09/07/2025
"...
Minden szava vastag cérnával varródott az emlékezetembe.
Pont, mint Ő... "
Kitöröltem a számát..
Olyan egyszerű volt, mint kitépni egy lapot egy könyvből, amit már rég nem olvastál.
De az üzenetek megmaradnak.
Nem telefonon - csak a fejemben.
Kívülről ismerem őket:
- "olyan gyengédnek érzem ma magam... ”
- "Ne veszíts el sohasem"
-"Mondtam már Neked azt, hogy Szeretlek?"
- "Jó éjt, Édesem.”
- "A Holdig és vissza.."
Köztük volt az első "Szeretlek", és az utolsó "nem tudom, mi van köztünk".
Ezekben a sorokban csak Ő él. Ez igaz.
Ő, akivel az elején még hajnal kettőkor játszottunk.
Aki naplementékről küldött képeket és azt írta: "Neked."
Csendben távozott. Nincs vita. Nincs magyarázat.
Csak csendben tűnt el.
Mintha kialudtak volna a fények és elolvadtak volna a sötétben.
És én itt maradtam - üres szívvel.
Névsorolvasás. Egy szó. Csak egy hangulatjel. Mindegy.....
Megpróbáltam kitörölni a történetemből. Elfelejteni a beszélgetésünket... az összeset.
Komolyan, de nem tudom.
Minden szava vastag cérnával varródott az emlékezetembe.
Pont, mint Ő.
Már megtanultam, hogy ne nézzem meg az üzeneteimet reggelente.. Abbahagytam a dalokat hallgatni amiket szeretett és amikbe beleszeretett megismerkedésünkkor.
De valahányszor megérzem az illatot, ahogy lebeg az utcán, megfordulok.
Ott van.
Újra itt van, én pedig gyerek vagyok újra. Butaság.
Elment. "Örökkön örökké." ... ahogyan ez a karszalagomon is áll.
De ő abban a férfiban maradt, akivé váltam, amíg vártam Őt.
Alex Goyan
