08/12/2025
Adventi pillanat-kalendárium, 8. nap: az év vállalása
Az évet úgy kezdtem, hogy itt az idő, igazán és rendesen elsajátítom az online létezést, már így coachként, és nekilátok az énmárkaépítésnek, ahogy azt kell. Részben belátásból, mert 2025 lett és sok tényleg klassz, okos ember (is) beszélt lyukat a hasamba a jó marketingről (is), részben pedig muszájból, mert azt éreztem, láthatatlan vagyok, nem találtak rám az emberek.
Szerintem mióta vannak ezek a felületeim, azóta írok nektek arról időről-időre, milyen nehezemre esik ez, mennyire eltartom magamtól, hogy platformokat hódítsak meg, videókat készítsek, és a többi. De szóval egy ponton azt mondtam, hogy ez egy tanulható dolog, és én most ezt megtanulom. Nos, az eredményt végigkövethettétek.
Néhány hónapig szorgosan és tényleg készítettem ilyen-olyan reelseket meg szöveges posztokat, gyakoroltam a javasolt technikákat, keresgéltem magamban, hogyan leszek én itt önazonos mindebben. Fizettem másoknak, hogy okítsanak, próbáltam tartani a feszesen ajánlott menetrendeket, megérteni a kommunikációs trükköket. Aztán rövid úton kifújt belőlem ez a törekvés.
Mindenről tehetek én, belátom, miközben azt éltem meg, hogy rengeteg időmet elveszi a tartalomkészítés (ha rutinosabb volnék, ez nem volna ilyen lassú folyamat), szinte egyáltalán nem élveztem ezzel foglalkozni (fogyasztóként is ilyen vagyok, nem köt le a görgetés, de persze nem ez a lényeg), és végső soron egyáltalán nem hozott kézzelfogható eredményt (ha kitartóbban építgetném ezt, idővel hozna, elhiszem). Ezzel az egyértelműen negatív mérleggel pár hónap után fel is adtam ezt a fajta látszóságot.
Volt egy vállalásom, komolyan álltam hozzá, de hamar és nyilvánvalóan elbuktam benne. Kiszálltam, mert nem tudtam a magaménak érezni ezt az egész műfajt - videók vágását és feliratozását, a mondandóm tartalomtípusokba sorolását és egyszerűsítését, analitikák követését és az algoritmusnak udvarlást. Elegem lett, újra oda jutottam, hogy ez nem nekem való.
És tudjátok, mi történt? Elkezdtetek jönni. Hús-vér, igazi emberek élő folyamatokba. Mert megtaláltatok - akár egy poszt nyomán az internet bugyraiban véletlenül, akár ajánlás útján, akár belém botolva a rakparton. És azóta is jöttök folyamatosan.
Fogalmam sincs, hogyan van összefüggés, hogy tényleg van valami a nem-akarásban és elengedésben, vagy csupán véletlen, de ahogy elfordítottam a figyelmem a kontentként létezésről, mozgásba lendült a valóság.
Szegény social media oldalaimat így nagyjából magukra hagytam, matricáztam tovább, amerre csak jártam, a nyarat meg ismét végigrakpartoztam. Utóbbiról amúgy szívesen osztok meg itt ezt-azt, ahogy a műhelybéli eseményekről is, mert fontosnak tartom vinni a hírt ezekről a nagyszerű közegekről.
Ezt az adventi sorozatot pedig vegyes érzésekkel írom most már egy hete: szeretem a koncepciót és ragaszkodom hozzá, jólesik, hogy ez már a harmadik évnyi áttekintésem, és érdekelnek a ti élményeitek is nagyon. De érzem a kell-ségét is a naponta posztolásnak, amivel birkózgatok.
Látjátok, ez egy olyan vállalás, ami megdolgoztat, de akarom - meg is van a kulcs 🙂 Az biztos, hogy karácsonyig jelentkezem itt minden nap, aztán majd amikor és ahogyan jólesik, csak annyit és úgy, ahogy kényelmesnek és igazinak érzem. Ti pedig hiszek benne, hogy ha kíváncsiak vagytok és szükségetek van rám, megtaláltok.
Kilépő gondolat: ezzel az egésszel nem azt akarom mondani, hogy ha van egy vállalásod, add fel, és minden jó lesz. Csak azt, hogy ismerd fel, ha nem neked való, amit elvársz magadtól.
