¿Qué es el sitio web?

https://www.facebook.com/494240067278313/

Kubai kisokos, Havana (2025)

27/09/2025

Maduro Venezuelában előre hozta a karácsonyt október 1-jére.
Igen, ez nem vicc.
Nézzük meg előbb, mi is ennek a hírnek a háttere, utána egy kis kocsmafilozofálgatás következik 😊

A venezuelai kormány szempontjából ez lehet akár egy racionális döntés is, hiszen már volt erre eset pl 2019, 2022-ben és 2024-ben is.
Idén azért hozták előre a karácsonyt, mert az amerikai drogellenes intézkedések a közelmúltban 3, Venezuelához köthető drogcsempész hajót lőttek ki.
Országon belül ez félelmet, felháborodást és ezzel együtt a kritikus hangok felerősödését jelentette, tenni kellett valamit. Ők arra gondoltak, ha ismét előre hozzák a karácsonyt, akkor hamarabb lesz lehetőségük a karácsonyi intézkedéscsomagokat elindítani, ajándékok, utalványok, segélyek formájában, így csillapítva a növekvő engedetlenséget.

Ennyi a hír, amit sokan teljes értetlenséggel fogadtak, én is elgondolkoztam, hogy velem van-e a baj, hogy ezt megütközéssel olvastam vagy neki van-e igaza, hogy úgy alakítja a dolgokat, hogy számára kényelmes legyen ?
Vagy csak a szocialista berendezkedésű országokból származó hírek abszurdak ennyire, hogy felugrik a szemöldökünk?
Vagy ez nem a szocialista/kapitalista mentalitásból fakad, hanem a diktatúra ösvényén öles léptekkel haladó kormányok produkálnak ilyen híreket?

Szerintem mindkét lehetőség benne van ebben a döntésben, de én inkább arra hajlok, hogy mára a politizálás fordult át az értékek(vallásszabadság, igazságosság, társadalmi konszenzus elérése, stb) és az érdekek (hatalommegtartás, tömegbázis építés, gazdasági előnyök, stb) mentén való politizálásba.

Ha visszanézünk Mandelára, Churchillre, láthatjuk, hogy pár évtizeddel korábban az értékek sokkal hangsúlyosabbak voltak, mint az érdekek (Churchill pl kinevezése után a parlamenti többsége ellenére behívta a kormányába a Konzervatívokat és a Munkáspártot, mondván hogy a vészterhes időben társadalmi egységet kell építeni még akkor is, ha a kormányzóképessége vagy a kormányzati elképzelései szenvedhetnek csorbát )
Mára ez már elképzelhetetlennek átszik, és nem kell ehhez másik földrészre menünk, hogy ezt belássuk, ugyanis az életképtelensége miatt megszűnni látszik az ideológiák menten való politizálás. A 20 másodperces Tiktok és Reels videók elterjedésével már csak nagyon szűk kör olvas 200 oldalas politikai esszéket, filozófiai eszmefuttatásokat, mert az információs cunamiban fél percenként ér bennünket akár egymástól teljesen eltérő megközelítése is egy eseménynek és mi hajlamosak lettünk annak igazat adni, aki szebb, humorosabb, jópofább stílusban adja elő a mondandóját.
Emiatt az említett ideológiák (értékek) mentén való politizálás átcsapott populizmusba, hiszen nincs idő és közönség sem a hosszabb viták lefolytatásához, a tömegeket gyors, egyértelmű és egyszerű megfogalmazású üzenetekkel lehet elérni (az érdekek mentén).
Gondoljunk csak bele, mennyire elképzelhetetlen ma olyan TV műsorokat látnunk, mint a 90-es években nagy sikernek örvendő Össztűz c. műsor, ahol politikusokat hívtak be és bármit lehetett kérdezni tőlük, de egyben lehetőségük volt a saját gondolataikat is megosztani.
A Fidesz a rendelkezésére álló anyagi erőforrásokat felhasználva hetente több közvélemény kutatás rendel és használ, felmérve, merre érdemes vinni a politikát vagy a közbeszédet. Nincsenek értékei, ideológiája, a lényeg az, hogy a tömegek szkennelésével arra hajoljon, amerre az erősebb szél fúj.
Magyar Péter sem feltétlenül azért nem vállal fel véleményt a megosztó kérdésekben (Ukrajna, LMBTQ, stb), mert nincs erről gondolata, hanem mert nem akarja megosztani a szépen gyülekező szavazóbázisát.
Igen, ez a populizmus. És bár ennek szónak a múlt század 30-as éveiből fakadóan kellemetlen kicsengése van, be kell látnunk, hogy mára már csak ez tud eredményt elérni, szavazókat maga mögé állítani és nem pl a szociáldemokrácia gondolataival való azonosulás.

Ha mindez megfelelő hatalommal párosul, akkor jön az, hogy egy 2000 éves vallás egyik legnagyobb ünnepét tetszés szerint manipulálhatjuk a saját céljaink érdekében.

Az ébredező amerikai-venezuelai konfliktusra visszatérve Kuba ugyan támogatja Venezuelát, de kijelentette, hogy nem fog hadba szállni Venezuela mellett az USA-val.

22/09/2025

Eszembe jutott még egy magyar-kubai kapcsolat, bár talán kicsit erőltetett 😊

Az első kép a kubai Forradalmi Múzeumból származik. A baloldali M1-est Camilo Cienfuegos használta, de a jobboldali Che Guievara Cristobal karabélya
A második képen Fidel, szintén Cristobal karabéllyal.

Talán sejthető, hogy a Cristobal karabély lesz a mai írás középpontjában, ugyanis egy magyar mérnök, Király Pál , tervezte és Kovács Sándor által alapított és menedzselt dominikai fegyvergyárban gyártották. Egy darabig Király karabélynak is nevezték, de a spanyol nyelvben a Cristobal jobban hangzott.

A Dominikai Köztársaság iparosítási és militarizációs törekvéseinek központi eleme volt a San Cristóbal-i fegyvergyár, a La Armería, amely Rafael Leonidas Trujillo diktátor (1930–1961) uralma idején működött. A gyár létrehozása mögött több tényező állt, többek között az, hogy az amerikai kormány megtagadta a fegyvereladást a Trujillo-rezsimnek. Fontos szempont volt, hogy bár támadás nem fenyegette az országot, a külföldön élő, Trujillo ellenzékének tartott csoportok erősen szervezkedtek, pl Kubában.
A fegyvergyár közvetlen előzménye az 1947. február 10-én megalakult Hispaniola konzorcium volt, amelynek célja a kereskedelmi és iparvállalatok létesítése és fejlesztése volt. Miután a konzorcium első létesítménye, egy cipzárgyár kudarcot vallott (egy hét alatt több cipzárt gyártott, mi t amennyit az egész Karib-térség egy év alatt felhasznált), a magyar Kovács Sándor (Alexander Kovács) került a vezetés élére. Kovács érkezése 1946 decemberére vagy 1947. január 8-ára tehető. Kovács, akit a gyár atyjaként és lelkének tekintettek, tervezte meg a fegyvergyár létrehozását, és ő hívta meg a szükséges szakembereket is, köztük Király Pál mérnököt.

Király az I. világháborúban tüzértiszt volt, majd a trianoni korlátozások miatt (nem lehetett fegyvert fejleszteni), Svájcba ment a SIG fegyvergyárhoz.
Itt saját szabadalmat hozott létre, mely az addig ott gyártott fegyverek átalakításáról szólt.
Miután Magyarországon 1928-ban ismét megindultak a fegyverfejlesztések, 1929-ben haza költözött, és a Danuvia gépgyárnak tervezett fegyvereket, de a SIG-nél is érvényes szerződése volt. Még ebben az évben tervezte meg a KD Danuvia pisztolyt (ebből fejlődött ki a híres Walther P38). Magyarországon először a Király-géppisztolycsalád első változatát (39 M.) rendszeresítette a Királyi Honvédség. A Danuvia nem alkalmazta őt munkavállalóként 1929–1944 között, a szabadalmi jogdíjaiból és fegyvereinek gyártása után kapott Danuvia-bevételrészből élt. 1932-ben egy öntöltőpuskáján először alkalmazott csőszájféket, 4 évvel megelőzve az elsőnek kikiáltott Szergej Gavrilovics Szimonovot. De nem mennék bele nagyon a technikai dolgokba, a lényeg, hogy Király Pál meghatározó fegyvermérnök volt, modern fegyvereket fejlesztett, melyeket a magyar hadsereg is elkezdett használni, de a valódi kibontakozására Dominikában került sor.
1944-ben(?) elhagyta az oszágot, és egy svájci kitérővel Dominikába utazott.

A dominikai gyárban a fegyvergyártás 1948 elején kezdődött meg frissen beszerzett francia, olasz, német és svájci gépekkel, San Cristóbal településen, a volt cipzárgyárban.
Kovács a gyárba magyar szakembereket hívott, többségük mérnök volt.

A fegyvergyár vezetéséért Alexander Kovácsot 1954. november 16-án tiszteletbeli tábornokká, majd 1957. január 2-án tiszteletbeli vezérőrnaggyá nevezték ki. Kovács 1957. november 21-én hunyt el Santo Domingóban.
A gyár Trujillo 1961. május 30-i kivégzését követően hanyatlásnak indult, és a fegyvergyártás helyett polgári célú termékeket kezdtek gyártani.
A fegyvergyár Kovács 1955. évi kijelentése szerint mintegy 1500 embernek és családtagjaiknak adott munkát és kenyeret. A források szerint a külföldiek száma 200 és 300 fő között mozgott. A magyarok – akik között altábornagyok (pl. Cziegler Gusztáv, Stirling László, Matoltsy Elek) és más tisztek is voltak – az irányító és fontos technikai pozíciókat tartották kezükben. A magyar mérnökök fizetése havi 400 és 800 peso között mozgott, szemben a dominikai fegyvergyári munkások 100 pesós havi fizetésével.(akkoriban 1 peso = 1 usd)
A gyártás megindulása után (1948 elején) az össztermelés egy 1949-es jelentés szerint havi 200 kisebb fegyver volt, de fegyvereket és más hadifelszereléseket is javítottak.
A fegyvergyár terve ötmillió dominikai peso befektetést irányzott elő. A tervben szereplő főbb fegyvertípusok tervezett éves termelése a következő volt:
• Automata pisztolyok (8 mm): 10 000 – 15 000 darab
• Ismétlőfegyverek (7/35 mm): 10 000 – 15 000 darab
• Gyalogsági puskák: 20 000 – 30 000 darab
• Gépfegyverek (különböző átmérőjű): 1000 darab
Ezeken felül nagyszámú tüzérségi eszköz és ágyú gyártását is tervezték.
A gyárban a Király féle gépkarabélyt, Ma**er puskákat, automata Beretta fegyvereket, .50-es kaliberű Thompson géppuskákat és kisebb mozsárágyúkat gyártottak. Lőszerek tekintetében 7.30 mm, 9 mm, 20 mm és 40 mm-es lövedékeket állítottak elő, a rosz nylevek szerint nem volt licenszerződésük a hivatalos gyártóval, azaz feketén termeltek.
Kovács 1950-ben kijelentette, hogy normál körülmények között évente 10 000 darab automata fegyvert tudnának gyártani, de ha az USA segítené a gyárat, ez a szám évi 50 000, sőt 100 000 darabot is elérhetne.
A gyárról, termelésről, bevételekről szóló, nagyon részletgazdag forrásokat most nem citálnám ide, a lényeg, hogy a gyár 250 ezer Király gépkarabélyt gyártott, melyek szétszóródtak a Karib-térségben, így kerülhetett Kubába is és a Forradalom egyik ikonikus fegyverévé vált.

21/09/2025

Sajnos a kubai helyzettel kapcsolatban egyszerűen nem léteznek pozitív hírek és már írtam régebben, hogy nem akarom folyton ekézni az egyik kedvenc országomat, úgy gondoltam bevezetek ide egy másik kedvenc témámat, a „kincsvadászatot”, pontosabban a vízalatti régészetet.

A kincsvadászat izgalma gyerekkorom könyveiből eredeztethető, és jelenleg is sok 8-10 év körüli fiút érdekel (lányoktól még nem hallottam, hogy csillogó szemekkel meséltek volna Schliemannről vagy Carterről), de kb 14 éves korukra általában már ki is növik.

Én nem 😊
Az életutam úgy hozta, hogy 35-38 évesen lobbant fel bennem ismét az érdeklődés eziránt olyannyira, hogy már nem csak álmodozhattam róla, hanem tehettem is érte, például elvégeztem egy ezirányú egyetemet, ami az első lépés volt.

Hogy mi is ez a „kincsvadászat”(*), milyen infók alapján dolgoznak, hogy kell ezt elképzelni, milyen jogi vonzatai vannak, ezt szeretném bemutatni több posztban is, sok érdekes adattal.

Talán a legismertebb és legtanulságosabb Mel Fisher, az azóta legendássá vált kincsvadász története már erősebben meg tudja mozgatni a fantáziákat.

Ő és rakománymentéssel foglalkozó csapata 1969-ben kezdte a tragikus és könyörtelen, 16 éven át tartó kutatását amely végül sikerrel zárult.
A kutatás fő célja az erősen felfegyverzett Nuestra senora De Atocha nevű spanyol hadihajó volt, mely egy kincsekkel megrakott flottát volt hivatott védeni a támadásoktól, ezért almiranta, azaz a hátvéd pozíciójában követte a flottát. A kor szelleméhez méltóan a nevét a legszentebb madridi ereklye után kapta. A hajót 1620-ban építették Havannában a spanyol Udvar megrendelésére. 550 tonnás volt, majdnem 40 méter hosszú és az árboca is meghaladta a 10 métert, szóval tipikus XVII.századi galleon volt. Már az első útját sem kísérte szerencse, mivel a feljegyzések szerint az árbóca eltört és ki kellett cserélni.
Második és egyben utolsó útjára 1622-ben indult, a bajt az abban a térségben az akkor még nem kiismert és erős viharok okozták: szeptember 6-án a flottát szétszórta a vihar, 8 hajót elsüllyesztett.
Az Atocha fedélzetén 265 ember volt, de közülük csak öten élték túl a szerencsétlenséget: három matróz és két rabszolga, akik a törött árboc csonkjába kapaszkodva jutottak partra. A rakománya mai értéken kb 450 millió USD volt: 24 tonna ezüst rúd, 1038 nemesfém rúd, 180 ezer ezüst peso, 582 réz tömb 125 aranyrúd, 350 ölnyi indigó, 525 bála dohány, 20 bronz ágyú és 1200 font súlyú megmunkált ezüst. Ezeken felül természetesen a hajó legénysége is magával vitte azt, amit sikerült összerabolnia az indiánoktól, főleg drágaköveteket és aranytárgyakat.
Ezt tudták természetesen a kortársak is, és röviddel a szerencsétlenség után meg is próbálták a rakomány nagy részét megmenteni, annál is inkább, mert a hajó csupán 15-18 méter mélyen feküdt és a túlélők pontosan meg tudták határozni a roncs helyzetét. A kísérlet nem sikerült, mert az elárasztott hajótestbe vezető lejáratok be voltak deszkázva. A túlélők megjelölték másik két elsüllyedt hajó, a Santa Margarita és a Nuestra Senora del Rosario helyzetét is, de az október 5-i nagyobb hurrikán tovább rombolta az Atochát, de most már igen alaposan szétszórta az addig egyben lévő roncsokat.
Közel 60 éven keresztül a kor szerencsevadászai, kalandorai próbálták megtalálni a mesés kincseket tartalmazó roncsot, de ez csak jóval később sikerült—Mel Fishernek, de ő is igen nagy árat fizetett érte.
Az 1970-es évek technikai szintje meg sem közelítette a mait: Fisherék fő felszerelése a ventillátoros terelőlap volt, mellyel a homokot „fújták” le a vélt tárgyakról, de segítette őket egy speciálisan a víz alatti használatra átalakított proton magnetométer is. Hosszú évekig keresték a roncsokat, volt úgy, hogy hónapokig nem találtak semmit az ég világon. Lelkesedésüket életben tartotta azonban egy-egy néha előbukkanó tárgy, amelyből arra következtettek, hogy jó nyomon járnak.
1973-ban találtak 3 ezüstrudat, melyeken a fellelhető véseteket összehasonlították a fennmaradt rakjegyzékkel és már tudták, hogy nagyon közel járnak a hajótesthez és a rakományhoz. Rá két évvel Dirk Fisher –Mel Fisher fia- egy nap talált három bronzágyút, melyet szintén az Atocha-hoz tartozónak véltek. Másnap azonban tragédia történt: Dirk, a felesége Angel és Rick Gage nevű búvártársuk egy csónakbaleset következtében felborultak és vízbefulladtak. A szomorú tragédia ellenére Fisher és csapata rendíthetetlenül kitartott eredeti célja mellett és tovább kutattak a már nagyon közelinek érzett roncs után.
1980-ban (7 évvel az első komolyabb lelet után !) megtaláltak a Santa Margarita maradványaiból egy meghatározható részt, szerencséjükre ezek éppen vésetekkel ellátott aranyrudak voltak, na meg drágakövek és ezüst érmék. Május 12-én Kane, Mel Fisher másik fia felfedezte a Margarita egy komplett, egyben maradt darabját, mely a hajótest azon része volt, ahol a ballaszt köveket és a vas ágyugolyók voltak.
Rá nyolc nappal Kane, a kutató hajó kapitánya a következő üzenetet küldte apja főhadiszállására: „Dobd el a térképeket, megtaláltuk a fő darabokat.” Pár nappal később már azonosítani is tudták a halomban heverő, korallal bőségesen beágyazott ezüstrudak véseteit és megbizonyosodtak róla, hogy a roncs- már ami maradt a roncsból- valóban az Atocháé.
Ezzel megkezdődött az „ásatás”. Duncan Matthewson, Mel Fisher vezető régésze az egész országból összegyűjtött egy csapatnyi régészt és restaurátort, hogy biztosítani tudják a kiemelt leleteket, mivel az évszázadokig a sós vizű sírban fekvő tárgyak elpusztultak volna szakszerű konzerválás hiányában.
A végén jön a mára már ritkaságszámba menő csattanó, mely Mel Fishert méltán emeli nemzeti hőssé: természetesen amellett, hogy alaposan meggazdagodott, a megtalált és kiemelt kincseket, tárgyakat Fisher nem tüntette el orgazdákon keresztül, hanem alapított egy múzeumot, ahol mai napig is láthatóak az Atocha és a Santa Margarita konzervált darabjai.

Ez a fenti történet nagyon jól jelképezi a kincskeresők életét, mely tele van veszéllyel, tragédiával, de ha valaki kitartó és nem sajnálja az időt és fáradságot a kulcsfontosságú levéltári kutatásokra, és nem szegi kedvét a hónapokig, évekig tartó, pénztárcát fonnyasztó sikertelenség, előbb utóbb sikerre viheti.

Mielőtt azonban bárki is belevágna ebbe a szép hobbiba, első dolga kell legyen a jogi környezet megismerése !
Kínai bölcsesség, hogy nem a cél a fontos, hanem az odavezető út.
Na ez halmozottan igaz a víz alatti régészetre.

20/09/2025

Ez a hír is csak Kubából érkezhetett

Diaz-Canel egy országos videokonferencián, az egyre hosszabb ideig tartó áramszünetekre reagálva „leszidta”az Elektromosenergia-unió hatóságait, mert rosszul kezelik az áramszüneteket. Arra szólította fel őket, hogy az áramhiányt igazságosabban osszák el (a hiányt elosztani is kubai specialitás), mivel a nagyvárosokba, tartományi székhelyekbe kevesebb áramszünet jut, mint a többi városba. Szerinte a nagyvárosok túlságosan védettek az áramkimaradásoktól, nem úgy, mint az ország többi része, ahol 25 órás áramszünetek is előfordulnak.
Az ország összes tartományának kommunista pártfőtitkáraival tartott konferencián az egész országot sújtó kritikus energia- és vízellátási helyzetet is tárgyalták. Megoldások felajánlása helyett Díaz-Canel a régiókat hibáztatta, hogy nem osztják el igazságosabban az áramszünetet.
Azt állította, hogy a tartományi fővárosok túlzottan védettek és hogy az áramkimaradásoknak igazságosabbnak kellene lenniük. A hiány hatékonyabb elosztására vonatkozó javaslatot sokan értetlenkedve fogadták, mivel az nem foglalkozik a válság lényegével: az ország energetikai infrastruktúrájának elavultságával, a beruházások hiányával, ivóvíz-, élelmiszer- és gyógyszerhiánnyal és úgy általában a rossz gazdálkodással, amely az elmúlt években súlyosbította a helyzetet.
Díaz-Canel a „forradalmi éberség” fokozásának szükségességét hangsúlyozta a megnövekedett bűnözés miatt. (Négy hónapon belül a második rendőrt ölték meg)
Manuel Marrero Cruz miniszterelnök is egyetértett Díaz-Canel kritikájával, és a helyi vezetőket támadta , akiket szerinte túlterhel a válság. Marrero Cruz problémaként értékelte, hogy a vezetők „nem úgy viselkednek, mintha háborúban állnának”.
Marrero szerint a tartományoknak a mindennapi kihívásokra a helyi szinteken kell megoldást találniuk. „Az energiahelyzet és az üzemanyaggal kapcsolatos problémák túlterhelik sok káder képességét a hatékony megoldások megtalálására”, miközben a sziget gazdaságát mély, strukturális válság rombolja

Több városban és Havanna több kerületében is az emberek az utcára mentek, hogy tiltakozzanak a víz és áramhiány miatt. Hivatalos, kormányzati adat szerint a kubaiak 30%-a nem fér hozzá napi szinten az ivóvízhez.

A konferencián a központi kormányzat által javasolt intézkedések egyike az volt, hogy a tartományi, kerületi pártküldöttek hagyják ott a napi munkájukat és teljes munkaidőben a válság által sújtott lakosság ideológiai nevelésével foglalkozzanak.
Küldetésük az lenne, hogy hallgassák meg a kubaiak sérelmeit és ideológiailag meggyőzzék őket arról, hogy egyszer minden jobbra fordul és hogy a Forradalom vívmányai legyőzhetetlenek.

12/09/2025

Újabb áramszünet pusztít Kubában

Szerda reggel leállt a matanzasi Guiteras erőmű, ami magával rántotta a sziget teljes áramellátását, így ismét áram nélkül maradt több millió kubai.
A gondok már vasárnap kezdődtek, akkor még csak az ország nyugati felében szűnt meg a szolgáltatás, 12 órás áramkimaradások voltak. A sajtóban nyugalomra intették a lakókat, mondván, „kedvezőtlen időjárási körülmények” és a keleti régióban tapasztalható alacsony energiatermelés okozta a kimaradást. A blokádot most nem említették.

Mára néhány erőművet sikerült csak szinkronizálni, ezek már újra termelnek, de többen nem tudtak elindulni.

A kórházakban elhalasztották a műtéteket és a hivatalos sajtó elmondása szerint a kórházak generátorainak 24 órára elég üzemanyaguk van, ezek lassan kimerülnek.

Az egyetemeken őrbizottságokat állítottak fel, akik éjjel folyamatosan járőröznek az épületekben és a környéken, nappal pedig tanítás van, ugyanis időszakosan az egyetemek generátorait egy-egy órára bekapcsolják.

Történik mindez az után, hogy tavaly szeptemberében Diaz-Canel bejelentette, hogy idén nyártól már nem kell számítani nagy áramszünetekre, mert sok napelemparkot adnak át és ezek termelése meg tudja oldani a kimaradásokat.

Valóban, azóta több napelemparkot is átadtak, némelyiknél felmerült az a probléma, hogy nem őrizték megfelelően és így a helyi szakemberek elkezdték szétkapni ezeket. Viszonylag hamar észrevették a rablást, de csak azért, mert a közeli városban olcsó napelem táblák tűntek fel a házakon.

A hivatalos sajtó hónapokig a napelemes energiatermelő parkok felavatásáról áradozott, a kormány pedig reménnyel töltötte el a kubaiakat, hogy nyártól már rendbe jönnek az áramellátási gondok.

A mostani áramszünetekre reagálva az Energiaügyi és Bányászati Minisztérium (MINEM) és az UNE illetékesei kijelentették, hogy a „ napenergia szakaszos”.
áradozott, a kormány pedig reménnyel töltötte el a kubaiakat, hogy nyártól már rendbe jönnek az áramellátási gondok.

A mostani ramszünetekre reagálva az Energiaügyi és Bányászati Minisztérium (MINEM) és az UNE illetékesei kijelentették, hogy a „ napenergia szakaszos”.

03/09/2025

Kínai szakemberek több, mint 3 évvel a 2022. augusztusi robbanás után telepítették egy új üzemanyag-tároló tartály alumínium kupoláját hétfőn a Matanzas szupertanker bázison.

Az építkezés idén márciusában kezdődött el több, mint, 2,5 évvel a robbanás után és most is csak a tetőkupolát illesztették még helyre. Azért írom, hogy csak, mert az ukrán csapások által megsemmisített orosz tartályokat heteken belül pótolják.

A hűtő- és tűzvédelmi rendszerek, az automatikus és elektromos alkatrészek telepítése valamint a tartály tömítettségét ellenőrző hidraulikai vizsgálat, korróziógátló kezelés, a külső festés és a csővezetékek telepítése még hátravan, tehát vélhetően 2026-ban lesz képes újra kiszolgálni a Guiterras erőművet. (Ha az éppen működni fog)

Az újjáépítési terv állítólag jelentős biztonsági fejlesztéseket tartalmaz az eredeti berendezésekhez képest. A munkálatokat két különálló, egymástól 110 méter távolságra lévő platformon végzik, és modern villámhárító rendszereket, megerősített töltéseket és korszerű tűzvédelmi rendszereket foglalnak magukban.

A kubai híradások kiemelték, hogy a romokból három, egyenként 50 000 köbméter üzemanyag-kapacitású új raktárat kínai szakemberekkel együttműködve építenek, míg a negyediket kizárólag kubai munkások keze munkáját fogja dícsérni.

A 2022-es robbanásról itt írtam:
https://www.facebook.com/kubaikisokos/posts/pfbid02N773D8XqPr3tqTmhkj33FK6fx4Ji9UqbkmAgokC3VcnLjwZKNMCQcdB3yN4Yck2Fl

01/09/2025

Diaz-Canel vietnámi látogatása kapcsán pár gondolat a két ország kapcsolatáról

Ha komolyabban beszélgetek kubaiakkal az ország gazdasági helyzetéről, a kilábalás lehetőségeiről, mindig szóba kerül a kínai és a vietnámi modell adaptálhatósága.

Mindhárom ország a szocialista/kommunista berendezkedést preferálta, de az évtizedek alatt megtett út eredménye nagyon eltérő. Kína világhatalom lett méreténél és adottságainál fogva, Vietnám egy élhető piacgazdasággá alakult, Kuba pedig gazdasági szempontból totális csőd lett.

Pedig a háború alatt Kuba segítette Vietnámot, évente 10 ezer tonna cukrot, orvosokat, baromfi és szarvasmarha genetikai központot adományozott, na és persze küldött néhány katonai tanácsadót is.

Vezetői szinten csak Raul találkozott Ho Si Minh-hel 1966-ban, innentől indultak a segélyszállítmányok, Fidel pedig csak 4 évvel a vietnámi vezető halála után, 1973-ban utazott Vietnámba, pedig a távolból nagyon jól megértették egymást: Fidel a Coppeliából küldött fagyit, valamint a Ho Si Minh birtoka melletti tóba szépen brekegő békákat is.
Fidel az első külföldi vezető volt, aki a háború alatt meglátogatta a déliek államát, noha ez extrém veszélyes út volt számára.

Aztán az a nagyon szegény ország, amely gazdasági segítséget kapott Kubától, piacgazdaságra váltott és gyorsan fejlődő társadalommá vált, amely napjainkban viszonozza a központosított tervezéshez ragaszkodó elszegényedett Kubát.
Mára Vietnám a Mariel speciális gazdasági övezetben a második legnagyobb befektető, ezen felül rengeteg élelmiszeralapanyagot (rizst,liszt, stb) adományoznak Kubának, annak ellenére, hogy a sziget maga is rizstermelő ország.
Egyedüli államként egy pilot projektet hozott össze Vietnám Kubában, ahol nagy földterületet kaptak „önálló” tevékenységre A projektben a vietnámiak a technológiát, a vetőmagokat, gépeket adták bele, sőt még utakat is építettek a földekhez. A kubaiak a munkaerőt és a földet adták.
Ez a projekt nem muzsikál túl jól, mert induláskor a vietnámiak látták, hogy a föld gazos, nincsenek csatornák és a megbeszélt, a marabuk (invazív keményfa, faszén alapanyagként használják) kiirtására megadott időpontot nem tudták tartani a helyiek
Azóta a termelés zajlik, a számok jók, csak egy bökkenő van: a projektgazda vietnámi cég nem tud hazautalni 300.000 dollárt, mert nincs a bankban ennyi deviza. Május óta próbáloztak, elmentek a legfelső szintekig is.
Pont ezért, Diaz-Canel a mostani látogatása alatt speciális bánásmódot ígért a vietnámi cégeknek, sőt gyógyszeripari licenszeket adtak vietnámi Genfarma Holdingnak, akik Vietnámban fognak előállítani kubai fejlesztesű vakcinákat és biotechnológiai termékeket.

Látható, hogy 6 évtized alatt mennyire lehagyta Vietnám Kubát, tehát ebben az összehasonlításban nem a szocialista-kapitalista állami berendezkedés közötti különbség döntött.

De akkor mi?
Egy volt, Vietnámba rendelt kubai nagykövet, Fredesmán Turro szerint a vietnámiak „államilag ellenőrzött piacgazdaságot fogadtak el, nem szabadpiaci gazdaságot, miközben úgy döntöttek, hogy fenntartják a szociálpolitikát (...). A szegény területeken infrastruktúrát építettek, villamosítottak, új politikákat vezettek be a parasztság számára, és elkezdtek egy folyamatot, amelyet „a közszolgáltatások társadalmasításának” neveztek, ahol elkezdtek díjat felszámolni például az oktatásért és az egészségügyért”
A volt tisztviselő egy fájó pontra is kitér, amelyet a sziget termelői, önálló vállalkozói és kisvállalkozás-tulajdonosai már régóta követelnek. „Ennek a vietnámi megújulási folyamatnak az egyik kezdeti intézkedése a termelőerők felszabadítása és fejlesztése volt” – mondja, bár hangsúlyozza a kommunista párt fontosságát is a folyamatban, és hogy „Ho Si Minh gondolatai továbbra is a vezérelvek közé tartoznak”.
Turró, amikor arról kérdezték, hogy Kuba milyen intézkedéseket tehetne a vietnami piacra való betörés érdekében, intelmeket is megfogalmaz:
„Több kezdeményezésre, több kreativitásra van szükség”, és hangsúlyozza, hogy a kubai félnek meg kell értenie, hogy az ázsiai országban szabad verseny van, és az üzletkötés nagyon nehéz is lehet. „Ha például egy kubai vállalat kávét fog árulni – ami jelenleg nincs így –, tudnia kell, hogy számos vietnami kávémárkával kell versenyeznie, beleértve a külföldi kávémárkákat is”
„Vietnámban a gyógyszervásárlások pályáztatás útján történnek. Végig kell menni egy pályázati folyamaton, és – ez nem titok – ezeket a pályázatokat néha a nagy, transznacionális gyógyszeripari vállalatok nyerik meg, amelyek uralják a globális kereskedelmet” .

Egyben várjuk kihelyezett helyszíni tudósítónk, Pataki jelentkezését 😊

29/08/2025

Egy kicsit nagyobb figyelem irányul Venezuelára most, hogy Trump odavezényelt 4-5 ezer tengerészgyalogost és néhány hadihajót a környező vizekre.
Az indok a „Napok kartellje” nevű bűnözői hálózat elleni fellépés, de ha emlékszünk az El tren de la Aragua kartellre, a kábítószercsempészek elleni hadviselés már Trump hivatalba lépésének másnapján is téma volt, erről itt olvashattok bővebben:
https://www.facebook.com/kubaikisokos/posts/pfbid0fn3DPGry22gPsVzHKQkBDzKd1eAbzqokBiHGEfrbqX9euTLMEWfWJNMqkFPjzkiKl

"A modern korban először állunk valóban támadásban a szervezett kartellek ellen, amelyek mérget – halálos mérget – pumpálnak városainkba, és ez csapatmunka” – mondta Rubio a Fehér Házban tartott, élőben közvetített kabinetülésen .

Februárban Washington terrorszervezetnek nyilvánította Mexikó számos legbefolyásosabb kartellét , köztük a Jalisco New Generation, a Northeast, a New Michoacán Family és a Gulf kartellt, valamint a salvadori Mara Salvatrucha kartellt.

A Cartel de los Soles egy újabb típusú ellenség, mivel nem drogszakemberek álltak össze, hogy ugyanazt csinálják, mint az elődeik, hanem ez leginkább egy korrupt világhálózat, melynek vannak droglaborjai, állami vezetői, végrehajtó emberei is és kapcsolatban áll az Iszlám Forradalmi Gárdával és a Hezbollah terrorszervezettel.
Egy jelentés szerint az elmúlt két évben nemzetközi nyomozók egy többszintű hálózatot figyeltek meg, amely ötvözi a szervezett bűnözést, a titkos állami támogatásokat, a pénzmosást és a terrorszervezetek finanszírozását. A koordinációs központ Dubaiban található, ahol négy, nemzetközi kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó, dél-amerikai és közel-keleti bűnözői klánokhoz kötődő személyt azonosítottak, de fő működési területe a kolumbiai drogot -vélhetően- állami segítséggel terjesztő Venezuela.

Már a kartell elnevezés is furcsa, mert kendőzetlenül állami beavatkozásra, közreműködésre utal. A nevét ugyanis onnan kapta, hogy 1993-ban két venezuelai hadosztálytábornokot kolumbiai kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítottak, az elnevezés az ő váll lapjaikon lévő rangjelzésre utal, mely arrafelé nem csillag, hanem nap. Ráadásul kettő.

Petro, Kolumbia elnöke igyekszik védeni Madurot, tagadva a Napok Kartellje létezését, de a kolumbiai belügyi hatóságok konkrét adatokkal rendelkeznek, melyek szerintük alátámasztják a kartell működését. Petro felhívta az USA és Venezuela figyelmét arra, hogy a Napok Kartellje problémát közösen kell megoldaniuk, de úgy, hogy Venezuela belső viszonyait a venezuelaiaknak kell kézben tartaniuk.

1993 óta többször szóba hozták a venéz vezetést különböző drogügyletekkel, de Chavez halála óta Maduro mintha jobban fókuszálna erre a vonalra. Belügyminiszterét, Cabellot azzal vádolják, hogy ő a vezetője az állami droghálózatnak, Maduro pedig a korrupciós hálózat feje lehet, bár képességei nem biztos, hogy erre predesztinálnák. Mindenesetre 50 millió dolláros vérdíj van kitűzve a fejére és úgy tűnik Trump erőt akar mutatni vele szemben, ezért küldte oda az amerikai csapatokat, melyekhez jövő héten a hírek szerint egy atomtengeralattjáró is csatlakozik.

Nicolás Maduro rezsimjének védelmi minisztere , Vladimir Padrino (padrino=keresztapa, de valóban ez a neve) kedden bejelentette katonai erők telepítését a Kolumbia melletti Catatumbo régióba, valamint drónok és hajók telepítését Venezuela partjaihoz.
A Catatumbo régió nem csak arról híres, hogy a Maracaibo-öbölben található jó sok olajfúró platform, de arról is, hogy a szemkápráztató és egyben ijesztő villámok hazája is.

A nagyobb városokban élők a megnövekedett katonai mozgások miatt megijedtek, mert nem tudták, hogy már háború van-e vagy csak „gyakorlatoznak”, bár a venezuelai hadsereg létszámát (2 millió fő) tekintve, ez a 4000 tengerészgyalogos kevésnek tűnhet.

Kuba mindenesetre teljes mellszélességgel kiáll Maduro mellett, hiszen a kubai katonai „tanácsadók” már hosszú évek óta jelen vannak Maduro mellett, erről itt írtam:

https://www.facebook.com/kubaikisokos/posts/pfbid0vESp3dEynsyzoM33aBRNoyovd1eYLuh5YB9bH1EaNapLhiduBNCNdJ8VgpRoRQgal

De ez a kiállás Venezuela kormánya mellett nem csak presztizs kérdés Kubának, hanem életbevágó is egyben. A venezuelai olajszállítások nélkül a sziget gazdasága napokon belül elvesztené azt a csekély mozgásterét is, amivel jelenleg próbálnak a felszínen maradni. (kevés sikerrel).
A mezőgazdaság, a gyárak, a munkahelyek, az iskolák, a háztartások az áramszolgáltatás hektikussága miatt a szükséges minimumszint felénél, negyedénél működnek, a turizmus is csökken.
Ha Venezuelában gyökeres változás vagy esetleg egy katonai konfliktus miatt a Kubára irányuló figyelem csökkenése következne be, az tragikus lenne nem csak Diaz-Canel kormányának, de a sziget egész lakosságnak is
Éppen ezért Kubának életbe vágó, hogy Madurot minden áron hatalomban tartsa.
Minden áron.
Erre már voltak jelek 2019-ben, Guaidó, Maduroval szembeni ellenjelölt megjelenésekor, amikor az ott „turistáskodó” 2-300 fős Szpecnaz alakulatok és a kubai „tanácsadók" tartották vissza Madurot az ország elhagyásától.

Kubai kisokos

27/09/2025

22/09/2025

21/09/2025

20/09/2025

12/09/2025

03/09/2025

01/09/2025

29/08/2025

Dirección

Página web

Notificaciones

Atajos

Compartir

Categoría