23/06/2025
LÍRA
Nemeskéri-Orbán István: Marad a sötét
Mind besúgók voltunk …
Mind ki az elmúlt századokban élt,
Volt aki magának súgott,
Volt aki csak mesélt.
Volt aki „csak” jelentett,
Hamisat, kis igazakat,
S kitárult számára a világ,
Hogy jelentse, azok odaát
Mit gondolnak és mit mondanak.
Volt akit kizsuppoltak,
És volt aki inkább
Választotta a tisztes halált.
Mind besúgók voltunk…
Itt és odaát,
Súgtunk, hogy élhessünk,
S súgtuk a halált,
Volt akit megölt az árulás,
És volt aki élvezte is,
Van , aki ebből él ma is .
Besúgó a költő, a szomszéd,
A barát, a zenész,
Besúgásra épült az egész,
… Az egész !
A besúgók sorjáznak,
Egy életen át,
Súgják rólad is, hogy
Kézen csókolod az anyád.
Jelentik a szerelmed,
Vagy hogy más vagy ,
Jelentik, hogy bort szeretsz,
Vagy tiltott könyvet adsz másnak,
Jelentették és jelentik ma is.
Jelentik, hogy megtaláljon ,
Zsaroljon a hatalom , a hamis.
Mind besúgók voltunk …
Megalkuvók, mind tűrtük
És megalázottan
Nyeltünk, mint néma eszkimók,
Hogy jusson fóka,
Vagy jusson kenyér,
Lenyelhessünk egy pohárnyit,
Hogy becsületünk
Vesszen a semmiért?
Mind besúgók voltunk…
Hiába magyarázod,
Hiába próbálod védeni az
Elveszett becsületed,
Hiába minden,…
Mert én nem hiszek neked!
Az árulásra nem mentség
A gyengeség , s hogy megvertek
Vagy a körmöd tépték szét,
Az árulás az árulás,
S ha akkor gyenge voltál
Gyenge vagy ma is.
S ha úgy hozza a sors :
Besúgó leszel holnap is!
Mind besúgók voltunk …
Ha nem te, az apád,
Árulta anyádat,
Eladta a jövőért magát,
S e jövő marad a múlt !
Eldobta a becsületét,
Hogy túlélje a szörnyek éjjelét,
Hiába , nem jön a világosság,
Marad a besúgás, az árulás,
És marad a sötét.
***
Szerkesztő: Márkus László ([email protected])
Fotó: Nemeskér-Orbán István portréja
