26/11/2024
"A motor beindítható, szépen pöfög, de még nem menetkész. Nem száz százalékosan típustiszta, szükséges pár alkatrész a kifogástalan állapot eléréséhez. Fényezése ki tudja hányadik a sorban, papírjai sajnos nem kerültek elő, de ezek talán nem is olyan fontosak egy kilencvenéves motor életében" – olvasható az Old Motors Garage hirdetésében. A „Garage” és a motor mögött Kothencz Attila áll egyenes derékkal és derűs mosollyal az arcán, tekintve, hogy ő aztán igazán jól ismeri ezt a típust. Egy Terrot túragépről van szó, amely nagy valószínűséggel 1934-ben készült, motorja 350 köbcentiméteres, egyhengeres, oldalt szelepelt, tehát a lehető leghétköznapibb kivitel ebben a kategóriában. És azért írtam, hogy Attila jól ismeri a típust, mert volt már egy nagyon hasonló Terrot-ja, ugyancsak 1934-es, viszont PO jelzésű, ami a 250 köbcentis változat. Akit érdekel, a Veterán Autó és Motor 2017. júniusi számában olvashat róla. (Megrendelhető a webshopunkban, más néven internetes áruház, ami szintén elég túlértékelt megjelölés ez esetben.)
Állítólag közel 20 ezer Terrot maradt fenn a világban
A francia motorkerékpárok soha nem vittek nagy házat Magyarországon, érdemes lenne egyszer végiggondolni, hogy miért, kenjük addig is Trianonra. A manapság magyar gyűjteményekben lévő francia vintage motorkerékpárok kilencven százaléka az utóbbi évtizedben került ide. Népszerűségük oka a kedvező ár, egy angol vagy német motor árából bátran le lehet vonni húsz százalékot, azonos évjárat, hengerűrtartalom és kivitel esetében.
Igényes présmunka a benzintartály
Ez a Terrot egy HLG modell, a betűkombináció a motorra és a kivitelre utal. A HLG-ket 1933-ban és 1934-ben gyártották, feltéve, hogy jól igazodtam el a különböző, gyakran egymással ellentétes állításokat rögzítő források között. A korabeli prospektus szerint a festés fekete és színes, ami talán azt jelenti, hogy a váz és a sárvédők meg egyéb lemezek feketére voltak festve, a tank meg valami szép színt kapott, vagy talán azt, hogy volt fekete és volt bármilyen színű. Itt minden metálkék, de ez csak valamelyik túlbuzgó, kevéssé fékezett habzású tulajdonos ízlésficamát bizonyítja, mert ilyen aligha készült 1934-ben. (A metálfestést egyébként már ismerték.)
Sötétebb kék festés maradványa a tankoldalon
A tank betétszíne lehetett éppenséggel kék, egy helyen felbukkan a metálkéknél sötétebb árnyalat. Van rajta egy modern, kerékpárra való Huret sebességjelző, amit gyorsan le kellene csavarni a kormányról az indiai gyártású dudával együtt, és máris jobban nézne ki. A karburátor AMAC - p**a, a mágnes RG - p**a, az olajpumpa Gurtner Mikro – p**a. A nyereg Terry változat, talán Lamplough, mert azt használt a Terrot, az eredeti viaszos vászon helyett már jórészt bőrborítással, és az is talpalt.
Gurtner szektorok, idegen kapcsolók, műszer és duda
Talán a legszebb alkatrész az alumíniumöntvény hangtompító
Amit a fedél takar: ékszíj hajtja a dinamót a főtengelyről
Szét kellene szedni, kitisztítani, átfesteni, kicsit finomítani itt-ott, venni pár gumialkatrészt, és aki képes a bűvészmutatványra, hogy rendszámot szerez egy iratok nélküli 90 éves motorkerékpárra, már kapcsolhatja is a Cibié reflektort.
Ekkora fényszóróval sötétben is lehetett hasítani
Indítható a motor, de biztos akad majd vele tennivaló
"A motor beindítható, szépen pöfög, de még nem menetkész. Nem száz százalékosan típustiszta, szükséges pár alkatrész a kifogástalan állapot eléréséhez. Fényezése ki tudja hányadik a sorban, papírjai sajnos nem kerültek elő, de ezek talán nem is olyan fontosak egy kilencven...
