03/09/2026
KIFOSZTÁSELMÉLET - szept. 3.
Sokat gondolkoztam a kifosztáson az utóbbi években. Arról gondolkodtam csendben, éveken át némán figyelve, hogy miért történik az meg hazánkkal, a magyar lélek közösséggel hogy egy elv, egy dinamika megteheti azt hogy kifosztja. Elveszi ideológiáját, elveszi pénzét, elveszi intézményeit, elveszi a vizét stb. Mert ez egy dinamika volt és ennek most mindegy is kik voltak a Voldemort által megszállt testeik. A folyamatot figyeltem.
És akkor eszembe jutott az a tanítás, hogy "megtörtént mert megtörténhetett". (ld. pl Abd Ru Shin poroszos rideg következménylogikáját) Más szóval meg volt engedve, hogy ez a víz le legyen folyatva a lefolyón. Innen nézve mérhető a kár, de nem ezt kell nézni, azt hiszem nem így kell ezt nézni.
Egy népnek van egy karmája, sorsa, útja. Különben nem létezne. AZ anyagvilágban semmi sincs, ami nem cipel valami sorsot, karmát, múltat stb. Tehát a magyar fizet. Fizet. Fizet és fizet folyamatosan. Előtte évszázadokon át aludt, most fizetett. Talán az időtörésig. Most azt hiszem új idődimenzióban vagyunk ami a nemzeti vagyon felépítés kora is egyben és ez szerintem nagyon is jó lesz (akár euróval akár egy új magyar "királlyal" való bankjegyekkel, mindegy). Tehát ez a mennyiségnyi érték ami elfolyt, amit elvihettek, ami MÁSNAK lett energia és erőforrás (emberi erőforrások minisztériuma = per koponya mit lehet belőled kihozni, mint a vietnámi vagy bangladesi biciklisfutárokból...) az végülis mindegy.
Egy szó mint száz nem tudom az okát hogy pontosan mit fizettünk, de rendben érzem azt hogy ez a tömérdek vagyon elúszott. Ugyanis nem volt rá senkinek sem ereje hogy ezt megállítsa. A nép sorában sem volt elég erő erre, a politikában sem, a nemzeti bankban sem, sehol sem, senkinél sem. Ennyire hülye nem lehet mindenki, ezt alapból tagadnám. Tehát, megtörtént mert megtörténhetett.
Ha próbálkozom a nagy magyar idealizmust a múltban megfogni akkor elhiszem hogy voltak, lehettek olyan korok, döntések amikor ez a duhaj, gőggel teli nemzeti énkép szét szivatta a másikat, netán le is darálta. És itt vissza akár Kr. 2500-ig is elmehetünk. (vö. Oera Linda book világa Európa régmúltjában).
Az hogy IV. Bélát kilóra meg tudták venni már a katolikus agymosók, és miszlikbe aprították a magyar hercegeket a Margit-szigeti kolostor környékén az már egy töréspont DE NEM a forrása a dolgoknak, pedig az is 800 éve volt. Nem folytatom.
Annyit akartam mondani, hogy bár rengeteg volt a veszteség, de a számla ki van fizetve. Kalap kabát. Előre, tovább. Mert nem egy hétvégében vagy egy 2-4 éves ciklusban kell gondolkodni hanem minimum 250 évben, vagy ha bátrabbak vagyunk akkor ezer.
ui. Az elment vagyont elment energiaként is lehet nézni. Az energia anyagi volt, tehát nem tudta a 3D-t elhagyni, vagyis lényegében a mai mágneseken múlik ennek a sorsa és nem a tegnapi mágnesekén. Semmi sem vész el valójában, csak rugalmasabban kell gondolkodni. Ha pedig el akarunk valamit érni, akkor itt és most kell mágnesezni és feszes tudattal létezni, nem pedig a tegnapban - az időtörés előtti agyműködésben - maradni. Csak a jelen számít. Csak a most. Az ősemlékezetet pedig meg kell hagyni olyanoknak, akiknek ez a dolguk, hogy a múltat kezeljék.
(A fenti gondolatmonológ nem ex katedra igazság, egy magyar ember írása, vélekedése, amit megosztott az érdeklődőkkel.)
