06/06/2025
A Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága a 2025. június 4-ei ülésén felköszöntötte kolléganőnket, Pomázi Gyöngyit. Mi is szeretettel gratulálunk! 🥰
A Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága a 2025. június 4-i ülésén felköszöntötte egyik tagját, Pomázi Gyöngyit, hetvenedik születésnapja alkalmából.
Az ünnepelt beszédét itt olvashatjátok.
Tisztelt Szótári Munkabizottság, kedves tagtársaim/szótár-társaim!
Legelőször is nagyon köszönöm a születésnapi köszöntést.
2001 óta vagyok az MTA Szótári Munkabizottságának tagja.
Megtiszteltetés, hogy a bizottság tagja lehetek, egy elit klubé, Magay Tamás, Elekfi, Pusztai tanár urak közé kerültem és azon szerkesztők, főszerkesztők, lektorok, szótárkészítők közé, akik ebben a 25 évben eminens mértékben hozzájárultak a magyarországi szótárkiadáshoz, a nagy nyelvi építkezéshez. De folytathatom a szerzőink sorát: Bárdosi, Fábián, Faluba, Forgács, Uzonyi. Kiss Gábor 2004-ben kitalálta, hogy rendezzünk szótárnapot, ez akkor óriási siker volt, és most a tizenharmadikat tartjuk. A bizottság virul.
Több mint szerencsés vagyok, hogy egész életemben az csinálhattam, amit szeretek. Ráadásul a kiadói életpályám egybeesett azzal a korszakkal, amikor a nagy szótári munkálatok és kiadások folytak. Az Akadémiai Kiadó szótárszerkesztőségének vezetőjeként irányíthattam a szótári munkákat, számos projekt megvalósulásához aktorként hozzájárulhattam, számos innovatív megoldás kialakításában kezdeményezőként vettem részt. Pénzt, paripát, fegyvert kaptam hozzá.
Kiadói szakemberként átélhettem a szótárak digitális transzformációját: több paradigmaváltást, a világhálót, a médiumváltást, a mobil eszközök, az LLM-ek és az MI alkalmazásának világát, ahol a feldolgozott nyelvi adatoknak óriási hasznuk van és lesz. Vagyis nem értünk a végére, most ismét egy új korszak kezdődik.
Mind a szakmai pályámon, mind a magánéletemben fontos elv számomra a cicerói Cui prodest? Cui bono?, azaz, hogy amit csinálunk, annak mi a haszna, mi az értelme?
Most az MTA 200. évfordulóján megtartott közgyűlésen Kecskeméti Gábor tartotta a nyitóelőadást, ebben azt fejtegeti, mi a tudomány feladata. Montesquieu-t idézi, miszerint a cél, hogy „az embereket boldogabbaknak hagyjuk itt, mint találtuk.” Azaz a tudomány az emberiség boldogulását szolgálja.
Feltehetően mindannyiótok osztja a véleményemet, hogy a szótárkészítés mint a gondolkodás és a nyelv kiművelésének, értő használatának eszköze hozzájárul az emberek boldogulásához és remélem, egy-egy újítással, olykor lehetetlennek látszó terv megvalósításával, reménytelen projektek feltámasztásával, megoldásokkal én is hozzájárultam a közös tudáskincsünkhöz. Amit továbbadhatunk az utódainknak.
Pusztai tanár Úr így köszöntötte az akkor 80 éves Magay Tamást „a szótári ember egy rengetegbe veszi be magát, amiről tudja, hogy végeláthatatlan, de emberi léptékünkben föltérképezhető, lakható és gyönyörű”. Az a tapasztalatom, hogy a közjóért vagy a közhaszonért személyes kedvtelés és öröm nélkül nem lehet munkálkodni.
Én élvezettel munkálkodom tovább, és még egyszer nagyon köszönöm a születésnapi köszöntést.
