25/11/2018
A sárga mellényesek nyolcadik napjáról sokféle adat látott napvilágot. Az egy hete tartó, spontán szerveződő, politikamentes és szakszervezetek nélküli megmozdulás II. felvonására került sor. Az I. a múlt szombaton volt, a következő, a III., jövő szombaton lesz. A média adatai szerint, országos szinten mintegy 1600 stratégiai helyen, 106.000-en vették részt a tüntetéseken , Párizsban 8.000-en. Összesen 130 személyt állítottak elő, ebből 42-t Párizsban. Az események színhelye, a demonstráció elől lezárt Champs Élysées volt, ahol a jóhiszemű sárga mellényesek mellett, előtt, után megjelent a szélső jobb és szélső bal, a profi módon szervezett, jól ismert radikális balhézók csoportja. Elkezdődött az éjszakába nyúló barikádépítés, a közlekedés lassítása, gyújtogatás, fosztogatás, összecsapás a rendőrökkel. A jóhiszeműek a sárga láthatósági mellényben tüntetők közül nem tudták megmondani az újságíróknak, hogy kik ezek a casseurs-ök, motoros védő sisakban, eltakart arcú profi randalírozók.
Nos, ismét sikerült belerondítania a politikának egy alulról szerveződő, vezető nélküli népi kezdeményezésként induló elégedetlenségi mozgalomba. Szombaton, a déli órákban a rendőrség könnygázgránátokat vetett be és vízágyúval próbálta helyreállítani a rendet, nem sok sikerrel. A szakemberek jó része a megmozdulást példa nélkülinek tartja, ugyanis egy hosszú ideje tartó, a Francois Hollande számlájára írandó gazdasági recesszióval magyarázzák. Most a számlát Macronnak nyújtják be. Ez még az enyhébb változat. Sylvain Bouloque, történész szerint a sárga mellényesek nem azért jöttek, hogy törjenek-zúzzanak, hanem azért, „hogy kifejezzék elégedetlenségüket”. (Libération, nov. 24). Mások egyenesen az elnököt hibáztatják a meggondolatlan intézkedései miatt. Egyetemi kutatók az 1358-as parasztháborút (jacquerie-t) emlegetik, a francia forradalmat, az 1848-as eseményeket, mások az 1968-as diáklázadásokat. Volt, aki Macront Marie Antoinette-hez hasonlította („nem tudtok kenyeret venni, vegyetek kalácsot!”), és van olyan, aki tőle várja a megoldást. Egyelőre, úgy látszik, hogy az elnök nem mond le az üzemanyag környezetvédelmi adójáról, az ún. écotaxe-ról, melyet 2014-ben, Ségolène Royal szüntetett meg a „vörös sapkás” („bonnets rouges”) bretonok tiltakozása miatt. A tüntetők már a jövő szombati III. fejezetre készülnek. Kedden, feltételezhetően okosabbak leszünk az elnöki bejelentést követően.