03/08/2026
Minden tiszteletem Kamilláé, nem is tudom, hogy valaha ismertem-e ilyen okos embert, mint ő, ráadásul aki olyen higgadtan és intelligensen csinálta volna a szerkesztő-műsorvezetői munkát ennyi férfi között ilyen kiélezett politikai helyzetekben, tényleg ámultam tőle eddig is mindig és valószínűleg ezután is fogok. Nagyon szomorú vagyok attól, hogy nem lesz már a Partizánban.
Búcsúzom a Partizántól.
A ma reggeli Lakner Zoltánnal közös műsorunk végén elhangzott a nézőkhöz intézett elköszönésem:
2021 februárjában kezdtem itt dolgozni. Akkor készítettük Schiffer Andrással az életútinterjút – az volt az első munkám szerkesztőként.
Azért lettem újságíró, mert azt gondoltam – és ma is azt gondolom –, hogy az Orbán-rendszer rosszat tett ennek az országnak. Hogy szegényebbé t***e nemcsak az intézményeinket, hanem a képzeletünket is. Én pedig azt reméltem, hogy a nyelvemmel, a kérdéseimmel, a munkámmal hozzá tudok tenni ahhoz, hogy egyszer másmilyen országban éljünk.
Abban is hittem – és ma is hiszek –, hogy igazságosabb társadalom lehetséges. Hogy nincsenek másodrendű állampolgárok. Hogy nincsenek fontosabb emberek. Mindannyian ugyanazzal a méltósággal érkezünk ebbe a világba. És mindannyian megérdemeljük, hogy hasonló esélyekkel próbálhassunk benne boldogulni.
Az elmúlt öt évben olyan dolgokat csinálhattam, amelyekről korábban álmodni sem mertem. Kamera előtt és mögött. Számos műfajban és formában. Ez szakmailag és emberileg is meghatározó időszak volt számomra.
És ezért elsősorban nektek tartozom köszönettel.
Köszönöm, hogy itt voltatok akkor is, amikor hibáztam. Akkor is, amikor izgultam. De akkor is, amikor valami sikerült. Köszönöm a figyelmeteket, a kritikáitokat, a türelmeteket. Egy közösségi médiában működő csatornán ezt könnyű természetesnek venni, pedig egyáltalán nem az.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nélkületek nincs Partizán.
Az én utam viszont most itt véget ér a csatornánál. Egy Vas Mátéval közös Semmi kóla podcast epizód még publikálás előtt áll, az lesz az utolsó tartalom, amihez műsorkészítőként hozzájárulok a Partizánon. Eltűnni nem fogok, nemsokára jövök információkkal a Facebook és az Instagram oldalamon.
Ez az öt év meghatározó része marad az életemnek. Különösen az elmúlt év. Jó, hogy ezt együtt élhettük át. Jó, hogy ennek a közösségnek a része lehettem.
Szeretnék még köszönetet mondani néhány kollégámnak és volt kollégámnak, akik nélkül egészen biztosan minden másképp alakult volna.
- Elsősorban Gulyás Mártonnak, hogy szakmai bizalmat szavazott nekem;
- Garai Juditnak, hogy mentorom volt az első lépéseimnél;
- Pap Szilárdnak és Schultz Nórának, hogy együtt gondolkodhattunk politikáról és közös műsorokat építhettünk;
- Rádi Antóniának a rengeteg segítségért;
- Kubik Bencének józanságáért;
- Kenczler Marcinak, hogy kimozdított a komfortzónámból;
- Kelemen Ricsinek a figyelemért és a precizitásért;
- Karsai Annának, hogy gondját viselte a projektjeinknek;
- Ittzés Ambrusnak, Endrey Mátyásnak és Nagy-Szakmáry Somának, hogy a legjobb csapat voltak, viharban és szélcsendben is;
- Vas Máténak mindenért;
- és Ruff Bálintnak, hogy soha nem voltam egyedül.
Ha egyetlen dolgot hagyhatok itt útravalóul, akkor ez legyen az: legyen politikai bátorságunk. Legyen politikai cselekvőképességünk. És vállaljunk politikai felelősséget egymásért. Köszönöm, hogy itt voltatok.
Sziasztok.
Fotó: Partizán
