30/06/2021
"Az sem mindegy, hogy mikor mondom magamra. Például a) amikor elhanyagoltam a testem, a megjelenésem, vagy b) amikor ápolt vagyok, jól öltözött, edzett, odafigyeltem tehát minden lehetséges szempontból a megjelenésemre, sok erőfeszítést teszek érte, és mégis ezt látom, vagy c) persze ettől még lehet valami olyan adottságunk, amit semmivel nem lehet szépíteni, változtatni.
Az a) esetben van valamilyen belső feszültség: valamit nem tettem meg, amit kellett volna. Nem tettem meg valamilyen erőfeszítést a jó kinézetért. Hiába fontos a téma, mégsem megyek le edzeni, nem járok utána milyen színek, ruhák állnak jól, mit ehetek és mit nem. A b) eset hátterében a perfekcionizmus áll: bár nagy százalékban hozom azt a szintet, amire vágyom, mégis mindig azzal a hiányzó pár százalékkal vagyok elfoglalva, amit még nem sikerült megváltoztatni, javítani. A c) esetben elutasítom a realitást: pl. a mellem formája, az orrom nagysága, az anyajegy a hátamon stb. nem elfogadható. Nem tudok megbékélni azzal, hogy ez van, ilyen adottságokkal rendelkezem."
Flóra válaszolt a kérdésre: "Miért nevezzük magunkat csúnyának?"
Te hogy látod? :)
A szépségideálok az idők végezetéig fognak változni és talán sosem lesz olyan, hogy tökéletes, vagy ha igen, akkor az minden olyan dolgot kellene, hogy jelentsen, amitől egyediek vagyunk. A közösségi oldalak korában már egyre nehezebb nem hasonlítgatni magunkat másokhoz és keresn...
