
10/07/2025
Sziasztok!
Sajnos a fb még nem engedélyezte a névváltást, szóval ez kicsit problémás, de mindenképp szerettem volna megtartani ezt az oldalt, mert Ti itt vagytok és sokan kértétek, hogy mindenképp szeretnétek tudni rólunk, hogyan alakul a sorsunk.
Ezért úgy dönöttem, hogy időközönként egy-egy rövidebb, hosszabb postban megosztam az épp aktuális eseményeket és tapasztalatokat. :)
Kezdeném az elején...ami igazából nem is másfél hete kezdődött, hanem évekkel de minimum hónapokkal ezeleőtt.
Azt gondolom, hogy a kérdésre "miért" költöztünk el, nincs egy konkrét választ. Sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk valami mélyről jövő késztetés arra, hogy valahol máshol szeretnénk élni, egy kicsit melegebb, lazább környezetben és ezt az utazásaink csak megerősítették bennünk. A szálak végül Spanyolországban futottak össze, mint az oktatás, egészségügy, jó levegő, jobb minőségű ételek és az emberek mentalitása. Sokat olvastam a témában, csatlakoztam csoportokhoz és igyekeztem felkészülni az országból. Természetesen azt gondolom, hogy mindent nem lehet videokból és blogokból kiszűrni, de azért ad egy képet, hogy mégis milyen az élet, milyen nehézségek és könnyebbségek várhatnak egy kiköltöző családra. Mielőtt végleg eldöntöttük, hogy itt szeretnék letelepedni, többször is kiutaztunk, nézelődtünk, nyitott szemmel jártunk keltünk. Mindenképp tengerparti várost szerettünk volna, így lett Santa Pola a destináció.
Januárban meghirdettük a házat ami mondhatni hogy gyorsan, márcisuban el is kelt, így belevághattunk a tervezés gyakorlati részébe. Itt indult azt hiszem a stressz cunami, aminek azért még jócskán nincs vége, de próbálunk épeszűek maradni. :)
Kiutaztunk albérletet kereseni, mivel otthonról a hirdetési oldalakon sajnos nem sikerült foglalni, azt gondoltuk, személyesen majd sikerül..hát nem. Hiába ígértünk fél évi lakbért, volt kereset igazolásunk, stb, nagyjából semmit nem ért. Az spanyol ingatlanos hölgy egyébként nagyon kedves és segítőkész volt, de az igazság az, hogyha nincs spanyol munkaszerződésed, nem rúghatsz labdába. Eltelt pár hét, nagyon sokszor tünt úgy, hogy talán mégis sikerül, aztán valahogy mindig le lettünk pattintva...ezt nagyon idegörlő volt és kezdtünk is már kétségbe esni, mivel a ház el volt adva de konkrétan hajléktalanok voltunk :D Végül belefutottam egy hirdetésbe a facen és egy otthon élő magyar házaspár lakását sikerült kivenni. Bár megjegyzem nem olcsón, de legalább lett egy lakás, ahová tudtunk jönni. Nagyon korrekt szerződést kaptunk, amivel a lakcím kártyát is ki tudtuk váltani. Ez az iskolai beiratkozás miatt nagyon fontos, mert ha nincs állandó lakcímet, nem tudod beiratni a gyerkőcöt. Szóval ez a része p**a, most egy éves szerződésünk van, amit decembertől felmondhatunk. A cél is az lenne, hogy mihamarabb venni saját lakást vagy házat, mert az albérlet itt is, mint otthon, pénzégetés, szóval ezt nem húznánk sokáig...
De kicsit visszapörgetem az idő kerekét...A házunk kipakolása egy végeláthatatlan maraton volt. Hihetetlen, hogy mennyi felesleges és nem felesleges dolgot halmoz fel az ember. Egy-két konténernyi "lom" biztos lett és a többi cuccunk két-három felé ment, nagyszülőkhöz, testómhoz, és persze az amit hoztunk. Nem hívtunk költöztetőt, mivel az alibiba felesleges lett volna bepakolni így vettünk egy tetőboxot és a suvba ami belefért... kemény menet volt. De megoldottuk. Vasárnap este megittuk az utolsó páinkát a szomszédokkal és hétfőn reggel elindultunk. 36 órás autóuton vagyunk túl, nem mondom, hogy jólesett...azért arra jó volt, hogy tudjuk, ezt még egyszer nem vállaljuk be. Mert hát ugye az volt a terv, hogy majd decemberben hazaautókázunk látogatóba...nem, biztos hogy nem.
Szóval ezután a fincsi rövid kis túra után megérkeztünk...sajnos nem azt várt minket, amire a kép alapján számítottunk. Persze első ránézésre nem volt gond, egészen kb 5 percig... Azért azt tudni kell, hogy a spanyol építkezés köszönő viszonyban sincs a magyarral, tudtuk is, de azért ez túlszárnyalta a legvadabb elképkezéseinket is...szóval, az első szörnyű éjszaka után, amikor is nem aludtunk kb semmit, mert olyan szar volt az ágy, hogy minden lélegzetvételnél kb össze akart szakadni alattunk, másnap reggel úgy indultunk, hogy elmentünk a helyi barkácsüzletbe és megvettük a renováló pakkot. Ragasztottunk, purhaboztunk, súroltunk, villanyszereltünk, stb. Nagyon jól esett így rögtön másnap, de sajnos muszáj volt. Ikeáztunk is, kellett egy új ágy de azonnal. A plusz poén pedig az volt, hogy a mosógép konkréten be volt roadva...penészes, bűzös és persze működésképtelen. Szóval ezt is el kellett indítani,hogy ki legyen cserélve. Őszintén szóval, ezen a napon nálam elszakadt a cérna és olyan gyomoridegem lett, ami napokig kitartott még. 3 kg fogytam négy nap alatt, kb eddig tartott mire minden nagyjából a helyére került. A városból és a tengerből semmit nem láttunk 3 kerek napig, csak melóztunk a kérőban hajnal hattól éjfélig. Végül azt mondom megérte, vagyis mondanám, mert itt még nincs vége a történetnek...miutá kinyaltunk minden és épp elkezdtük volna élvezni az életet, megjelentek a csótányok. De nem, nem hidd hogy láttál már ilyet...ezek iszonyat nagyok, kb mint egy egér! Na jó, túloztam, de majdem. Esténként kv partit tartottak a konyhapulton. Mint kiderítettem, imádják a kv-t, jó megértem, de igyák máshol...undorító kis xarok na! Szóval elkezdődött a hadjárat csótány vs Bertáék...ennyi kémiát én már rég vetettem be, ha ők nem, mi biztos felfordulunk a végén. Spray, riasztó, csapda, gél, minden, amit kapni lehet a kereskedelemben, azt itt figyel a ház sarkaiban. 2 nap múlva úgy tűnt, hogy eltakáztak vagy megdöglicsétek, de sajnos tegnap este még felbukkant egy. Bár erős a gyanú, hogy a folyosóról szédült be a kis görény. Elpusztítottuk. Azonnal. Ma meglátjuk mi vár ránk, ha hazaérünk az esti sétából... De persze itt ez aránylag normális, kb mint nálunk a hangya. Köszi... Itt most be is fejezem, mert így is sokkal hosszabb lett, mint terveztem. De holnap jövök és folytatom, mesélek egy kicsit, mégis milyen a város, az emberek, milyen a tenger és az esti séták. Hogy haladunk a hivatalos ügyekkel és hasonló témák. A lakás végül ilyen lett, mi már kezdjünk magunkat otthon érezni. 3 szoba, nappali, fürdő.