folkMAGazin

06/05/2026

„Az első Táncház példamutató együttműködés eredménye volt. Négy amatőr táncegyüttes, a Bihari, a Bartók, a Vadrózsák és a Vasas táncosai határozták el, hogy egy zártkörű klubesten próbálják ki, mi lenne, ha nem csak a fesztiválokon versengenének egymással, hanem együtt mulatnának, méghozzá azokkal a néptáncokkal, amelyeket eddig csak a színpadon táncoltak. A kezdeményező biharisták kibérelték a Liszt Ferenc téri Könyvklub helyiségét, és 1972. május 6-án megnyílt az első Táncház Budapesten. A meghívókra ez volt írva: „Zene és tánc – úgy, mint Széken”. Együttesük vezetője, Novák Ferenc ugyanis tanítványaival éppen akkoriban járt a még üzemelő széki táncházban, és a friss élményekkel fellelkesítette a táncosait.
A korszak történetének egyetlen komoly korabeli historikusa Siklós László volt, aki „Táncház” című könyvében hiteles körképet adott a kezdetekben jócskán agyonhallgatott eseményekről. Az ő kitűnő kötetében lapozgatva a dokumentumok, beszélgetések és nyilatkozatok plasztikusan idézik fel ezt a rendkívül eseménydús időszakot. Az egyik fő szervező, Lelkes Lajos a következőképpen mesélt neki a kezdetekről: „Az első alkalomra nagyon készültünk, alaposan megbeszéltük, plakátot, meghívót nyomattunk, belépődíjként »petróleumpénzt« szedtünk, zenekart hívtunk; a Sebő együttest. Előtte itt, a próbateremben készültünk, hogy is vigyük majd a táncba a többieket, nehogy felsüljünk. Kicsit még munkaszaga volt, és rengeteg fáradságba került, de nagyon jól sikerült.”.
Azért esett a választás a széki táncrendre, mert az élményen túl ezekről a táncokról egybehangzóan az volt a vélemény, hogy aránylag könnyen megtanulhatók. Minket pedig azért választottak, mert akkoriban mi már tudtunk széki muzsikát játszani.” Sebő Ferenc, folkMAGazin 2022/különkiadás - A táncházmozgalom ötvenéves jubileuma tiszteletére -

Fotók: Fortepán/Szalay Zoltán

03/05/2026

Boldog Anyák napját kívánunk!🌸❤️

Fotó forrása: Hagyományok Háza online fotógyűjtemény. Válogatás Kallós Zoltán fotógyűjteményéből. Kalotaszeg. 47.) Szallós Jánosné Szallós Ilonka kezében gyerekkel. Magyarvista, 1960-as évek

03/05/2026

Sebő Ferenc beszéde a Táncháztalálkozón, 2026. április 25-én.
A beszéd a folkMAGazin 2026/2. számában megjelent írás (https://lapozo.folkmagazin.hu/mag26_2/?page=3) rövidített változata.

[THT 2026] Sebő Ferenc beszéde Kallós Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából

02/05/2026

„Hét évig nem megy férjhez, nem lesz szerencséje, s nem üdvözül, aki tükröt tör. Ha meg az hirtelenül, minden látható ok nélkül megreped, halált jelent a családban. Különösen veszélyes tükörbe nézetni a csecsemőt, mert nem jön ki rendesen a foga, nehezen tanul meg beszélni, esetleg eláll a szava, néma lesz. Este, lámpagyújtás után ne bámulja magát a tükörben senki, mert rosszat álmodik, megsápad, meghal, vagy leég a háza! Nagyszalontán, aki este a tükörbe nézve dalol, jómaga bolondul meg. Alsó-Fehér megyében pedig aki este tükörképét csodálja, annak a felesége hibban meg. Aki pontban éjfélkor pillant a tükörbe mécs- vagy lámpavilágnál, megláthatja magát az ördögöt. Szamosháton azt mondják, aki éjfélkor néz bele, az ördög seggébe tekint.” Fazakas István és Székely B. Magdolna: „Igézet ne fogja...” (folkMAGazin 2023/2)

http://folkmagazin.hu/flipbook/index.php?file=mag23_2&p=28type=issuu
Fotó: Szobabelső a tisztaszobában (Boldog, 1940) – Vadas Ernő felvétele (forrás: Néprajzi Múzeum)

01/05/2026

„A májusfaállítás a tavaszi ünnepkörhöz tartozó, a magyar nyelvterületen széles körben elterjedt, a zöldágazás sorába tartozó szokás, mely meglehetősen nagy formai változatosságot mutat. Elsődlegesen a társadalmi kapcsolatok megerősítését célozta, alföldi és északkelet-magyarországi, valamint az erdélyi adatok szerint inkább udvarlási szándékkal állították a májusfákat a legények a lányos házakhoz (szerelmi májusfa), de középületek, kocsmák elé is kerülhettek a közösség identitását kifejező májusfák (közösségi májusfa). A két világháború közti időszakban a Dunántúlra inkább az utóbbi volt a jellemzőbb. Egyes falvakban a szokásnak vallási vonatkozása is volt, Somogy több falujában a májusfát a templom előtt állítják föl, egyes gömöri templomok belsejét pünkösdkor azzal díszítették ki a bejárattól kezdve a főoltárig.
A források szerint 1502-ből való az első hazai adatunk a májusfaállításról. A szokás eredetéről így számolt be 1867-es »Magyarországi népszokások« című szokásgyűjteményében Réső Ensel Sándor: »Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekményét a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült.« Nagykörűn (Jász-Nagykun-Szolnok megye) a 20. század elején a vallásos öregasszonyok hasonló módon eredeztették a szokást. A katolikus csíki székelység is erősen őrizte a szokás vallásos aspektusát, Fülöp és Jakab tiszteletére zöldfarsangot tartottak. A szokás időpontja nem volt egységes, de a magyar nyelvterület nagy részén május elsején, azaz Szent Fülöp és Jakab apostolok napján hajnalban állították a májusfát, melyet épp ezért jakabfának, jakabágnak vagy hajnalfának is neveztek. Hajnalfa néven egyébként húsvét hajnalán is állítottak májusfát a Székelyföldön. A magyar nyelvterület északi és nyugati részén, például a Tápió menti falvakban vagy Felvidéken, a Túróc-völgyben található településeken, Deresken és Lévárton a májfával nem május elsejére lepték meg a legények a menyasszonynak valót, hanem Pünkösd ünnepére. [...] Az esetek egy részében az udvarló legény ezzel a gesztussal jelezte komoly szándékát az eladó sorban lévő lány felé. A szándék már csak azért is komoly kellett, hogy legyen, mert igazi próbatételt jelentett és csapatmunkát igényelt a legényeknek a szokás gyakorlása. A megfelelő, csinos fákért erdőre kellett menni, akár fuvarost, segítőket is kellett fogadni, és többnyire titokban, az éj leple alatt kellett mindez megtörténjen, hiszen tiltott dolog volt a falopás. [...] A lányos háznál állított májusfák egyben presztízstárgyak is voltak, számuk és küllemük egyértelműen jelölte azt, hogy mennyire népszerű az adott lány a házassági »piac«-on, van-e már komoly udvarlója, vagy esetleg több legény is szeretne udvarolni neki. A kevésbé népszerű lányok szégyenként élték meg, ha rajtuk kívül a többi koruk béli lány mind kapott májusfát. Persze ebben is voltak helyi eltérések, a mezőkövesdi matyó lányoknak például nem kellett ettől tartaniuk, közülük csak az ún. »híres lányok« kaptak májusfát, akiket a legények legjobban kedveltek és tiszteltek, voltak közösségek, ahol pedig a kislányoknak is állítottak májusfát. Normatív funkciója is volt a májusfa-állításnak, a rossz magaviseletűnek tartott lányok vagy a vénlányok szégyenfát, haragból, bosszúból tövisbokrot kaptak. Nagydobronyban a rossz hírű lánynak kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak fel. Erdőhorvátiban karóra húzott lókoponyát vagy tojáshéjból készült láncot vittek májusfa helyett.” (Forrás: Skanzen – Múzeumi oktatási és módszertani központ)

30/04/2026

„[...] tizenhét somogyi településről harminckétféle női és huszonkétféle férfi viseletet örökítettünk meg a fiatal leány, menyasszony, asszony öltözeteitől az idős asszony vagy a gyász viseletéig, valamint a fiatal legény, vőlegény viseletétől a pásztorok ruházatáig.[...] legváltozatosabb képet a nők, asszonyok öltözködése mutatja. Ezek akár egy falun belül is meglepő változatokkal, formákkal jelenhetnek meg az életkor, a vallási hovatartozás, az ünnepek és a hétköznapok vonatkozásában, vagy az adott korszak divatjait követve. Gyűjteményünk korántsem teljes, de rávilágít Somogy vármegye népi örökségének hatalmas gazdagságára, színességére.” Zóka Éva és Horváth Tibor: Somogyország színei (folkMAGazin 2023/2)

http://lapozo.folkmagazin.hu/mag23_2/?page=1

Fotók forrása: Kristóf - fotós facebook oldala

29/04/2026

Ma van a tánc világnapja 🌷

„Magyarország talán az egyetlen Európában, amelyik pontosan ismeri, mit táncoltak az elődök a XIX. században.”

„Nálunk a táncgyűjtés a húszas években megkezdődött. Olyan 50-60 éves parasztembereket filmeztek le, akik még a XIX. században tanulták meg a magyar nép táncait. A háború utáni gyűjtésekkel kiegészülve ma már 250 ezer méter ilyen film van. Magyarország talán az egyetlen Európában, amelyik pontosan ismeri, mit táncoltak az elődök a XIX. században. Ez a felgyülemlett érték hatalmas erővel hatott a magyar kultúrára." Hajba Ferenc: „Elkészült a Nemzeti Táncszínház...” – Beszélgetés Novák Ferenccel (folkMAGazin 2019/4)

Fotók: Kolumbán Barnabás

28/04/2026

„Emlékszem, még akkor a Könyvtártudományi és Módszertani Központban dolgoztam, mint építész. Kivettem három nap szabadságot, elmentem Kallóshoz, s amikor leszálltam a vonatról, azt mondja: „Meddig maradsz?”. Mondom: három nap szabadságom van. „Ezt felejtsd el! Ezt felejtsd el! Itt három nap alatt semmit nem tudunk csinálni.” Egy hétig nem engedett haza. Akkor még rettenetes körülmények voltak, telefonálni sem lehetett normálisan, itt senki nem tudta, hol vagyok, gyakorlatilag eltűntem a térképről. Tehát Martin összekötött minket a valódi hagyománnyal. Ez a lényege az egésznek. Nemcsak az, hogy szalagokon mutatta meg, hanem a kapcsolatait azonnal átadta, és meg is bízott bennünket, hogy ami felvételt készítünk, adjuk be az Akadémiára. Tehát csere akció volt, mert ő fizetni nem tudott a gyűjtésekért, viszont cserébe adta az anyagot. Ez nagyon termékeny kapcsolattá nőtte ki magát, ugyanis két percen belül benne találtuk magunkat a népzenekutatásban. Amit mi egyáltalán nem akartunk, hozzátehetem. Színpadi embereknek indultunk, azt vártuk volna el, hogy készen kapjuk az anyagokat. Most mit vacakolnak itt velünk, kérjük holnap a kottákat. De beláttuk, hogy a legrövidebb út, ha rövidre zárjuk a kérdést. Így aztán, mivel az élő emberekkel találkoztunk, rögtön fölmerült, hogy ennek technikája is van, ami nem hallatszik a felvételen, nem látszik a kottából, és ha mi ezt el akarjuk sajátítani, bizony meg kell nézni, hogy áll a vonó a zenész kezében, mik az ujjrendek, tehát minden olyan dolgot, ami a hangszerrel kapcsolatban van.”

folkMAGazin 2011. különkiadás - Beszélgetés Sebő Ferenccel.
https://lapozo.folkmagazin.hu/mag11_x/?page=36

Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Rendeld meg a saját folkMAGazinod: https://folkmagazin.hu/hu/megrendeles

27/04/2026

Búcsúzunk Sebő Ferenctől.🖤
A fotó az idei Táncháztalálkozón, 2026. április 25-én készült, ahol fiatal zenészek körében Kallós Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából mondott beszédet.

26/04/2026

„Benedekfalvi Luby Margit 1934-ben, egy Szatmár megyei népzenei gyűjtőút során hívta fel Lajtha László figyelmét a porcsalmai cigányok botoló táncára. Később Lajtha és Gönyey Sándor filmre is vette Ötvös István és leánya táncát, amit a Magyarság Néprajzának »Tánc« fejezetében részletesen, ábrákkal együtt ismertettek. A különös befejezés miatt a szerzők úgy vélték, hogy »e tánc a szertartásos kardtáncoknak azon csoportjába tartozik, amelyben emberáldozás emlékét sejtjük«. Bár a rituális szokáskörnyezet utólag nem igazolódott be, a párbajszerű előadásmód miatt – ahol a tánc a szimbolikus harc pillanatnyi helyzetének van alárendelve – az egyik legarchaikusabb tánctípusunkat fedezték fel Lajtháék. A tánctípus részletes gyűjtése a két világháború között nem történt meg, s Luby azt gondolta, hogy »a botoló emlékét a tudományos szakszerű feljegyzéseken kívül« már csak az ő, 1959-ben megjelent visszaemlékezéseinek sorai őrzik. Tudománytörténeti érdekesség, hogy ugyanebben az időben a Népművelési Intézet Táncosztályának két fiatal tánckutatója Martin György és Pesovár Ernő megjelentette az »A Szabolcs-Szatmár megyei néptánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai« című írását, melyben arról számoltak be, hogy a Felső-Tisza-vidéki cigányság körében nagy számban találtak hasonló jellegű eszközös táncokat, melyek e területtől eltávolodva egyre szórványosabban fordultak elő. Ettől kezdve Martin György szisztematikusan gyűjtötte, rendszerezte e tánctípus mozgásanyagát és kísérőzenéjét. Különösen a 7-8 szótagos, dudanóták közé sorolható botoló dallamok ritmikai több-alakulása keltette fel a figyelmét, ami egy középkor végi, reneszánsz zenei gyakorlatot, a proporció nyomait őrizte meg. Célja egy teljes zenei monográfia elkészítése volt, amelyben e dallamkategóriát néprajzi, zene- és tánctörténeti, verstani szempontok alapján vizsgálta volna meg, rávilágítva annak zene- és folklórelméleti jelentőségére.”

Karácsony Zoltán: Martin György – A botoló tánc zenéje (folkMAGazin 2003/1)
http://folkmagazin.hu/flipbook/index.php?file=mag03_1...

Fotó: Hármas botoló (Nyírvasvári, 1956.) – Martin György felvétele (forrás: etnokoreologia.wordpress.com)

25/04/2026

📚🎶 TALÁLKOZZUNK A STANDNÁL! 🎶📚

A Táncház Egyesület és a folkMAGazin is kint lesz a Országos Táncháztalálkozó és Népművészeti Vásáron! 💃🕺

Gyere, nézz be hozzánk, lapozz bele a legújabb folkMAGazin számokba, és fedezd fel a kínálatunkat élőben! 👀📖
Találhatsz CD-ket, könyveket, folkMAGazin különszámokat, új Táncháztalálkozós vászontáskákat, pendriveokat, fülhallgatókat.

🌐 Pontos listát a weboldalunkon találod: https://2026.tanchaztalalkozo.hu/hu/2025-04-25-szombat/kuzdoter/kinalatunk

Emellett egész napos forgatag vár a Papp László Sportarénában:
🎶 táncházak, 🎤 előadások, 🎻 koncertek

👉 A részletes programot a weboldalunkon találod: https://2026.tanchaztalalkozo.hu/hu/informacio-2026/musor-2026

Találkozzunk személyesen is! ❤️

📹: Kláris Dániel
🎶: Szalonna és Bandája - Nagydobronyba két úton kell bemenni