12/11/2025
Az Erdélyben található Hátszegi-medence világhírű az ott található dinoszaurusz maradványokról, melyek több tucat lelőhelyről kerültek elő az elmúlt több, mint száz év során. A lelőhelyek nagy száma ellenére, azonban, a dinoszaurusz leletek általában ritkának mondhatóak a területen. Ez alól kivételt jelent a most felfedezett lelőhely, ahol négyzetméterenként több mint száz gerincesmaradványt találtak és szinte egymáson feküdtek a nagyméretű dinoszaurusz csontok.
Magyar és román paleontológusokból álló Valiora Dinosaur Research Group már több mint öt éve folytat kutatásokat a dinoszaurusz maradványairól híres Hátszegi-medence nyugati felében, ahol már számos dinoszaurusz lelőhelyet fedeztek fel. Az itt tanulmányozott felső kréta szárazföldi rétegek a dinoszauruszok kihalását megelőző néhány millió éves időszakába engednek betekinteni. Az ásatások során több ezer gerinces maradványt tartalmazó leletegyüttest gyűjtöttek be, melyek között megtalálhatóak a kétéltűek, teknősök, krokodilok, dinoszauruszok, repülőhüllők és emlősök maradványai. A leletek számát tekintve a K2-es lelőhely mondható a leggazdagabbnak, ahonnan több mint 800 gerinces maradvány került elő kevesebb, mint 5 négyzetméternyi területről. A lelőhely részletes őslénytani vizsgálatáról szóló eredményeket a napokban tették közzé a PLOS One tudományos folyóiratban.
„2019-ben amikor az első terepbejárást végeztük a Hátszegi-medencében, szinte azonnal rábukkantunk a K2-es lelőhelyre. Ez egy meghatározó pillanat volt a számunkra, hiszen már az első percben láttuk, hogy a patakmederben kibukkanó szürke agyagos rétegekben több tucat nagyméretű és kivételesen jó megtartású fekete dinoszaurusz csont csillogott. Azonnal belevetettük magunkat a munkába és a több éven keresztül tartó ásatások során egy nagyon gazdag gerinces leletanyagot gyűjtöttünk be a lelőhelyről.” - ismert***e a felfedezés első pillanatát Dr. Botfalvai Gábor, az ELTE Őslénytani Tanszékének adjunktusa, a kutatócsoport vezetője.
Mintegy 72 millió évvel ezelőtt, a ma Hátszegi-medenceként ismert területet szubtrópusi klímán kialakuló időszakos folyók uralták, melyek a kiemelt területekről zúdultak a medence irányába. A nagyobb esőzések során ezen folyók jelentősen megáradtak, kiléptek medrükből és a mélyebben fekvő területek irányába haladva összegyűjtötték a talajfelszínen heverő tetemeket, valamint magukkal ragadtak olyan élőlényeket, vagy ezek maradványait, melyek az útjukba kerültek.
„A K2-es lelőhelyen feltáruló kőzetek részletes vizsgálata arra utalt, hogy a lelőhelyen egykoron egy kisebb méretű tó helyezkedett el, amit a heves esőzések során kialakuló villámárvizek, melyek az állati tetemeket is szállították, tápláltak. A csontokat tóba sodró folyók energiája hirtelen lecsökkent és a part mentén kialakuló delta környezetben szinte egymásra halmozta a magával szállított tetemeket, létrehozva ezt a kiemelkedően magas csontkoncentrációt.”- ismert***e a csontok felhalmozódási körülményeit Budai Soma az Paviai Egyetem kutatója, a megjelent publikáció társszerzője.
A lelőhelyről nem csak különálló csontelemek, hanem több összetartozó részleges dinoszaurusz csontváz is előkerült. Ezek a csontvázak két különböző növényevő dinoszaurusz maradványait reprezentálják. A csontvázak egy része egy, a Rhabdodontidae dinoszauruszok közé tartozó, nagyjából két méteres testhosszúságú, uralkodóan kétlábon járó növényevőt képviselnek; ezek a Hátszegi-medence egyik leggyakoribb dinoszauruszai lehettek egykoron. A csontvázrészek másik típusa, azonban egy igazán nagy felfedezést okozott, hiszen ezek a csontvázak egy titanosauria sauropoda dinoszaurusztól származnak, mely élőlénytől eddig nem ismertek Erdélyből ennyire épen maradt csontvázak, így ezen új leletanyag tanulmányozásával behatóbb ismereteket szerezhetünk ennek a hosszú nyakú dinoszaurusznak a rendszertani hovatartozásáról.
„ A lenyűgözően magas csontkoncentráció mellett, a most leírt új dinoszaurusz lelőhelynek egy másik nagy jelentősége, hogy ez a leletanyag képviseli a Hátszegi-medence legidősebb gerinces felhalmozódását. Tehát ennek a leletanyagnak a vizsgálatával betekinthetünk a Hátszegi dinoszaurusz fauna legidősebb összetételébe és felvázolhatjuk azokat az evolúciós irányokat és folyamatokat, melyek az ennél fiatalabb erdélyi lelőhelyekről ismert dinoszauruszok felé vezetnek, vagyis megállapíthatjuk miben hasonlítanak és miben különböznek a területről ismert különböző késő-kréta korú ökoszisztémák.” – t***e hozzá Dr. Csiki-Sava Zoltán a Bukaresti Egyetem docense, a kutatócsoport romániai vezetője.
A mostani publikációban ismertetett leletegyüttes, valamint a Hátszegi-medencében történő ásatások során előkerülő további leletek vizsgálatával pontosabb képet kaphatunk majd azokról az evolúciós és ökológiai folyamatokról, melyek formálták és alakították a késő kréta korban élő (kelet-)európai dinoszaurusz faunák összetételét.
A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága, a román Kutatási, Fejlesztési és Digitizációs Minisztérium, és a Bukaresti Tudományegyetem támogatta.
