24/12/2025
Jelen: Az egészségügyet említi, miért nem kényszeríti ki a változást a társadalom, hiszen mindenki a bőrén tapasztalja azt, hogy nem működik a rendszer. Írják a kötetben, hogy 17 ezren halnak meg évente olyan betegek, akiket meg lehetett volna gyógyítani. Mi az a muníció, ami nincs meg ebben a társadalomban?
Filippov Gábor: Visszakérdezek: mikor történt meg, hogy a választópolgárok többsége kimeneti eredmények alapján döntött a választásokon? Szimbolikus terekben dől el a verseny, vagyis a politikának nem érdeke, hogy valódi, mérhető teljesítménnyel kampányoljon. Ha az első helyett a második stratégiát igazoljuk vissza, a politika is alkalmazkodni fog.
Jelen: Még mindig nem értünk el a falig?
Filippov Gábor: Messze nem. Mióta én élek, nem jó az egészségügy, mindig borzasztóak voltak a kimeneti eredmények. Mitől hinnénk el, hogy holnaptól jobb lehet? Alapérték-kutatásokból tudjuk, hogy két attitűd van, ami nagyon érvényes a magyarokra. Az egyik, hogy a biztonságot nagyon szeretjük, a másik, hogy félünk a változástól. Történelmi okai vannak, de nézzük meg a rendszerváltást. Jött a kapitalizmus, egymillió ember elvesztette a munkahelyét. Jöttek a nagy reformok, ez sokaknak a fizetős felsőoktatást és a vizitdíjat jelentette. Az emberek nagy része a reformot a megszorításokkal azonosítja, mert nincs róla élményük, hogy a reformtól jobb lesz az élet. Az uniós csatlakozástól jobb lett: megnyíltak a határok, jött a pénz, de reformokról nem keletkezett sok jó emlék a magyarokban. Talán eljön majd egy pont, amikor annyi területen kezd el omlani a vakolat, hogy a választópolgár elkezdi számonkérni a kimeneti eredményeket, de lehet, hogy ez még messze van.
A teljes interjú itt olvasható el az Egyensúly Intézet kutatási igazgatójával, akivel a Magyarország-kézikönyv, 33 megoldás 33 égető problémára című kötet kapcsán beszélgettünk: https://jelen.media/filippov-gabor-nagyon-hiszek-a-fustos-szobakban-meghozott-kompromisszumokban/
