11/02/2026
„Padológia”
Feldobta az algoritmus, beleolvastam, nem bírtam otthagyni :-)
A kiállítást március 6-ig nézhetitek meg Budapesten a Deák 17 Galériában.
A PADFIRKA MINT MŰALKOTÁS? KATOLIKUS GIMNÁZIUM KÉPZŐMŰVÉSZ TANÁRA A DIÁKSORSOK LENYOMATAIRÓL
„A padológia alternatív kompetenciamérés: kérdés és keresés. (…) Sóhaj és kiáltás egyszerre. Megkerülhetetlen áltudomány. (…) A padológia karikatúra. Ironikus metafora. Vagy egyszerűen csak tükör” – írja Balla Lajos festőművész, középiskolai rajztanár a Deák 17 Galériában látható kiállításának Padológiai kiáltványában.
„Egy gimnáziumi rajzteremben kezdődött minden, ahol közel harminc éve tanítok. A vastag fából készült padok már akkor is régiek voltak: firkák, karcok, bevésések díszelegtek rajtuk. Egy idő után használhatatlanná váltak rajzolásra, ezért különböző rétegekkel próbáltuk lefedni őket, végül új tábla került rájuk. A Covid alatt, amikor a diákok nem jártak be, elkezdtem leszedni az asztalokról a fedőréteget. Akkor szembesültem azzal, milyen sűrű emberi anyag halmozódott fel bennük: nevek, mondatok, politikai jelszavak és szerelmi vallomások, dühkitörések és szorongások nyomai. Nem rongálásként jelentek meg számomra, hanem kollektív emlékezetként, ezért nem eltüntetni akartam ezt az anyagot, hanem dolgozni vele. Így született meg a padológia: egy fiktív áltudomány, a „padszövettan”, amely a padok felületét pszichológiai és társadalmi lenyomatként vizsgálja. Kitalált műszereket építettem, „tudományos” szövegeket írtam, amelyek orvosi, pszichológiai, patológiai nyelvet imitálnak – egyszerre ironikusan és teljesen komolyan. Ezek a szövegek és tárgyak arról beszélnek, amit egy közösség hordoz, de ritkán mond ki."
„Fontosnak tartom, hogy ne csak a sebekről, hanem a gyógyulásról is beszéljünk. Hogy kimondható legyen: van kegyelem, van irgalom, van változás. Dramatikus sorsok és erős vizuális hatások jelennek meg, de számomra ezek a képek végső soron a reményről szólnak – arról, hogy van kiút."
„A diákok is nagyon érzékenyen reagálnak ezekre a témákra, amelyek gyakran megjelennek a rajzórákon is. Ilyen a hajléktalanság, a környezetszennyezés vagy akár a háború kérdése. Ezek a témák közel állnak hozzám is. Többször voltunk együtt olyan alkalmakon, amikor hajléktalanoknak főztünk gulyáslevest, beszélgettünk velük. A mai fiatalok meglepően nyitottak és kaphatók az ilyen, valódi emberi találkozásokra. Sokat köszönhetek a diákoknak: nélkülük a kiállítás nem jöhetett volna létre."
„Amit firkának hiszünk, az vallomás. Amit rendszernek hiszünk, az törékeny. És amit elveszettnek érzünk, az még mindig megszólítható. A pad emlékszik, a kép párbeszédre hív, a közösség pedig ott kezdődik, ahol egymás szemébe nézünk."
👉Mihályi Anikó kiállításra ment, és egy egészen különleges világ fogadta – írása a hozzászólások közötti linkre kattintva teljes terjedelmében olvasható.👇
