06/09/2026
„Tehát az, hogy megérintett a magyar népzene és hogy énekes lettél, nem így egymás után, egymásból következett.
– Az „István, a király” volt az első, amikor Márti [Sebestyén Márta] hangját meghallottam. Aztán elkezdtem keresni, hogy mi ez, ki ez, mit csinál. Aztán jöttek a táncháztalálkozós lemezek, a Muzsikás-lemezek, Berecz András. Beszereztem mindenféle kazettákat, akkoriban őrületes kalózkazetta-másolás volt. A gimnáziumban a kamaszlázadást úgy éltem ki, hogy amikor pénteken hazamentem a koleszból, akkor bevonultam a bátyáim szobájába és az éppen megszerzett kazettákat hallgattam egész hétvégén, leírva a szöveget, bejelölve a hajlítgatásokat. Pusztán a magam gyönyörűségére tanultam meg ezeket a dalokat; nem azért, hogy énekes legyek. Csak annyira szerettem! Aztán, amikor bekerültem a Honvéd Együttesbe, egyre többen biztattak, egyre többször kezdtek használni énekesként, amellett, hogy táncoltam.
Közben a rockzene kimaradt?
– Dehogyis! Alteros voltam a gimnázium elején, aztán Doors meg ilyenek, Zeppelin, AC/DC, Aerosmith, Lenny Kravitz és blues, például Muddy Waters. Később nagy Tom Waits rajongó lettem. A popért annyira nem lelkesedtem.
Szokták mondani, hogy a magyarok még mindig szerencsésebbek, mint sok nyugat-európai nép, ahol már jóval korábban eltűnt ez a fajta hagyomány.
– Persze, nekünk sokkal nagyobb muníciónk van. Arra kell büszkének lennünk, hogy van egy hihetetlen örökségünk: ezt kell a magunkévá tennünk, továbbvinnünk, csinálni, élni vele. Nem mondom, hogy lucaszéket készítek minden decemberben, de a zenében nyakig benne vagyok.”
Rónai András - Beszélgetés Herczku Ágnessel, „A városi embereknek maradt a népi lagzi”. (quart.hu, 2012. február 24., folkMAGazin 2012/3)
📖 Minden, ami folk – egy helyen.
💡 Rendeld meg vagy fizess elő egyszerűen online: https://folkmagazin.hu/hu/megrendeles
Fotó: Bácsi Róbert László
