31/08/2025
Játék a számokkal, avagy meglepő-e, hogy jön egy üstökös a csillagközi térből?
Jelenleg két olyan üstököst tartalmaznak a modern csillagászati katalógusok, melyeket a Naprendszer valamelyik óriásbolygója állított a csillagközi térbe vezető hiperbola pályára. Egyikük a C/1980 E1 (Bowell), a másik a C/2024 L5 (ATLAS); előbbit a Jupiter, utóbbit a Szaturnusz nagy közelítése lökte ki.
Kezdjünk el közelítéseket alkalmazni - figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas durva egyszerűsítések következnek!
1980 és 2024 - kb. 40 év alatt két kidobott üstökös. A Naprendszer 4,5 milliárd éves, kerekítsük le ezt 4 milliárdra, azaz 4 ezer millióra. Hanyagoljunk el mindenféle fejlődést a bolygóközi térben és mondjuk azt, hogy amit most látunk kidobási gyakoriság, ez végig kb. ennyi volt. Akkor ha 40 évente elmegy egy rendes, méretes üstökös, akkor 4 ezer millió év alatt kerek 100 millió (10^8) db kirepülő üstökösmag adódik. A Tejútrendszerben van kb. 100 milliárd csillag (10^11), ha mindegyik olyan aktív, mint a Nap, akkor 10^19 db intersztelláris üstökös simán kószálhat a Tejútrendszerben.
Közelítsük ezek után a Tejútrendszert egy százezer fényév oldalélű, négyzet alaplapú lapos téglatesttel, aminek a vastagsága ezer fényév. Ennek a nagyon durva Tejút-modellnek a térfogata 100 ezer x 100 ezer x ezer = 10^5 x 10^5 x 10^3 = 10^13 köbfényév.
Ha minden egyenletesen van kitöltve mindennel, akkor ez 10^19 db üstökös/10^13 köbfényév = 10^6, azaz egymillió üstökös köbfényévenként.
A Nap körüli üstökösfelhő, az Oort-felhő kb. 1 fényév sugaró gömb. Ennek a térfogata kb. 4 köbfényév (azaz a pít hárommal közelítettem a 4 x r^3 x pi / 3 térfogat-képletben).
Az intersztelláris üstökösmagok sűrűsége és az Oort-felhő térfogatának szorzata becslést ad a jelenleg a Nap gravitációs tere által dominált Oort-felhőben az intersztelláris üstökösök számára, ami a fentiek alapján 4 millió.
A feltételezések nagyon durvák, de a nagyságrend világos: milliós-tízmilliós számban száguldozhatnak az Oort-felhőben a más csillagoktól kiszakad üstökösök. Ha a kidobódó üstökösök mellé a kisbolygókat is belevesszük, a méreteket lenyomjuk egész kisméretű égitestekre (az 'Oumuamua pl. egészen apróság volt), akkor akár a százmilliós-milliárdos nagyságrendet is elérhetjük a Nap 1 fényéves körzetében.
Nem, semmi meglepő nincs abban, hogy látunk ilyen fura vendégeket. Éppen csak korábban a felfedező műszereink nem voltak elégségesek, illetve a szerencsefaktor is belepökhetett a levesünkbe.
Az alkalmazott közelítések között van, amit realisztikusabb (=komplikáltabb) számolásokkal felváltva növelni is, csökkenteni is lehet a becsült üstökös/köbfényév sűrűséget. Nekem az ösztöneim azt súgják, hogy a mérleg a végén a még több felé billenne el a Naprendszer térségében.
Értem én, hogy milyen romantikus az idegenek űrhajóját odaképzelni, ahol nincs, és jól látom is a követőim, olvasóim reakcióin az elbizonytalanodást a "neves harvardi professzor" médiamegjelenései nyomán. De nem, a 3I/ATLAS-ra ráfogni, hogy a "Loeb-skálán 4-es értéket vesz fel és van alapos ok feltételezni az űrhajó-hipotézist" az simán sarlatánság. Szélhámosság, csalás, fantazmagóriák etikátlan futtatása a tömegmédiában.
A tudományban természetesen semmit és semminek az ellentétét nem lehet abszolút biztosan kizárni. De nem, itt tényleg egy tudományosan érdekes, de amúgy kutyaközönséges üstökösről van szó, minden megfigyelési adat ezt mutatja.
Kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/C/1980_E1_(Bowell)
