Kalamáris

14/11/2025

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesapánk, Márkus László 2025. november 7-én életének 70. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.
A megemlékezést szűk családi körben tartjuk.
Kérjük, emlékezzenek rá egy csendes gondolattal.
A gyászoló család

05/11/2025

LÍRA

Keszthelyi György: A vipera napjai

A viperának is van vasárnapja,
amikor nem mar, de süt-főz,
mintha nem lenne méregfoga.
Azon rágódom, hogy az a gőz,
ami naponta kisüvölt belőle
hogyan tud így elpárologni.

Nyilván megvan a logikája,
furfangos alakjára szabott
dzsörzé, de beszélni nem tud,
legalábbis azon a nyelven
amelyen osztozkodhatnánk
nem hajlandó szót váltani.

A vipera vedlik, ilyenkor
átszabathatná ruházatát,
átalakítaná jutányosan az Úr,
akit viszont nem ismer el,
mert nincs iparengedélye,
sőt, talán nem is létezik.

Létezik viszont az a kincstár,
ahonnan néha csurran-cseppen
neki is, ha oda fecskendezi
mérgét, ahol más hangon
dalolnak másról – kenyérről,
borról, nélkülözésről.

A vipera bizony jól szituált
és bár fogorvosra nem költ sokat,
még a lépcsőházban is párzik.
Kölykeinek egy kiadós zápor után
elmagyarázza az ég csodáját,
amiből koszorút fon profilja köré.

***

Illusztráció: Keszthelyi György digitális grafikája

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Nagy Ildikó: Elvesztett éveink

És álmodtam megint.
Álmomban
ott álltunk egymással szemben,
mint két szárnyavesztett rab madár.
Nem értettük,
hol ronthattuk el,
hittük,
a boldogság végül
majd ránk talál.
Te örökké hajszoltad,
űzted,
mégsem érted el.
Én vártam, hogy jöjjön,
de nem jött el sosem.
Szemedben tükröződni láttam fájdalmamat,
beszélt helyettünk a csend.
Hozzádbújtam,
és csukott pilláim alól
ruhádra hullattam könnyemet.
Egyik kezed gyengéden simította hátamat,
másikban elbújtattad kezem,
és én kiáltani akartam:
Ez mostmár mindig így legyen!
Hittem,
jövőm immár a te jövőd marad.
Oly szép volt ez a keserédes pillanat.
Két szív, két test,
de bennük egy az akarat:
visszalopni az elvesztett éveket,
és szeretni most,
mert holnap
talán
már nem lehet.

***

Fotó: Nagy Ildikó portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Nagy Csaba: [Kifehéredik tőle a világ...]

Nem jön be a fény,
csak a hideg.
A függöny mögött mozdulatlan
a délután.

A falon futó repedés
már régen nem zavar,
ahogy a csend sem –
csak néha, mikor elfelejtem,
hogy ez a rend.

A hó lassan ráül mindenre,
mint egy le nem vett takaró.
Nem kérdez, nem vigasztal,
csak elfedi a nyomokat.

Van ebben valami szelíd,
valami, amit nem lehet elmondani.
Mint mikor valaki már nem jön,
de a helye még meleg a széken.

És akkor tudod,
hogy a tél nem kint van.
Benned van,
csak néha kifehéredik tőle a világ.

***

Fotó: Nagy Csaba portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

ZENE

Charlie - Könnyű álmot hozzon az éj

***

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

https://www.youtube.com/watch?v=b9N5cdPqtM8&list=RDb9N5cdPqtM8&start_radio=1

Charlie Könnyű álmot hozzon az éj dalszöveggel. Horváth Károly, művésznevén Charlie (Ondód, 1947. október 28. –) Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, könnyűzené...

05/11/2025

EPIKA

Berényi László: Orosz Pali bácsi, a postás

Imádtam a sportot, s ha hétfőre (akkor közölték a hétvégi sporteredményeket) össze tudtam kuporgatni 1 forint 50 fillért, vettem egy Népsportot Orosz Pali bácsitól, a postástól.
Ritkán sikerült, s látva az erőlködésemet, Pali bácsi a különböző intézményeknél összeszedte a többnapos, kiolvasott újságokat és elhozta nekem. Pont a borbélyműhelyben voltam egyszer, amikor odaért a postás és Pali bácsi átadott nekem vagy 10 darab Népsportot. Ezt látva az egyik ember, aki hajvágásra várakozott, megszólalt:
– Szóval të vagy az a kisfiú, akinek a postás hordja a régi újságokot! Képzejjétëk, – fordult a többiekhez – begyött a minap Orosz úr a napi postával a Tanácsra, mëllátta az asztal melletti széken levő újsághalmazt, mënnézte, oszt így szót: – Tudom, hogy ezëk az újságok másodlagos hasznosítás miatt vannak itt*. De van ëgy kisfiú, aki odavan a sportért, ám nincs péze újságra, ezé’ elviszëk belűle. Itt a hivatalba úgy is kerű papír arra a célra, ha más nem, kopír**. Kiválogatta, elvitte őköt.
Nagy csend támadt, én meg fülig pirultam a rám szegeződő tekintetektől. Bár a Népsport rég Nemzeti Sporttá változott, az újságról gyakran eszembe jut Pali bácsi, a postás.

* Abban az időben faluhelyen még csak nem is hallottak a WC papírról.
** Indigó

***

Fotó: Berényi László portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Szegő Judit: Pártalan párbeszéd

Kihez beszélsz ma?
Hallgattál, amíg éltem.
Most sírom hallgat.

Minek mécses ma?
Vert sötét tekinteted.
Most szemgödröm vak.

Szomorú vagy ma?
Míg óvtalak, nem sírtál.
Most minek zokogsz?

Hozzám jöttél ma?
Ne ébressz fel, mert alszom.
Most már elkéstél.

***

Fotó: Szegő Judit portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Lőrincz József: Irigy, féltékeny kert

A mi kertünk egy csodahely,
és én vagyok a fák között a szél.
Rajtam múlik, hogy ebben a
természeti közegben a szív
mit suttog vagy beszél.
Engem mindig itt találsz
ha élményt kergetsz, a városból kijössz:
füvek, fák, virágok között,
itt kirobbanó a tavasz, izzó a nyár, és vágyteli az ősz.
Nagy különbség választ el minket
a buja szomszéd kerttől:
ott minden pillanat édes, mézgás.
puha a fű, mint vert aranyból mert öl,
mintha ott mindig izgatóbb lenne a légmozgás.
Erről a mi kertünk semmit nem akar tudni,
hallgat, a lélegzetét is visszatartja, fura dolgokat beszél.
Kiveszem ebből, hogy az én kerített helyem vagy irigy vagy féltékeny,
nem bírja elviselni, hogy a szomszéd kertben is fújjon a szél.

***

Fotó: Lőrincz József portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

GRAFIKA

© Tarcsay Béla: Jégmezők lovagja - Rajzszén, papír 42x58 cm
2025

***

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Vollay László: Lobogó tűz

Szemedbe lobogó a tűz,
hófehér bőröd
jaj milyen selymes.
Ajkad higgadtan szól
komoly vagy, akár egy püspök.
Látom a fényed,
mely egy helyben vár.
Látom a holnapot,
de nem látom a mát.
Miért folyik könnyed,
mit rejt most érzésed.
Figyelem csodás szemedet,
mely áztatja az őszi avart.
Hová lett a tűz belőle,
el ne oltsa meginduló könnyed.
Szívem szerelemről álmodott,
de csak iszonyú vihart kapott.
Lobogó tüzem merre jársz?

***

Fotó: Vollay László portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

B. Mester Éva: vihar után

vértollú varjak vesztemet várták
előttem árnyak utamat állták
pokolba hullni vagy mennybe menni
keskeny a palló jövőt keresni

egy helyben állok lehessen bármi
rövid a nappal mindig csak várni
betűim között bimbózó szándék
szavakká válni egy kicsit vár még

tétovaságom lassan felélem
simogatások kezem ügyében
viharvert hullám tenger ölében
elbomló zátony szemem tükrében

***

Fotó: B. Mester Éva portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])

05/11/2025

LÍRA

Bakonyi Péter versei

Idétlenül ...

Toll, mivel írok, ecset, mivel festek:
általuk szépek még ma is az estek.
A zongora már régen a múlté, s a
régi magamat se találom, mi ihlet
számomra, az a halálom, mi majd
biztosan elérkezik, ha türelemmel
várom. De addig sorsom ellenem
naponta vétkezik, mert családom'
naponta keresem, mégse találom.
Pedig fehér zászlómat lelkemben
folyvást lengetem, ám úgy néz ki,
e lengetés sikertelen. Ezért, hogy
ily komoly terhekkel bírok, festek
inkább, és ostoba versikéket írok,
melyek meglehet, kissé idétlenek,
de, legalább lefoglalják a zavaros
szellememet ...

*

Tavaly, novemberben ...

Ősz volt, és a Duna vizét szél kavarta,
apró halak hadát szürke árny zavarta,
űzte, mígnem egyikét, netán másikát,
a fogára nem tűzte. T***e a nagyvilág,
mire teremtetett: pusztította az egyik
élőlény, a nála gyengébb másikát. Az
ember a parton állt. Hallgatta a lassú,
mély moraját az árnak, mialatt egyre
csak nézte, miként rakja mérlegre az
Isten a halált, és annak ellenében, az
éltető vágyat. Minden hitben fogant
út, úgy vélte, káprázat. És azt is még,
senkit sem ment meg a gyáva alázat.
Így merengett partján a Dunának az
ember, tán sorsa okán is még tavaly,
novemberben ...

*

Dőlj hátra ...

Ha kivette sorsod kezedből a tollat,
hogy életed regényét ő írja tovább,
ha végképp elvesztetted reményét
annak, hogy célodat az általad járt
úton megtaláld, dőlj hátra a boros

***

Fotó: Bakonyi Péter portréja

Szerkesztő: Márkus László ([email protected])
poharaddal, és úgy várd a halált ...