30/08/2025
Romokban van a hazai gyermekvédelmi rendszer, amely valószínűleg attól tud még működni, hogy a benne dolgozó szakemberek még próbálják menteni a menthetetlent – mondta L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, akivel visszavonulása alkalmából közölt interjút a WMN. A szociális szakember, aki 25 év után vonul vissza az alapítvány éléről, azt mondja, sokan áldozatai a rosszul működő szociális intézményrendszernek: a kiégett pedagógus, a családsegítő, a rendőr, aki folyamatosan csak a negatív dolgokkal találkozik.
Az első probléma, ami szerinte az egész intézményrendszerre jellemző, hogy ügykezelő fókusszal működik, és nem az okokkal foglalkoznak. Az ügyeket intézik és zárják le, az okok viszont mindig újratermelik az ügyeket. A szakember azt mondta: Alapvető paradigmaváltásra lenne szükség ahhoz, hogy ezen változtassunk.
L. Ritók Nóra azt mondta: a családból kiemelt gyerekek speciális segítséget igényelnének, olyan mértékű traumákat élnek át pici koruktól, hogy azt egy nevelőszülő, egy lakásotthonban dolgozó szakember nem tudja megoldani. A nevelőszülői hálózatban a szakembert óriási hibának érzi, hogy „megélhetési nevelőszülők kerültek be a rendszerbe”. Az egyház átvette szinte az egész gyermekvédelmet, az egyházak épít***ek ki nevelőszülői hálózatot. A szülői kompetenciák viszont alacsonyak, és a nevelőszülő még a saját gyerekével sem tud maradéktalanul helytállni.
Ebből sajnos megélhetés lett, hiszen ezeken a helyeken nincs nagyon munka sem. Meg lehet nézni: az ország leszakadó térségeiben van a legtöbb nevelőszülő. Ez a rendszer így teljesen alkalmatlan. Ezzel együtt fontosnak tartom kihangsúlyozni: vannak nagyon jó nevelőszülők is – fogalmazott.
L. Ritók Nóra problémának látja, hogy sokkal több gyerek kerül kiemelésre, mint ahány nevelőszülő van, és a lakásotthonokban, ahová elvileg csak 12 évnél idősebb gyerekeket szabadna tenni, így már ott van a négyéves is. Emiatt aztán – mint mondta – a kórházakban maradnak a csecsemők, hiszen a nevelőszülő sem az újszülöttet választja, akinél 24 órás szolgálat kell, hanem inkább azt, aki betöltötte a három évet és óvodába mehet.
Ha azonban a gyereket fizikailag bántalmazzák, sz*****is abúzus éri, egyértelmű, hogy nem maradhat a családban – hangsúlyozta.
Hozzát***e azt is: tragikus, hogy a rossz körülmények között élő a családokat meg sem kísérlik képessé tenni arra, hogy felneveljék a gyereküket. A rendszer csak a fenyegetést használja velük szemben eszközként, de nem nézik meg az okokat, vajon miért nem működnek a családok. A szegénységhez – mint mondta – életvezetési kötődik, ami sokkal komplexebb annál, mint hogy mondjuk szükség lenne egy babaágyra.
Ez a kompetenciahiány szerinte azért létezhet, mert ebben a társadalmi csoportban semmi, még az iskola sem tud eleget adni ahhoz, hogy be tudjon következni egy életstratégia-váltás. A szegregált iskolákból alapkészségek hiányával kerülnek ki a gyerekek, és nem kapják meg azt a világlátást, amire szükségük lenne. Marad tehát a család szocializációs mintájának az átörökítése, abból pedig a fogyasztói világ, az online tér hatásai miatt együtt egyre mélyebbre kerülnek – érzékelt***e a helyzet súlyosságát.
L. Ritók Nóra úgy véli, a jelenlegi rendszer biztosan nem alkalmas arra, hogy a gyerekeket a kiemelés után biztonságban felnevelje. Úgy fogalmazott: Mindig ugyanoda kerülnek vissza, ugyanazokat az életutakat folytatják, az állami gondozott gyerekéből így állami gondozott gyerek lesz.
