06/08/2025
Lepra ellen véd a dögszagú virág?
A fenti jellemzőket a keleti kontyvirágra (Arum orientale) mondták, s valóban, ez a különleges megjelenésű növény különleges tulajdonságokkal is bír. Pedig viszonylag gyakori itt, Bükkszentkereszt árnyas erdeiben is. Főképp a nyirkos, tápanyagban gazdag erdőket kedveli, így elsősorban a gyertyán- és bükkelegyes erdőket. Gumós, évelő növény, viszonylag nagy, élénkzöld levelei korán kibújnak a földből.
Május-júniusban virágzik, mely virágzat feltűnő és jellegzetes. Fejlődése során a növény figyelemfelkeltő átalakuláson megy keresztül: amit első látásra a virágjának vélnénk, az valójában sok, kis, leegyszerűsödött virágból álló torzsavirágzat, a „szirom” pedig valójában módosult lomblevél, úgynevezett buroklevél. Ennél még érdekesebb a virág megporzása: a növény enyhe dögszagot áraszt, amivel odacsalogatja magához a legyeket. Ámde a megtévesztett rovarok megcsúsznak a buroklevél síkos felszínén, és a virágzat tölcsér alakú aljába esnek. A rovarok bejutása tehát nem akadályozott, de onnan kijutni nem tudnak, mert a felül lévő meddő virágok merev szőrei lefelé nézve elzárják a kijáratot. A rovar a kijáratot keresve végzi el a nővirágok megporzását és virágpor is ragad rá. Hogy a hűvös tavaszi éjjelen ne pusztuljon el a rovar, a kontyvirág a „csapdában” nektárt választ ki táplálékul és még hőt is termel! A meddő virágok gyorsan elöregszenek, elfonnyadnak és ezután már szabad a kijárat. A rovar az illatot követve átszáll a következő kontyvirágra, magával viszi a növény ráragadó virágporát is, és a folyamat kezdődik előröl. Igaz, a virágzási idő viszonylag gyorsan lezajlik, de a kontyvirág csodálatos átalakulása még csak ezután kezdődik! Júliusra nagy, gyöngyszerű fűzérben, egyenes száron növesztik meg élénknarancs színű terméseiket, melyek figyelemfelhívóak, s ami a természetben rikít és „kiabál”, az, bizony mérgező! Igaz, a homeopátiában és a népies állatgyógyászatban is alkalmazzák begyűjtött gyöktörzsét. Még Dioszkoridész, ókori görög katonaorvos és szakíró, akit a farmakogzónia, azaz a természetes eredetű gyógyszerekkel foglalkozó tudományág atyjaként tisztelnek, is így ír növényünkről: „A kontyvirágnak fehér gyökere van, mely főzve az ételben is élvezhető, mert nem túl csípős és maró. A levelek eltéve ételnek is használhatók, de csakis szárítva vagy megfőzve. A gyökerek, magok és levelek a keserűfüvekhez hasonló hatásúak, főképpen a gyökér tehénszarral feltéve köszvény ellen… Az egész növény jó enni, enyhe csípőssége miatt.”
Érdekes, hogy Szent Hildegárd, középkori bencés apátnő és természettudós is említi a kontyvirágot, mint gyógyító szert. Ő a lepra kiváló ellenszerének tartja: „És az az ember, akiben a rothadás fekete pörsenéssé válik, amelyben az ember halála vagyon, … akkor ennek az embernek a kontyvirág leveleit vagy gyökerét kell enni adni, és ez mérsékeli benne a túl nagy forróságot és a túl nagy hideget, … hogy az gyengéden tűnik el” – írja, s emellett még azt is feljegyzi, hogy a növény levele sóval, vagy a gyökere mézzel köszvényes rohamok elleni elsősegélyszer. Ő azt vallja, hogy a kontyvirág gyökere borban főzve jó ellenszere a „gyomor nyálkás lázának”, de azok igyák, „akikben melankólia nő, akiknek sötét a kedélye, és mindig szomorúak”.
Mi ennek ellenére azt ajánljuk, hogy ne fogyasszák semmiképp a növény semelyik részét, ugyanis a jelen megállapítások szerint termései erősen mérgezőek, a növény bármely része válthat ki allergiás reakciót az arra érzékenyeknél! Leveleit elrágva kiszabadulnak a kalcium-oxalát kristályok, melyek rendkívül hegyesek és az általuk okozott szúró érzés a száj nyálkahártyában sokáig megmarad, mert a kristályok csak lassan oldódnak fel.
Tehát csak csodáljuk, mint ahogy a cikk írója is t***e - a mellékelt fotók is ezt tanúsítják. (NK)
Érdekességként még népies neveit is érdemes megjegyezni a kontyvirágnak: árongyökér, áronszálka, áronvessző, borjúlábfű, borsos baraboly, kontyosfű, mocskos kontyvirág, német gyömbér, sülyfű.
Fotók: Bükki Mesék
