kisanyam.com

14/01/2026

A modern társadalmak egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben a tudás, a technológia és a kommunikáció soha nem volt ilyen fejlett, biztosan ti is tapasztaljátok, hogy a közélet egyre inkább az érzelmek legprimitívebb formáira épít.😔

Milyen pszichológiai eszközökkel épül le egy társadalom? Részletek a cikkben! 👇

A modern társadalmak egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben a tudás, a technológia és a kommunikáció soha nem volt ilyen fejlett, biztosan ti is tapasztaljátok, hogy a közélet egyre inkább az érzelmek legprimitívebb formáira épít.Fájdalmas nézni és bevallani, de a gyűlöletke...

12/09/2025

Vigyázzatok, nehogy titeket is elkapjon ez a ragályos betegség! 🤪

31/08/2025

Jung szerint a szirén az árnyék egy alakja lett, a tudattalan női princípium, amely félelmet kelt, mert olyasmit mutat, amit a tudat nem akar látni. 🧐

De mi van akkor, ha a szirén archetípus több annál a negatív képnél, amit ráaggatunk? Mi van, ha csak nem szeretünk szembenézni azokkal az oldalainkkal, amiket ez a nőtípus tükröz nekünk? Miért félünk az érzelmi mélységtől? 😮‍💨

🔗 Pszichológiai szemlélet, önelemzés, mítoszok egyvelege!

Azon gondolkoztam, milyen bántóak a legendák a szirénekről. Mi van, ha valójában ők is csak azért énekelnek, hogy végre valaki egyszer ne érezze fullasztónak a mélységüket és a közelségüket? Hogy valaki végre mellettük is elhiggye, több levegője van annál, mint amennyit a f....

30/08/2025

Elméletileg pihenek és készülök az újabb mozgalmas sulis évre + az őszi hajtásra. 🌞🧴

És mi történik közben? Szeretnék a legeslegjobb terapeuta lenni, úgyhogy elkövetek egy csomó hibát, hogy ti tanuljatok belőle, és nektek már ne kelljen! 😃

Hamarosan újabb pszichológiai tanulmány, aztán egy újabb komikus novella. Ti pedig lazuljatok helyettem is! 🤍

04/05/2025

Néha a közelség jobban fáj, mint a távolság, és néha a csend beszél a leghangosabban. 😮‍💨

🔗Új novella a blogon, link KOMMENTBEN!

Vigyázat, végtelen szarkazmus! 🫣

25/04/2025

Elég közel enged magához azért, hogy ne tudd elfelejteni, de sosem annyira, hogy valódi kapcsolat legyen köztetek. 🥲

Ismerős? Akkor olvasd el a BREADCRUMBING jelenségről szóló cikket! (Link a kommentben)

Utóirat: Menekülj! 🥶

🚩

18/04/2025

Lekvárrobbanás a kukánál, térdelés a betonon, szomszédi megaláztatás, új hűtő, összeomló önbecsülés. 👌

Ha azt hiszed szar napod volt, csak olvasd el a 2021-ben íródott novellámat! 🫣

Spoiler: a cikk öniróniát és szarkazmust tartalmaz!

⛓️‍💥 Link a kommentben!

17/04/2025

Az öngondoskodás nem mindig egy nagy gesztus.
Néha csak annyi, hogy veszel magadnak egy csokor virágot. Én például minden héten tulipánt. Nem azért, mert ünnep van, és nem is azért, mert megérdemeltem. 🌷

Hanem mert ezek az apró kis szokások a saját magam szeretetének jelképei. Elfogadom amilyen vagyok, és törődöm a lelkemmel.

A rendszeresen ismételt, ilyen jellegű pozitív rituálék
ráadásul bizonyítottan csökkentik a stresszt, növelik a kontrollérzetet, és emlékeztetnek rá, hogy számítunk saját magunknak.

Nem kell hozzá nagy elhatározás, csak egy csokor virág. Meg persze az, hogy ne felejts el adni néha magadnak is. 🥰

Ti alkalmaztok ilyen rutinokat a mindennapjaitokban?

16/04/2025

Miért van az, hogy a legszebb dolgokat pont akkor alkotjuk, amikor a legszarabbul vagyunk? 😳

Miért pörög az agyunk jobban egy pofáraesés után, mint egy tökéletes vasárnap délutánon, amikor minden rendben van?

Tényleg kell a fájdalom ahhoz, hogy megszülessen valami igazán mély? 🧐

Írtam nektek erről. Nem azért, mert romantizálni akarom a szomorúságot, hanem mert érdekel, miért működik így az ember.

Miért akkor nyúlunk ecsethez, tollhoz, kamerához, amikor már nem tudjuk másképp túlélni a napot?

A magyarázat: Pszichológia. Neurológia. Dopaminhiány. Meg az is, hogy amikor fáj, akkor őszintébbek vagyunk.

📖 Olvasd el a cikket, ha te is voltál már úgy, hogy nem tudtál mást tenni, mint újrateremteni magad. Mert lehet, hogy a szívünk néha darabokban van, de az alkotásban ott a ragasztó. 🫶🏻

🔗 Link a kommentben!

15/04/2025

Ki áll a sorok mögött? 🖋️

Szilágyi Virág vagyok. Marketinges, blogger, művészetterapeuta tanuló, és egy örök útkereső az éppenhogy harmincasok kusza mezején.

Az vagyok, aki mindig belebotlik valamibe, és akinek az agya pont éjjel 2-kor zakatol a legjobban. Akkor, amikor mindenki más már az igazak álmát alussza. (Vajon hogyan csinálják?!) 😮‍💨

Elindítottam a Kisanyám nevű magazint, ami nem akar tökéletes lenni. Ahogy én sem, és szerintem te sem. Ha ismerős ez a sok érzés, akkor valószínűleg jó helyen vagy.

A Kisanyám én vagyok, meg te is - ha akarod.

Ez egy hely azoknak, akik nem mindig tudják, merre van az előre. De legalább már megtanultak nevetni, amikor megint sikerül orra bukniuk. 🫶🏻

Nem érdekel, mennyire csillog a körmöd, vagy hol vetted a kabátod (de ha baromi jól néz ki, légyszi azért szólj). Inkább az foglalkoztat, hogy mi fáj, mi mozgat, mi gyógyít. Hogy mi van a csend mögött, amikor egyedül vagy magaddal. Hogy mi az a nyomor, amit már megtanultál szeretni, mert úgyis mindig ott van.

Ez a magazin nem trendi akar lenni, hanem valóságos. Támogató, néha kicsit keserédes, de mindig szívből jövő.

Szóval maradj. Vagy gyere vissza, ha épp nagyon szétestél. Itt semmi sem túl ciki, túl sok, vagy túl furcsa. És csak épp annyira gáz, hogy végül már semmi sem az. ❤️‍🩹

14/04/2025

Meglepően gyakori eset, hogy azt gondoljuk, ha elég sokat teperünk, majd megszeretnek minket. Majd jön egy pillanat, amikor fontosak leszünk. 😮‍💨

Rossz hír: nem fog megtörténni.

Ha mindig olyan embereket választasz, akik lebegtetnek, de végül sosem téged választanak, olvasd el a legújabb cikket a Kisanyámom, mert ez most neked szól! ❤️‍🩹

—> LINK A BIO-BAN!