részét 4-5 másik magáncég vette meg, szintén dupla áron.
Összefoglalva: Reyes úrék a pangó, romlásnak induló készletekért dupla árat fizettek, gondolhatnánk azt is, hogy ez mindenkinek jó üzlet volt.
A háttér ismeretében, most már át is térnék a helyzet kubai látásmódjára.
A Granma, a Kommunista Párt hivatalos lapja a napokban rátalált a sztorira és felháborodott Reyes úr „panaszkodásán”, miszerint dupla árat fizetett az alapanyagért, miközben óriási hasznot termelt.
A social médiában az állampolgárok észrevételezték, hogy Reyes úr és a többi magáncég megrövidítette a kubai társadalmat, kihasználva a Forradalom vívmányait és a gazdag kubai termőföld előnyeit, mindezt a maga anyagi gyarapodására fordítva, holott megtehette volna, hogy az Agroerdészeti és Kókuszdió Vállalattól megveszi 55.000 pesoért a kakaóbabot és a Kakaószármazék Gyártó Vállalatnak adja, hogy az el tudja kezdeni az ország számára devizabevétellel kecsegtető exportot.
A Granma elkezdte keresni a felelősöket. Megállapította, hogy már eleve nem kellett volna ilyen magáncég létrehozását engedélyezni, hiszen már akkor is sejthető volt, hogy mire megy ki a játék.
A hír hallatán Mayelín Frómeta Alayo, Baracoa polgármestere -gondolom a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel, hiszen a magáncégek felvásárlása évek óta dupla nyereséget jelentett az állami cégnek- megtiltotta a kakaóbab magáncégeknek való eladását, valamint úgy határozott, hogy a jövőben egyálétalán nem lehet ilyen tevékenységgel magáncégeket létrehozni.
A Granma szerint az ügyeskedők (akik dupla áron felvásárolták a raktárakban pangó készletet) 10 millió pesonyi nyereségre tettek szert, így mérve végső és legerősebb csapást a fogyasztókra (Valóban ezt a kifejezést használták: „a la par de que –«magia» de los precios– descargaba sobre los consumidores el golpe final y más fuerte.)
(*) Baracoában a 2022-es 1100 tonnás kakaóbab termelés 2023-ra 700 tonnára, 2024-ben 380 tonnára csökkent, idénre már csak 150 tonnát remélnek.
A hivatalos jelentésekben persze a hurrikán és egyéb természeti jelenségek szerepelnek a csökkenés okaként, de azért a fentiekből kitűnik, hogy a termelők egyszerűen nem a Kakaószármazék Gyártó Vállalatnak adják el a termést, hanem magáncégeknek.